Adatok
Szabi1983
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
töltöttem az elmúlt 3 hetet, ez is közre játszott abban, hogy nem voltam... Tudnék mesélni jót is és rosszat is, de mivel ma jöttem haza, még kérek egy kis időt...Nem vagyok százas!!!!..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Elsősorban Györesztől szeretnék elnézést kérni, amiért még én is írok ide, de úgy éreztem meg kell tennem! Úgy éreztem el kell mondanom az érzéseimet és gondolataimat valakinek!
Kérlek ne haragudj!
Akik olvasták Zsanci blogját talán még emlékezhetnek rám. 2007 végén egy teljes hónapig életemben talán egyszer, végre boldog lehettem, amikor Zsancit megismertem. Hirtelen lépett be az életembe, pár nap leforgása alatt pedig elmondhatatlan szerelemre lobbant a szívem. Sajnos nem sokáig lehettem mellett, mert nem szerette volna, ha végignézem a szenvedését. Tiszteletben tartottam az akaratát és félig-meddig kiléptem az életéből. Néha még beszéltünk telefonon, vagy MSN-en, de soha többé nem találkoztunk.
Egy reggel, rossz érzéssel ébredtem, az egész napom nyugtalan volt... Aztán megkaptam az üzenetet. Zsanci meghalt...
Hetekig magam alatt voltam, megszólalni sem volt kedvem, csak néztem magam elé üveges tekintettel és azt kérdeztem: MIÉRT?
Miért nem kerestem újra? Miért nem látogattam meg soha? Miért hagytam, hogy elmenjen? Miért nem mozgattam meg minden követ, hogy még ma is élhessen? Miért...,Miért..., Miért...?
Legutolsó találkozásunk óta eltelt lassan két év, a halála óta pedig kicsit több, mint egy, de iránta érzett szerelmem szűnni nem akaró intenzitással él tovább. Nem kell más csak Ő! Hihetetlenül hiányzik, nem tudom feldolgozni, hogy végleg elment és el sem köszönhettem tőle...
Egyetlen dolgot viszont soha nem tudok megbocsátani magamnak... Hogy nem mentem el a temetésére.
Hihetetlenül szégyenlem magam e miatt, de napokon keresztül csak sírtam, nyugtatókat szedtem, hogy gondolkodni tudjak. Magamnak soha nem bocsátom meg, de remélem Ő igen!
Most, hónapokkal a blog olvasása után úgy éreztem elolvasom az utolsó bejegyzéseit és a hozzájuk tartozó kommenteket. Talán rosszul tettem, talán nem...
Döbbenten olvastam Györesz bejegyzését, miszerint Zsanci anyukája, Ildikó néni is eltávozott. Nem tudom felfogni, hogy ilyen hamar az Ő állapota is így leromlott. Egy hihetetlenül kedves és jószívű Nőt ismertem meg benne.
Emlékszem, amikor legelőször aludtam ott náluk és Zsancinak el kellett mennie, valami fontos dolgot elintéznie, Ildikó néni ágyba hozta a reggeli kávém és a reggelim és nem engedte, hogy felkeljek addig míg Zsani haza nem jött. Hosszú, akár éjszakákba nyúló beszélgetéseket tudtunk folytatni mi kettesben is. Hihetetlen, hogy ilyen hamar távozott Ő is.
Már csak azt remélem, hogy ott fenn egymásra találtak és nagyon boldogok!
Köszönöm, hogy végig olvastatok és megoszthattam Veletek a gondolataim!
Többé nem jeletkezem...
Szabi