Adatok
Árokszállási Zoltán
0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Olvastam egy index cikket és úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni, mert túlságosan gyakori hülyeség. A kedves szerző teljesen kiakad attól a közmondástól, hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa". Természetesen, mint általában a közmondásokat, ezt sem érdemes szó szerint venni, sem…..
Árokszállási Zoltán
2020.02.09 18:29:25
@Lord_Valdez: természetesen ez átmeneti állapot. De elég sokáig eltarthat és elég nagy lehet a reálgazdasági ára, ráadásul permanens negatív hatásokkal járhat, amik beavatkozással elkerülhetőek lehetnek. Éppen ezért vannak automatikus stabilizátorok (munkanélküli segély, adók - ami azért stabilizátor mert kiesik a válság alatt), amiknek a szerepe 1929-1933-ban elhanyagolható volt. Pont Keynes miatt változott ez meg. Egyébként még a németek is, ezeken (az automatikus stabilizátorokon) túllépve, alkalmaztak diszkrecionális eszközöket 2009-ben, ilyen volt például a roncsautó program. És akkor hol az infláció, hol a túlfűtöttség? Sehol.
Emiatt én azt hiszem Keynes annyira mégsem túlhaladott, mint gondolod. Az 1970-80-as években azt hitték, túlhaladottá vált, de azért teljesen még akkor sem vetették ám el. "We are all Keynesian now" - ezt éppenséggel Milton Friedman mondta, aki amúgy erősen kritizálta Keynest, mint ismert. A 2008-09-es válság utáni tíz évben pedig, a látottak miatt (infláció nem nagyon van, pedig a munkanélküliség lent van a mélyben) ismét népszerűbbé vált. Persze mindez messzire vezet... mondjuk arról, hogy kinek kell reagálnia a jelenlegi helyzetre (az EKB tavaly már mínusz 0,7%-ra tolta a német tízéves állampapír hozamát, ami azért már felveti a kérdést, hogy mennyi értelme van ennek), vagy inkább a kormánynak kéne reagálnia a monetáris hatóság helyett.
"Ha mindenki ezt a receptet követte volna, akkor a válságra sor se került volna." Nos, talán igen, de ez egyáltalán nem biztos. És egyébként ha mindenki ezt a receptet követte volna a válság előtt, akkor a német befektetők sem tudtak volna mibe fektetni. Példa: Spanyolország. A válság előtt példásan alacsony hiányt és alacsony államadósságot értek el. Csakhogy a magánszektor (építőipari boom) óriási hiányokat halmozott fel, és ezt a külföld finanszírozta. Külföld alatt itt jelentős részben azokat az eurozónás országokat kell érteni, akik többletmegtakarítással rendelkeztek, azaz például (jellemzően) Németországot. Mikor aztán a gazdaság bezuhant (2008-09, még a 2011-12-es euroválság előtt), a magánadósságokból államadósságok lettek, mivel a bankszektort ki kellett menteni. (Ezért nem elég csak az állam adósságával foglalkozni, ezért van pénzügyi felügyelet például - és ezért voltak az alapvetően az államot a gazdasági problémák kizárólagos okozójának tekintő elméletek elégtelenek a rendszer kordában tartására).
Ha nem adósodik el a magángazdaság Európa déli részén, a német exporttöbblet sem jöhetett volna létre, aminek a bázisán külföldi aktívákat (értékpapírokat, bankbetéteket) vehettek a németek. De ha nincs exporttöblet, akkor nyilván a növekedés is kisebb lett volna Németországban.
Görögország nyilván más tészta, ott meghamisították a statisztikákat és mindenki példátlanul eladósodott. Ezt nyilván nem tudták volna nagy válság nélkül megúszni akkor sem, ha nem tagjai az eurozónának (más kérdés, hogy ekkor talán előbb nyilvánvalóvá válik, mennyire fenntarthatatlan az egész).
A válságok kialakulásáról úgy általában meg azt gondolom, hogy sokszor valóban az állam a hibás, de nem mindig. Ez teljesen nyilvánvalóvá válik ha például az ember belegondol, milyen fincsi kis buborékokat/válságokat hoztak létre a gyarmatosítás idején (holland Kelet-Indiai Társaság, angol Déltengeri Társaság) vagy az Egyesült Államokban a Federal Reserve 1913-as megalapítása előtt.
Emiatt én azt hiszem Keynes annyira mégsem túlhaladott, mint gondolod. Az 1970-80-as években azt hitték, túlhaladottá vált, de azért teljesen még akkor sem vetették ám el. "We are all Keynesian now" - ezt éppenséggel Milton Friedman mondta, aki amúgy erősen kritizálta Keynest, mint ismert. A 2008-09-es válság utáni tíz évben pedig, a látottak miatt (infláció nem nagyon van, pedig a munkanélküliség lent van a mélyben) ismét népszerűbbé vált. Persze mindez messzire vezet... mondjuk arról, hogy kinek kell reagálnia a jelenlegi helyzetre (az EKB tavaly már mínusz 0,7%-ra tolta a német tízéves állampapír hozamát, ami azért már felveti a kérdést, hogy mennyi értelme van ennek), vagy inkább a kormánynak kéne reagálnia a monetáris hatóság helyett.
"Ha mindenki ezt a receptet követte volna, akkor a válságra sor se került volna." Nos, talán igen, de ez egyáltalán nem biztos. És egyébként ha mindenki ezt a receptet követte volna a válság előtt, akkor a német befektetők sem tudtak volna mibe fektetni. Példa: Spanyolország. A válság előtt példásan alacsony hiányt és alacsony államadósságot értek el. Csakhogy a magánszektor (építőipari boom) óriási hiányokat halmozott fel, és ezt a külföld finanszírozta. Külföld alatt itt jelentős részben azokat az eurozónás országokat kell érteni, akik többletmegtakarítással rendelkeztek, azaz például (jellemzően) Németországot. Mikor aztán a gazdaság bezuhant (2008-09, még a 2011-12-es euroválság előtt), a magánadósságokból államadósságok lettek, mivel a bankszektort ki kellett menteni. (Ezért nem elég csak az állam adósságával foglalkozni, ezért van pénzügyi felügyelet például - és ezért voltak az alapvetően az államot a gazdasági problémák kizárólagos okozójának tekintő elméletek elégtelenek a rendszer kordában tartására).
Ha nem adósodik el a magángazdaság Európa déli részén, a német exporttöbblet sem jöhetett volna létre, aminek a bázisán külföldi aktívákat (értékpapírokat, bankbetéteket) vehettek a németek. De ha nincs exporttöblet, akkor nyilván a növekedés is kisebb lett volna Németországban.
Görögország nyilván más tészta, ott meghamisították a statisztikákat és mindenki példátlanul eladósodott. Ezt nyilván nem tudták volna nagy válság nélkül megúszni akkor sem, ha nem tagjai az eurozónának (más kérdés, hogy ekkor talán előbb nyilvánvalóvá válik, mennyire fenntarthatatlan az egész).
A válságok kialakulásáról úgy általában meg azt gondolom, hogy sokszor valóban az állam a hibás, de nem mindig. Ez teljesen nyilvánvalóvá válik ha például az ember belegondol, milyen fincsi kis buborékokat/válságokat hoztak létre a gyarmatosítás idején (holland Kelet-Indiai Társaság, angol Déltengeri Társaság) vagy az Egyesült Államokban a Federal Reserve 1913-as megalapítása előtt.
Árokszállási Zoltán
2020.02.09 19:40:55
@Lord_Valdez: semmi gond, értékelem hogy válaszolsz :)
Infláció: a jegybankok a fogyasztói kosár inflációját mérik. A részvénybefektetés és az ingatlan nem számít fogyasztásnak. Részvény: ha nem növekedtek volna a nyereségek, akkor a részvénypiac értékeltsége (itt most pld. a P/E rátára gondolok) teljesen elszállt volna. Bár a részvénypiac már valóban nem olcsó ezen metrika szerint, a rendszerbe pumpált pénzmennyiséghez képest sokkal nagyobb elszállást kellene látnunk. Tehát van valódi reálnövekedés a részvényárfolyamok emelkedése mögött, az nem puszta infláció. Ingatlan: valóban értelmes azt mondani, hogy ez valójában nem beruházási, hanem fogyasztási jószág (különösen Magyarországon). De minél inkább bérleti piacról beszélünk, annál kevésbé. A lakástulajdonod valójában lakásszolgáltatást nyújt neked. Ha megnézed a lakáspiaci hozamokat, azok bezuhantak, különösen olyan fejlett piacokon, mint Németország. Mit jelent ez? Hogy az áruk jobban nőtt, mint a lakásbérleti díj, és valójában az utóbbi szolágáltatás az, ami valódi fogyasztás.
De részben ilyen gondok miatt amúgy én is azt gondolom, hogy a kamatok túlságosan lent vannak, és a jegybanknak már nem kéne tovább erőltetnie a pénznyomtatást. Viszont azt is gondolom, hogy alacsony kamat dolgában Európában a német költségvetés is hibás.
Eurozóna csatlakozás: talán. De van ellenpélda is. A szlovákok például megúszták, pedig nem voltak fejlettebbek, mikor csatlakoztak, mint a mondjuk spanyolok... (talán inkább: sőt...)
Eszement költekezés: Igen. Buboréknál igen. Viszont én azt állítom, hogy nem csak az állam lehet az okozója az eszetlenségnek, hanem az az alapvető emberi tulajdonság is, hogy szomszéd kertje mindig zöldebb (azaz ha látom, hogy a szomszéd Józsi, vagy a versenytárs bank, meggazdagszik valamin, akkor én is bele akarok vágni).
Szerintem ott lehet közöttünk különbség, hogy én a túlzott spórolást akár hosszabb távon is szuboptimálisnak látom, míg Te nem. Abban speciel igazad lehet, hogy így válságállóbb egy gazdaság. Bár ki tudja. Pont az euróövezetben ez politikai erjedést is okozhat...
Infláció: a jegybankok a fogyasztói kosár inflációját mérik. A részvénybefektetés és az ingatlan nem számít fogyasztásnak. Részvény: ha nem növekedtek volna a nyereségek, akkor a részvénypiac értékeltsége (itt most pld. a P/E rátára gondolok) teljesen elszállt volna. Bár a részvénypiac már valóban nem olcsó ezen metrika szerint, a rendszerbe pumpált pénzmennyiséghez képest sokkal nagyobb elszállást kellene látnunk. Tehát van valódi reálnövekedés a részvényárfolyamok emelkedése mögött, az nem puszta infláció. Ingatlan: valóban értelmes azt mondani, hogy ez valójában nem beruházási, hanem fogyasztási jószág (különösen Magyarországon). De minél inkább bérleti piacról beszélünk, annál kevésbé. A lakástulajdonod valójában lakásszolgáltatást nyújt neked. Ha megnézed a lakáspiaci hozamokat, azok bezuhantak, különösen olyan fejlett piacokon, mint Németország. Mit jelent ez? Hogy az áruk jobban nőtt, mint a lakásbérleti díj, és valójában az utóbbi szolágáltatás az, ami valódi fogyasztás.
De részben ilyen gondok miatt amúgy én is azt gondolom, hogy a kamatok túlságosan lent vannak, és a jegybanknak már nem kéne tovább erőltetnie a pénznyomtatást. Viszont azt is gondolom, hogy alacsony kamat dolgában Európában a német költségvetés is hibás.
Eurozóna csatlakozás: talán. De van ellenpélda is. A szlovákok például megúszták, pedig nem voltak fejlettebbek, mikor csatlakoztak, mint a mondjuk spanyolok... (talán inkább: sőt...)
Eszement költekezés: Igen. Buboréknál igen. Viszont én azt állítom, hogy nem csak az állam lehet az okozója az eszetlenségnek, hanem az az alapvető emberi tulajdonság is, hogy szomszéd kertje mindig zöldebb (azaz ha látom, hogy a szomszéd Józsi, vagy a versenytárs bank, meggazdagszik valamin, akkor én is bele akarok vágni).
Szerintem ott lehet közöttünk különbség, hogy én a túlzott spórolást akár hosszabb távon is szuboptimálisnak látom, míg Te nem. Abban speciel igazad lehet, hogy így válságállóbb egy gazdaság. Bár ki tudja. Pont az euróövezetben ez politikai erjedést is okozhat...
Karl Marx születésének 200. évfordulója felkavarta az álló vizet. Sokan méltatták a meglátásait, sokan kritizálták, de nekem mindegyikből hiányzik valami. Van, akinek a cikkéből az, hogy csak a Tőkére fókuszál, holott a marxizmus megértéséhez kell még a Kommunista kiáltvány és A Gotha program…..
Árokszállási Zoltán
2018.05.08 13:33:06
@Lord_Valdez: igazából amit írsz az a valódi életre jobb példa (beismerve, hogy az enyém egy izoláltnak tekinthető kísérlet volt). Az én példámban a korábban teljesen az egyéni inputtól függő egyéni eredményt a csoport inputjától függő egyéni eredményre cserélték. Normál esetben a jegyed csak a te teljesítményedtől függ, a másik hallgatónak erre ráhatása nincs. Szerintem, ha igazad lenne, akkor a szabályváltoztatást már megelőzően romlania kellett volna a hallgatók átlagteljesítményének, de ez csak a megváltozott szabályok miatt, azt követően következett be. Ismétlem, azt elismerem, hogy a Te példád közelebb áll a valósághoz, mint az általam vázolt gondolatkísérlet. De a példám szerintem mégiscsak jól szemlélteti, hogy minél inkább a közösség teljesítményétől függ az egyéni nyereség (azaz minél többet adóztat az állam és osztja ezt el újra) annál nagyobb lehet (a példa "puritánságából" adódóan könnyen megérthető) a társadalmi veszteség.
Árokszállási Zoltán
2018.05.09 06:56:14
@Lord_Valdez: igen, pont ezért nem értem, miért hivatkozol a Ringelmann-effektusra. A példámban ez sztem nem releváns, ahogy azt már feljebb kifejtettem.
Olvasom a Versenyképességi Tanács javaslatait arról, hogy hogy lehetne Magyarországot versenyképessé tenni. Elég ijesztő, hogy ennyi embernek ennyire keveset sikerült megértenie Magyarország problémáiból. De ez túl nagy téma, maradnék csak a bürokráciacsökkentésnél. Azt a kormány is felismerte, hogy…..
Árokszállási Zoltán
2016.11.04 21:45:33
@Tisztességes Természettudomány: ha a jelenlegi Orbán rendszerben gyakorlatilag semmi nem tud ellenállni a központi akaratnak, akkor pont a bürokrácia miért tudna? Ahogy Valdez írja, ehhez nem kellene mindenféle különszabályt minden alanyra és helyzetre kitalálni / fenntartani. Így a választások közeledtével utóbbiak tömeges eltörlésére kevés esélyt látok.
A szerző a Nézőpont Intézet elemzője Ismét felerősödött a pánikhangulat az euróövezeti hitelválság kapcsán. Ezúttal főleg Spanyolország miatt idegeskednek a pénzpiacok, és sokan már arra számítanak, hogy Madrid még az év vége előtt mentőcsomagra szorul.A fő gond…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Keynes, általános elmélet.
Fordított konjunkturális helyzetben persze fordítva van. Akkor tényleg többet kell megtakarítani, a nagyobb költekezés csak inflációban és magasabb kamatokban fog lecsapódni, jövedelem helyett.
Tavaly a német GDP csak kb 0,5%-kal nőtt, a költségvetés többletes volt, a fizetési mérleg egyenlege a GDP nagyon magas, 7,6%-a volt, az infláció 1,5% körül volt. Ilyen helyzetben a költségvetési élénkítés (a GDP 1-2%-ára rúgó) nagyon jót tett volna a német és az európai gazdaságnak is.