Egry Gábor 2012.05.29 17:33:19

Remélem akkor könyvtárban sikerült elolvasni, a szerzői jogok megsértése nem szép dolog. :)

Néhány megjegyzés, szerzőként:

1. A könyv egy sorozat része, a sorozat koncepciója pedig éppen az volt, hogy röviden (max. 6 ív) és nem szigorúan tudományos formában írni az akkor elmúlt 20 évről. Ezért nincsenek benne lábjegyzetek Bizonyos típusú munkáknál ez a követelmény és feladat, pl. itt egy másik kézikönyv, egy elég komoly kiadótól.
www.amazon.de/Ostmitteleuropa-im-19-20-Jahrhundert/dp/3486581694#reader_3486581694
Ettől talán nem lesz Drábik János szintű, még akkor sem ha nem volt a kötet feladata új kutatási eredményeket felvonultatni.

2. Nem tudom miért jelenti az objektivitás hiányát, ha Wass Albertről azt írom, hogy giccses. Bíró Béla például előszeretettel alkalmazza Wass esetében a giccs kategóriáját, T. Szabó Levente is elfogadná, Ágoston Vilmos szintén. Mindannyian szakemberek, én őket követem. (és nem most először, egy furcsa utóéletű recenzióm Ágoston Vilmos könyvéről már jóval korábban megjelent.) Az objektivitás biztosan nem ott kezdődik, hogy az olvasó szája íze szerint írok.
Ugyanez igaz az egységes nemzet problémájára. Ha a kritika arról szól(na), hogy ezt a tételt nem sikerült alátámasztanom, az elgondolkodtató lenne, hiszen ez egy valóban a közbeszéddel ellentétes tézis, és valóban alapos érvelést igényel a kifejtése.. Az azonban, hogy ez az objektivitás hiányát jelezné, csak akkor állná meg a helyét, ha kísérletet sem tettem volna az érvelésre. Ez azonban nem igaz, számos vonatkozásban jeleztem az egység hiányát (pl. 1918 óta nincs és nem is igen lehet egységes történelem, holott a magyar nemzettudatban ennek kulcsszerep jut) és írtam a különböző - szaktudományos illetve szakértői - nemzetkoncepciókról is, melyek szintén az egység hiányából indulnak ki. A lényeg azonban éppen az, hogy a nemzet - ha valóban létezik - definíciója szerint egységes, amit ma Mo.-n egységes nemzetként emlegetnek valójában a nemzet homogenitásának normatív tétele. Már pedig ez nem csupán nem igaz, de minden bizonnyal elérhetetlen.

3. Furcsa érzésem van az Jobbikra vonatkozó kritikai észrevétellel kapcsolatban. A Jobbik neve nem igen fordul elő a kötetben (4 alkalommal, ez egyébként jogos kritika tárgya lenne), ahogy a nemzetiszocializmus (vagy a nemzeti szocializmus) pedig egyáltalán nem. Ugyanakkor az értő olvasóra utal, hogy a harmincas évekkel való kapcsolat (de nem nácizmus, nemzetiszocializmus, hanem sokkal szélesebb eszmetörténeti mező) átjött, noha nem a Jobbik az elsődleges tárgya. A mai magyar jobboldal elég nagy egyveleg, de ha valami biztosan kimutatható - stilisztikailag és tartalmilag is - az a harmincas évek jobboldali reformvilága, a katolikus (és részben protestáns) szociális gondolat, a keresztény gazdasági nacionalizmus és ennek közepén az organikus nemzeteszme. (És persze a turanizmus töredékei, És ez nem elsősorban az egyébként eklektikus Jobbikhoz kapcsolódik, a hagyomány folytatói - mert van hagyomány és folyamatosság - nem ott találhatóak.

4. Az antikommunista-posztkommunista törésvonal nem az én találmányom, ez a vizsgált anyagban magában rendeződik el ilyen módon, a szereplők találták ki és intézményesítették. Ráadásul pszeudo-tudományos módon, a jobboldali ideológiatermelők (Lánczitól Bakk Miklósig) elsődlegesen ennek tulajdonítanak magyarázó erőt és ezzel legitimálják a jobboldalt. Ez nem magyar sajtosság, ha van magyar specialitás, akkor az elsősorban a radikális antikommunistákkal szemben egymás mellé sodródó másik két emlékezetpolitikai irányzat.