Adatok
hagyományőrző
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vajon a XX. században egy vagy két világháborúról beszélhetünk? Az alábbiakban dr. Ravasz István alezredes, hadtörténész-muzeológus írásának közreadásával „kitekintünk a Nagy Háború lövészárkaiból”, és szélesebb összefüggésekbe próbáljuk helyezni az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Pollmann Ferenc úr foggal, körömmel történő ragaszkodását a joghoz nem értem, mert a jogot a győztesek írják, ők értelmezik, alkalmazzák, ha ők azt mondják, hogy a trianoni színjáték békeszerződés volt, ami jogszerű és igazságos volt, a veszteseknek el kellet fogadniuk. Erre élő példa hazánk esete, gazdaságilag, területileg mi jártunk a legrosszabbul, holott a monarchia osztrák fele valamint az örökös tartományok legalább annyira benne voltak, hivatkozhattak az akkori vezetőink bár mire (jogra, emberiességre, igazságosságra, stb.) nem vették figyelembe, sok esetben a saját maguk által deklarált elveknek is ellentmondtak. A történelem lényegében ismételte önmagát 1945-ben, gondoljunk csak a délvidékre, figyelembe vette-e valaki is a győztesek közül, hogy jogi értelemben a Jugoszláv Királyságot nem támadtuk meg, mert amikor a magyar csapatok átlépték a határt már nem is létezett. Vagy ha szélsőséges akarnék lenni, felvetette-e a hivatalos nagypolitika, hogy azon országok egy része, akiknek velünk szemben a javára döntöttek a győztesek 1945-ben, már nem léteznek és akkor vajon jogi értelemben az utódállamokra a területi kérdés hogyan vonatkozik?
Nos, szerintem a joghoz történő feltétlen ragaszkodás tévútra is vezethet. Ezért véleményem szerint fel kell építeni egy politikától és a hozzá kapcsolódó a győztesek és vesztesek által többféleképp értelmezhető jogtól mentes és a lehetőségekhez képest minél érzelemmentesebb történettudományt, amely a megtörtént tényeken alapszik. Úgy gondolom, Dr. Ravasz István írása egy ilyen történelemszemléletet tükröz.
Tisztelettel: Horváth Gábor