Sheylla 2015.01.31 14:18:18

Kedves Penten!
Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet, valójában részben ismerősök az érzések, gondolatok melyekről írtál. Van egy jó barátom, akinek a vergődését még tizenévesként néztem végig. Ameddig nem avatott be, nem értettem egy éltanuló, kedves fiúból hogyan lett depressziós, öngyilkos gondolatokkal küzdő felnőtt. Aztán később megtudtam, hogy önmagával vívta meg a harcot, mert rájött , hogy a fiúkhoz vonzódik. Jó ideje már, hogy boldogan él az azonosnemű párjával. Hálás vagyok neki, mert azóta sokkal befogadóbb vagyok, és megértettem, hogy ítélkezni embertársaink felett bűn..., mert fogalmunk nincs minek a terhét hordozzák, és milyen áron. Kitartást neked az életben, és kívánom, hogy minél kevesebbet sérülj, teljes értékű életet tudj élni. Így zárószóként, kerüld a fanatikus embereket, legyen bármilyen eszméről is szó....

Sheylla 2014.08.25 19:52:25

@csenge19: Kedves Csenge!
Ritkán kommentelek, meg valójában nem gondolom, hogy a döntésedben ez a néhány sor fog befolyásolni.
Még én is fiatal vagyok a bölcseletekhez ( 29). A lényeges különbség közöttünk, hogy én a " világot " próbálom megismerni 15 éve. Tanúként nevelkedtem, klasszikus értelemben ideális családban, dohányzás, alkohol, paráznaság mentes mikrokörnyezetben. Talán minden megvolt, csak a szeretet mindennapi formája hiányzott életünkből. Nem a papíron írt szeretet , hanem a valós, átölelő , vigasztadó, felemelő. Az a szeretet, amely ha meglenne a tanúk között a valóságban, akkor tényleg nem kellene arról beszélni, hogy miért szerepel a J.T. Vallás többszörös rizikófaktorként a pszichiátriai kórképek kialakulásában. Örülök, hogy hiszel, imádkozol, de Istent soha nem szabad összemosni a vallásokkal. Az Isten, istenhit örök, önálló kell hogy legyen, pont azért, hogy ha csalódsz, ne a benne vetett hited sérüljön. Ezt úgy értem, hogy Isten rádtalált, de ezt ne a J.T. vallásnak köszönd, hanem egyszerűen most értél meg arra, hogy lelassíts, megállj az életedben, és értékeket fogadj be. Nem szeretnék a vélt mocskolódással nyilatkozni Jehova Tanúiról. De az életben semmilyen körülmények között nem szeretnék közéjük tartozni, és a kapcsolódó gyermekkori, serdülőkori élményeimet , emlékeimet ha lenne rá mód, nyom nélkül töröltetném. Én nem vagyok kiközösített, semmi okom nincs haragudni rajuk, de mégis, nagyon nehéz a sérelmeket elfelejteni, melyeket a szüleim okoztak azért, mert megpróbáltak egy vallás merev előírásai szerint, és nem spontán szülői szeretből nevelni. Nagyon óvatos légy, mert az általuk nevezett veszélyes világnál ők azért alattomosabbak, mert ami a világban fekete, azt nem próbálják rózsaszínre mázolni. Egyszerűen az ember szabadon dönt jó, rossz között, kikerülia szakadékokat. Amíg Jehova Tanúi mázas külsőbe burkolják magukat, és amire észreveszed a csapdákat, melyekkel az életedet le tudják rombolni, addig már nyakig benne vagy. Ha alámerítkezel, gyerekeid lesznek ( végül én is megszülettem testvérem mellé, holott csak egy gyereket akartak, de győzött családunkban az anyai ösztön :) ) , onnan már nincs kiút, mert ahogyan mások is írják, mindenedet elveszíted, ha ki szeretnél lépni. Évek kellenek, ameddig kiismered őket. Én fiatalként megtehettem, hogy alámerítetlenül vesztegeljek ( árgus szemekkel néztek is miatta) , de neked nem lesz tíz éved erre. Jézus nemhiába volt harmincon felül, amikor megkeresztelkedett. Talán kell annyi, hogy az ember éretten döntéseket hozzon. Kívánom számodra, hogy jó kapcsolatban légy Istennel, boldog életet élj, de a komolyabb döntéseiddel várj, ha teheted. Üdvözlettel...

Sheylla 2013.09.12 18:52:43

Azt is kellene számolni, aki már régen elkülönült, de a blog olvasását követően semmilyen kételye sincs már, hogy jól döntött. :)
Szívből köszönöm a munkátokat, kívánok hasonló eredményeket a továbbiakban is.

Sheylla 2013.08.04 22:47:18

@Kihajolni veszélyes!: hosszú idő után betoppantam ismételten az oldalra olvasgatni. Nem ismerlek, először olvasom hozzászólásaidat.
"Összességében tehát? Köszönöm kérdésed: Boldog vagyok. Már most.
Sokan azt hiszik, én azért vagyok itt, mert kétkedés van bennem. Vagy jól érzem magam itt.
Nulla kétely van bennem!
És nagyon rosszul érzem magam. Miért?
Ahogy már írtam a démonok mindent tudnak arról, ami itt folyik, és nyilván azokról is, akik idelátogatnak.
Akik már nem szolgálják Istent, azokat békén hagyják (ők bírnak olyanokat írni "Köszi szépen, én jól érzem itt magam." - itt ezen a blogon, hitetlenekkel felemás igában; itt ebben a sátán uralta rendszerben), akik meg betévednek ide egy kicsit helyre tenni a dolgokat, azokra egyből ráugranak. Sajnos keményen nyomják (a démonok)és sokakat meg tudnak téveszteni általatok (is) üres beszédekkel.
És még miért? Mert kockáztatom a jó kapcsolatomat Istennel, és ezáltal az örök életemet. De ez egy külön történet...
Most csak annyit: kemény nyakú vagyok (a közeliek közt biztos nincs, de azon nem csodálkoznék, ha a távoli őseim zsidók lettek volna)"

Leegyszerűsítve kétféle tanú kategória van, a depressziós, szorongó, döntésképtelen, vezethető és egy másik érdekes....a hitetlenek fölött álló, magabiztos, "az igazság" birtoklója. Az utóbbi kevésbé szenved a Társulaton belül, mert végre talált egy olyan helyet, ahol elég fontosnak érezheti magát, hogy az egójának is kellő mennyiségű szerep juthasson.
Én tiszta szívből kívánok kellő alázatot, és szeretetet mindenki lelkébe, mert ezeken a tulajdonságokon keresztül válik érthetővé a Biblia olvasása, Isten útmutatása.
Azt mondják minden szövegnek van egy kisugárzása, én többször újraolvastam a tiedet. Én szomorú, és boldogtalan vagyok ma, de nem cserélnék a te boldogságoddal.
És tudod miert vagyok szomorú? Mert sikerült egy kicsit hosszabb időt eltöltenem a hűséges Jehova Tanúi szüleimmel, nemrég váltunk el. Nagyon szeretem őket, és zokog a lelkem azért, mert két olyan embert látok, akik 40 éve Tanúk, és lassan a pszichiátriai kórképek minden patológiai vonása megtalálható bennük. Aztán írt az uncsim, most beszélt az anyukájával.... Nem valami vigasztaló információt közölt. Az édesanyja meglehetősen dekompenzált idegileg. Miért van az, hogy minden rokonom idegroncs lett, aki kapcsolatba került ezzel a vallással?
Miért van az, hogy amúgy értékelem az életet, megpróbálok Istennel jó kapcsolatot kialakítani, segíteni az emberek nyomorán ( igen, tényleg tele van tragikus sorsú emberekkel a társadalom, ezért érdemes aktívan tenni értük, és nemcsak szellemi eledelt szolgálni fel...), és amikor a múltamra emlékezem ( tanúként nőttem fel), még mindig a sebeimet nyalogatom. Teljesen beárnyékolja az életemet a gyerekkorom. Biztosan egyedi a családunk esete..... Érdekes, gondolatban végigfuttatom a régi gyülekezetet. Ne haragudj, mindenféle cinizmus nélkül írom, legutóbb a pszichiátrián láttam viszont hasonló embereket. ( nem bentfekvőkent, mindenképpen megjegyzem)
És ha megnézem a feltett videót. Isten népének sugárzik az arca a kiadványokban. Objektíven szemlélve megijesztett a sok deprimált, elfáradt hazafelé tartó ember.
Különös érzésem van.... Biztosan csak én és a közvetlen környezetem, meg a helyi gyülekezet, a szomszéd város gyülekezete volt egy olyan izolált közösség, melyben annak ellenére, hogy Istent szolgáltuk, az igaz vallásban voltunk, de a boldogságot nem tudták sokan kipipálni. Szerencsés ember vagy, boldog, az igaz vallás követője, ne kockáztasd az örök életedet. Olvasd helyette a Bibliát, veszélyes terep neked ez a blog.

Sheylla 2012.11.14 21:26:42

@Válassz!: A szó önmagát magyarázza, bármilyen tudományágban létezik kutató, csak az nem mindegy mit kutatsz. Megkockáztatom, hogy a fosszíliákat "vadászó" kutatók között sem kell kötelezően evolucionistának lenni....egyszerűen az ember (kutató) keres, és rá tartozik, hogyan illeszti össze a láncszemeket.

Sheylla 2012.11.14 21:52:58

@Válassz!: Őszinte szívvel kívánom számodra, hogy a "fiúk" által feltett vallási témájú kérdéseket obiektíven, részrehajlás nélkül tanulmányozd át, válaszold meg, és ha az igazság iránytűje a Társulat felé vezet, hát haladj tovább az úton, de ha nem, akkor engedj bölcsen magadba új információkat. Baráti üdvözlettel :)

Sheylla 2012.11.14 21:56:24

@Válassz!: Bocsánat, orvos vagyok, és néha kutatok is, kapufa...A papírokkal nem vagyok jó barát.

Sheylla 2012.11.07 12:38:50

A Karácsonyhoz, ünnepekhez való viszonyulást, meghatározza az, hogy mely életéveinket töltöttük el Jehova Tanúiként, és szüleink mennyire voltak hűségesek. Életem első 15 évét töltöttem JT között. Néha úgy éreztem valamiféle nem megalapozott fóbia volt mindenféle ünneptől nálunk a családban. Nem voltak virágcsokrok, ajándékok, egyedül az emlékünnep estéire emlékszem vissza.
Akkoriban nem voltak plázák, játékok csodálatos hada, maradt az otthon készített díszekkel ékesített Karácsonyfa, sütemények, mosolyok, nevetések. Nekem egyszerűen a szeretet hiányzott. Egy gyereket nem a mögöttes vallási ideológia megléte, hiánya érdekel. Emlékszem magányosan bolyongtam az utcánkban, és kirekesztetten bámultam a világiak díszben pislogó ablakait, úgy tekintettem minden Karácsonyfára, mint valami misztikus tárgyra. Hiányzott a csoda az életemből, az egyszerű, olcsó, „emberi érzésekből tákolt éves ajándék „ , amit Karácsonykor adnak át. Életemben először 23 évesen vettem részt ezen az ünnepen, de nem tudtam hová tenni magam. És ez nem vallási szorongás volt. Úgy éreztem magam, mint egy gyökerek nélküli fa, mely sodródik a szélben kitépetten. Nincsenek emlékeim, és nincsenek szeretteim, akikkel örülhetnék együtt. (szüleim még mindig tanúk, és kapcsolatunk fenntartáshoz mindkét félnek kopromisszumokra volt szüksége). Hiszem, hogy olyan az Ünnep, ahogyan éljük életünket, a jelen, a múlt szépségeivel. Mostanra már én díszítem a Karácsonyfát a pároméknál, bepótolok valamit az életemből.
Ha jól tudom a tanúk is ünnepeltek valamikor a múlt század elején. Életünket átszövi a történelem, népszokások. Úgy gondolom üres magyarázkodás mindenben a pogány motívumokat keresni. Ezt tartom a legügyesebb húzásnak ahhoz (értem ezalatt a szülinaptól, mindenféle ünneptől való tartózkodást), hogy mentálisan, fizikálisan izoláljanak a világi családtagjainktól, barátainktól, és a későbbiekben egy hozzátartozó kiközösítését is jól toleráljuk, aTársulatot helyezzük mindenek elé. A közös pillanatok hiánya érzelmileg elszakít környezetünktől.
Az a gond, a családommal kapcsolatosan nem sok emlékem van a tanulmányozásokon, és a gyülekezetben népszerű testi fenyítéseken kívül. Nekem a gyerekkori emlékeim erről szólnak. Amióta nem járok gyülekezetbe, és a szüleim szerencsére rájöttek, hogy a hétszerte gonoszabb kategória nem én lettem, egy picit engedtek merevségükből, elviselnek a világi szokásaimmal együtt, és helyenként még az életet is megpróbálják élvezni. Pl. el tudom vinni őket kirándulni, és nem görcsölnek, hogy mi lesz a vasárnapi összejövetellel. De 60 évesen már nekik is nehéz bepótolni az együtt kihagyott élményeket...
Megint láttam a vérkérdést felbukkanni, nem kívánok hosszú beszélgetésbe bonyolodni. Kérdés szívedre tett kézzel: 10 éves gyereked autóbaleset következtében masszív vérveszteséggel a halálán van. Nincs az a földi csoda, ami a megkezdett sebészi vérzéscsillapításon mellett a véren kívül segíthet ( laikusoknak vörösvérsejt massza). A közhiedelemmel ellentétben a fertőzés az egyik legelhanyagolhatóbb kockázat, a vér immunmoduláló tulajdonságától kell félni igazán. Én kérném az alkoholista vérét is, mert a vörösvérsejtjei szállítják az oxigént...”Egész jól lehet” életeket menteni vele, aki a halált válassza, az válassza...szíve joga.

Sheylla 2012.11.05 10:39:42

A levelek olvasása során azt érzem, ebbe a vallásba vagy beleszületnek a tagok, vagy már előzőleg is sérült embereket hálóznak be, mert egészséges lelkületű ember nincs "kereső fázisában" felnőttkorában. És ezek az önjelölt fegyelmezők, akik nagy valószínűséggel maguk is pszichésen betegek, mégjobban mélyrerántanak segítségre szoruló embereket.
Csak azt nem értem milyen erkölcsi alapon kérik számon mások elmúlt 20 évét....Az nem elégséges, ha valamely eltévelygő visszatér? És kíváncsi lennék, hogy ezeket a jelentéseket elküldik a Társulatnak? És ott elolvassa valaki? Ez olyan, mint egy mikrokommunista világ. Fanatikus eszmék, besúgások, vallatások, meghúrcolások...Én nem vagyok katolikus párti, de ennél még a gyónás is jobb, mert az ember önkéntesen megy oda, és nem a megalázás érzésével távozik, hanem valamiféle megkönnyebbüléssel. Mire gondolnak közben, tényleg elhiszik, hogy attól lesznek jók Isten szemében, ha pl. mások parázna lépéseit részletesen lejegyzetelik? Isten mindent lát, neki nincs szüksége az információkra....