Adatok
Mrs.Kovács
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Míg régen dr. Spock könyve mindenre megadta a választ, az édesanyáknak szóló Internetes felületek, magazinok elterjedése óta egyre több azon kritériumok és feltételek száma, melyek a „jó anyaságra” vonatkoznak. Ennek megfelelően egyre több jó anya érzi alkalmatlannak, olykor bűnösnek önmagát.…..
Mrs.Kovács
2017.01.30 08:53:02
Én sem kaptam gyerekkoromban semm ölelést, sem puszit, sem szeretetet. Dícséretet meg pláne, bűntudatkeltést, kritikát, kiabálást, elégedetlenséget folyton. Elhatároztam, ha gyerekeim lesznek mi mindent fogok másképp csinálni. Két családom van, mindkettőt nagyon szeretem, mindig ölelgetem, puszilagom őket. A kicsi (fiú, 5) teljesen alkalmazkodó a világ elvárásaihoz, nem terheli semmi elvárás (fűrdés,öltözködés stb.) Imád itthon lenni velünk, anyás, nagyon ragaszkodik hozzám, napjában ötször elmondja, hogy Szeretlek anya!. A nagyobbik (lány,8) viszont számomra, mint személyiségemnek pokoli nehéz kihívás. Puszilom, ölelgetem, dícsérem, de megbeszélem vele azt is amit nem helyeslek, közös programokat is csinálunk. Ennel ellenére féltékeny a kicsire amióta megszületett, 80 %-ban minden szavával,tettével ostorozza a kicsit. És engem. Kedvességgel már a saját határaimon jóval túl vagyok, de rengetegszer kapok kötözködést, pimasz válaszokat és elégedetlenséget a világgal, az élettel szemben. Bizony a tehetetlenség határán billegek sokszor és akár mennyire sem szeretnék kiabálni, nem bírom tovább. Kiabálok vele. Rengeteg az életet érintő beszélgetésen és sok együtt töltött időn vagyunk túl, de vhogyan a kiabálós gorombasága az öccséhez és hozzám, folytonos elégedetlensége a világgal szemben mintha nem akarna szünni. A szokásos teendőknél számtalanszor könyörgök, de ha felemelem a hangom, hogy készüljön el, akkor kiabálos anya vagyok a számára és rögtön eltávolodik. A fő jellemzőm szerinte, hogy kiabálok. Ezek a teendők és helyzetek a mindennapok velejárói, így ördögi körnek élem meg.Többféle módon próbáltam együttműködni vele, mint pld. túlzó együttműködéssel, akkor kutyaként kezelt, határozottan, akkor még távolabb rakott, csak az állandó, feltétel nélküli szeretet az ami által érzem viszontszeretetét. Persze az harmadik kedves kérésen, a harmadik könyörgésen, két határozott odaszóláson és 30 perc után csak kiabálok szegénnyel, mert mindennek megvan az ideje, és nem egyke. A család négy fős, el kell fogadnia az öccsét, de nagyon fáj amikor látom, hallom ahogy a testvérvel viselkedik aki kedves vele. Így többnyire olyan emberekhez vonzódik, akik nem várnak el tőle semmit, ott ehet ihat ahol akar, annyit tv-het amennyit akar stb. Nem szeretném ha annyira eltávolodna tőlem, mint ahogyan én anyukámtól. Valószínűleg önbizalomhiány lehet az ami miatt egy folytonos félelem és bizonytalanság van bennem. Most már én is úgy látom, hogy azt hisszük elég egy gyermek és mi majd másképp tudjuk csinálni. Persze rengeteg minden másképp csinálok mint anyunkám, abszolút együttműködő vagyok, de látom, hogy sajnos nem állok közel a kislányomhoz.
Idén nyáron sokak kedvence, Titi szülőanyja, új könyvvel tért vissza, eddig ismeretlen szereplőkkel, és sok kalanddal...
Mrs.Kovács
2016.09.15 10:27:06
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz