Idunn 2012.03.27 21:22:54

Először is szeretném részvétemet kifejezni, és minél hamarabbi megnyugvást kívánni a posztolónak. Lehet, hogy van, aki ezt feleslegesnek, akár túlzásnak is tartja az olvasók közül, azonban én úgy gondolom, hogy a hölgy ennyit feltétlen megérdemel, akár jól látja a helyzetet, akár nem. Talán ez hozzásegíti majd őt, hogy több különböző véleményt be tudjon fogadni a történtekkel kapcsolatban. Továbbá, azt hiszem, abban talán mindenki egyet ért itt, hogy a szeretett férj elvesztése nehéz próbatétele az életnek.
Ahogyan mások is, én is gyakran olvasom a blogot laikusként, de nem szóltam korábban hozzá. Az biztos, hogy összességében sokat tanultam az itt olvasottakból, bár tény, hogy alaposan szelektálni és értékelni kell a hozzászólásokat. Sokkal alaposabban átgondolom az egészségügyben tapasztaltakat, mielőtt véleményt mondok.

@zsázsika:

Viszont most úgy gondoltam, hogy zsázsika részletes és árnyalt hozzászólása miatt regisztrálok, hogy megírhassam, laikusként nagyon hálás vagyok neki, különösen két dolog miatt. Egyrészt azért, mert úgy gondolom, példaértékű, hogy a saját érintettségén, negatív érzelmein túllépve higgadtan írta le a véleményét a betegek által kért vizsgálatokról. Másrészt nagyon jól érthető és átélhető példákon keresztül szemléltetett olyan helyzeteket, amelyek megvilágítják, hogy mi lehet egyes vizsgálatokra/kezelésekre vonatkozó döntések hátterében mind az orvos, mind a beteg részéről. Ahogyan írja is, ezeket a látszólagos érdekellentéteket hatékony kommunikációval át lehet hidalni.

A sikeres kommunikációhoz mindig két félre van szükség, lett légyen az adott esetben kimerült, kizsigerelt szakmabeli, vagy saját egészségért vagy a szerettéért aggódó hozzátartozó. Kölcsönösen abból induljunk ki, hogy a másik értelmes felnőtt ember és közös célért (gyógyulás, javulás) dolgozik.