Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.07.30 11:39:59

Részben Uj Péter előző poszthoz fűzött kommentárjával értek egyet.
A kommunikáció nem konzisztens, csak követi a mozgástér szűkülését, arra megy, amerre van még tér. Csak most már sehol nincs tér, ezért értelemszerű, hogy a legközelebbi, a kezünket leginkább figyelő szövetségesek a felelősök a saját bajainkért.

Emlékezzünk, hogy ez az egész "kelet felé nyitás" őrület azzal kezdődött, hogy Merkel 2010 nyarán elhessegette Orbánt azzal: muszáj tartania a hiányt. Az IMF érkeztével pedig a miniszterelnök azzal szembesült, hogy semmi mozgástere nem lesz, ha velük üzletelni kezd. IMF hello, közben az unió cseszegeti a törvényeinket - jó, akkor legyen kelet! De a "keleti nyitás" is besült, Kína és Oroszország is lepattintott minket, egyetlen valamire való üzletet sem sikerült összehozni - részben ezért is kellett mennie Felleginek. Jelenleg ott tartunk, hogy nyugati kormányfőkkel továbbra sem sikerült épkézláb kétoldalú egyeztetésre időpontot kapni, az új, kézi vezérlésű külügyminiszter, Szíjjártó Péter (!) pedig Üzbegisztánban próbál valamit a tető alá hozni.

Ez nem egy, a kommunikációs gépezet által kialakított konzisztens világkép, Orbánék csak követték a fogyatkozó lehetőségeket, és ahhoz igazították a belföldi kommunikációt. Kétségtelen, hogy e szempontból "jól jött" a kormánynak az unió és az euró mélyülő válsága, ami persze veszélyes, mert vezetőink egyre inkább el is hiszik azt, amit mondanak. De - és végtére ez a lényeg - abban a VV-nek igaza van, hogy ennek a kommunikációs iránynak a következményei súlyosak lehetnek, azokat vétek lenne alábecsülni.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.07.27 16:19:33

Méretes, napokig csócsálható gumicsont ez. Mikor hívjátok meg végre Habony Árpit a csoportba?

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.07.27 17:04:37

@zero: Igazad van és nem is mondom, hogy ne kéne róla beszélni. Csak arra akartam utalni, hogy a lassan két hete tartó road show során napról napra nagyobb vihart kavaró mondatok hangzottak el és emiatt egyre kevesebb szó esik arról, hogy valójában mennyire súlyos helyzetbe navigálta magát a kormány.

Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ezek tudatosan megkomponált, vagy erre az alkalomra "behűtött" mondatok voltak. A felszólalás előtt Demján Sándor olyan súlyos kritikával illette a Premier gazdaságpolitikai elképzeléseit, amire nagy nyilvánosság előtt még nem láttunk példát. Simán lehet, hogy csak felment a pumpa, és emiatt pattantak elő mondjuk az összefogás és az erő kapcsolatáról szőtt gondolatok. Amik ettől még - sőt, talán annál inkább - árulkodóak.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.06.21 02:08:50

Ez szerintem így nagyon nem ok.

"Akik Magyarországon élnek és követik a közéletet", azok többsége olyannyira csak a magyar társadalmi és politikai kontextusban képes látni az eseményeket, hogy észre sem veszi, azok a határon kívül milyen benyomásokat keletkeztetnek. A magyar OGY elnöke - más kormánytisztviselőkkel az oldalán - érthetetlen diplomáciai konfliktust vállal egy szomszéd országgal egy, a Szálasi vezette parlamentben aktív, szövegeiben Hitlert és Göbbelst éltető - egyébként korábban jelentéktelennek tartott - képviselő-író újratemetése okán. A miniszterelnök szerint ez így nagyjából ok. Ezen - legalábbis országhatáron túlról nézve - nem nagyon van mit magyarázni. Ezek után tehetünk úgy, mintha minket nem érdekelne az, mit gondolnak rólunk külföldön, fel is háborodhatunk egyes megszólalásokon, személyes döntéseken - de legalább ne lepődjünk meg rajtuk.

2006-ban a Jobbik (a MIÉP-pel együtt) se tudta megközelíteni a parlamenti küszöböt, két éve pedig már 17 %-al masíroztak be az OGY-be. Jelentősen azóta sem csökkent a támogatottságuk, hasonló méretű szélsőjobboldali párt pedig közel-távol nincs Közép-Európában. Ne tegyünk már úgy, mintha Magyarországon ne tartanák magukat kirekesztő nézetek és úgy se, mintha ez illeszkedne valamiféle regionális vagy nemzetközi tendenciához. (Nem beszélve arról, hogy a Jobbik által használt nyelv és és eszmerendszer összehasonlíthatatlanul durvább, mint amit a nyugat-európai szélsőjobboldali pártoknál tapasztalunk.)

És ne tegyünk úgy se, mintha a kormány tíz karommal küzdene ez ellen. A kormányváltás óta ráadásul több elemzés igazolta már, miként veszi ki a politikai témákat a kormány a Jobbik kezéből és ebből a sorból nem lóg ki Kövér akciója sem. (A multik különadói, az abortusztiltás napirendre emelése, a NAT, az alkotmány és a közmunka program végül elfogadott szellemisége, sőt, még a magánnyugdíjpénztárpénzek államosítása is mind fellelhető elem a Jobbik 2010-es választási programjában.) Ez lehet, hogy nem ideológiai meggyőződés, inkább politikai racionalitás eredménye, de a lényegen - és a látszaton - nem változtat. Retorikájában a Fidesz megmaradt európai konzervatív pártnak, kormánya pedig jobbközép kabinetnek, de a napi politikai cselekmények ezzel nem ritkán szembe mennek. (Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy Áder János köztársasági elnök, ergo nem a kormány tagja.)

"A Véleményvezér szerint pedig az egyes magyar állami tisztviselők szerepe az újratemetésben inkább volt borzasztóan nevetséges és szánalmas, semmint felháborító vagy fenyegető."
Pontosan erről van szó, csak hogy ami a mi szemszögünkből nevetséges, az külföldről nézve könnyen tűnhet és tűnik is félelmetesnek. Ha csak a látszata keletkezik annak, hogy itt állami tisztviselők fasisztákat rehabilitálnak, már óriási károkat okozunk az egész ország megítélésének. Ami kevésbé félelmetes, viszont szomorú, az az, miként a magyar közélet jelentős része minderre reagál: legyintéssel, nevetéssel.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.05.31 20:46:54

Alapvetően nem értek egyet a poszt mondanivalójával, mert szerintem nem az oligarcha tematika okozhatja a Fidesz népszerűségének visszaesését. Viszont ezzel kapcsolatban érdemes talán elidőzni egy kérdés felett, amit ritkábban feszegetünk.

Engem meglepett, hogy az oligarcha téma ennyire a közbeszéd fontos témája lett az elmúlt bő fél évben, mert úgy láttam, hogy nem a plágiumbotrány, hanem ez az igazi "értelmiségi belügy". Ezalatt azt értem, hogy az állampolgárok egyfelől hozzászoktak a politikai korrupcióhoz, másfelől kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a Fidesz-kormányzás alatt nem látunk majd nokiás dobozokat, Hagyó Miklóshoz hasonló kiskirályok garázdálkodásait, Wieszt Gyula-féle zacskóba csomagolt húszezreseket és ehhez hasonló korrupciós látványkonyhát. Továbbá: sok állampolgár szép lassan leépítette illúzióit és sok mindent hajlandó is lenne lenyelni, ha azt látja, hogy legalább a nagy rendszerek alakítgatása az ő érdekében történik. A kétharmados parlamenti többségnek köszönhetően viszont a politikai korrupció intézményesült, többnyire - bármily fájó is - jogszerűen zajlik. Ennek nyilvánvaló elemeit listába szedve a ténytár szépen dokumentálta is. tenytar.blog.hu/2012/02/02/lex_baratok_es_ellensegek A sajtó pedig ugyan folyamatosan követi az eseményeket, de meggyőződésem, hogy a folyamatok csak a politikát közelről követők számára válnak nyilvánvalóvá, s az állampolgárok többségénél nem ez veri ki a biztosítékot.

Az oligarcházásból azért lett országos politikai téma, mert ez az egyetlen problémakör, ami a jelek szerint túlnőtt a kormány vezetőjén is, aki ezen a téren maga sem tudja befolyásolni az eseményeket. Nem kell sok fideszes képviselővel beszélgetni ahhoz, hogy tisztán lássuk: a Közbeszerzési Tanács, a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Fejlesztési Minisztérium belső ügyeinek alakításába Simicska Lajosnak (és rajta keresztül) Nyerges Zsoltnak nagyobb beleszólása van, mint a miniszterelnöknek. Ez persze nem valódi hatalmi harc: a jelek szerint ugyanis a miniszterelnök nem is próbál konfrontálódni a pénzemberekkel, egyszerűen rájuk hagyja ezeket a területeket. Hiába van terítéken a kérdés hónapok óta, a Közgép azóta is rendületlenül söpri be a sok milliárdos megrendeléseket. Hiába volt már terítéken a kérdés, Nyerges Zsolt öccsét csak kinevezték Németh Lászlóné tanácsadójának. A miniszterelnök a parlamentben annyira kínosan mellébeszélt, amikor erről kérdezték, hogy még fideszes képviselők is lesütötték a szemeiket. A jobboldali sajtó lapít. Orbán pedig kénytelen elviselni ennek politikai következményeit, mert nem tehet mást - legalábbis úgy fest, vagy nem tud, nem akar, esetleg nem is mer nyomást gyakorolni irányukba. És ez az igazi state capture, amikor az üzleti csoportok befolyása túlnő a politikán, mert a centralizált gazdasági hatalom igen könnyen felhasználható a politikai aktorok ellen. Egyelőre ez az egyensúly nem bomlott meg, de a jelek szerint ez inkább Orbán türelmének köszönhető. Mert ha egyszer elfajulna a helyzet - bár elismerem, ez csak gondolatkísérlet - jelentősége lehet akár annak is, hogy a Magyar Nemzet és a HírTV nem Orbán Viktor, hanem Simicska Lajos érdekeltségébe tartozik. A politikai aktorok mindig behelyettesíthetőek lesznek, a gazdasági hátország nem.

Lehet, sosem fogjuk megtudni, hogy létezik-e, s ha igen, milyen hierarchikus viszony áll fenn a miniszterelnök és a fő oligarcha között. De abból amit tudunk, inkább az látszik körvonalazódni, hogy ha szerepeket kell osztani, akkor inkább Viktor a befőtt és Lajos a nagymama.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.04.20 13:25:11

az MSZP és a Fidesz egyaránt felelőtlen kormányzati és ellenzéki politizálása nem csak ahhoz járult hozzá, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal térségünkben példátlan mód megerősödjön; abban is felelősek, hogy nem húzták meg újra és újra - minden ehhez hasonló esettel kapcsolatban - azt a határt, amit a politikai közbeszéd egy kulturált európai országban soha nem léphet át.
nagyon határozott és együttes fellépésre volna szükség a radikális elmebajjal szemben, olyan fellépés, ami teljesen egyértelművé teszi a többség számára, hogy ez a politikai felfogás elfogadhatatlan.

ez az igazi tragédiája a magyar demokráciának, hogy ti. annyira elvált egymástól a (nem radikális) bal és jobboldal valóságlátása, hogy még az ilyen teljesen egyértelmű esetekben is kétszer meggondolják, egyetértsenek-e a másikkal.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.04.05 13:01:47

egyrészt: a Freedom House listán senki nem zuhant annyit egy év alatt, mint Mo., konkrétan egy pontra vagyunk a "részlegesen szabad" kategóriától. ezzel nem büszkélkednék.

másrészt: én Bécsben konkrétan felemlegettem Bodoky Tamás ügyét, így az idézet tőlem pontatlan, hiányos és félrevezető. a jövőben figyeljenek oda, hogy ne vegyenek át kritikátlanul butaságokat, illetve keressék meg az eredeti forrásokat.

engem kezdettől fogva taszít ez a "feljelentgetősdi", nem is emiatt írok ide, csak a rend kedvéért. de vigyázzanak, mert lehet, hogy lesz, aki komolyan veszi, amiket írnak és a végén meg feljelenti Önöket maguknál!

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.01.25 13:57:07

szerintem életszerűtlen az összehasonlítás. mindenek előtt persze azért, mert Horn alatt nem voltunk EU-tagok. de nem csak azért.

amikor a Fidesz megszerezte a kétharmadot, még azok közül is többen bizakodtak, akik amúgy nem rájuk szavaztak; mondván: sima győzelem, nagy felhatalmazás, végre képes lesz egy irányba menni az ország, a Fidesznek nem lesz érdeke, hogy fenntartsa a konfrontatív politizálást.

de az, hogy a Fidesz "kiegyezésre", gesztusokra törekedjen, egy pillanatig sem lehetett opció. még akkor sem, ha lehet, hogy egy-egy stratéga e szerint érvelt. ezt az eshetőséget eleve kizárta a Fidesz ellenzéki politizálása, az ellenségkép tudatos és aprólékosan történt felépítése, a kétosztatú politikai erőtér (kommunista-nemzeti) megteremtésére tett évtizedes fáradozás. a saját szavazóbázisa felől érkező, nyolc éven át srófolt várakozások miatt ennek nem lehetett realitása. nem véletlen, hogy a legelkötelezettebb szavazók szerint a fidesz még mindig nem elég kemény; amit az elszámoltatás "akadályozása" miatti elégedetlenség mutat legjobban.

a Klubrádióval kapcsolatban szerintem fontos észrevenni, hogy a döntés mögött valószínűleg hasonló motívumok húzódnak meg, mint a közmédiában tapasztalható események esetében. nagyon valószínűtlennek gondolom, hogy a legmagasabb szintekről "szóltak le"annak érdekében, milyen döntés szülessen a Klubrádió ügyében, vagy hogy melyik közéleti eseményről milyen stílusban közvetítsen a köztévé.

ezeket az ügyeket szerintem épp az a bizonytalan hangulat idézte elő, amelyben a média- (és köz)igazgatásban dolgozók nap, mint nap működnek. miközben erősen hierarchizált struktúrában és világos felhatalmazás alapján kell döntéseket hozniuk, nemigen kapnak instrukciókat a fő politikai vezetéstől, ami bizonytalanságot, adott esetben egzisztenciális félelmeket kelt. ennek pedig egyenes következménye a szorító megfelelési kényszer érzése és persze a túlkompenzálás. ez szerintem egyébként nem kevésbé jellemző tünete egy autoriter rendszer kialakulásának, mint amikor tényleg "leszólnak".

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.01.25 14:05:21

note: "akadozása", nem "akadályozása"

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.01.23 16:39:16

annyiban egyetértek Rajcsányi Gellért és Mong Attila kommentárjával, hogy a kormányak a "valóság" és annak eddigi, retorika által történő értelmezése közötti disszonanciát nehéz lesz feloldani.

De szerintem nem elsősorban azok előtt, akik szombaton a kormány mellett demonstráltak.

Velük ugyanis nem lesz nehéz beláttatni, hogy itt erőből ránkerőltetett, "rossz, de elkerülhetetlen" lépések kell következzenek. Magyarán, előttük nem lesz nehéz az EU-ra és/vagy az IMF-re kenni a megszorításokat. Ne felejtsük el, hogy itt olyan elkötelezett hívők vonultak fel, akik legalább egy évtizede az orbáni narratíva szerint nézik az ország dolgait. Ha másért nem, már csak azért is kitartanak mellette, hogy ne hazudtolják meg azt, amiben legkevesebb tíz éve tényleg "hisznek". S teszik ezt mai napig, annak ellenére, hogy szinte biztos: közülük is sokakat érint valamilyen formában a felsőoktatás megbuherálása, a munka törvénykönyve átírása vagy bármely más, sok vitát kiváltó, széles társadalmi csoportokat sújtó intézkedés. Ők annak ellenére is kitartanak majd, ha még drágább lesz a mindennapi életük.

Nem elsősorban a keresztény Magyarország hangsúlyozása miatt gondolom tehát, hogy a felvonulás sokkal inkább emlékeztetett egy vallási szertartásra, mint politikai rendezvényre. A megjelentek számára - amit bizonyítanak a transzparensek is - a politika döntően hit kérdése. Ezért aztán lehet, hogy "nem sokáig folytathantá a kormányfő" a kettős játékot, de szerintem sokáig fogja. A nagy tömeg ugyanis épp azt a csalfa látszatot erősítheti meg benne, hogy sokan - elegen - tényleg hisznek a szabadságharcban, sőt, saját pénztárcájukból is hajlandóak áldozni azért.

Ha így tesz, Orbán Viktor önmagát ámítja. Ez, a politikát az ő retorikája szerint szemlélő tömeg ugyanis nem csak apad, de egyre inkább el is szigetelődik, és egyre kevésbé lesz megszólítható a jobbközép, konzervatív szavazókkal együtt. Marad tehát a szokásos, évtizedes dilemma: középre vagy még inkább jobbra?