Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ladybrisza (törölt)

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.06.08. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Apu azért iszik, mert te sírsz! A szűzkurvák ellen, az emberért, a holnapért alapítvány közleménye 2012.05.24 08:00:00
Puzsér: Ideje, hogy végre azt megillető terjedelemben és szakértelemmel értekezzünk civilizációnk egyik legsúlyosabb problémájáról, a férfienergián élősködő társadalmi mételyről: a szűzkurváról. A szűzkurva nem pénzt akar, mint egy tisztességes prosti. Nem is faszt,…..
ladybrisza (törölt) 2012.06.08 09:42:24
ladybrisza (törölt) 2012.06.08 09:43:18
@ladybrisza: " evolúciós"
ladybrisza (törölt) 2012.06.08 22:55:44
Akkor jöjjön az " interjú a vámpírral" :D :

Azzal kezdeném, hogy a szűzkurvának három alfaja létezik az én olvasatomban. Az egyik, akit a félelem szül. Gátlások, különböző komplexusok.Ezek nagy részét pedig a férfiak, és a beteges megfelelési kényszer generálják. Az ilyen nőt a saját kis félelmei nem engedik egy határon át. Ez kényszerű szűzkurvaság, ami a csajnak legalább olyan szar, mint az áldozatának.
A második, akit a bosszú vezérel. Tudatos, és önként vállalt szűzkurvaság. A harmadik, akit még a szűzkurvák társadalma is kirekeszt, és megvet, az a dög. Aki két IGAZI közt pihenőben elviseli, vagy egyenesen élvezi olyan pasi udvarlását,rajongását, aki szóba sem jöhet nála, esetleg egyenesen megveti, vagy szánja a nyomorultat. Semmit nem akar tőle, főleg dugást nem. Illetve egy valamit: tartsa életben a női hiúságot, az önbizalmat, a nőben a nőt. Ő csak túlélni kell... Mint a vámpírnak a patkányvér...
Egy kevés mentségük talán, hogy nők, és lételemük a tetszeni akarás. Mert a nő a csábító, a férfi, aki csábul. A nőnek pedig minden pillanatban tudnia kell, hogy ép e a fegyvertára.

Az én történetem a második kategória. A bosszú szülte szűzkurva. Nem akartam én azzá lenni, teljesen normális csaj voltam. Az első és a második trauma is szűzkurva férfival ért. Mert úgy gondolom van ilyen pasiban is. Hogy náluk mi hozza létre, nem tudom. A lényeg, hogy mindenem kellett nekik: az időm, a törődésem a kis lelkükkel, a rinya-hallgatás, hogy megjelenjek velük stb. Mind a kétszer elhitették velem, hogy többet akarnak brátságnál. Nagyon el! De amikor eljött az idő, és tenni kellett volna valamit, egy csók, egy dugás, akkor semmi! De ha kellett, én éjjel ugrottam ki az ágyamból, mert az illetőnek szüksége volt rám... de ő be nem ugrott... Megint más kellett belőlem. Nem voltam elutasító, a pasik sem tűntek beszari tutyimutyinak. Mások szerint jó nőnek számítok, talán nem vagyok hülye, vagy büdös, meg ilyenek. Állítólag szerettek.Akkor mi a retek volt a bajuk? Én úgy hívom őket, a zéro cukor után szabadon, hogy "faszmenetes", "pénisz-light". Ezek után jött a másik véglet. Akik meg úgy gondolták, hogy csakis azért élek, hogy ha csettintenek szétdobjam a lábaim...Két menet közt pedig terítsek szőnyeget a lábuk elé, és leborulva hódoljak... Volt köztük nős, aki konkrétan szeretőnek akart. Volt katolikus pap(!), aki mocsokul mászott, és mindent megtett volna, hogy a bugyim letoljam. Mintha rám lett volna írva, hogy " ribanc vagyok, basszatok!" . A két véglet: az egyiknek csak ápolni való lelke volt, a másiknak csak farka. Egyik sem egy egész ember. Pedig én azt akartam. Az utolsó csepp a pohárban az a pasi volt, akivel minden a helyén volt. A lélek, a szellem, a szex. Amíg egy nap fel nem hívott a felesége, hogy ő bizony létezik, és két gyerek is.
Azon az éjszakán támadt fel bennem a szörnyeteg. Annyi seb szakadt fel, hogy ájultra bőgtem magam.
És onnan nem volt megállás. Minden férfit tönkre akartam tenni. Mindegyiket a végletekig hülyítettem. És van ebben a töltődésben valami. Érezni, hogy gyönyörűnek lát, hogy kíván... És én közben tudom, hoyg akkor sem fog megfektetni, ha beledöglik, vagy beledöglök...Mindent elvettem tőlük, önbecsülést, egót, férfiasságot. Mindent, amivel ők bántottak. Én voltam az úr!

De egy tévhitet hadd oszlassak el! A szűzkurva nem boldog. Szűzkurvának lenni rossz. Elátkozott állapot. Amikor a szűzkurva átesik a maga " fantom-kielégülésén", keserű és magányos. Mert NEM " fantomfaszra" vágyik! Nem " fatompasira" ! Csak vagy nem meri vállani a faszt, vagy nem találja az igazit, vagy bosszút áll rajta. Még akkor is, ha feladná a háborút, mert fél, hogy újra áldozattá válik. Így inkább ő öl. De ez csak abban a pillanatban élvezet.

És az a helyzet, hogy minden nőben ott él minden: a szűz, a ribanc, a feleség, a szűzkurva is. És csak a körülményelen múlik, hogy melyik kel életre.
Az én esetemben a körülmény a pasik voltak. Csak én rájöttem, hogy nem igazságos, ha a háborúnak vannak ártatlan áldozatai...
Ma már nem elégít ki a " fantomfasz" pillanatnyilag sem, de a bestia itt él bennem mélyen. És ha valaki felébreszti, gondolkodás nélkül kiszívja a vérét...
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása