Adatok
Tyrel007
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Russell szabadkőműves múltja iránti kutatásom olyan sok információval öntött el, amire nem voltam felkészülve. Szó szerint elöntött a sok levél, de "csak" két meglepetést ért. A számomra meglepődést okozó állításokat félkövérrel kiemeltem.
Különböző helyekről…..
Mindig érdekelt az a kérdés, hogy Russellnek volt-e valamilyen szabadkőműves kötődése. Ez a kérdés az utóbbi hetekben nagyon felzaklatott, így elkezdtem a végére járni. Ebben a kérdésben az volt a véleményem pár évvel ezelőtt, hogy ilyen kapcsolat valószínűleg létezett.…..
Néhány nappal ezelőtt egy postban leirtam azt, hogy mire jutottam a szent szellem voltával kapcsolatban. Ez a véleményem nem változott meg, viszont a birtokomban van egy könyv, amely Jehova Tanúi közül is nagyon keveseknek van meg, ráadásul az Őrtorony könyvtárból is kihagyták…..
Tyrel007
2012.06.12 15:46:54
Idézek Lothar Gassman könyvéből ( bitflow.dyndns.org/hungarian/LotharGassmann/Hungarian-Jehova_Tanui_1998.pdf ), ahol felel az ezzel kapcsolatos Őrtornyos érvelésre
„A szent Szellem - Isten tevékeny ereje”
A „szent szellemről” Joseph Franklin Rutherfordnál „Isten hárfája” című könyvében ezt olvassuk: „A szent szellem Jehova láthatatlan ereje és energiája, láthatatlan befolyása. Isten szent, ezért ereje, energiája és befolyása szent” (91. o.).
Hasonlóan jellemzi Isten Lelkét a „Kell-e hinned a Háromságban?” című Őrtorony-irat, eszerint „irányított erő”, sőt az elektromos áramhoz hasonlítja:
„A Bibliában a ’szent szellem’ kifejezés az az irányított erő, amelyet Jehova Isten sokféle módon felhasznál szándékának megvalósítására. Bizonyos értelemben hasonlítható az elektromos áramhoz, vagyis olyan erő, amely sokféle formában képes működni.
Az lMózes 1:2-ben a Biblia kijelenti, hogy ’Isten tevékeny ereje [’szelleme’ (héberül: ru'ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett’. Itt Isten szelleme az ő tevékeny erejeként vett részt a föld megformálásában.”
A Lélek elektromos áramhoz hasonlítása nem csak Jehova Tanúinál fordul elő, hanem az okkultizmusban és a spiritizmusban is, akikkel istenképük következtében Jehova Tanúinak több közös vonásuk van, mint amennyit észre akarnak venni. A spiritiszta Johannes Greberrel való érintkezési pontokra már rámutattunk. A tárgyiasított lélekfogalomnak is ezoterikus gyökerei vannak, és nagyon hasonlít az „ÉLETERŐHÖZ”, amely a különböző ezoterikus rendszerekben eltérő néven fordul elő.
Az okkultizmus és a spiritizmus számára az egész valóság SZELLEMI-ENERGIAI ERŐTÉR. Ebben az ásványok, a növények, az állatok, az emberek világa, továbbá „Isten” és „az isteni” csak az életenergia különböző szintjét mutatja. Ez az életenergia vagy életerő az egyes vallásokban vagy világnézeti-vallási rendszerekben különböző nevet visel -, mégis ugyanarról van szó: „a világosság bukott angyalának világából" (2Kor 11:14) származó erő. Lehet világéter (F. A. Mesmer), od-erő (K. von Reichenbach), jeszód (kabbala), máná (Polinézia), baraka (szufizmus), ka (Egyiptom), esi (taoizmus), prána (hinduizmus) stb.
Jehova Tanúi azonban nem tudnak mit kezdeni azzal a megfigyeléssel, hogy a Biblia SZEMÉLYKÉNT szól a Szentlélekről: beszél (Csel 13:2; 21:11), gondolkodik (Csel 5:3; 15:28), tanít (Lk 12:12; Jn 14:26), adományokban részesíti az embereket (1Kor 12:11), és ismeri a jövőt (Csel 21,11). Megszomorodhat (Ézs 63:10; Ef 4:30), megcsalhatják (Csel 5:3) és káromolhatják (Mt 12:31). Keresi az emberek közösségét (2Kor 13:13). Szállást vehet az emberben, és el is hagyhatja, ha az ember megreked a bűnben (Zsolt 51:13; Lk 11:13; Csel 2,4; 1Kor 6:19). Isteni tulajdonságai vannak: mindentudás (1Kor 2:10k), teljhatalom (Lk 1:35-37) és örökkévalóság (Zsid 9:14). Olyan névvel bír, amelyre meg lehet keresztelkedni (Mt 28:19). Vigasztaló (Paraklétosz), aki Jézust eltávozása után helyettesíti (Jn 16:7-17), és aki szeret minket (Róm 15:30).
Az Őrtorony Társulat ide vonatkozó „ellenérvei” rendkívül gyengéknek tűnnek. Először egy kevésbé ismert katolikus (!) teológusnál találnak menedéket:
„Dehát nincsenek-e a Bibliában olyan versek, amelyek a szent szellemről úgy beszélnek, mintha személy lenne? Vannak, de jegyezzük meg, mit mond erről egy katolikus teológus, Edmund Fortman a The Triune God (A háromszemélyű Isten) című könyvében: ’Bár ezt a szellemet gyakran személyre utaló szavakkal írják le, valójában teljesen világosan kitűnik, hogy a [Héber Iratok] szent írói sohasem értelmezték vagy ábrázolták ezt a szellemet különálló személynek’” („Háromság” 21. o.).
Fel kell tennünk a kérdést, honnan akarja ezt Fortmann tudni. Ha elfogulatlanul olvassuk az előbb idézett bibliai helyeket, akkor tagadhatatlanul a Szentlélek személyes jellemzőibe ütközünk. Jehova Tanúi azonban ezzel szemben is elővesznek egy érvet:
„A Szentírásban nem szokatlan, hogy egy tárgy vagy fogalom meg van személyesítve. A bölcsességről azt olvassuk, hogy fiai vannak (Lk 7:35). …ennélfogva a szent szellem sem válik szellemszeméllyé a megszemélyesítés által” (i. m. 21k).
Erre a következőket válaszolom: A Biblia valóban megszemélyesít ilyen fogalmakat, mint „bölcsesség”, „bűn” és „halál”. Ez a tény azonban nem szól az ellen, hogy emellett VALÓDI SZEMÉLYEK is vannak, mint például a Szentlélek, természetesen valódi személyes jellemzőkkel.
Ha az ilyen fogalmak mint bűn stb. megszemélyesítésénél nem stíluseszközről lenne szó, mondhatnánk: A „visszaélés” nem szünteti meg a használatot (azaz, a valóságos személyek személyként való megjelölését).
Jehova Tanúi ennyitől még nem adják meg magukat. Ezt írják:
„Még azokban a bibliai szövegekben is, ahol a szent szellem szól, egyéb szövegekből kitűnik, hogy ezt vagy embereken vagy angyalokon keresztül teszi (Mt 10:19.20; Csel 4:24.25; 28:25; Zsid 2:2). A szellem működését ilyen esetekben a rádióhullámokhoz lehet hasonlítani, amelyek egyik személytől egy messzi távolságban lévő másik személyhez képesek üzenetet továbbítani.” („Háromság” 22. o.).
Itt is vissza lehet kérdezni: Ha a Lélek embereken keresztül beszél, akkor miért ne legyen személy? Az ellenkezője igaz: Éppen MIVEL személy - persze láthatatlan és térben nem korlátozott - az isteni Szentháromság harmadik személyeként -, beszélhet emberekhez, amint ezt az Őrtorony Társulat által említett és még sok más bibliai szöveg mutatja. MIVEL személy, szállást vehet azokban az emberekben, akik szeretik Istent, de vissza is vonulhat, ha megszomorítják -, és természetesen beszélhet és cselekedhet is általuk, amíg bennük lakozik.
Személytelen erő-e a Szentlélek - vagy azonos-e a személyes Istennel, a világ teremtőjével? A kérdés egyértelműen megválaszolható: A Szentlélek Isten, nem pedig erő. A Szentlélek hatása által azonban - még jobban: SzentlélekKÉNT mutatja meg erejét Isten a földön, azután, hogy a Fiú az Atya mellé megdicsőült. Ennélfogva „a Szentlélek erejének hatásáról” is beszélhetünk. De - hogy még egyszer világossá tegyük -, a Szentlélek nem személytelen erő, hanem a személyes Isten, aki az isteni Háromság harmadik személyeként kinyilvánítja erejét a gyülekezetben. Jézus nem sokkal megfeszítése előtt így szólt tanítványaihoz:
„…jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó (ho paraklétosz) nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énben nem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (Jn 16:7-15).
Itt - mint más említett bibliai szövegekben is -, állandóan személyes kategóriákkal találkozunk. Isten és a Szentlélek azonosságáról záró bizonyítékként Anániás ás Szafira történetére utalok:
„Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szatírával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: ’Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy HAZUDJ A SZENTLÉLEKNEK, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek HAZUDTÁL, hanem az ISTENNEK’” (Csel 5:1-4).
Ezek a kijelentések: „hogy hazudj a Szentléleknek” és „hazudtál …Istennek” teljesen párhuzamosak, így nem lehet kétséges, hogy a Szentlélek - Isten.”
„A szent Szellem - Isten tevékeny ereje”
A „szent szellemről” Joseph Franklin Rutherfordnál „Isten hárfája” című könyvében ezt olvassuk: „A szent szellem Jehova láthatatlan ereje és energiája, láthatatlan befolyása. Isten szent, ezért ereje, energiája és befolyása szent” (91. o.).
Hasonlóan jellemzi Isten Lelkét a „Kell-e hinned a Háromságban?” című Őrtorony-irat, eszerint „irányított erő”, sőt az elektromos áramhoz hasonlítja:
„A Bibliában a ’szent szellem’ kifejezés az az irányított erő, amelyet Jehova Isten sokféle módon felhasznál szándékának megvalósítására. Bizonyos értelemben hasonlítható az elektromos áramhoz, vagyis olyan erő, amely sokféle formában képes működni.
Az lMózes 1:2-ben a Biblia kijelenti, hogy ’Isten tevékeny ereje [’szelleme’ (héberül: ru'ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett’. Itt Isten szelleme az ő tevékeny erejeként vett részt a föld megformálásában.”
A Lélek elektromos áramhoz hasonlítása nem csak Jehova Tanúinál fordul elő, hanem az okkultizmusban és a spiritizmusban is, akikkel istenképük következtében Jehova Tanúinak több közös vonásuk van, mint amennyit észre akarnak venni. A spiritiszta Johannes Greberrel való érintkezési pontokra már rámutattunk. A tárgyiasított lélekfogalomnak is ezoterikus gyökerei vannak, és nagyon hasonlít az „ÉLETERŐHÖZ”, amely a különböző ezoterikus rendszerekben eltérő néven fordul elő.
Az okkultizmus és a spiritizmus számára az egész valóság SZELLEMI-ENERGIAI ERŐTÉR. Ebben az ásványok, a növények, az állatok, az emberek világa, továbbá „Isten” és „az isteni” csak az életenergia különböző szintjét mutatja. Ez az életenergia vagy életerő az egyes vallásokban vagy világnézeti-vallási rendszerekben különböző nevet visel -, mégis ugyanarról van szó: „a világosság bukott angyalának világából" (2Kor 11:14) származó erő. Lehet világéter (F. A. Mesmer), od-erő (K. von Reichenbach), jeszód (kabbala), máná (Polinézia), baraka (szufizmus), ka (Egyiptom), esi (taoizmus), prána (hinduizmus) stb.
Jehova Tanúi azonban nem tudnak mit kezdeni azzal a megfigyeléssel, hogy a Biblia SZEMÉLYKÉNT szól a Szentlélekről: beszél (Csel 13:2; 21:11), gondolkodik (Csel 5:3; 15:28), tanít (Lk 12:12; Jn 14:26), adományokban részesíti az embereket (1Kor 12:11), és ismeri a jövőt (Csel 21,11). Megszomorodhat (Ézs 63:10; Ef 4:30), megcsalhatják (Csel 5:3) és káromolhatják (Mt 12:31). Keresi az emberek közösségét (2Kor 13:13). Szállást vehet az emberben, és el is hagyhatja, ha az ember megreked a bűnben (Zsolt 51:13; Lk 11:13; Csel 2,4; 1Kor 6:19). Isteni tulajdonságai vannak: mindentudás (1Kor 2:10k), teljhatalom (Lk 1:35-37) és örökkévalóság (Zsid 9:14). Olyan névvel bír, amelyre meg lehet keresztelkedni (Mt 28:19). Vigasztaló (Paraklétosz), aki Jézust eltávozása után helyettesíti (Jn 16:7-17), és aki szeret minket (Róm 15:30).
Az Őrtorony Társulat ide vonatkozó „ellenérvei” rendkívül gyengéknek tűnnek. Először egy kevésbé ismert katolikus (!) teológusnál találnak menedéket:
„Dehát nincsenek-e a Bibliában olyan versek, amelyek a szent szellemről úgy beszélnek, mintha személy lenne? Vannak, de jegyezzük meg, mit mond erről egy katolikus teológus, Edmund Fortman a The Triune God (A háromszemélyű Isten) című könyvében: ’Bár ezt a szellemet gyakran személyre utaló szavakkal írják le, valójában teljesen világosan kitűnik, hogy a [Héber Iratok] szent írói sohasem értelmezték vagy ábrázolták ezt a szellemet különálló személynek’” („Háromság” 21. o.).
Fel kell tennünk a kérdést, honnan akarja ezt Fortmann tudni. Ha elfogulatlanul olvassuk az előbb idézett bibliai helyeket, akkor tagadhatatlanul a Szentlélek személyes jellemzőibe ütközünk. Jehova Tanúi azonban ezzel szemben is elővesznek egy érvet:
„A Szentírásban nem szokatlan, hogy egy tárgy vagy fogalom meg van személyesítve. A bölcsességről azt olvassuk, hogy fiai vannak (Lk 7:35). …ennélfogva a szent szellem sem válik szellemszeméllyé a megszemélyesítés által” (i. m. 21k).
Erre a következőket válaszolom: A Biblia valóban megszemélyesít ilyen fogalmakat, mint „bölcsesség”, „bűn” és „halál”. Ez a tény azonban nem szól az ellen, hogy emellett VALÓDI SZEMÉLYEK is vannak, mint például a Szentlélek, természetesen valódi személyes jellemzőkkel.
Ha az ilyen fogalmak mint bűn stb. megszemélyesítésénél nem stíluseszközről lenne szó, mondhatnánk: A „visszaélés” nem szünteti meg a használatot (azaz, a valóságos személyek személyként való megjelölését).
Jehova Tanúi ennyitől még nem adják meg magukat. Ezt írják:
„Még azokban a bibliai szövegekben is, ahol a szent szellem szól, egyéb szövegekből kitűnik, hogy ezt vagy embereken vagy angyalokon keresztül teszi (Mt 10:19.20; Csel 4:24.25; 28:25; Zsid 2:2). A szellem működését ilyen esetekben a rádióhullámokhoz lehet hasonlítani, amelyek egyik személytől egy messzi távolságban lévő másik személyhez képesek üzenetet továbbítani.” („Háromság” 22. o.).
Itt is vissza lehet kérdezni: Ha a Lélek embereken keresztül beszél, akkor miért ne legyen személy? Az ellenkezője igaz: Éppen MIVEL személy - persze láthatatlan és térben nem korlátozott - az isteni Szentháromság harmadik személyeként -, beszélhet emberekhez, amint ezt az Őrtorony Társulat által említett és még sok más bibliai szöveg mutatja. MIVEL személy, szállást vehet azokban az emberekben, akik szeretik Istent, de vissza is vonulhat, ha megszomorítják -, és természetesen beszélhet és cselekedhet is általuk, amíg bennük lakozik.
Személytelen erő-e a Szentlélek - vagy azonos-e a személyes Istennel, a világ teremtőjével? A kérdés egyértelműen megválaszolható: A Szentlélek Isten, nem pedig erő. A Szentlélek hatása által azonban - még jobban: SzentlélekKÉNT mutatja meg erejét Isten a földön, azután, hogy a Fiú az Atya mellé megdicsőült. Ennélfogva „a Szentlélek erejének hatásáról” is beszélhetünk. De - hogy még egyszer világossá tegyük -, a Szentlélek nem személytelen erő, hanem a személyes Isten, aki az isteni Háromság harmadik személyeként kinyilvánítja erejét a gyülekezetben. Jézus nem sokkal megfeszítése előtt így szólt tanítványaihoz:
„…jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó (ho paraklétosz) nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énben nem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (Jn 16:7-15).
Itt - mint más említett bibliai szövegekben is -, állandóan személyes kategóriákkal találkozunk. Isten és a Szentlélek azonosságáról záró bizonyítékként Anániás ás Szafira történetére utalok:
„Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szatírával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: ’Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy HAZUDJ A SZENTLÉLEKNEK, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek HAZUDTÁL, hanem az ISTENNEK’” (Csel 5:1-4).
Ezek a kijelentések: „hogy hazudj a Szentléleknek” és „hazudtál …Istennek” teljesen párhuzamosak, így nem lehet kétséges, hogy a Szentlélek - Isten.”
Nagyon sokan foglalkoztak már azzal, hogy Jehova Tanúi fegyelmezési módszerei nem túl emberbarátiak. Sokszor olvasni, hogy egy kiközösítés családokat, barátokat tépett szét évekre, évtizedekre. Sokan elítélik ezért ezt az eljárásmódot, és sok történetet lehet olvasni,…..
Tyrel007
2012.04.28 18:42:54
@karecsi:
Ha tudsz angolul, akkor elolvashatod arról a két Őrtorony cikkről Carl Olof Jonsson cáfolatát:
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar1.pdf
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar2.pdf
Ha tudsz angolul, akkor elolvashatod arról a két Őrtorony cikkről Carl Olof Jonsson cáfolatát:
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar1.pdf
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar2.pdf
Tyrel007
2012.06.04 20:24:49
@karecsi:
607-ről:
jehovatanui.blog.hu/2012/01/04/607_vs_587_ujabb_kiserlet_a_tenyek_elkendozesere_carl_olof_jonsson
jehovatanui.blog.hu/2011/08/18/az_ortorony_tarsulat_es_607_1_resz
A tavaly október 1-jei és november 1-jei Őrtorony cikkeket pedig már megcáfolták, angolul elolvashatod Carl Olof Jonsson írását a két ŐT-cikkről:
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar1.pdf
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar2.pdf
Persze írtak mások is eről, pl.:
www.jwstudies.com/Critique_of_When_Was_Ancient_Jerusalem_Destroyed.pdf
www.jwstudies.com/Critique_Part_A_of_Jerusalem_Destroyed_part_2.pdf
www.jwstudies.com/Critique_Part_B__References__of_Jerusalem_Destroyed_part_2.pdf
jeffro77.wordpress.com/watchtowers-latest-attempt/
607-ről:
jehovatanui.blog.hu/2012/01/04/607_vs_587_ujabb_kiserlet_a_tenyek_elkendozesere_carl_olof_jonsson
jehovatanui.blog.hu/2011/08/18/az_ortorony_tarsulat_es_607_1_resz
A tavaly október 1-jei és november 1-jei Őrtorony cikkeket pedig már megcáfolták, angolul elolvashatod Carl Olof Jonsson írását a két ŐT-cikkről:
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar1.pdf
kristenfrihet.se/vtsvar/vtsvar2.pdf
Persze írtak mások is eről, pl.:
www.jwstudies.com/Critique_of_When_Was_Ancient_Jerusalem_Destroyed.pdf
www.jwstudies.com/Critique_Part_A_of_Jerusalem_Destroyed_part_2.pdf
www.jwstudies.com/Critique_Part_B__References__of_Jerusalem_Destroyed_part_2.pdf
jeffro77.wordpress.com/watchtowers-latest-attempt/
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Russell életrajzával kapcsolatban néhány kérdést közelebbről is meg kell vizsgálnunk. Az első kérdés így hangzik: Szabadkőműves volt-e Russell, vagy legalábbis nyitott volt-e a szabadkőműves gondolkodásra? Különösen is Erich Brüning egykori Jehova Tanúja foglalkozott a kérdéssel. Könyvében: „3 Systeme. Was verbindet Freimauer, New Age und Jehovas Zeugen?” (Három rendszer. Mi a kapcsolat a szabadkőművesek, a New Age és Jehova Tanúi között? - 1994) részletesen idéz Russell egyik beszédéből, amelyet 1913-ban szabadkőművesek, komoly bibliakutatók és különböző felekezetű hallgatók előtt tartott. Ez a „templomi beszéd” az „International Biblestudents Souvenir, Convention Report 1913”-ban, jelent meg. íme néhány részlet:
„Örülök a különleges alkalomnak, hogy olyan dolgokról mondhatok egyet-mást, amelyekben egyetértünk szabadkőműves barátainkkal, hiszen most egy, a szabadkőművességnek szentelt épületben vagyunk. Mi is szabadkőművesek vagyunk. Szabad szabadkőműves vagyok. Szabad és elismert szabadkőműves vagyok, ha szabad teljes egészében kifejtenem. Azt hiszem, mindannyian azok vagyunk. Csak nem pontosan szabadkőműves barátaink stílusában. Legjobb barátaim közül néhányán valóban szabadkőművesek, és úgy látom, van néhány fontos igazság, amelynek szabadkőműves barátaink birtokában vannak.”
Russell a továbbiakban kifejti, hogy Jézus Krisztus „a mi szabad és elismert szabadkőművességünk magas rendjének nagymestere”, és a templom alapítója. Russell pontról-pontra egy szabadkőműves templomhoz hasonlítja a gyülekezetet. Végül megállapítja:
„Tudjátok, hogy az ember a szabadkőműves rendben fokról-fokra halad, és egyre többet tanul. így vannak 32. fokozatú szabadkőművesek, akik sokkal többet tudnak, mint a 14-16. fokúak... így van ez a lelki templomban is. Az apostol arra buzdít minket, hogy egyre feljebb emelkedjünk. Azt mondja, hogy növekedjünk a kegyelemben és az ismeretben, és egyre jobban hasonlítsunk az Úrhoz, hozzá, a nagy Főparancsnokhoz, elhivatásunk nagyszerű Főpapjához, minden templomos lovagok legnagyobbikához.”
Jehova mai tanúinak minden bizonnyal eléggé ismeretlenek ezek a nyilatkozatok. Mégis sok minden utal arra, hogy Russell maga is vagy szabadkőműves volt, vagy legalábbis nem utasította el gondolatvilágukat. Mindenesetre fontos közös vonás, hogy mind a szabadkőművesség, mind pedig Russell elutasítja Jézus Krisztusnak a Szentháromság értelmében való isteni lényegét. Russell továbbá megkísérelt az egyházak dogmáitól függetlenül új vallást alapítani. A szabadkőműves gondolatvilág nem csak Russell idézett templomi beszédében nyilvánul meg, hanem az általa is gyakran választott piramisszimbolikában, amely fontos része a szabadkőműves jelképrendszernek. Gondoljunk csak az „Bibliai tanulmányok” harmadik kötetére, amelyben egy egész fejezetet szentel a gizehi piramisoknak. Jehova Tanúi később ejtették Russell piramistanát, mint ahogy hivatalosan Russell szabadkőműves törekvéseiről sem akarnak tudni. Mégis, kezdetben ennek tagadhatatlanul jelentős befolyása volt.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy Russell tagja volt-e valamely szabadkőműves páholynak. Brüning maga is ellentmondásosan nyilatkozik. Egyrészt azt írja:
„A Lady Queenborough-páholy névsorában Russell neve előtt a három-pont-szimbólum a tagságra utal.”
Másrészt:
„Nem kell arról vitatkozni, hogy Russell beavatott szabadkőműves volt-e vagy sem. Világnézete — a szabadkőműves jelképek tisztelete, a szabadkőműves szókincs alkalmazása és a bibliai gondolatvilág átértelmezése szabadkőműves 'teológiává' - valószínűleg elegendő Russell alapvető magatartásának megértéséhez. 'Kötény nélküli' kőművesekről is beszélünk.”
Brüning utóbbi kijelentéseivel összhangban Hans-Jürgen Twisselmann levélben 1996. február 2-án a következőket írta:
„Russell, ahogyan egy német szabadkőműves páholy révén megállapíthattam, sohasem volt szabadkőműves. Vitathatatlan azonban, hogy a legjobb kapcsolatokat tartotta fenn egyes szabadkőműves személyekkel és szervezetekkel.”
(-Idézet Lothar Gassman könyvéből)