Adatok
Loriana
0 bejegyzést írt és 35 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mivel ilyen lelkesen bíztattatok, most megosztom veletek egy másik korai versemet is – pontosabban azt, amit sikerült belőle rekonstruálnom; úgy emlékszem, hogy eredetileg ennél hosszabb volt, szerintem itt-itt kimaradt egy sor. Jelzem azt a részt, ahonnan érzésem szerint hiányzik…..
Hogyan döntsünk hát felelősségteljesen és tegyük a legjobbat a gyermekünkkel?
Tisztelt Praxis!
Gyakorló édesanyaként nem sok időm marad, ennek ellenére szoktam önöket olvasni és most a segítségüket szeretném kérni egy olyan témában, amely egyelőre számomra igen…..
Loriana
2015.03.09 19:16:02
Hozzáteszem az SZTK-ban 2-szer kértük hogy röntgenezzék meg a lábát, de ők biztosak voltak a dolgukban. A második kórházban csak néztek, hogy hogyhogy nem volt még megröntgenezve, és hogyhogy nincs még gipszben a lába.
Üdvözlöm!
Nos, a történet a következő:…..
Loriana
2014.02.24 19:15:35
@csak néha benézek ha marhaságot látok: először is köszönöm a választ, egyáltalán nem vártam reakciót a késői hozzászólásomra :-). A SLAP tudtommal a felső labrummal kapcsolatos sérülés (google a barátunk... én biológus vagyok). Hogy pontosítsak: a neves válldoki azzal riogatott, hogy a bicepszínam fog leszakadni, meg hogy majd könnyen kiugrik a vállam - ezt mondta 2 éve, a sérülés után kb. 8 évvel. De annyira azért ő sem erőltette a műtétet, figyelembe véve a korábbi - kicsit fájdalmasan, de végül is komolyabb gond nélkül - eltelt 8 évet, illetve az akkor még csak 6 darab térdműtétem. Amit leírsz, illetve amit ő és a többi doki is mondott, riasztóan hangzik, de figyelembe véve, hogy még a diagnózis sem biztos, nem tudom, mennyi ezeknek a bekövetkezési valószínűsége? Az utóbbi 9 évben 9 térdműtétem volt (ugyanabban a térdben 3 meniscus, 3 LCA pótlás stb.), ezért is ódzkodtam attól, hogy a vállamban is matassanak. De most már végképp nem tudom, mi a jó döntés...
Loriana
2014.02.24 22:16:41
@csak néha benézek ha marhaságot látok: köszönöm a pontosítást. Viszont nem gondolom, hogy én házi módszerrel magamnak pontosabban meg tudnám állapítani a diagnózist, mint a 3 traumatológus, akik közül kettő kifejezetten vállspecialista, egy pedig kézsebész, és nem ugyanarra jutottak. Éjszaka azért elég zavaró tud lenni mostanában, talán futok még egy kört.
Julianna szomorúan aktuális találata:
Az imént találtam egy Schumacherről szóló cikket, és megakadtam ezen a mondaton:
"...a tüdőt steril hüvely bevezetésével próbálják meg szellőztetni"
Innen:…..
Loriana
2014.02.13 12:19:58
Október elején jelent meg a Világbank elemzése a nemzetközi migrációs trendekről, benne sok érdekes, Magyarországot is érintő adattal. Kiderül például, hogy az Európa - Közép-Ázsia régióban az elmúlt három évben Magyarország a harmadik legnagyobb növekedést produkálta a…..
A kettő együtt Svédországot, azon belül is Stockholmot adja ki. Akik követik a blogot, biztosan emlékeznek Rékára, aki Svédországban felnőtt magyarként költözött egy időre Budapestre, majd vissza északra. Története ma a svédországi visszatérésnél kezdődik, és kiderül,…..
A tegnapi thaiföldi poszt után ma egy teljesen más világot mutatunk be Loriana segítségével. Kiderül, milyen a megalázó magyar kutatói lét után Svédországban folytatni a karriert, hogy ott sem minden egyértelműen csodás, de lehet boldogulni és közösen vadászunk majd albérletet…..
Loriana
2013.05.26 09:43:42
@sdani: Ja és persze arányában rosszabbul fizetettek a kutatók otthon, mint mondjuk a közgazdászok vagy a programozók, ez van, ezért megyünk el. Mert nem önkéntesként akarunk otthon dolgozni (önkéntesként, azaz a pénz éppen csak a túléléshez elég, félretenni nem lehet belőle).
Loriana
2013.05.27 07:31:53
@sdani: Tudod, én ezt pont Svédországgal kapcsolatban inkább a társadalmi hasznosság megítélésével magyaráznám, a svédek nagyon szocialisták (, egyébként Svájcra például nagyobb valószínűséggel igaz, amit írsz.) Bár nem láttam kimutatást, azért azt feltételezem, hogy nem költenek itt arányaiban kevesebbet a bevándorlókra, akik most épp kocsikat gyújtogatnak...
Nálunk a predoktori ösztöndíj eleinte nem tartalmazta kötelezőként az oktatást, ettől még heti 2 gyakorlatot mindenki kapott (ez kb. 8 órát el is vett a hétből), ezzel nem is lett volna gond. Csakhogy az egész nem hivatalosan ment, azaz a kurzus oktatója hivatalosan nem a doktorandusz volt, folyományaként nem is kapott érte óradíjat, ami a doktori szabályzatban le volt fektetve, helyette az oktatói poszton levők zsebelték be a pénzt. Ezek után úgy módosították a doktori szabályzatot, hogy kötelező elemként került be az oktatás, de ekkor sem fizettek semmit. A 3. évben persze már ellenálltam. Másrészt ezért sem hasonlítanám magam egy oktatói pozícióban dolgozóhoz. Másrészt nem csak emiatt írtam a rabszolgamunkát, hanem mert egy asszisztens is meg tudja csinálni, amit én kísérlettechnikailag végeztem, sajnos a pénzhiányból kifolyólag nem futotta jobb módszerekre, 4 éven keresztül ugyanazt a 3 technikát használtuk.
Amik csak egy költői kérdések: miért kell nekünk egyáltalán hasonlítgatnunk magunkat bárkihez? Miért nem fogadják el, ha magam ítélem meg a saját helyzetem, megéri-e az adott szituációban dolgozni vagy inkább lépnék külföldre? Miért kellene, hogy vigasztaljon az, hogy "de másnak is rossz (volt)"?
Igen, itt is megvan, amit az utolsó bekezdésedben írsz, mégis azt mondom, hogy megéri nem az éhbérért dolgozni, mert jobbak a kilátások. Persze nem biztos, hogy életem végéig kutató leszek (pont amiatt, amit az utolsó gondolatodban írsz, de a témám az itt sokkal relevánsabb), de így legalább ebben is kipróbálhatom magam.
Nálunk a predoktori ösztöndíj eleinte nem tartalmazta kötelezőként az oktatást, ettől még heti 2 gyakorlatot mindenki kapott (ez kb. 8 órát el is vett a hétből), ezzel nem is lett volna gond. Csakhogy az egész nem hivatalosan ment, azaz a kurzus oktatója hivatalosan nem a doktorandusz volt, folyományaként nem is kapott érte óradíjat, ami a doktori szabályzatban le volt fektetve, helyette az oktatói poszton levők zsebelték be a pénzt. Ezek után úgy módosították a doktori szabályzatot, hogy kötelező elemként került be az oktatás, de ekkor sem fizettek semmit. A 3. évben persze már ellenálltam. Másrészt ezért sem hasonlítanám magam egy oktatói pozícióban dolgozóhoz. Másrészt nem csak emiatt írtam a rabszolgamunkát, hanem mert egy asszisztens is meg tudja csinálni, amit én kísérlettechnikailag végeztem, sajnos a pénzhiányból kifolyólag nem futotta jobb módszerekre, 4 éven keresztül ugyanazt a 3 technikát használtuk.
Amik csak egy költői kérdések: miért kell nekünk egyáltalán hasonlítgatnunk magunkat bárkihez? Miért nem fogadják el, ha magam ítélem meg a saját helyzetem, megéri-e az adott szituációban dolgozni vagy inkább lépnék külföldre? Miért kellene, hogy vigasztaljon az, hogy "de másnak is rossz (volt)"?
Igen, itt is megvan, amit az utolsó bekezdésedben írsz, mégis azt mondom, hogy megéri nem az éhbérért dolgozni, mert jobbak a kilátások. Persze nem biztos, hogy életem végéig kutató leszek (pont amiatt, amit az utolsó gondolatodban írsz, de a témám az itt sokkal relevánsabb), de így legalább ebben is kipróbálhatom magam.
Loriana
2013.05.27 08:21:44
@sdani: Ezt az interjút érdemes elolvasni (ha még nem tetted): index.hu/tudomany/2013/05/27/megerteni_az_agyat_mint_a_focit/
Tisztelt Praxis Csapat!
Sokat tanakodtam, hogy megírjuk vagy publikáljuk e történetünket, de úgy döntöttem, hogy igen, hogy mással ne forduljon elő, ami velünk.A történet nagyon egyszerűen egy mandulaműtéttel kezdődött.
4 éves lányomat beutalták a Szent Imre…..
Loriana
2012.04.29 11:02:43
@SusanneF: Bár nem vagyok hozzáértő, de az én garatmanduláim 3 évvel ezelőtt altatásban vették ki 25 évesen. Szerintem kórháza és orvosa válogatja. Én kértem direkt az altatást, így utólag már nehéz eldönteni, jó volt-e. A sztori úgy folytatódik, hogy én ilyen fájdalmat még életemben nem éreztem felébredéskor(pedig már túl vagyok néhány térdműtéten, szalag, porc stb.), ráadásul másnap meg borzasztóan szédültem, leesett vérnyomásom (ezen kívül altattak már műtétnél 6x, és sosem volt semmi gond), és én is infúziót kaptam végül (holott addig 4 litert megittam fél nap alatt a műtét után). Pluszban megfáztam, amire legyintettek nagyjából, és másnap hazamehetettem, otthon éjjel bedurvult a megfájázás, álmomban nem tudtam kontrollálni a tüsszögést/köhögést, úgyhogy reggelre be is vérzett, irány vissza. Érzéstelenítés nélkül elektrokauterrel forrasztottak, aztán plusz 1 hét kórház... Így összesen 12 napot voltam bent.
Szeretném, hogy jelenjen meg az alábbi tapasztalat az oldalukon, hogy az érintettek, betegtársak okuljanak belőle:Nekem sajnos nagyon rossz tapasztalatom van a Korányi Kórházzal kapcsolatban. Apámat a Sebészeti Osztályra vitték be, ahol két hét bent tartózkodás után…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Azért a bátorságod díjazom, tényleg. Szerintem nyugodtan büszke lehetsz magadra!
Én egyszer a rádióban zongoráztam, kb. fél évvel korábban kezdtem tanulni. Hát, képzelheted, őstehetség voltam, a kis Mozart reinkarnációja :D. Remélem, már nincs meg a felvétel... Meg anno voltam Sicc is 9 évesen, az menő volt, bár nem a színésznői teljesítményem miatt, hanem azért, mert a színpadon gokartozhattam :).
Szerintem tök jók ezek az emlékek.