Adatok
Esti Lia
16 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Ha őt olvasom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, melyre egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá... De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt a prózánk.” (Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről)
Ha valamiről, a…..
Csokonai neve mindannyiunknak ismerősen cseng, ám a mai bejegyzésben egy egészen új oldaláról ismerhetitek meg őt. Bár 18. századi szerzőről lesz szó, a számunkra már szinte olvashatatlanságig unalmas szépelgés, a véget nem érő siránkozások helyett sokkal izgalmasabb…..
Ezt mondják március tizenötödike megkerülhetetlen alakjáról a többiek:
Kattints a képre a nagyobb nézetért!..
Naponta zúdítják ránk a halálhíreket és a szenvedést, népszerű dalok születnek ebben a témában. Mégis valami olyasmiről van szó, ami ezek ellenére tabunak számít manapság.
Pontosabban, ami tabuvá vált, az az ún. „meghitt halál”, az embert közvetlenül érintő…..
A mese híd, amely az igazsághoz vezet.(arab közmondás)
Jól ismerjük a továbbított levelekben és facebookon terjedő képeket, melyek népszerű meséket gúnyolnak ki. Micimackó hősei drogosok: a mindig ugráló Tigris speed, a folyton rettegő Malacka LSD, a belassult Füles…..
Esti Lia
2013.05.16 15:09:07
@kábítószert minden anyának!: Béna uhorok!
Esti Lia
2013.05.17 00:39:01
@Husky Joe: :D
Esti Lia
2013.07.16 01:40:04
@Dr. szpahi:
1. A hozzászólásod azon része, amely azt sugallja, hogy ezekről a mesékről a gyerekek nem is tudnak, torzító, hamis képet formál a germán népköltészetről és kultúrkörről.
Beláthatod ugyanis, hogy a Grimm-mesék címében szereplő "gyermek- és családmesék" kitétel miatt mégiscsak van köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez. Arról nem is beszélve, hogy míg régen valóban nem csak a gyerekeknek szólt ez a műfaj, már egy jó ideje igen. Mi is gyerekként ismertük meg Grimméket. És a Grimm-kiállítások, Grimm-mesedélutánok (melynek sokkoló voltát a német mesélő is elismeri: mno.hu/grund/grimm-mesek-smink-nelkul-1132032) bizony szintén gyerekeknek szólnak. A cikkben ismertetett beteglelkűség és a gyerekek állandó megfélemlítése ráadásul nem csak ezekben a történetekben mutatkozik meg. A gyerekek ajándékozása a germán kultúrkörben - az itt ismertetett mesékhez hasonlóan - ugyancsak elválaszthatatlan a rettegéstől, a megfélemlítéstől.
(Bővebben: gyuloltellensegeink.blog.hu/2012/12/26/ahol_karacsonykor_sem_jobb_az_elet )
Mit kezdjek azzal az általad írt mondattal, hogy: "Szerintem az agresszív jeleneteket felolvasása a gyermekek számára sokkal könnyebben feldolgozható, mint ha képen látná ezeket"?
Most akkor semmi köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez vagy netán mégiscsak eljut hozzájuk? És ha eljut hozzájuk, az szerinted teljesen rendben van?
2. A germán és a magyar népmesékben olvasható történetek nem említhetők egy lapon. Az öregember vasrúddal agyonverése nem egyenértékű azzal, hogy a legkisebb fiú győzedelmeskedik az ördögön vagy levágja a sárkány fejét. A "népi lélek tisztaságát" sehol sem említettem -- az effajta giccs éppen az általad védett germánok kedvence, nem az enyém. Ebben a cikkben is teret adtam olyan magyar mesének, amiben testvérgyilkosság szerepel. Összehasonlítva azonban ezt a motívumot a germánéval, elég fontos különbségeket találtam. Ne kelljen újra beidéznem azt a két bekezdést, olvasd csak el alaposan is az írásomat!
3. A stilizálásról. "Így nagyrészt az átdolgozó személyes esztétikai ízlése, morális érzéke vagy vérmérséklete határozza meg, hogy egy-egy "gyermekmesébe" mennyi kegyetlenség, agresszió kerül e az eredeti meseváltozatból" - írod. Véletlen lenne tán, hogy a germán változatban annyi minden megmaradt az eredetiből? Nem. Fontos megemlíteni, hogy cikkben levő linkek által bemutatott valóság pontosan megegyezik a mesék világával. Így a gyerekek nemcsak a mesékben, hanem a mindennapokban is találkozhattak és találkozhatnak az emberevés, a csonkolás, a bántalmazás motívumaival.
1. A hozzászólásod azon része, amely azt sugallja, hogy ezekről a mesékről a gyerekek nem is tudnak, torzító, hamis képet formál a germán népköltészetről és kultúrkörről.
Beláthatod ugyanis, hogy a Grimm-mesék címében szereplő "gyermek- és családmesék" kitétel miatt mégiscsak van köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez. Arról nem is beszélve, hogy míg régen valóban nem csak a gyerekeknek szólt ez a műfaj, már egy jó ideje igen. Mi is gyerekként ismertük meg Grimméket. És a Grimm-kiállítások, Grimm-mesedélutánok (melynek sokkoló voltát a német mesélő is elismeri: mno.hu/grund/grimm-mesek-smink-nelkul-1132032) bizony szintén gyerekeknek szólnak. A cikkben ismertetett beteglelkűség és a gyerekek állandó megfélemlítése ráadásul nem csak ezekben a történetekben mutatkozik meg. A gyerekek ajándékozása a germán kultúrkörben - az itt ismertetett mesékhez hasonlóan - ugyancsak elválaszthatatlan a rettegéstől, a megfélemlítéstől.
(Bővebben: gyuloltellensegeink.blog.hu/2012/12/26/ahol_karacsonykor_sem_jobb_az_elet )
Mit kezdjek azzal az általad írt mondattal, hogy: "Szerintem az agresszív jeleneteket felolvasása a gyermekek számára sokkal könnyebben feldolgozható, mint ha képen látná ezeket"?
Most akkor semmi köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez vagy netán mégiscsak eljut hozzájuk? És ha eljut hozzájuk, az szerinted teljesen rendben van?
2. A germán és a magyar népmesékben olvasható történetek nem említhetők egy lapon. Az öregember vasrúddal agyonverése nem egyenértékű azzal, hogy a legkisebb fiú győzedelmeskedik az ördögön vagy levágja a sárkány fejét. A "népi lélek tisztaságát" sehol sem említettem -- az effajta giccs éppen az általad védett germánok kedvence, nem az enyém. Ebben a cikkben is teret adtam olyan magyar mesének, amiben testvérgyilkosság szerepel. Összehasonlítva azonban ezt a motívumot a germánéval, elég fontos különbségeket találtam. Ne kelljen újra beidéznem azt a két bekezdést, olvasd csak el alaposan is az írásomat!
3. A stilizálásról. "Így nagyrészt az átdolgozó személyes esztétikai ízlése, morális érzéke vagy vérmérséklete határozza meg, hogy egy-egy "gyermekmesébe" mennyi kegyetlenség, agresszió kerül e az eredeti meseváltozatból" - írod. Véletlen lenne tán, hogy a germán változatban annyi minden megmaradt az eredetiből? Nem. Fontos megemlíteni, hogy cikkben levő linkek által bemutatott valóság pontosan megegyezik a mesék világával. Így a gyerekek nemcsak a mesékben, hanem a mindennapokban is találkozhattak és találkozhatnak az emberevés, a csonkolás, a bántalmazás motívumaival.
Mátyás király 528 éve, ezen a napon vette be „Bécsnek büszke várát”. Az öthónapos ostrom végeztével, jobbján a fia, Corvin János kísérte az ünnepélyes bevonulás alkalmával a korábbi és későbbi császárvárosba. Legendás uralkodónk valószínűleg ugródeszkának…..
Esti Lia
2013.06.01 23:57:10
@bloggerman77: Ez egyszerűen nem igaz. Ennél jóval összetettebb és komolyabb okai vannak a mellőzésnek.
Ami a Szabács viadalának eredetét illeti, az valóban vitatott volt, de azért elég durva csúsztatás lenne, ha összemosnám az összes régi magyarországi művel. Nem említhető egy lapon az itt idézett emlékdallal, sem a latin nyelvű Siratóének Magyarországról, mikor a tatárok elpusztították című 1242-es verssel vagy a koronázási palást hexametereivel, sem a pálosok által írt Festetics-kódex (1492-94) remekműveivel (pl. János evangéliumának eleje, Petrarca hét bűnbánati zsoltárának magyar fordításai), sem a Volteris és Grizeldisszel (1539), sem Alexandriai Szent Katalin verses legendájával vagy kódexirodalmunk bármely más darabjával (például a keresztény Buddha-történet, a Barlám és Jozefát legendája), hogy csak pár példát mondjak azok közül, amikről már szó esett a blogon is. A Balassi előtti vagy Balassival egy időben keletkezett műveknek általában nem vitatott a keletkezése. Ezek a feledés, a szellemi igénytelenség, vagy éppen a cenzúra martalékául estek. (És így van ez jó pár későbbi darabbal is.)
Ami a Szabács viadalának eredetét illeti, az valóban vitatott volt, de azért elég durva csúsztatás lenne, ha összemosnám az összes régi magyarországi művel. Nem említhető egy lapon az itt idézett emlékdallal, sem a latin nyelvű Siratóének Magyarországról, mikor a tatárok elpusztították című 1242-es verssel vagy a koronázási palást hexametereivel, sem a pálosok által írt Festetics-kódex (1492-94) remekműveivel (pl. János evangéliumának eleje, Petrarca hét bűnbánati zsoltárának magyar fordításai), sem a Volteris és Grizeldisszel (1539), sem Alexandriai Szent Katalin verses legendájával vagy kódexirodalmunk bármely más darabjával (például a keresztény Buddha-történet, a Barlám és Jozefát legendája), hogy csak pár példát mondjak azok közül, amikről már szó esett a blogon is. A Balassi előtti vagy Balassival egy időben keletkezett műveknek általában nem vitatott a keletkezése. Ezek a feledés, a szellemi igénytelenség, vagy éppen a cenzúra martalékául estek. (És így van ez jó pár későbbi darabbal is.)
Legutóbb a hazai gyermekirodalom első írónőjéről olvashattatok. Nos, ha Bezerédj Amália verses könyvét annak nevelő célzata miatt nem soroltuk a könnyed, limonádé-irodalom kategóriájába, akkor ez még inkább így van német kortársának művével. A Kócos Peti című…..
Esti Lia
2013.05.16 01:00:58
@Ambiorix: Azzal kezded, hogy "olyan, hogy germán kultúra, nem létezik." Majd a germán mondavilág Izlandon, Angliában továbbélő elemeiről írsz. Hát, szerintem ez a két ország éppen beletartozik abba a germán kultúrába, amit említettem, és ezek szerint mégiscsak van közös bennük.
A krampusznak az eredete mellékes, hiszen annak átdolgozott változatáról beszélünk, aki a germán területen már nem színielőadás szereplője, hanem egy ünnep keretein belül a gyermekek félelemhez szoktatását hívatott előidézni. (Ne a magyar krampuszra gondoljunk, nem rólunk van most szó, hanem a cikkben linkelt változatra.)
A Kócos Petiről írt véleményed értelmezhetetlen. Mi az a mögöttes tartalom és humor, amit nem veszek észre az éhenhalt válogatós kisfiú sírjára diszkréten odahelyezett leveses tálban vagy a levágott kezű kisfiúban?
Mellesleg az absztrakciós képesség számonkérése külön érdekes lesz majd a Grimm-posztnál is, ahol az egyes mesei motívumok mai továbbélése is szóba kerül. Az emberevés, csonkolás, gyermekbántalmazás ugyanis most is a germán mindennapok része.
A krampusznak az eredete mellékes, hiszen annak átdolgozott változatáról beszélünk, aki a germán területen már nem színielőadás szereplője, hanem egy ünnep keretein belül a gyermekek félelemhez szoktatását hívatott előidézni. (Ne a magyar krampuszra gondoljunk, nem rólunk van most szó, hanem a cikkben linkelt változatra.)
A Kócos Petiről írt véleményed értelmezhetetlen. Mi az a mögöttes tartalom és humor, amit nem veszek észre az éhenhalt válogatós kisfiú sírjára diszkréten odahelyezett leveses tálban vagy a levágott kezű kisfiúban?
Mellesleg az absztrakciós képesség számonkérése külön érdekes lesz majd a Grimm-posztnál is, ahol az egyes mesei motívumok mai továbbélése is szóba kerül. Az emberevés, csonkolás, gyermekbántalmazás ugyanis most is a germán mindennapok része.
Esti Lia
2013.05.17 00:39:57
@Sátán meg a Jocó: Ott a pont! Erre nem is gondoltam. :)
Esti Lia
2013.05.15 15:38:01
@Ambiorix: Nem a korszellem ilyen, hanem a germán kultúra. A cikkben is idézett Bezerédj Amália ugyanakkor élt, szintén gyerekeknek ìrt, szintén tanító célzattal, mégsem hal meg senki a könyvében, nem csonkolnak gyerekeket, a kárörvendő szülők nem tesznek levesestálat a válogatós kisfiú sírjára (mint az a poszt utolsó képén látható), nincs benne állatkínzás és nőverés -- ellentétben a Kócos Petivel. Jó, hogy említetted Andersent, holnap pont a másik népszerű külföldi mesekönyvet, a Grimm-gyűjteményt vetem össze a magyar népmesékkel. Abból is kiderül, hogy a korszellemben vagy az eltérő kultúrában keresendők-e a történetek milyenségének okai.
„Nálunk a fentieken túl értékesnek számítanak az olyan, az egyenlőségnek még a látszatára sem adó triviális aktusok, mint a nőt ajtóban maga elé engedő vagy járműből kisegítő férfi, és leírónak tűnik az olyan kifejezés, mint »a gyengébbik nem«” – olvasom a Fent…..
Esti Lia
2013.05.14 16:25:34
„Mosolygok magamban, mert tulajdonképpen Komoroczki Tünde csupa olyan eszményt vázol fel (nyilvánvalóan azt gondolva, ezek valamiféle „baloldali eszmények”), amelyek végső soron előbb voltak mondjuk keresztény vagy konzervatív eszmények, mint baloldaliak.”
Ez szerintem egy nagyon fontos mondat. Kevesen tudják vagy tudatosítják ezt a tényt. Ehhez kapcsolódóan aktuális kedvencem például Pázmány Péter. A köztudatban inkább agresszív inkvizítor képében élő szerzetesről (és jé, szintén jezsuita, mint a cikkben idézett Patsch Ferenc) a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy milyen forradalmi gondolatai voltak ezügyben is. Olyannyira nem tartotta ördögtől valónak, hogy egy nő művelt legyen, hogy írt arról is, a lányt még fiatalon tanítsák meg írni-olvasni. A nők tárgyiasítása ellen is szót emelt, valamint azt is kifejti, nem szabad, hogy egy nő szolgálója legyen férjének. Ezzel tán egy feminista sem ellenkezne.
(Bővebben: pannoniadicserete.blog.hu/2013/04/23/mi_kell_a_nonek_515 )
Gyakori, hogy leegyszerűsítve gondolkodunk a férfi-nő kapcsolatról vagy arról, hogy ez a múltban hogy nézett ki. Pedig nem árt tudni, hogy régen sem csak a konyhába száműzött, önálló véleményt nem megfogalmazható feleségek éltek. Női költők, politikában és gazdaságban is jártas, a kultúrát támogató asszonyok éltek hazánkban már évszázadokkal ezelőtt is. Akik persze emellett fontosnak tartották a nőiségüket, a családot. Egyik sem volt azonban kizárólagos. Remek példa a „Csip-csip csóka” kezdetű mondóka szerzője, Bezerédj Amália, aki szép karriert futott be: megírta az első magyar gyerekkönyvet; olyan befolyásos személyeknek beszélhetett a közművelődés általa elképzelt irányáról, mint Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós vagy Deák Ferenc; megalapította az első magyarországi óvoda-iskolát, ahova a pusztai szegény gyerekeket járhattak és lerakta az alapjait az első hazai óvóképzőnek; dalgyűjteményt adott ki; nyaranta úri társaságoknak zenélt. Emellett viszont a családi életben is kiteljesedett, segített kistestvérei nevelésében, férjhez ment szerelméhez és szinte körülrajongja Flóra nevű lányát. Szerintem az ideális, ha ehhez hasonlóan megtaláljuk az (egyébként a cikkben is említett) egyensúlyt, és valóban nőként bontakozunk ki. A folyton fekete-fehér ellentétpárral dolgozó, valóságtorzító és szinte paranoiásan támadó alaphelyzetre berendezkedő világlátás viszont biztos út a boldogtalanság felé.
Ez szerintem egy nagyon fontos mondat. Kevesen tudják vagy tudatosítják ezt a tényt. Ehhez kapcsolódóan aktuális kedvencem például Pázmány Péter. A köztudatban inkább agresszív inkvizítor képében élő szerzetesről (és jé, szintén jezsuita, mint a cikkben idézett Patsch Ferenc) a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy milyen forradalmi gondolatai voltak ezügyben is. Olyannyira nem tartotta ördögtől valónak, hogy egy nő művelt legyen, hogy írt arról is, a lányt még fiatalon tanítsák meg írni-olvasni. A nők tárgyiasítása ellen is szót emelt, valamint azt is kifejti, nem szabad, hogy egy nő szolgálója legyen férjének. Ezzel tán egy feminista sem ellenkezne.
(Bővebben: pannoniadicserete.blog.hu/2013/04/23/mi_kell_a_nonek_515 )
Gyakori, hogy leegyszerűsítve gondolkodunk a férfi-nő kapcsolatról vagy arról, hogy ez a múltban hogy nézett ki. Pedig nem árt tudni, hogy régen sem csak a konyhába száműzött, önálló véleményt nem megfogalmazható feleségek éltek. Női költők, politikában és gazdaságban is jártas, a kultúrát támogató asszonyok éltek hazánkban már évszázadokkal ezelőtt is. Akik persze emellett fontosnak tartották a nőiségüket, a családot. Egyik sem volt azonban kizárólagos. Remek példa a „Csip-csip csóka” kezdetű mondóka szerzője, Bezerédj Amália, aki szép karriert futott be: megírta az első magyar gyerekkönyvet; olyan befolyásos személyeknek beszélhetett a közművelődés általa elképzelt irányáról, mint Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós vagy Deák Ferenc; megalapította az első magyarországi óvoda-iskolát, ahova a pusztai szegény gyerekeket járhattak és lerakta az alapjait az első hazai óvóképzőnek; dalgyűjteményt adott ki; nyaranta úri társaságoknak zenélt. Emellett viszont a családi életben is kiteljesedett, segített kistestvérei nevelésében, férjhez ment szerelméhez és szinte körülrajongja Flóra nevű lányát. Szerintem az ideális, ha ehhez hasonlóan megtaláljuk az (egyébként a cikkben is említett) egyensúlyt, és valóban nőként bontakozunk ki. A folyton fekete-fehér ellentétpárral dolgozó, valóságtorzító és szinte paranoiásan támadó alaphelyzetre berendezkedő világlátás viszont biztos út a boldogtalanság felé.
Esti Lia
2013.05.14 16:26:50
@bbjnick: Teljesen egyetértek.
„Nagy fán terem a szép körtvél,
Ostoba, ki mindentől fél”
Bár ismerünk néhány 16-17. századi költőnőt, ha női szerzőkre gondolunk, mégiscsak a könnyedebbnek gondolt gyermekirodalom jut eszünkbe: Janikovszky Éva, Bálint Ágnes, pöttyös könyvek, Pöttyös Panni.…..
Esti Lia
2013.05.14 13:11:52
@Floyd84: Csodás!
Volt már szó a középkori vallásos irodalomról és a reneszánszról, olvastunk barokk és rokokó irodalmat, elkerülhetetlenné vált, hogy ezek után az agyonsztárolt felvilágosodásról is szó essen. Ezt a szellemi-művészeti irányzatot rajongó tankönyveink úgy szokták leírni,…..
A blogon eddig bemutatott szoknyabolond költők nemcsak szép szerelmes verseket és boldog órákat adtak kiszemeltjeiknek, hanem szomorúságot is. Ma egy olyan régi szerzőt nézünk meg, aki azzal foglalkozott, hogyan lehet a nő boldog. Aki a test csodálata mellett a lelket és az értelmet…..
Mindketten sötét hajú, barna szemű, vonzó férfiak. Szeretik az alkoholt, a könnyű vérű nőket, és azokat a bulikat, ahol mindkettőből van elég. Ez persze nem mindenkinek tetszik, úgyhogy feljelentés, bírósági tárgyalás lesz a vége, amitől azonban nem omlanak össze,…..
Esti Lia
2012.12.11 13:10:25
@doggfather: Köszi! Lesz még ilyen, úgyhogy érdemes visszajárni ide. ;)
Esti Lia
2013.04.17 14:17:49
@Zb74: Micsoda érdekes hozzászólás, köszi! Ilyennel máskor is jöhetnél:)
„Madamojzellák közt gyakran vigadoztam, Ezzel diskuráltam, amazt megcsókoltam”
Némelyik művész még napjainkban is úgy gondolja, ha kellő mértékben (mértéktelenségben) vonultat fel alkotásában meztelenséget, trágár szavakat és meghökkentőnek szánt, alaposan…..
Esti Lia
2013.04.17 14:17:07
@doggfather: Köszi, gyere máskor is:)
Egy alkalommal a haspók Micimackó annyira bezabált Nyuszinál, hogy beszorult a kijáratba. A burleszkbe illő közismert jelenetsor egy réges régi mesében is előfordult már. A Kr. e. 600 körül élt Aiszóposznál olvasható változatban azonban egy rókával történik ugyanez. Az…..
Ha a szerelmi költészet hazai múltjára gondolunk, szinte csak és kizárólag Balassi Bálint jut eszünkbe. A hírhedt kalandor neve méltán forrt össze ezzel a témával, ám irodalmunk korábbi szakaszáról az a torz kép él a köztudatban, hogy mivel a kódexek egyházi emberek…..
A maró humora ellenére is inkább szomorú elégiáiról ismert, meg nem értett és emiatt aztán az állítólagos hazai igénytelenségben elsorvadt zseni szerepébe belekényszerített Janus Pannonius után most végre egy férfias férfi következik: Balassi Bálint.
Nagy dolog, hogy egy…..
Vannak művek, amelyek érdekességük ellenére sem kerültek be a köztudatba. Ebből a blogból azonban nem maradnak ki. Ma Barlám és Jozefát legendájából mutatom meg az egyszarvúról és a verembe esett emberről szóló példázatot. A legenda egy indiai Buddha-történet keresztény…..
Alexandriai Szent Katalin életéről szól egy magyar nyelvű verses elbeszélés, 4074 sorban. Irodalmi jelentőségén kívül azért is érdekes ez közel félezer éves a mű, mert Katalin személyében a népmesék Okos Katájának és a Katalinka, szállj el mondóka főhősének…..
Esti Lia
2012.11.28 15:15:13
@katolnai: A 'történet' és a 'legenda' szavak épp azt akarták kifejezni, hogy ez csak egy történet, nem pontos adatok alapján ismertetett életút lesz - azt hittem, hogy elég világos, és ha máshol nem, hát a testéből kifolyó tejről szóló résznél leesik, de köszönöm a figyelmeztetést és a kiegészítést, most már egészen egyértelmű lesz így.
Az irodalmi mű a poszt központi témája, úgyhogy erre fektettem a hangsúlyt, és a bevezető után végig erről van szó, tudományosan alátámasztható adatokkal és eredetei forrásokkal.
Az irodalmi mű a poszt központi témája, úgyhogy erre fektettem a hangsúlyt, és a bevezető után végig erről van szó, tudományosan alátámasztható adatokkal és eredetei forrásokkal.
Iskolai tanulmányainkból azt hihetnénk, Janus Pannonius (1434-1472) feltűnése előtt Magyarországon irodalom egyszerűen nem is létezett. Mivel azonban ez nem így van, hiába érdekesek erotikus, sőt, vélt vagy valós homoerotikus versei, ezek tárgyalására csak később kerül sor…..
Esti Lia
2012.11.22 21:45:47
@Nynfus Corporation: Köszönöm! A folytatás vasárnap (25-én) jön. :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz