Adatok
ZeLig
56 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A fülemben szóló zene ad ritmustA lépteim... Tadam, tadam és fuss...Robog a táj mellettem,Egy jó klipp megy éppen.A cipőm bordázatát az út simára koptatja,A sarkát féloldalasra járja.Itt sincs szimmetria.Nem kell a pedantéria.Személyre szabja a lábnyomom,Ez lesz a…..
Országokat átívelő magasságokbólLábat lógatunk,Vándorként odafentről,Hatalmas kört rajzolunk.A szélkakas iránytűként mutatja Az előttünk álló utat,Kelet és Nyugat, A hajunkba lágy szellő kap.A végén aztán gyerünk haza,Nem kell már a metafora,A törekvés…..
A zsebemben emlékek súlya,Megtörten megyek a kijelölt útra.Később sötétedik már, Mégis mindenhol gyertyalángÉg, ahogy szemem a könnytőlNem menekülök a csönd elől.A földön kavicsok.Megint gyerek vagyok.Az élő a virágot kapja, A kő a holtnak hantja.Kezemben szorítok…..
Sokat látott ház,Nyolcvan éves műemlék-tár.Redőny őrzi az egykori cselédek titkait,S könyvek mesélik a régiek kalandjait.A köröm alatt olmos fekete kosz,Kormos értelmiségi kozmosz.Betűt szedett a Tömő utcai fiú,S így lett belőle később tollforgató ifjú.A falon a…..
A Balaton felől fújt a szél, S József Attila halálát zakatolta még A vonat sínjén tülkölés, Itt a dél. Piros-fehér kockaköveken Napernyő árnyéka rebben, Az asztal megterítve már, Kis trikó és rövidnadrág, ez ám a nyár. Lecsó után a fagyi helyett Nagyi-féle süti a…..
Végül mindig az ész az, ami közbeSzól, hogy elég.Mocsokban dagonyázva, de mégMenekülésre kész a sebesült.Végül.Végül a bezsákolt érzelmektől dagadó szív,Sinus görbéket bejáró ív,Hol fent, hol lent repülS észhez tér. Végül.Végül lezárt szívemet zsebre vágom,Húz…..
Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsodapokoli csönd.Ülsz és ülök.Vesztesz és veszitek.(Pilinszky János: Kapcsolat)
Ketten vagyunk a magányban.A mozdulataimat utánzod, bárHa beszélsz, hangod nem hallom, Arcom rezdüléseit benned látom.Bűneim karcolta vonások, Az álmatlanság karikái,…..
Ma a hajnallal ébredtem,Nyakamban eperszem,S Mozart szól a zsebemben.Madarakat fogatok,A megadott ritmus szerint szállok,Közben Weörest szavalok.Kislepkék a fák ágain, sorban,Szoknyám lebben szép fodrokA lekottázott verssorokban.
..
Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz.
(Weöres Sándor: Olvadás)
Hamarosan cincogA márciusi cinege,És nem marad egy csepp sem.Hopp, kopp,Csipp,csirip.S már a tavasz virít.
..
Szakadatlanul és némán esik a hó.Lábnyomokat temetnek: az illanóÉletek úttalan utakon tartanak a semmibe,Sorsok vesznek a nagy mindenségbe.Kocka ablakon nézek ki álmosan,Odabent hárman fekszenek a szobában:A fiú, a lány, és egy macska,Ez a délután legszebb pillanata.Egyszer már…..
Lelkem szabad,Életről életre vándorló vad.A homokóra időnként tótágast áll,S testem más testre vált.Örök körforgàs.Legutóbb őz voltam.Ott, hol tere van a gondolatnak,A természetet jártam.Aztán Anya csak egy volt, sA helyén ma is üresség honol.Bamm, bi.Időnként világok…..
Emlékszem, amikor az első homokszem hullt alá abban a zárt,Végtelen formát öltő, átlátszó rendszerben, Egy pillanatra csönd lett, s aztán csatakiáltás... Természetesen. Kezdetben annyi mindent mondtam volna,De szavaimat nem értették, s Ma már inkább semmit sem mondok, Nehogy…..
Mikor még gyermek volt,
Síráskor szeme és arcának puha húsa közé
Egy könnycsepp ízült, s
Percekig ott feszült,
Míg végül elindult lefelé...
Az élet buboréka ez, amely az idők során,A gondok súlyától megkövülve,
Térképet karcol pórusaink köré.
Az…..
Akkor még benned domborodtam,Testemből testedhez kapcsolódtam.Hittem, hogy itt leszel örökre,S lehetek a lelked őrzője. Ahová te mentél, ott voltam én is,A kezedet fogtam a végén is...Tovább nem követhettelek,Ma a csillagok kötnek minket össze örökre.
..
Egyszer, az ébrenlét és az álom határán,Valahol a semmi birtokán,Énem belső világok rabjává vált.Szám beszélt, fejem sötét gondolat-kútS mondtam, "Egyenes az út!"Egy régi krakkói kép,Rajta út kanyarodik a fény felé.Anyám mindig hosszan nézte, Vajon hová…..
Ha hosszan nézek a tükörbe,Arcom ismerős részleteiAmorf szilánkokban hullanak alá...A mosdó kövezetén gyülekeznekMíg végül egyszer csak nem leszek.Ki vagyok? vagy kivagyok?Emlékezetből próbálom felépíteni A szétesve idegenné vált darabokMár oly rég kigondolt…..
Hajnalban, a sötét szobábanA hatalmas gardrób mélyénAz aznapi álarcunkat kutatjukÁlmosan.
Pucér testünkön, Bőrünk paplanos meleg mégDe hamarosan főnökök, Szülők, sofőrök leszünk ismét.
Egyszer csak a senkiből leszünk valaki, deBelül gigászi a harc:Most mégis…..
Szakét iszik a kikent gésa, A samiszent a szögre akasztva Várja..., hiába. Aito már a harcosok útját járja A levelek alatt. Zenbéli táj. Vajon ma ki szereti a szamurájt?
..
I.Jöttek észrevétlen,Az alvók sötét birodalmában születtek aJókora fákon a kis levelek hirtelen.A tavaszt hozták .II.Januárra mindig március jön, hogyA kutyaszar már az aszfalton gőzölögjön, aJapán teraszán kezemben egy fagylalt,Anyám Weörest és Radnótit is szavalt.…..
Egyszer csak kezem megremeg,
Kizökkenek,
S ujjaim között göröngyök,
Szép formák keletkeznek.
A holland tájból a svájci hegyekbe érek,
A levegőből mélyet szappantok,
S örülök, hogy élek.
..
Négyszögletes a kerek élet:Vonalak szigorú vonalakhoz idomulnak,A svábok, félek,Nem szeretik a fránya íveket.Bár kívülről sekélyes,Életük mégis teljes,Csíkosan szerelmes.
..
„Nem leszünk ezentúl sem budaiak, sem pestiek, hanem leszünk ezentúl budapestiek” - írta 1872-ben a Vasárnapi Újságban Porzó, azaz Ágai Adolf. A népszerű publicista jól jövendölt: egy évvel később, 1873. november 17-én a Duna keleti partján fekvő Pest, valamint a vele…..
Bár Köln Németország egyik legnagyobb városa, a centrum, ahol a látnivalók összpontosulnak, elég jól, akár gyalog is bejárható. A lényeg, hogy mindig legyen nálunk esernyő, ugyanis az időjárás meglehetősen londoni.
1. A dómA kölni dóm 157 méter magas. Németország második…..
Napok óta a Nagypapám körül keringenek a gondolataim. Harminc év után költöztek el az Eper utcából Zuglóba. Háromszor tíz év... Misi papa eddigi életének egyharmada. Kilencven éves. „Nem kellett volna eladni azt a kis lakást” - mondja még ma is, pedig tetszik neki az…..
Általában vagy olvasok, vagy zenét hallgatok utazás közben. Nem tudom, mással volt-e már ilyen, de párszor velem előfordult, hogy egy pillanatra meghallottam az élet zaját... Amikor éppen nem szól semmi a fülünkben, egy másodpercre felnézünk a könyvből, és a gondolataink is…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz