Adatok
abelbarat
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az elmúlt vasárnapon - 14 évvel a megtérésem után - bemerítkeztem. Mivel népegyházi tag voltam korábban, számomra is a csecsemőkeresztség volt természetes, sőt, két nagyobbik gyerekünket is megkereszteltettük - a harmadikat viszont már nem. Addigra jutottam el arra a látásra,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Köszönöm, hogy írhattam és köszönöm a reakcióid.
Tisztelettel és szeretettel elfogadom a bemerítkezés igei helyességéről kialakított álláspontodat. Amint arra utaltam, szerintem ez nem a fekete-fehér témák közé tartozik. Én és a családom a gyerekkeresztség jelképét használjuk hitünk megélésében. Hogy erről vitát nyissak. nem látom építő dolognak egy keresztyén között sem, főleg nem ma itt Magyarországon. Köszönöm, hogy te sem akarsz meggyőzni ezzel kapcsolatban.
Nem merül fel bennem tehát, hogy az én keresztségem nem biblikus, megvagyok győződve arról, hogy mind a kettő teljes mértékben az. Emellett erőteljes ezköze a Sátánnak is, ha hagyjuk.
A Szentlélek keresztségről sem leszek jó partner a vitában, illetve a nyelveken szólásról sem szeretnék érvelni. Szerintem ezek mind gyülekezetenként változhatnak, hiszen fordítások, igemagyarázatok más-más helyre teszik a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik a zene is, bár nem egy olyan rangú kérdés talán, de ez is az adott gyülekezet ige-interpretációjától függ. Nincs tökéletes gyülekezet, mindenhol vannak olyan dolgok, amiket csinálhatnának jobban. Ha én egy gyülekezetbe megyek látogatóba, a bemerítkezés, a zene, a nyelveken szólás kérdése sokadlagos dolgok. Ami fontos:
elhangzik-e az Evangélium?
Kereszt és feltámadás központú-e a vezetés (tanítás, döntéshozások)
Tanítványozó, ige és istenismeretben növekvő-e a gyülekezet
Szeretetteljes közösség jelei (kiscsoportok, minőségi kapcsolatok kialakulása)
stb
stb
stb
bemerítés/gyerekkeresztség – tök mindegy
zenei, dicsőítő zene – tök mindegy
Szentlélekkeresztséget néven nevezik-e – tök mindegy, bár itt lehetnek csúszások, de szerintem ne menjünk bele
Visszakanyarodva a bemerítkezéshez. Szerintem ez egy jó tanítás. Viszont ma a környezetemben romboló hatását érzem. Szétválaszt, gőgössé és tukmálóvá vállnak tesók, illetve – amit nagyon nehezen vallanak be – a motiváció mögött van egy kis tudatalatti sóvárgás a „jobb” iránt, ami nekem már az Evangélium-kiegészítése kategóriába tartozik: „Ha ezt és ezt megteszed, jön majd az áldás, Istennek ez kedves, engedelmeskedj neki ebben is, ha teljes szívvel neki akarsz szolgálni, blablabla.” Számomra ezek a szófordulatok átláthatóak és egyértelműen egy emberközpontú „jó-cselekedet” evangélium van mögötte, akárcsak amit Péter mívelt a Galatáknál. De ne legyen igazam.
A jelenlevők természetesen kivételek :) Persze nem ismerlek titeket :)
Áldás,
Ábel