Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gxy

11 bejegyzést írt és 76 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A gondolkodási hibákban az a közös, hogy mindenkivel megtörténik. Nem veszik figyelembe a nemünket, a korunkat vagy a státuszunkat. Fiatalt és topmenedzsert épp úgy érint, mint öreget és tapasztalt szakembert, a raktárostól, az orvoson át az amerikai elnökig. Rolf Dobelli egy olvasmányos és…..
A gumiból készült figurák mára pontosan annyira retronak számítanak mint a távirányítós autók vagy a régi TV játékok. Ki ne emlékezne a gyerekkorából valamilyen klasszikus állat vagy ember figurás nem ritkán sípoló hangot adó játékra.Ezekkel a játékokkal az apróbb…..
HamPLÓ Pirosan, áramszedővel 2020.06.08 07:00:00
A troli Budapesten jellemzően villamosok szerepét vette át: a vaskerekűeknél rugalmasabban volt szervezhető, de azért környezetbarátabb, mint a még rugalmasabban ide-oda rakható-terelhető dízeles buszok. A Podmaniczky (akkor éppen Rudas László) utcai villamosok helyét a 72-es és 73-as trolik…..
gxy 2020.06.09 00:41:19
@Perler Zuárd: Az hagyján, ez még a régebbi Mitropa-festés, sárga csíkokkal (ezek később elmaradtak) és névlegesen szürke tetővel (később pont a szürke, khm, elszíneződése miatt váltottak barnára). Néhány kocsin elég sokáig maradt ez a régi festés, sokáig fel-felbukkantak egy szerelvényben az egyszerűsítettel.
Minden év február elején a vasútmodellezők lélegzetvisszafojtva figyelik a híreket. Ilyenkor rendezik meg ugyanis a Nürnbergi Játékvásárt, amely eseményre minden gyártó előrukkol az újdonságaival. Ez az esemény az, ahol a gyártók leülnek a kereskedőkkel megbeszélni az éves rendeléseket - már…..
A hétvégén egy gyakorló mozdonyvezető tett ki egy fényképet, amint a Keleti pályaudvaron, a csarnok helyett a vágány elején megállt vonatról azonnal el kezdenek leszállni az utasok. A megállás oka az éberségi vagy a vonatbefolyásoló berendezések pillanatnyi üzemzavara volt, az utasok pedig azonnal a…..
gxy 2020.01.15 00:37:11
@Pic: „Nyugat Európa fehér népessége látványosan szabálykövető, a németek pl olyan módon bíznak a rendszerekben (államban), hogy veszélyhelyzetben is megvárják, míg szólnak nekik, hogy 'na most lehet'.”

Viszont ha eljön a „most lehet”, akkor nem restek jelenteni, panaszt tenni stb. Az úgynevezett magyarember (ez ilyen anti-szuperhős valamilyen roncsfilmből; pürkűttet zabál kilóra, mindegy, csak ártson, sörhasa van és gyakran legyint bármire) ilyenkor csak elereszt egy költői sóhajt, hogy á, úgyis pont lesz.rják. Pedig nem biztos. Ha ekkor is sokan emelnék fel a hangjukat (netán olyan csatorna megválasztásával, amit hivatalból nem hagyhat figyelmen kívül egy ISO-minősített bagázs), akkor tuti, hogy a fagyi ugyanúgy visszanyalna. A vasúttal még nem volt említésre méltó incidensem, de pl. a levéltetvekkel (Magyar Lusta) évente többször éreztetem a törődést, ti. adnak rá épp elég okot.
Igazuk van azoknak, akik szerint tanuljunk meg először rendesen egy nyelven és csak azután jöjjön a többi vagy ez csupán egy tévhit, ráadásul a rosszabbik fajtából? Erre a kérdésre is válaszol Zita, aki nem csak szakemberként foglalkozik a témával, de határátkelőként személyesen is érintett. A…..
gxy 2019.12.30 00:43:47
Az akcentus (mind a kiejtés, mind a hanghordozás) kérdése sok más érdekes kérdést feszeget. Fogalmam nincs, hogyan modellezi a beszédnek ezeket az aspektusait a tudomány, de szerintem nagyon sok függ attól, hogy az adott egyénnél a nyelv és úgy általában a háttérben zajló mentális folyamatok milyen viszonyban állnak egymással. Nálam pl. a nyelv (az anyanyelv is) inkább csak egy külső héj, amitől általában függetlenek a gondolatok (nagyon árulkodó, hogy konkrét szavakat leginkább akkor szoktam magamban is elővenni, amikor már azt mérlegelem, hogy ezek a másik ember világképében hova illeszkednek). Ezért aztán az anyanyelv se jelent akkora misztikus béklyót; a hanghordozás, a kiejtés, a szófordulatok egy idő után egyszerűen „rám szoktak ragadni”. Ez rugalmas is marad, azaz ha más tájszólást hallok egy ideig, akkor annak megfelelően elhangolódik a kiejtésem.

Angolul pl. 12 évesen, Németországban kezdtem tanulni, ahol a tanároknak borzasztó német akcentusuk volt. Mivel akkor kaptam az első nagyobb adagot az angol nyelvből, utána még eltartott egy ideig, amíg kitisztult a kiejtésemből a német akcentus (igaz, máig meggyőzően tudom utánozni, hogyan küzdenek a németeim-mérnökeim az angollal, tu mähk se bik Piktschür), de mivel azóta sok dolgom volt amerikaiakkal és britekkel is, ezért valahol megállapodott a kiejtésem egy köztes ponton, amit az adott társaságban tudatosan is lehet a megfelelő irányba húzni. Ugyanez a német akcentus pl. az orosz kiejtésemre nem volt hatással. Valószínűleg leginkább azért, mert már jóval korábban elég sokat mintavételezhettem az igazi orosz kiejtést (a 70-es, 80-as években ez azért nem volt túl nehéz); emellett a német akcentus túl idegenszerűnek tűnt, hogy komoly hatást gyakoroljon rám (miközben pedig még a németek közül se tűnik fel mindenkinek, hogy nem német az anyanyelvem).

Az érdekes az, hogy ezeket a nyelveket, bár iskolás környezetben, de mégis teljesen intuitívan tanultam, és csak úgy kialakult bennem mindig egy kép arról, hogy az adott nyelven mi hangzik helyesen. Persze, kaptam okoskutyát a nyelvtanra is, de az mindig is csak egy ilyen mondóka volt, amit megtanultam, hogy legyen a tantónéninek is karácsony... aztán ugyanazzal a lendülettel el is felejtettem. Az igazi vízválasztó az volt, amikor már 40 évesen kezdtem norvégul tanulni. Na nem azért, mert annyira másképp álltam volna hozzá (itt is inkább „ragad rám” a természetes nyelv), hanem azért, mert most már eléggé érdekelt a tanulási folyamat is, meg az, hogy hogyan épülnek fel a mechanizmusok, amiket csak leír a nyelvtan. Sajnos ez a kettő egyébként befolyásolja egymást; ha folyton egy absztrakt nyelvtanhoz hasonlítgatok, akkor ez a rendszerező hozzáállás is beszivárog magába a nyelvtanulásba. Ennek ellenére az a benyomásom, hogy nagy vonalakban még most is úgy tanulok új nyelvet, ahogy gyerekkoromban. A kiejtéssel is ugyanaz a helyzet, ráadásul a norvég tájszólások vannak annyira változatosak, hogy tetten lehessen érni ezt a mintavétel-alapú alkalmazkodást. Nagyon beszédes, hogy ha becsúszik egy-egy dialektusra jellemző szó (igen, még a szókincs is nagyon eltérhet), akkor jön vele együtt a kiejtés is, és akkor a többé-kevésbé konzisztens Akershus-környéki beszédbe beékelődik egy-egy rövid bergeni, vagy sogndali mp3. Szóval valahogy úgy működhet nálam ez a nyelvhasználat, mintha kívül lenne egy ámokfutó papagáj, amelyik belülről néha kap némi szemantikus támogatást (máskor meg nem, pedig kéne).

Nem tudom, hogy hivatalos mérce szerint „többnyelvű gyerek” kategóriába esnék-e (a család egyébként teljesen magyar, csak hamar elkezdtünk külföldre járkálni), de az a sejtésem, hogy a nyelvtanulásnak ez a módja, meg ez a megmaradt rugalmasság nem a többnyelvűség következménye, az legfeljebb csak segített abban, hogy az alkalmazkodó képesség ne korcsosuljon el. Akinél mélyebben beépül a verbális gondolkodás, annál talán valószínűbb az is, hogy a gondolkodási struktúrák az adott nyelv sajátosságainak megfelelően szilárdulnak meg - és ott inkább lehet elvi különbség a későbbi nyelvek elsajátításának a módjában.

Ha arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy használt-e, hogy korán kezdtem nyelveket tanulni: nekem egyértelműen használt, és a környezetemben legfeljebb egy-két olyan esetről tudok, amikor valaki nem tudott megbirkózni egyszerre több nyelvvel. Könnyen lehet, hogy ők páran egynyelvűként is abba a kategóriába kerültek volna, akik még az anyanyelvüket is alig tudnák használni; van ilyen, és ezért számomra ez a pár kivétel nem igazolja azt, hogy a többnyelvűség ab ovo kockázatos lenne.
gxy 2019.12.31 07:54:45
@midnight coder: a kis saját hülye nemzeti nyelvecskéjükön gagyognak

Bruce-ék odalent pontosan így álltak hozzá a bennszülöttek nyelveihez, aztán koppantak is volna nagyot, ha lealázkodtak volna odáig, hogy észrevegyék, hogy némelyik bennszülött nyelv komplexitásában, kifejezőerejében kenterbe veri az angolt. Az angol egy kafa kis rough-and-ready munkanyelv, nem fáj neki se a texasi vártyogás, se a pakisztáni bruggyogás (se a kelenföldi hápogás, nudge-nudge), de van azért olyan, amire nem igazán jó. Ugyanígy más nyelv kizárólagos használatával meg más aspektusok vesznek el; hibás ugyanis az a feltevés, hogy egy adott nyelv bármit maradéktalanul ki tud fejezni. Egy nyelv egy adott időpontban csak egy fejlődési állapot, amiben bizony mindig van hiányosság, inkonzisztencia. Ha van rá igény, ezeket kinövi az adott nyelv, de együgyű dolog volna azt hinni, hogy ezzel akkor minden hiányosságát egyszer és mindenkorra felszámolta. Lesznek új hézagok helyette, ez már csak egy ilyen játék. Persze a nyelvi változatosság se ment meg a „több szem sz.rt se lát” hatástól, mert hogy ez is benne van a pakliban.
Karakter Pont, pont, vesszőcske 2019.11.15 10:00:00
Amikor — mintegy tizenöt éve — először kezdtek terjedni, majd burjánozni az úgynevezett szmájlik, a magam részéről azt határoztam el, hogy én ugyan sosem fogom használni őket. Úgy véltem, megvannak a nyelvi eszközeim hozzá, hogy képes legyek jóindulatot, iróniát, jókedvet, dühöt és minden egyéb…..
gxy 2019.11.16 12:27:53
@the real fogash: „elmaradódott —> ELMARADT. Az általad képzett szavak egyvalamit fejeznek ki: te annyira nagyonmenő multikulti lettél, hogy közben elfelejtettél magyarul.”

Ad 1: ezeket a szavakat nem kitaláltam, nem automatikusan átvettem, hanem – nota bene, nem kevés távolságtartással – megfigyeltem. Nem egyszer, hanem egyre gyakrabban, és a felbukkanásuk szövegkörnyezetéből nagyon is azt érzem, hogy a megszokott alakokhoz képesti szándékos kicsavarásról van szó, amivel egy jól körülírható jelenséget akarnak kifejezni azok, akik ezt használják. Ugyanúgy, ahogy a „báncsa és hasogassa” kifejezésben is benne van a szarkazmus, a stílusparódia – és ezzel együtt a beszélő távolságtartása, viszolygása is valamitől. Konkrétan ebben az esetben egyébként nem gondolom, hogy az „elmaradt” szó önmagában képes lenne kifejezni azt a nemtörődömséget, a felelősök hiányát, aminek leírására ezeket az eltorzított alakokat használják.

Ad 2: magam is írtam, hogy ezek inkább nyelvi torzszülöttek; viszont az a tény, hogy megjelentek, azt mutatja, hogy többen hiányolják az eszközöket egy gyakran megtapasztalt jelenség tömör, de találó kifejezésére. Ha van rá szükség, a nyelvi leleményesség előbb-utóbb megtalálja ennek a módját, de olykor csak sok kísérletezés, véletlen keresés útján – nem mindig születnek azonnal szép, a nyelvi környezetbe szervesen illeszkedő kifejezések.
gxy 2019.11.16 12:40:44
@encir: „Jó idézőjelet úgy lehet előállítani, hogy leütöd egymás mellé a kettőt és aztán közéjük szóközt ütsz.”
Jaj.

„Wordben legalábbis :)”
Jajajajaj.

„: alt + num 132
”: alt + num 148
“: alt + num 147
’: alt + num 146
–: alt + num 150
—: alt + num 151

Közvetlenül billentyűzetről általában csak az „egyenes” idézőjeleket lehet elérni, de ezt néhány program megpróbálja a szövegkörnyezetnek megfelelő idézőjellé konvertálni. Az emlegetett Word is tud ilyet, csak meg kell adni a dokumentum nyelvét, és be kell állítani az automatikus javítás megfelelő szabályát. Ez ugyanakkor zavaró, ha az ember többnyelvű dokumentumot szerkeszt és gyakran kell váltogatni a nyelvet és az ennek megfelelő szedési szabályokat, úgyhogy ilyenkor a legegyszerűbb kikapcsolni az automatikus javítást és kézzel, pl. alt és numerikus billentyűk segítségével beírni a megfelelő központozást. Kis gyakorlással sokkal hatékonyabb, mint folyton kajtatni a menüben a beállításokat.
gxy 2019.11.16 13:14:25
@Kovacs Nocraft Jozsefne: Valóban, bár a szövegszerkesztő és a kiadványszerkesztő, esetleg szedőprogram összetévesztése ettől függetlenül, általánosan terjedő téveszme. A Word-öt egyébként – LaTeX alakította értékítélettel – inkább tekintem állatorvosi lónak, mint etalonnak. Sokszor érzem „csakwordös” folyóiratok, konferenciák sablonjain, hogy aki azt összerakta, annak gőze nincs a tipográfia, kiadványszerkesztés szabályairól, a Word pedig nem üt a kezére semmilyen ocsmányságért. (A szerkesztőbizottság meg elmélészekből áll, akik nyilván ugyanúgy nem veszik észre az ilyet.)
Mi a nyavalya folyik itt? Ez a kérdés egyre többször fordult meg a fejemben az utóbbi időben, de - eddig - sikeresen tartottam vissza az agyamat mind gyakrabban megkocogtató késztetést, hogy kinyissam a számat és mondjak valami csúnyát. A különbség ott van, hogy most már nem akarom fékezni…..
gxy 2019.07.26 12:09:48
Voltam néhány évig olvasószerkesztő, még abban a korban, amikor számított a helyesírás, úgyhogy hozzáfűzhetnék az íráshoz pár apró megjegyzést, ha nem tette volna meg előttem valaki. Talán ez is azt mutatja: aki igényességre törekszik, az jobb, ha egyfolytában kicsit kételkedik is magában. Úgymond, kéznél tartja a tükröt, hogy ha kell, belenézhessen. Nincsenek kételyeim afelől, hogy aki ennyire hiányolja a mindennapokból az igényességet, gyakran meg is teszi. Na, mindegy, ezt csak egy apró széljegyzetnek szántam, mielőtt valaki elszabadítaná az indulatokat.

Amire viszont érdemben szeretnék kitérni, az a „csináld magad” lehetőségének ab ovo ostorozása – ezzel nagyon nem értek egyet. Az, hogy manapság sokak számára elérhető közelségbe kerültek például a kiadványszerkesztésnek olyan technológiai lépései, amelyeket korábban csak egy szűk – és, felesleges is tagadni, a lehetőségek korlátozását is kényelmesen saját kezében tartó – kaszt tudott elvégezni, önmagában csak annyit jelent, hogy többek számára új lehetőségek nyíltak meg. Ezzel lehet élni, ahogy visszaélni is. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy felnőjön a lehetőség adta feladathoz, igyekszik minél többet megtanulni a szakmai háttérről, ahogy arról is, hogy mi indokolhat (egyáltalán indokolhat-e) bizonyos hagyományokat, az igenis képes egy személyben is minőségi munkát végezni. Mi több, képes talán arra is, hogy az eddig szigorúan elkülönülő szakmai körök által végzett lépések átfogásával merőben új értékeket hozzon létre; például olyan elemek szintézisével, amik ugyan eddig is mind hozzájárultak egy könyv, kiadvány együttes „élményéhez”, de mind csak magukban, egy előre „besaccolt” úton haladtak a végső kialakításuk felé. Igaz, aki ezt tudatosan műveli, az jobb esetben azt is szem előtt tartja, hogy mennyire fontos ilyenkor a korrekt visszajelzés és annak figyelembe vétele.

Meglátásom szerint itt inkább az emberrel van a baj: az igénytelenséggel, a „múltat végképp eltörölni” akaró gőggel, no meg a mindent csak eszköznek tekintő kapzsisággal. Fellazultak azok a régi keretek, amelyek ezeket annak idején úgy-ahogy féken tartották, és a hirtelen jött szabadságban gyorsabban burjánzik a hitványság. Igen, ehhez sajnos az is adja a táptalajt, hogy járványként terjed valamiféle kollektív nárcizmus (aminek egyébként az ember bájos kis kognitív torzításait is remekül a szolgálatába lehet állítani). Lassan kötelező lesz ész nélkül osztogatni boldog-boldogtalannak az okoskutya-pontokat; a kritika (nota bene, még csak nem is a kritizálás, mint olyan) és a józan gondolkodás már-már a jó közhangulat elleni terrorcselekménynek minősül. Hozzáteszem, nem csak az irodalomban, hanem olyan helyeken is, ahol amúgy hamarabb szembe tudna jönni a valóság – elég, ha csak megnézzük egy-két open-source fejlesztői „közösség” kollektív píszíbe fulladását.

Na, szerintem leginkább ez a baj. Az emberek járnak igencsak tévúton. Talán azért, mert hirtelen olyan sok lehetőség nyílt meg, és annyira felgyorsultak a változások, hogy – mint társadalom, mint közösség – nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, és az ismeretlentől való félelem néhányunkat menthetetlenül elhülyít, másokból meg a középkorba visszavágyó géprombolót hozza elő. Természetesen visszafelé is lehet lépni (pár vágósúlyra hízott földelt dugó és a sleppjeik világszerte pont ezt próbálják megtenni), de – számomra ez legalábbis nem kérdés – nem érdemes. Most már csak előre van valamilyen út, amit meg kell találni. Magam is inkább ezen szeretnék munkálkodni, amennyire a lehetőségekből futja. Ledőltek az intézményes kerítések? Hát igen, akkor most kiszabadult az állatkert, és aligha fog magától visszanőni a régi (meg)szép(ült) idők központhy oszlopos-timpanonos authoritása. De ez nem akadályoz meg abban, hogy legalább magam adjak visszacsatolást az – egyébként sokszor jóhiszeműen tanácstalan – útkeresőknek. A témánál maradva: bizony még disszertációkat bírálva is játszom az olvasószerkesztőt (mer’ ha báncsa és hasogassa, akkor tökmindegy, hol), és magyarázom a (még) kíváncsiságtól csillogó szemű újoncoknak, hogy mi a különbség az irodai szövegszerkesztő és a szedőprogram között (igen, én vagyok az a futóbolond, aki tábla csokival jutalmazza, ha valaki LaTeX-ben írja a laborjegyzőkönyvet). És beszólok annak is, aki csomót köt a kezére, úgy fogja a ceruzát – mert hogy a bélbe fog az ilyen helyettem forrasztani, amikor engem már visz a kaszás?

Tudom, hitvány az emberek világa; egy darabig most még biztos egyre hitványabb is lesz. De ezen csak lamentálni és a múltba visszavágyni a legrosszabb választás. Inkább merjünk azért tenni, hogy javuljon valami, és bízzunk abban, hogy javulni is fog.

Ja igen, a technokolon muszáj volt hangosan felnevetnem. Árpi kalandjai, műszerfal, alufólia… régen még a sufnituning is szült egy-két örökbecsű klasszikust!
gxy 2019.07.27 01:15:23
@Kovacs Nocraft Jozsefne: Fittefaen, én meg szólni se mertem érte, annyira biztos voltam benne, hogy én gombáztam el. De akkor legalább ismételhető a jelenség; tessék javítani, instállom.
Idén július 1-jén volt 40 éve, hogy a SONY piacra dobta az első walkmant, amely hirtelen megváltoztatta zenehallgatási szokásainkat. A készülék egy csapásra olyan sikeres lett, hogy a szocialista tábornak is lépni kellett valamit a dologra. Bár a nyolcvanas évek elején egyre tágult a technológiai…..
Szegény jó Péter, már a kezében érezhette a csomagját, de hiába. A kézbesítő valahová úgy elkeverte a megrendelt cuccot, hogy hiába a segítőkész alkalmazottak, Péter a hajára is kenheti őket, a csomagját nem találja senki. Viszont annyi jó hírünk van, hogy kártérítési igényt lehet érvényesíteni, az…..
gxy 2019.05.15 22:47:10
@Dezsike: Panaszt pedig _kell_ tenni, amíg lehet, érezzék csak a törődést! Mivel a Magyar Lusta (még) ISO 9001 szerint van minősítve, ezért a hírhedt 8D formon kell benyújtani, így egyrészt kötelesek véges időn belül legalább egy sablonlevelet megereszteni a panasztevő irányába, másrészt kötelesek rögzíteni a panaszt, ami bizony a következő ISO auditkor elő is fog kerülni; minimum, mint egy strigula a sok közül. Ha túl sok a strigula, rendesen meg lesznek fingatva. Ha esélytelenül sok, a plecsnijük is ugorhat, volt drágaszág, ninc drágaszág, gollum-gollum, thieveses, hobbitses. Lehet, hogy ez a konkrét ügyön nem lendít, de ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy rosszabb esetben a jövőben is rászorulunk majd néha ennek a belterjes f0sbödönnek a "szolgáltatásaira", és talán csak jó az egységsugarú júzernek is, ha akkor kicsit nagyobb valószínűséggel működik rendeltetésszerűen ez a rakás ótvar. Már nem úgy "rendeltetésszerűen", hanem... hát értem, ugye...

Csak hogy egy másik példát említsek: soproni cég közönséges levélként küld számlát, majd csodálkozik, hogy május végéig nem tudtuk átutalni. Mert ott a közönséges levelek is megérkeznek. Nem így a székesfőváros Patkány Cityben, ahol egy _ajánlott_ küldemény értesítőjét _két_különálló_feladás_alkalmával_ is mind, maradéktalanul megeszik a chemtrailfingó világösszeesküvő állítólagpomogácsok. Vagy csak a postás kutyája, tudjafaen. A soproni cég megértő, nem kérnek késedelmit stb. A könyvelőnk nem annyira megértő, ő inkább akkurátus, és korrektül a tarifái szerint jár el. Márciusi számla? Most meg május közepe van? Muhaha, havi áfások vagyunk, önbevallás, ilyenkor vastagon fog a ceruza. Na, az ilyen járulékos veszteségekkel vajon foglalokzik a Magyar Lusta? Mei ban fa. Felejtsd el, lendületes vállvonogatás közepette. Na, ezért van az, hogy ahol lehet, a Magyar Lusta megkerülésével igyekszünk intézni mindent. Elektronikus számla, DHL, személyes átvétel, ilyenek. A királyi levéltetveknek nyugodtan kopjon csak fel az álluk, lassan minden "szolgáltatásuk" kiváltható mással, senkinek nem fognak hiányozni, ha bedarálja ezeket a piac. Áruljanak inkább csak pikacsumatricát meg kaparós sorsjegyet borostás tokával és szájszaggal, vagy játsszanak ittapirost az Alexanderplatzon, az legalább deklaráltan bugrilutri.
gxy 2019.05.15 23:09:31
@Snagal: Érik a "Tolvajkergetők" postai kiadása, egyre olcsóbbak a GPS-es trackerek...
gxy 2019.05.17 19:04:44
@KaTe: "Életemben nem hallottam még erről a "hírhedt" 8D nyomtatványról. Azt mondod, hogy minden postás farzsebében lapul egy ilyen és csak kérni kell?"

Egy régebbi homáros posztban (is) előkerült már a dolog, íme a két releváns link:

homar.blog.hu/2017/06/13/kiszamithato_kalandok_a_nemposkicseko_rendszereben

drive.google.com/file/d/0BxY4DyELA1IMOHhlcUpsQ2drR2s/view

Nyilván nem hordja a postás a farzsebében azt a pofont, amibe testületileg bele lesznek szalasztva, de ez ne tartson senkit vissza a pofon kiosztásától. >;-D Egyébként tényleg válaszolnak rá; ha mást nem, ennyi reakciót tényleg előcsal belőlük, úgyhogy legalább a törődés éreztetésre kerül. ("Éleztesse, Klálika néni, éleztesse!" (C) napirajz)
Crash kolléga év elején mutatta be egy „majd egyszer” projekt befejezését; akkor vetettem fel, hogy ezen felbuzdulva én is beszámolnék egy hasonló, 2013 óta pihentetett modell elkészültéről. Maga a befejezés tulajdonképpen még tavaly tavasszal megtörtént, az utóbbi hónapokban mindössze a tervezett…..
gxy 2019.04.24 14:31:10
@Zsivany2: Konkrétan ebből nem hiszem, hogy lesz több; az őspozitívot erősen pátyolgatni kell, hogy újra használható legyen, a szilikon meg eleve kuka lett a széria után, rég ki is dobtam ennek örömére. Esélyesebb, hogy „majd egyszer” fejlesztek egy pontos, méretarányos Gags-t a mostani technikákkal. De ez tényleg soká lesz, sok más (nem is magyar) projektnek most nagyobb a prioritása.
gxy 2019.05.01 16:10:10
@konzol1: Szabadszemmel. Amíg nem volt jó fehérmatricás kontaktom, addig a fehér feliratokat is ecsettel festettem. Inkább az a baj, ha ennél lób@szóbbat kell csinálni. A Horribly Oversized nekem már kellemetlenül durung.
Ugye te is ismered azt a mondást, hogy minden társasházban van egy hangos szomszéd, ha nálatok nincs, akkor te vagy az? Ha azt akarod, hogy neked ne legyen, akkor bizony neked kell azzá válnod. Összeszedtem 8 olyan cselekvést, amivel biztosan te lehet a leghangosabb a házban. Lehet, hogy már mind…..
Nemrégiben olvastam, hogy valami barom (mi másnak nevezném az ilyet?) panaszt tett a mentősökre, amiért életmentés közben zajongtak, villanyt gyújtottak, és ezzel őt zavarták. Rohadj meg, hülye állat - gondoltam, ahogyan azt vélhetőleg mindenki tette, olyanok is, akik nem gépelnék be a blogjukba a…..
gxy 2018.08.07 18:51:02
@czerka: „Ez nem az a kategória, mint amikor egy nyugdíjas szóvá teszi, hogy az ablaka alatt hánynak a részeg angol turisták a bulinegyedben. Az jogos panasz.
Újraélesztés zaján felháborodni legalja dolog.”

Egyrészt ez így kb. stimmelne, józan ítélőképességet feltételezve. Na, ez utóbbi kb. olyan, mint amikor az óvodás fizikapéldában elhanyagolják a súrlódást, rituálisan, többes elsőben. Tetszik, nem tetszik, az emberek számottevő hányada valamilyen szempontból nem százas, ergo félremegy ez-az. No, ezt nem azért mondom, hogy akkor bárkinek bármit el lehet nézni (mer' amúgy rohadtul nem), csak ne feltételezzünk minden mögött konzisztens jellemet és letisztult mestertervet (amúgy a szándékok odaképzelése szintén általános emberi hiba, nem csak a dagadt pszichopaták hobbija). Ez az eset konkrétan így sikerült; mamika kezében elsült a toll, a remek néprajzi gyűjtést sikerült közkinccsé tenni, páran meg rákattantak; még valami fasza mém is lehet belőle, hehe. Magyarázat természetesen adható, de ez nem egyenlő a mentséggel (hiába keverik össze gyakran ezt a kettőt a népek). Mindenki gyárthat belőle magának privát konzekvenciákat (már aki erre képes), oszt' ennyi, nem olyan eset ez, hogy ennél több volna benne. Semmi nem garantálja, hogy mamikánk belátja, hogy ez egy suttyó húzás volt; az inkább valószínű, hogy aki ráismer, az ennek megfelelő idézőjelekbe teszi a mamesz dolgait (ha korábbi húzások kapcsán ezt még nem tette volna meg). Egyébként nem látok ezzel a közkinccsé tevéssel nagyobb gondot, mint a gátvéderes videókkal.

Ami meg a könyvtárosozást, teremőrözést, portásozást stb. illeti: emögött csak az láthat rejtett szándékot, akiben valamilyen szinten élnek a felhánytorgatott asszociációk. Már rég nem abban a korban élünk, amikor egy foglalkozás kb. az ember egészét meghatározná (már ha volt egyáltalán ilyen kor), legfeljebb a hányásig sulykolt illúziók maradtak fent mindebből. Bárhol felbukkanhat a legalja is, a konkrét foglalkozásnak ebben max. az a sara, hogy jellegénél fogva a selejt egyik típusa inkább „belefér”, mint a másik. Ismertem olyat (hogy a könyvtárnál maradjunk), amelyik egészen egy szakkönyvtár igazgatói posztjáig jutott, talán pont azért, mert mindenre tud jónéhány míves idézetet előkotorni, hogy jó sokáig ne tűnjön fel, hogy valójában egy gondolatok, érzések nélküli replikáns. De ez – számomra legalábbis – továbbra sem a szakmát minősíti, hanem az egyes embert.
Schmidt Mária hosszú évekig élt Soros-ösztöndíjakból külföldön, az utolsó árulkodó szakmai önéletrajzát viszont elfelejtette eltüntetni. A kormánybiztos-történész körül elfogyott a levegő: a célponttá tett civil szervezetek és tudományos személyiségek mellett az Egyesült Államok, az MTA Elnöksége…..
Ez az elsőre furának hangzó cím ugrott be, mikor is minap bóklásztam a Facebookon, és az egyik makettező csoportban felfigyeltem egy megosztásra. A képeken egy vasúti szállítójárművön lévő Szojuz rakéta van. Ebben még semmi különös nem lenne, hiszen űrhajózási témájú makettekből igen sok van. Amire…..
Minden vasútvonal a maga nemében szemet gyönyörködtető, hiszen olyan tájakat láthatunk, amiket az autópályán nem, vagy csak nagyon ritkán – ráadásul csak a pihenéssel  és a nézelődéssel kell törődnünk. Most a világ 10 olyan vasútvonalát szedtem össze, amiken járva az utazás mesés, a tájak pedig…..
A 100 napos tojás elkészítésére nem vállalkoznék, de a fogyasztására nagyon rég készültem már. Most erőt vettem magamon és megvettem. Elsőnek kicsit a történetéről pár gondolat, majd arról, ahogy nekem a kínaiak elmondták a boltban, hogyan kell fogyasztani. De már most leírom, hogy nem bántam…..
gxy 2017.07.20 14:50:42
@Bálint Bátori: Norvég ismerősömnek ezt egyszer úgy magyaráztam el, hogy képzelj el egy főtt tojást, aminek szalmiákos-medvecukros aromája van, és a színe is arra hajaz. Persze ezt az itthoni fogalmi rendszerbe nehezen lehetne beleilleszteni, mert itthon az a hagyományos északi "saltlakris" se ismert.
gxy 2017.07.20 16:56:07
@Attilajukkaja: Igen, ezért is csalóka a dolog, mert az északi "saltlakris" sok más összetevőt is tartalmaz, amitől olyan igazi "huzatja" van. Köze nincs pl. a vegytiszta olasz medvecukorhoz, igaz, nekem az is bejön. Itt inkább a sós-szalmiákos íz az, ami a száznapos tojásra emlékeztet.
Pálinkás derautkoszorout mindenkinek, ma megint Baooolvin napja van, szerintem. Tavaly már felvedreztem egy cikket ugyanezen alkalomból az 1:160-ban meglehetősen alulreprezentált Baldwin-mozdonyokról, és annak idején már említettem, hogy aki úgy gondulokzik, hogy szóval hoszutávon…..
gxy 2014.10.02 08:33:03
@Flöcsy: Igen, az mindig mókás tud lenni, ha valaki műveltség hiányában nem ismeri fel a stílusparódiát. Egyszer pl. adták a rádióban az Emil.RuleZ-féle klasszikust (gy. k.: Hello, tourist), amikor éppen a magyarok csapnivaló nyelvtudásán rugóztak. No, be is telefonált egy aggódó mamika, hogy mégis, hogy képzelik javítani a nép nyelvtudását, ha még maguk is ilyen hugaropidgint adnak a műsorban. Ekkor lehetett tele az ország őrült vigyorral összenéző emberekkel. :-P

No, a többieknek b0cs az offért, néha kicsit irányba kell fordítani az efféléket.
gxy 2014.10.05 22:52:34
@Fegyi: Lesz majd még folytatás, mert van pár dolog, ami még kipróbálásra vár. A Tizes majd eldönti, hogyan tudok haladni...
Lassan épülget Csoma-Szabadi állomás N-es méretben. Az idei temofesztre azt terveztem, hogy az terep kicsinosodik, kap egy rendes kapcsolópultot, és az épületek elkészülnek. Az első két dolog haladgat, a az utolsó azonban nem. Azonban érkezett egy mentőöv: a cseh Bubimodell és a…..