Adatok
tmo
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nagyobb térképre váltás Budapest legfontosabb sportlétesítményeinek szerencsés konstellációját ajánlották figyelmembe a minap. A felfedezés egyáltalán nem új - ez a poszt például majd egy éves -, de azért megörültem neki és nem csak az olyan szellemes kommentek miatt, hogy…..
tmo
2010.05.21 20:38:24
A címben szereplő alkatrészre szerintem jó eséllyel pályázik a Bajcsy-Zsilinszky út és Deák tér sarkán álló, a 80-as évek végén épült irodaház tornyostúl. Akárhonnan nézem, az bizony egy méretesnek ....-nek láccik...
Idén egyszer már lemaradtam a kőbányai pincerendszer látogatásáról, a Szent László-napi ünnepségekkor. Nem kicsit morogtam akkor, hiszen még "csak" 20-25 éve akarok lejutni oda, de valahogy mindig csak másnap szoktam megtudni, hogy lett volna lehetőség rá. No, az idei…..
tmo
2009.09.29 08:41:38
@gramercy:
Sok helyen bányászták így a köveket, pl. Budafokon is. Úgynevezett "bányaudvarokat" nyitottak a mészkő felszínét megbontva, és aztán az udvarok oldalából indították az alagutakat, így fejtették a köveket. Kőbányán is sok ilyen bányaudvar van, Budafokon meg ezekben vannak a barlanglakások.
Az infót innen szereztem: barlanglakas.uw.hu:
"Ez úgy történt, hogy a bányászandó területről lehordták a termőtalajt. Leszedték a mállott, építésre fel nem használható aprózódott köveket, így nagyjából sík felület alakult ki. Ez általában 100-200 négyzetméteres térséget jelentett. A követ a lábuk alól, felülről lefelé haladva kezdték fejteni, majd amikor már elég nagy hely volt, kiszélesítették a fejtési felületet. Így alakultak ki az úgynevezett „mélyudvarok”, melyek mélysége sokszor a 10 métert is meghaladta. A mélyre nyúló fejtési helyekhez a bányászok lejáratokat, lépcsőket vezettek – ezek közül számosat a mai napig megtalálunk.
A mélyudvarok oldalfalában találjuk meg a barlanglakásokat.
Bár a helytörténeti kutatások még adósak a téma részletes feldolgozásával, sikerült rábukkannom olyan dokumentumra, mely bizonyítja, hogy a ma Kőbánya néven ismert településen sem voltak ismeretlenek a föld alatti hajlékok. Itt is hosszú-hosszú időn át folyt ugyanis a budafokiéhoz hasonló módon a kőanyag bányászata. Írásos dokumentumok tanúsítják, hogy az 1660-as években már távolabbi vidékekre is szállítottak Kőbányáról építőköveket (például a kecskeméti református templom fala is ebből készült).
A kőbányai bányákban a budafokihoz hasonló módon végezték a fejtést: széles, mély aknákat vágtak a kőbe. A kiásott üregek a pincészeteket vonzották – Kőbányán egyébként is nagy hagyománya volt a szőlészetnek. A XIX. század hatvanas évéig Kőbánya jelentős része még szőlőföld volt, amint egy 1830-as térkép is mutatja. A szőlőtermesztés – noha sok fontos személy felszólalt érdekében – a 60-as évek nagy ipartelepítéseinek hatására megszűnt a mai X. kerületben. Pedig még a gyengébb években is 20.000 akó bor termett a kőbányai szőlőkben. Ma már csak az Óhegy-Újhegyi „csőszkunyhó” őrzi ennek emlékét.
Az óriási kőmunkák, a szőlőföldek sok munkáskezet kívántak. Amint az idézett térképről is kiderül, a környéken nem lelhetők fel házak, lakások. Nehezen hihető, hogy a nehéz kőmunkát végzők a szabad ég alatt laktak, vagy naponta jártak volna ki a távol lévő fővárosból. Sokkal inkább feltételezhető, hogy a földalatti hajlékokat használták.
Minden bizonnyal maguk alakították ki e lakásmegoldást. Ennek bizonyítékaként talán a még ma is meglévő kisebb pincejáratok tanúskodhatnának: falazatuk, bejáratuk nagyon sok esetben hasonlít a budafoki, tétényi – egykor lakott – pincékre, hajlékokra.
Ennek írásos bizonyítékát nem kisebb személyiségtől, mint a jeles tudóstól, Jedlik Ányostól olvashatjuk a Kőbányán 1861. augusztus 5-én történt pinceomlással kapcsolatban:
"...a kőbányai pinczék és pinczeféle lakóhelyeknek a beomlástól való biztosítása alig kívánna egyebet, mint hogy a közbiztosságra felügyelő városi hatóság (...) bányamérésileg határozhatná meg a durvamész-kőréteg felső lapjának lejtősségét, (...) és hogy mekkora legyen az üreg szélességéhez arányzott ívalakú fölepnek feszültségi magassága".
"A kőbányai pinczék és földalatti lakhelyek ilyféle revisióját méltán igényli azon felebaráti részvét, mellyel az ottani üregekben dolgozó, lakó, s több százra menő szegény sorsu embertársaink iránt tartozunk; kikről elszomorodva mondhatni, hogy számukra nincs egyebütt hely; kiknek, a lelket és testet egyenlően üdítő napvilágot nagyrészben nélkülözve, akár a mindennapi kenyerük megkeresése, akár a napi fáradságaik kipihenése, vagy gyöngélkedéseik kiheverése végett, csak azon dohos párákkal telt föld alatti lakhelyeikben tartózkodniok, szóval élniök s halniok kell." (Forrás: Magyar Akadémiai Értesítő math. És term. Tud. Osztályok közlönye, 1865.év V. kötet)"
Üdv
Tegnapi Manó
Sok helyen bányászták így a köveket, pl. Budafokon is. Úgynevezett "bányaudvarokat" nyitottak a mészkő felszínét megbontva, és aztán az udvarok oldalából indították az alagutakat, így fejtették a köveket. Kőbányán is sok ilyen bányaudvar van, Budafokon meg ezekben vannak a barlanglakások.
Az infót innen szereztem: barlanglakas.uw.hu:
"Ez úgy történt, hogy a bányászandó területről lehordták a termőtalajt. Leszedték a mállott, építésre fel nem használható aprózódott köveket, így nagyjából sík felület alakult ki. Ez általában 100-200 négyzetméteres térséget jelentett. A követ a lábuk alól, felülről lefelé haladva kezdték fejteni, majd amikor már elég nagy hely volt, kiszélesítették a fejtési felületet. Így alakultak ki az úgynevezett „mélyudvarok”, melyek mélysége sokszor a 10 métert is meghaladta. A mélyre nyúló fejtési helyekhez a bányászok lejáratokat, lépcsőket vezettek – ezek közül számosat a mai napig megtalálunk.
A mélyudvarok oldalfalában találjuk meg a barlanglakásokat.
Bár a helytörténeti kutatások még adósak a téma részletes feldolgozásával, sikerült rábukkannom olyan dokumentumra, mely bizonyítja, hogy a ma Kőbánya néven ismert településen sem voltak ismeretlenek a föld alatti hajlékok. Itt is hosszú-hosszú időn át folyt ugyanis a budafokiéhoz hasonló módon a kőanyag bányászata. Írásos dokumentumok tanúsítják, hogy az 1660-as években már távolabbi vidékekre is szállítottak Kőbányáról építőköveket (például a kecskeméti református templom fala is ebből készült).
A kőbányai bányákban a budafokihoz hasonló módon végezték a fejtést: széles, mély aknákat vágtak a kőbe. A kiásott üregek a pincészeteket vonzották – Kőbányán egyébként is nagy hagyománya volt a szőlészetnek. A XIX. század hatvanas évéig Kőbánya jelentős része még szőlőföld volt, amint egy 1830-as térkép is mutatja. A szőlőtermesztés – noha sok fontos személy felszólalt érdekében – a 60-as évek nagy ipartelepítéseinek hatására megszűnt a mai X. kerületben. Pedig még a gyengébb években is 20.000 akó bor termett a kőbányai szőlőkben. Ma már csak az Óhegy-Újhegyi „csőszkunyhó” őrzi ennek emlékét.
Az óriási kőmunkák, a szőlőföldek sok munkáskezet kívántak. Amint az idézett térképről is kiderül, a környéken nem lelhetők fel házak, lakások. Nehezen hihető, hogy a nehéz kőmunkát végzők a szabad ég alatt laktak, vagy naponta jártak volna ki a távol lévő fővárosból. Sokkal inkább feltételezhető, hogy a földalatti hajlékokat használták.
Minden bizonnyal maguk alakították ki e lakásmegoldást. Ennek bizonyítékaként talán a még ma is meglévő kisebb pincejáratok tanúskodhatnának: falazatuk, bejáratuk nagyon sok esetben hasonlít a budafoki, tétényi – egykor lakott – pincékre, hajlékokra.
Ennek írásos bizonyítékát nem kisebb személyiségtől, mint a jeles tudóstól, Jedlik Ányostól olvashatjuk a Kőbányán 1861. augusztus 5-én történt pinceomlással kapcsolatban:
"...a kőbányai pinczék és pinczeféle lakóhelyeknek a beomlástól való biztosítása alig kívánna egyebet, mint hogy a közbiztosságra felügyelő városi hatóság (...) bányamérésileg határozhatná meg a durvamész-kőréteg felső lapjának lejtősségét, (...) és hogy mekkora legyen az üreg szélességéhez arányzott ívalakú fölepnek feszültségi magassága".
"A kőbányai pinczék és földalatti lakhelyek ilyféle revisióját méltán igényli azon felebaráti részvét, mellyel az ottani üregekben dolgozó, lakó, s több százra menő szegény sorsu embertársaink iránt tartozunk; kikről elszomorodva mondhatni, hogy számukra nincs egyebütt hely; kiknek, a lelket és testet egyenlően üdítő napvilágot nagyrészben nélkülözve, akár a mindennapi kenyerük megkeresése, akár a napi fáradságaik kipihenése, vagy gyöngélkedéseik kiheverése végett, csak azon dohos párákkal telt föld alatti lakhelyeikben tartózkodniok, szóval élniök s halniok kell." (Forrás: Magyar Akadémiai Értesítő math. És term. Tud. Osztályok közlönye, 1865.év V. kötet)"
Üdv
Tegnapi Manó
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz