Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Gyógytündérke

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sziasztok! Mostanában volt időm többet barangolni a világhálón és sikerült felháborítóbnál-felháborítóbb cikkekre bukkannom a szokványos ( fogyókúra-karcsúság) témában. Felháborító? Nyilván sokaknak üdvözítő irományok ezek,legalábbis rengetegen érzik úgy,hogy…..
Gyógytündérke 2012.06.12 11:55:27
Egyet kell értsek az előttem szólókkal! Az a cikk tele van marha nagy közhelyekkel... én is tudnék vitatkozni a benne foglaltakkal.Pedig egészségügyben tanulok...ott is nyomták nekünk a szöveget órán a BMI-ről meg a többiről. Én meg röhögtem a markomba :D Pedig szerintem nem általánosítani kéne, hogy ennyi meg annyi, az még egészséges, hanem mindenkinek az egyéni adottságai - magasság, csontsűrűség, izomtömeg aránya stb. döntik el, hogy mekkora súllyal működik optimálisan az ember szervezete. Egyik ismerősömtől hallottam, hogy angol(?) élettanászok már bebizonyították, hogy mindenkinek a szervezete más-más testsúllyal működik megfelelően. Volt, aki a 160 centijéhez mondjuk 85 kiló volt(most csak a hasamra ütöttem, a pontos értékre már nem emlékszem, de "túlsúlyos" embereket vizsgáltak)pedig nem zabálta magát tele mindenféle egészségtelen dologgal, és mégis akkora volt, amekkora. Végeztek rajta mindenféle vizsgálatokat, és teljesen rendben volt mindene...aztán "lefogyasztották", meg minden, amíg el nem érte az "ideálisnak" mondott súlyt...utána megint megvizsgálták. Romlott a szellemi és fizikai teljesítőképessége, elkezdett hullani a haja, mindenféle anyagcsere-zavart, vas-és vitaminhiányt stb. észleltek nála... no comment! De nem kell messzire mennem ahhoz, hogy ellenpéldákat hozzak a cikkben foglaltakra...van olyan ismerősöm, aki olyan vékony, hogy az első szél elviszi, és az egekben van a vérzsírszintje, míg olyan is, aki szép kis husis, mégis túl alacsony a trigliceridje (fiatal és középkorú nőkről van szó!)... és olyan ismerősöm is van, aki 2-es típusú cukorbeteg, baj van a vérnyomásával is, és sosem volt rá jellemző, hogy hülyére zabálta volna magát, vagy hogy túlsúlyos lett volna. Magas vérnyomás és szívproblémák, emésztőrendszeri megbetegedések? Én nem a pluszkilókra kenném rá, hogy ezek szinte népbetegséggé váltak! Arról nem szól a cikk, hogy a felpörgött, hajszás életmód, a rengeteg stressz, amikor több, mint a fél országnak az is probléma, hogy miből rak másnap kenyeret az asztalra, és miből fizeti ki a házrészletet, a rezsit stb., ezért sokan napi tizenx órában, heti 6 napot melóznak 2-3 helyen, na ezek azok, amiktől nem csoda, hogy hosszútávon megbetegszik az ember szervezete... de akiknek az az érdekük, hogy meglovagolják az emberek alacsony önértékelését és elégedetlenségét és minél több embert bevonjanak a bűvkörbe, azok erről már hallgatnak, csak hogy a sok birka benyelje a zagyvaságaikat, és megvegye a színes-szagos kotyvalékaikat, mert ebből élnek. Na ne hülyítsenek már! Meg ez az egészséges életmód mizéria...koplalás és társai...Én pl. 163 cm magas vagyok, az ideális súlyom pedig 75 kiló körül van. Onnan tudom, hogy volt olyan stresszes időszak az életemben, amikor 60 kilóra fogytam...és nem is éreztem jól magam a bőrömben! Amikor pedig lelkileg rendbejöttem, akkor szépen megint "visszaállt" a versenysúlyom. És nincsen se vérnyomásproblémám, se ilyesmi. Ami betegségem van, egyiknek sincs köze ahhoz, mennyit eszem és hány kiló vagyok...a családunkban pedig voltak túlsúlyosok, de az ükszülőkig visszanézve az ősöket pl. egy árva cukorbeteg sem volt, és olyan 80x évig azért a zömük eléldegélt. Egyetértek azzal, hogy figyeljünk magunkra, hogy mit eszünk, de szerintem mindent lehet enni-inni, a mérték és az arány a lényeg, nem pedig az, hogy bizonyos tápanyagokat megvonjunk magunktól. Mert a szervezet előbb-utóbb jelez, és az ember éhesen, fáradtan, nyűgösen bizony nem tud úgy teljesíteni sem iskolában, sem munkahelyen! Engem is próbált már az egyik barátnőm lefogyasztani ( "csak 10 kilót próbálj meg leadni!"), hát kb. 1 hónapig bírtam idegekkel meg pénztárcával... a párom pedig így, 75 kilósan szeret, igaz, ő eleve a husi csajokért van oda meg vissza, szerintem ha 10 kilóval több lennék, az sem zavarná. És imádja, hogy amikor hozzám bújik, nem töri be a fejét a mellkasomon, és nem szúrják az oldalát a bordáim és gyakran hajtja oda a fejét a hasamra, hogy milyen jó puha párnás. :) A fent említett barátnőm pedig 56 kiló, és síkidegbeteg, mert nem tud lemenni 53-ra, és már fél mérlegre állni, mert lelkibeteg lesz, ha nem látja, hogy fogyott. És egyébként szép alakú, szép arcú, nőies, és kínozza magát koplalással, napi 6 km futással, edzéssel, undorító ízű meg szagú fehérjeturmixokkal...a barátja pedig hiába mondja neki, hogy ő így is szép, abbahagyhatja... egy másik bnőm pedig a 170 centijéhez 105 kiló pedig jó, ha feleannyit eszik, mint én...és kb. 2x annyi pasija volt, mint nekem, mert olyan a kisugárzása. És ez a lényeg! Hogy az ember kívül-belül harmóniában legyen önmagával...és úgy az egészségünket is könnyebb megőrizni.
Köszönöm ezt a bejegyzést és egyáltalán, ezt a blogot Csabinak, mert szükség van ilyen emberekre, akik még tudnak normálisan gondolkodni, és van saját véleményük, magasról tojva a birkaszellemre. A párommal már figyelemmel kísérjük egy ideje az oldalt, nagyon sok jó beszélgetést indítottak már el az írásaid. Csak így tovább! :)