Adatok
mory
83 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tavaszom, szólalsz bennem.Imbolygó reggelekenszívemen ösvényt taposott– míg nem jött villamosod –,ösvényt a tavasz, szerelem…Ösvényem nem vehetemtőled: őriznélek… (Lehetne ez a díszlet.) Én is most…..
Halk egyre ég, alkony cseperész.Perc hány sorol itt? – még néznélek,s tűntél… Ablakomba ér a magányteutánad: a város rejt, félek… Hajnal. És védtelenül tavaszom.Az eső: bennem tűnt pillanaton;város, hova rejt? – még néznélek…Teutánad:…..
Mikor ég szélén a tavasz lendült –közben a hídon te meg én, mentünk.Lendült…, s mentünk: a tavasz, te meg én,épp alkonyodott. Fent ég széléntavaszom lobogott. És szemben a Hold…Soha-még tavaszom teveled: sose volt...
Tavasz szemez, s esős, mégis esős a délután.Én állok itt tavaszba’ benn,s foly’ könnyem, foly’ bután…Csak foly’, csak foly’ bután– tavaszba’ benn, s után…Nem nézem már, hogy távolodsz,nem gondolom: még várni fogsz…..
Kánikulában, a lombok alatt,mikor éppen a Költő arra haladt,és ballagott pont a Szajna felé:hogy az Ősz beszökött – majd’ észrevevé… Kánikula…, és a lomb fönn kong…A Szent Mihály úton vele szembefutott:találkoztak – az Ősz meg a…..
Volt egy találkozás,mi nem volt, nem volt mégse…Magamba’ mentem én,tovább a szürke télbe.A hó esett, esett,de én nem vettem észre…csak mentem így tovább:„találkozás – de mégse…”– tűnődve hó-úton –„találkozás a…..
Mikor szíve ült ágán a Semminek:kis teste hangtalan vacogott– csak nézték, nézték szelíden,köréje gyűltek a csillagok… Szívem is, ha néha ül ott fent az ágon,körötte semmi-levelek:s a tavaszi semmi-lomb közöttmég az a néhány égitest se látja…..
Álmodtam éjjel az álmodat:egy tölgy alatt én sírni láttalak.S az álmodba álmodtam magamat,hogy ott látlak sírni egy tölgy alatt. Hogy álmodért sírtál – álmodtam azt…(mert ketten álmodtuk álmodat.)De álomnak álmomban én magamatálmodtam veled. A tölgy alatt…..
Ne csodálkozz, kedves Tizian,ha megmutatkozik lelki ambivalenciám,s oly keserű vagyok néha, mint a cián,mely most folydogál lefelé ott a Tiszán…(S miatta pusztul a növényzet, s a halállomány.) Ne csodálkozz, kedves Tizian,ha feladom hát minden…..
Megint, megint az est…Kering neved körül,s az esti fákra hajol a tél.A tél, eső, s az est. A tél megint, megint:megint az est veled.És lebeg az est a bokrokon…Az est, a tél, s eső. Eső, megint eső…A fákon ring idő,hol álmodom, s az est…..
Nincs-volt, sohasem: távol-szerelem,ring most egy volt-szerelem szívemen.Fátyol-szerelem, lesz tán sohasem,s játszik a fátyol szívemen régen.Egyszer szerelem, egyszer sohasem.Kire vársz? – szívemen szerelem szökken.Szárnyas szerelem: árnyad idelenn,árnyaddal kék lepkék…..
Azt álmodtam, hogy gyerekek vagyunk még: összevesztünk, én megütöttem arcod, most te sértetten menekülsz előlem foxikutyáddal. Hosszú kórók közt tipegő babuska, …..
"egyszer biztosan. most menj el, és vissza ne, majd aztán gyere úgy, mintha nem is találkoztunk volna. mintha soha. Vagy mintha nem mi. menj, mert az arcom nyers beton vagy kő. valami félbehagyott. Még szinte karcol. – vissza se nézz. menj, mondom. szakadjon át a fal, ahol az…..
én vagyok a gyengébb kettőnk közül így igaz most már elhiszem már megértelek és azt is tudom igazán volt volt miért féltened belehaltam ahogy öleltél belehaltam vagy majdnem és most majd abba fogok ha többé nem ölelsz már megöl megöl amit tettem és amit te énvelem…..
"Nem tudom, ki vagy, s miért,a lelkem érted ég.Nyújtom kezem,Ujjam majd’ ujjadhoz ér,De hideg falat húz közénkÜvegfalként a szenvedés." ... s én... azon az üvegfalon át láttam látom a szobád látom a bútorok homályos körvonalát valahonnan…..
szótlanul állok itt veled szemben vagy a kezemben vagy talán ülök s nézem nézem a képedet azt a kedveset napszemüvegben a hegyen csak úgy mintha már akkor pedig biztos, hogy még nem akkor még nem nem nekem de akkor miért most mégis nekem miért ennyire így..
kisfiúsan ölel tündöklő szemű gyermek, s mondja: anya, anya *** nem mindig enged ő magába mélyed, töpreng mire gondol vajon *** néha az arcomat kezébe fogja, úgy ül hallgat, s néz komolyan ..
elfelejtem, ki volt elfelejtem az arcát őszi esők nyomán *** az ágyon gubbasztott sírt összegömbölyödve hajnali sóhajom *** hajnali ébredés áloműző az álom ujjaim arcodon *** a fürdőszobából vizes illatos pőrén úgy jön niki niki *** hópihe táncol nézem, ablakom mögül…..
Akkor katicabogárt fogtam sok tavaszon, s gondtalan szomorodtam gondokon, gyerek-bánaton: régi éveken, volt-nyarakon. Még rabul, ki voltam, sirattam magam, gyerek-lelkemet, s dacoltam, ha magány felkeresett. Így éltem én sokat, kósza éveket: kinevettem, s daloltam elfeledt korom.S mostan…..
Ha sorsod hív, mint szél faágról kér levélt, hiába jött a végtelen, s helyet cserélt… Hiába tűnt a múltba rég a bűvölet, ha most is tölti perc szívem veled!És rég miért lebeg előttem oly varázs, hogy erre térsz, s az őszbe végtelen találsz? Mitől reméllek egyre…..
Kitárva nyíresek, ködök felett még ősz ez itt – de néha megremeg: szívembe az ősz közül a tél dereng, s az ősz-nyomon a bánat hempereg.Nyíresek felett kerestelek: az ősz között – ma még. De télbe lett ködök nyomára szívemen pereg a bánat. És belém, belém…..
Sok ősz-napok között sodorta el eső az arcodat novemberen – az ősz, a bánat és az esti fák mégis maradtak, léttelen, velem.S hogy arcodat eső, s az esti fák, napok között sok ősz sodorja el...Az újra, mindig-ősz, novemberen:lefesti minden este őt nekem. ..
Ha gondolok feléd, ha nem – valami különös ez – velem tekinteted, s a lelkemen eső pereg, én így hiszem. Hiszem, ha nem: a gondolat szünettelen. Egy esti nap, valami különös ősz alatt… - tűnődöm így, s szavam marad. Egy esti nap – de különös ez -…..
Ó, jaj, hogy eltűnt minden, nincsentávol, semerre-bárhol. Hittem:valaha, én hordom-keresem...Ó, jaj, hogy tűnt el minden?Bár várnék rád még tán, ésinadba szállnék, mennék, járnéksuhanva, lennék játék-árnyékneked, ha újra veled volnék...de jaj, eltűnt már minden.Semerre…..
Szigligeten járván belementem a várba, magasrahágtam a zord lépcsőn és ódon köveken.Hozzád mégis fönn, szavaim, szép gondolatommalmennék mind hamarébb: szólni szerelmi regét.S majd ha tenálad is érek, s rám tekerednek az évek,bár hiszem én: szerelem, tántorog ő…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz