Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Juhász Bálint

3 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Művészeti vezetőnk Demján Sándor hazai üzletember véleményére reflektált a HVG Life & Style magazinjában. Demján a Miskolci Egyetem diplomaosztó ünnepségén tartott beszédében úgy fogalmazott: jelenleg nem még több művészre van szüksége ennek az országnak, hanem…..
A Kreater Társadalmi Innovációs Labor különböző szociális és gazdasági szférához kapcsolható szervezeteket és irántuk érdeklődőket hív meg havonta a Sirály színháztermébe, hogy Anonim Innovátorok Klubja elnevezésű sorozatuk keretében újító javaslatokról és tervekről…..
A magyar elnökséghez kapcsolódva szervezi meg 2011. február 27 - március 1. között a Nemzeti Erőforrás Minisztérium azt a konferenciát, amely a kulturális szcéna hozzájárulási lehetőségeit vizsgálja az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtásához. A konferencián művészeti…..
Január 28-30-31-én, 18:00 órai kezdettel, egyedülálló előadássorozattal zárul a Krétakör közel másféléves alkotói periódusa. A szabadulóművész apológiája című, tavaly tavasszal megvalósított városterápiás akciósorozat köré szerveződő művészi reflexiók egy…..
Juhász Bálint 2010.01.31 22:30:44
Az Anyalógia kapcsán felmerült gondolatok

Olyan, mintha a művész-pályák szakaszainak megszokott sorrendje megcserélődött volna. Azon nem kapom fel a fejem, ha azt olvasom, egy művész pályarajzában, hogy először vad, nyers volt, zabolátlan őszintesége szétfeszítette a hagyományos formai kereteket, majd később munkái kiérleltebb, klasszikusabb alakot öltöttek.
A Krétakör a korábban rendezett darabokban jó pár színházi formát kipróbált - alaposan kipróbált. Gondos, szöszölős, részletező munkafolyamatok voltak sejthetők az egyes előadások mögött. A rengeteg sziporkázó öltet lenyűgöző és befogadóbarát rendbe állt össze.
Most mintha konceptuálisabbá vált volna a Krétakörben folyó munka. Az előtoluló gondolatcsomók pedig kevésbé kötik magukat a klasszikus tánclépések betartásához.
A klasszikus alatt mindenféle kortárs színházi trendbe illeszthetőt értek persze.
A megértésemnek is új, más utakra kell kanyarodnia, olyan ösvényekre, amik kevésbé, vagy egyáltalán nincsenek előttem kitaposva. A járatlanság jelentkezhet bizonytalanságként is (ha megfelelni akarok); és jelenthet szabadságot is a fantáziának.
Az egymást váltó korszak(asz)ok sorrendjében az is meglepő, hogy a rendező éppen azután kezdett el nyíltan és nyilvánosan személyes témákról szólni miután megházasodott, gyereke született. Az élet ezen területét a szokások szerint inkább zárt titokként, intimitásként kezelik az egyébként nyilvánosság elé lépő emberek. Az időpont meglepő; az őszinteség pedig talán éppen ezért nem kamaszos dühös lázadás, meggondolatlan merészség; hanem inkább megfontolt (ön)ajándékozás.

Bejön két meztelen ember. Megállnak velünk szemben, meghajolnak. Már nem játszanak - legalábbis hagyományos értelemben nem a karakter, hanem az azt magára öltő színész köszöni meg a nézők tetszésnyilvánítását. Ilyenkor már leveszik a parókát, lecsatolják a falábat.
(A meghajlás: tiszteletadás. Ez fantasztikus! A színészek, akik dolgoztak, akikért a közönség lelkesedik (rajong) kifejezi tiszteletét az őt figyelőknek. Ahogy a miniszter azt jelenti szolga, ahogy Jézus tanítványai lábát mossa. Olyan gesztus ez. Ha valóban őszinte: varázslatos. Hogyan alakult vajon ki ez a szokás? Amikor az Erzsébet-kor színházában a színészek az udvar számára játszottak? Régebben, korábban? Jó lenne találni valami egyértelmű jelet, ami ma azt fejezi ki: tiszteletet adok neked.)
Emlékszem a W végén a hordóból kimászó Láng Annamáriának már készítették a köpenyt, hogy abban hajolhasson meg. Most itt van a meghajlásnál két gyönyörűen megnyílt emberi test. A színészek önmaguk, majd tapsunk örömére egymásra mosolyogva felöltöznek.

Kemény előadás ez, nekem nagyon. A barátom, aki eljött velem megnézni, másnap ment a Jégre a Nemzetibe. Nekem ez durvább annál. Nincs körülötte semmiféle hagyományos csinnadratta, sokkal kevésbé van eldolgozva. Noha a Jégben talán jóval keményebb dolgok történnek, vagy legalábbis hosszabban; ott az a körülmény, hogy egy történetet nézek, nagyon eltávolítja az akciók brutalitását. A színész és a szerep kettőssége szépen leválasztja az embereket arról, amit csinálnak. A történet rendje magába illeszti a tevékenységeiket.
Az Anyalógiában a gyerek az éjszakai nyűgöt jelent a szülei számára, a párkapcsolat(ok) pedig elrontott, félresikerült, egyoldalú közösüléseket, széteső, vádaskodó beszélgetéseket. És egy rémületesnek hangzó verekedést, vagyis inkább a nő megverését. Annyira sűrűn, kibogazatlanul, és kiegyensúlyozatlanul kerülnek egymás mellé az egyik végletes érzelemkifejezésből (agresszió) a másikba (szexuális éhség) csapó jelenetek hogy első körben fölülírnak minden megoldásbeli felfedezésnek való örömöt bennem; az élőben látott, és képen közvetített jelenetek közötti távolságból fakadó jelenlét-játékot; a gyönyörűséges ötletet, hogy a szaxofonos reprezentálja a gyereket, a rengeteg színészi apróságot (apró őszinte gesztust): ahogy Lilla nem tud mit kezdeni a szopás után kapott zsepivel, ahogy Zsolt a meztelen talpát törli a szőnyegen, mielőtt visszabújna az ágyba...

Zsolt vár a gyereket altató Lillára, épp elkezdtek volna szerelmeskedni, amikor bőgni kezdett. Várás közben maszturbálni kezd.
Amikor valami nagyon leköt, lázasan tevékenykedek; nem jut eszembe önkielégíteni. Ha nincs olyan feladat, ami eléggé motiválna, ahhoz hogy teljesen átadjam magam neki; akkor fordítom a másmerre le nem kötött energiákat magam felé. A motiváció energiaforrás és energiaemésztés is: egy energiamozgást generáló csatorna. Motiváció nélkül az energiák megrekednek, panganak.
Vékony határ választja el az önkielégítést az önátadó szeretkezéstől. A férfi biztonságot keres: oda akarja dugni testének egyik részét (ha már az egész nem fér be), ahonnan egykor kijött.

Alig ismerem azokat az embereket, akik ebben a munkában benne vannak, csak köszönés-szinten. Nehéz nem önvallomásként érteni, amit látok, és nehéz valakiből ezt látni, mert nagyon sűrűn fogalmazódnak meg a küzdelmek, olyan küzdelmek, amik - talán pont a feloldás hiányából lehet erre következtetni - nagyon aktuálisak. A nehézséget az jelenti talán, hogy egy személynek mindenféle regisztere van, és egy ismerkedés során nem ennyire szelektáltan csak az egyik kép rajzolódik ki. Sőt gyakran a problémás, küzdelmes rész marad némán leginkább. Az őszinteségre őszintén kell válaszolnom. El kell mondanom mit láttam, mit jelent nekem, miért nehéz látnom.

A végén lévő zuhanyzós (megtisztulós) gyengéd ölelkezés nekem nem jelentett feloldást; inkább remény-kifejezést: akarjuk, hogy jobb legyen.
Színház-ügy Ványa bácsi 2008.09.11 11:34:00
A kolozsvári Ványa bácsi a Nemzetiben vendégszerepel október 19, 20, 21, 22, 23-án.Aki csak teheti, nézze meg, azt mondják a színházban, a jegyek már elfogytak, mégis, meg kell próbálni, kihagyhatatlan.20-án este, az előadás után közönségtalálkozó Andrei Şerbannal és a…..
 2007. október 9-én a Nemzeti Színház vezetőségének kérésére a próbanaplót a blogról eltávolítottam.Ezúton is elnézést kérek az érintett alkotóktól, amiért nem egyeztettem Velük a szöveg (szűk nyilvánosság előtt való) közléséről. Remélem, a napló blogos…..