Adatok
Memoár
177 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
villanások...mellei közt a vízcseppek ingerlően folytak végig, ajka félig nyitva,érezte az izgalmat, lehunyta a szemét és várta, tudta mi következik,kezeivel a vállakba kapaszkodott, körmei nyomot hagytak és...á lehúzta összegyűrte, sarokba vele...sercegve csúszott végig a hang a…..
Sarló-magas csendek vágnak,fű alatti rendet,zöld a föld, és fekete mitkihajtani enged. Harsan a szó, harsog,szakadnak a hangok,benne a Jó mindig,elhalkult kis indok. Minek, kinek, megszületni,milyennek kell kelni,beérni ha, éppen most - hanyers is a szó, eshet. Szakad a szár,…..
Ne mondd, hogy,ne tedd, hogy,és akár, ha mégse,Ne szólj, hogy jöjj be. Ne lépd, helyettem,ne csórd a könnyem,de nézd gyengeségem,és hord büszkeségem. Ne lásd, ha én nem.Ne fesd le. Úgy kérem.Ha Hold, batyu, zsák,elrejtésem,ne zúgd, hogy "majd én megértem" És hallgatásod se…..
Rongyai mögé láttam. Apró szemek tűntek el a haja mögött, de csak mert a napfény épp úgy sütött bele, mikor a bokor ágait félrehúztam.
Kicsiny kezeit a szája elé tette, és láttam ahogy ajkához érve a foga nyoma is látszott kézfején. Félhet tőlem, mint mindenki…..
Még elfutottam mint szemed tükrén a bánat,úgy látszódom csak:Ködfoltvarázslat. Kézjelek harca,tartás derékban, deréken,hogy láthatatlanná váljonha odaértem. Másnak. Másnak is. Ízfokozó jut a szemnek,takart mosolyistennyi vermekbenne elmerültek. S csak én nézem,temérdek…..
és még mindig ott jár,hol kezei közé a mozdulat gyűrt csendjeitmintha látná, az összegyűrődéseket...akárha papír lehetne, megfoghatósága még mindig ott jár,szurokkal kent kerítések között,a Balázs és Mihály utca árnyéksarkainhol a kovácsoltvas kerítések zöldre…..
fényszövegek... Vékony volt.Ahogy ott állt a szakadó esőben.Lábai szárán vízcseppek szaladtak, hogy sárrá érjenek be a földön.Mezítlábas ujjain áthatott a hideg, s felkúszott rajta, egész a lelkéig.A hidegrázás átadta helyét, a fájdalomból az életbe rántásnak. Futni…..
- Menj innen!!-Nem! Te hívtál.-Nem igaz, nem akarom, hogy itt légy.-Pedig mindig is itt voltam.-Hazudsz! hazudsz...Mit akarsz tőlem?-Téged. Már oly jól ismerlek, megszoktalak, nem kell másik.-De én már leraktalak, nem emlékszel? Követ raktam a lábadra, szoborrá lettél. Ott hagytalak…..
Most én érzem arcomon a meztelenségeda te kezed melegét hordozom, még élek,mert megérezted vágyam, arcodon kezeddel,s eljöttél egy cseppet, bár ne ébrednénk fel.... De elengedett a pillanatnyi kényszer,mely megint csak ismét a messzibe visz el,most zsebembe gyűröm az elfutó időt,s…..
Ahogy ott állt az asztalon, és a fény megtört rajta, nehéz volt elhinni, hogy nem egész, mintha öröktől fogva így lett volna természetes, talán csupán a megszokás és a használhatóságának a hiányossága tette bizarrá a létét, s az értelmét. Mit is kereshet egy fél pohár az…..
minél többet annál jobban,minél tisztábbá forrnak a szavak,s az utak kövein sok ember átkacag,hordott ruhákban kimosott vétkekben,áthozott sorsok kísérleteiben, de annál inkább, keményen, biztosan,áll a bizonytalan, magasan s határán,"nem számít"-ot szajkóz az idő,szakadt…..
felébrednékmint állom ittas nyárból az ősz,hogy kibontsa megérett színeit,de hol volt az a nyár, és hol maradtmi beérlelte a sok tavaszt, részegült szavak közt, bormámoros vétek,hogy a szavak között bíz, eltéved a lélek így maradtam ott - vagy itt,ősztelen színekben,bennem…..
Szerette nézni ahogy alszik,és nem volt elég tudni, miként lélegzik, hogy mikor, és hol, vagy mennyiszer teszikkellett a többi rutin, mi felemeli a, a többi fölé.szerette volna tudni, milyen ő felrázza a gyufát, mielőtt meggyújtja a gázt,mintha a gyufaszálak zörgése…..
Rémszemérem kútja: csupa lik,arra lakik az idegkalit,szórja reád borsát, paprikát,csíp harap és morog és körberág. Haragkudarc - lépe, egyebe,ha nem nevetsz ma semmegette a fene. Korsó, löket, pörög: el vele,csapos szegte kedve - kerete. Sörhab, bor és ropi - szeletek,pultra…..
Ez a halhatatlan mérhetetlen űr,mintha látható lenne a résszinte átérhetek s érinthetemmagam mögött a teret bizarr dolog a halálde szánalmasabb a felismerés:értelmetlenségét éreznitettbe menekülni - talán élsz?élsz ha fognak? csapkodnak idegek,látszik valami, de darabos…..
időkanyarban
Ahogy nyílt a kertkapu, rozsdás morzsák hullottak a betonra és a földre.
Nyikorgó hang sikoltott belém, de nem annyira, mint ahogy itt bent valami érthetetlenség.
...és ott álltál.
Arcod nem láttam akkor, csak a szemed, a mélyen ülő tekinteted,
de Te közelebb…..
Kapocsi Annamária
Átírnám
Méz-meleg lankák sötétje mállik,és falak közötti résekből nől a gaz,virágzik a sárga réti vigasz,körötte pedig a csend, mint valami malaszt,vékony mézga nyugalomként terjeng,akár a lágy illatú telt levegő.Súlya vagyon immáron az időnek,mi…..
Rád gondol mikor a nap süt, mikor borulva fedi az ég a napot,s ha kinéz az ablakon, látja amint jössz, Én jól tudom.
keze remegése, lelke rezdüléselángíz öleli gondolatát...ha tudja, hogy eljő a nap amikor majd valóban lát,és látod arcát...
én látom, ha nincs is…..
nincs halálom, se hazám,se jódom, se napszobám,nincsen léptem, új lapom,elhordhatom tegnapom kócos sipkám leveszemtérdem félig fektetem,nem egészen, nincs is hova,úttalanságom a csoda nincsen miért, se a minek,nem kérdezek, nem vetkezek,nevem ma már nem tudomellopott a kalapom…..
Emlékszem!Hogy áthúztál a tömegen. mennyi ember volt körülöttünk.Zsibongó emberrengeteg. Öles léptekkel siettél, és ideges tekintettel.Kértem, hogy engedj el...de csak azt mondtad nem zavar.Emlékszem enni akartunk, bár nem is voltunk szerintem éhesek,olyan zavaroldónak szántad…..
Látomásod zsolozsmáján félrefordult angyalok,arcuk csupa fényfoszlányos, mégsem, nem és nem ragyog.Mintha szemük nem is nyílna, s nem látnának boldogan,kötött fátyol lenne arcuk, s ráncaik közt Holdtalan? Mintha tűzhely köré ültek volnának, csak csoszogok,egyre nehezebbé…..
nem nagyon,csak amennyire lehet,hogy a túlélési akarás még megmaradjon,de kár volt utána olvasva keresni,tudni, hogy mi vár rám s ijedni,nem kellett volnade ha már itt vagyok,felfogni kelleneNem maradhatok...Ha valami elvisz, hát ne darabokbaninkább csak hirtelen,ne tudjam..ne…..
ünnepen innen és ünnepen túl
mikor fázóssá didereg a láb,és szakadt kesztyűvé törpül a valóság,
az utcakövek hűvösében járva
lélekajtókon kopog az árva,
városból városba átjáró ijedelem,szükségszövege betanulva hirtelen
szakad ki ajakán, s bánom, nem…..
a forralt bort mintha oldaná a nyelvetakaratot, szenvedélyt dobogni melenget jó volt, az a kézfogásés vállam körül a kezeinkmikor összefonva, kicsit melegedteks pihenésre kulcsolni másikam Jó volt, csak úgy, úgy tenni életet, és Nőt játszani,csak zavart a múlt, az enyém , és a…..
ma is Csak ennyikificamodott évszakok húznak mellkasomra új időt,míg bent szorosra húzza magát a horzsolás,addig kalitkaként hat a jégvarázs,dermedtre remegte magát az akarat,és merni is, már csak a kiskanál marad,ha akarhat - de nem!Merész-telen,jászol ül fent a kereveten,mit…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz