Regisztráció Blogot indítok
Adatok
corpusz hiszti

49 bejegyzést írt és 156 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.10.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
automatice 2 etűd 2015.05.08 21:12:22
villamos Az utolsó előtti őszt Párizsban töltöttem. Üldögéltünk a Rue Jamais kávéházaiban, teraszokon, a mindenhová átszüremlő esőcseppek között, abszintes pohárkáinkat a korlátra tettük, Fulton, ez a köpcös, röhejes alak még a járdára is pakolt ki néhányat, hogy a…..
automatice Otromba fickók IV. 2013.12.06 18:21:04
jön a dudás, megy a tudás, csiki-csuki csalogány Cataleptic, Cantor, catathone, castrathive, catoblepas. Ezeken a szavakon lépkedett lefelé a lány, miközben nézte és hallgatta, vagy inkább oly módon fogadta be az óriási fejet, ahogy épületeket, várakat, nagy, tömbszerű…..
corpusz hiszti 2014.01.16 19:41:33
Vajon lehetne végtelen mesét írni, nem csak a szöveg befejez(het)etlen linearitásával, nem csak szétterülő, végeláthatatlan horizontalitással, de inkább a részletekre, egy-egy kép, leírás mögöttesére fogékony, az olvasottak mélyébe ereszkedő (zuhanó?), az olvasó aktivitását igénylő megoldásokkal, attitűddel? Lehet annyira erős és kompakt egy, akárcsak nyúlfarknyi szöveg, hogy az újraolvasásokkal mindig és mindig újabb ízeket fedezhetünk föl benne, minden újabb olvasáskor meg tud változtatni, újabb fények derenghetnek föl a mélyén? Létezhet ilyen értelemben végtelen mese? Azt gondolom igen, sőt, az ebben való hit előfeltétel is, csak azért kezdünk bele egy újabb könyvbe, mert hiszünk ilyen végtelen mesék létezésében. Talán a hitetlenség itt még pusztítóbb, mint általában.

Nem boldogság. Luxus. Kegyelmi állapot a sok felesleges és felszínes gondolat között. Az egyik fajta a kevésből.

Mit olvasol mostanában?
automatice majom-mellhártya 2011.05.25 17:20:17
 „A legkülönbözőbb kísérleteket végeztem el. Az egyik korongra rámetszettem egy keresztet. Visszatettem a többi közé, ám egy-két átváltozás után már hiába kerestem, pedig a korongok száma mindig csak nőtt. Hasonló próbát tettem egy másik koronggal, amelyből…..
corpusz hiszti 2011.06.25 18:01:37
Mint ahogy a könyvtárból véletlenszerűen kikölcsönözve két könyvet, idővel jön rá az ember, hogy több/mélyebb/sajátosabb kapcsolat van köztük az elvárhatónál(legtöbbször a semmilyennél), úgy szövegek között is lehet olykor valamiféle rejtett áram(lás), még ha egyirányú, még ha nem egyenrangú is, vagy igen.

Nem szerénytelenség, hanem a téma szeretete, tessék:
"A Spollenhauernek azonban nem volt füle az árnyalatokhoz. Neki mindenféle dobolás ellenszenves volt. Mint előzőleg, megint kimutatta tíz levágott körmét, tízszeresen el akarta ragadni a dobomat. De mielőtt még hozzáérhetett volna a bádoghoz, megeresztettem üvegpusztító sikolyomat, s ez eltávolította a tanterem három túlságosan is nagy ablakának felső tábláit. Második sikolyomnak a középső táblák estek áldozatul. Az enyhe tavaszi lég akadálytalanul áramlott be a tanterembe. Egy harmadik sikollyal az alsó ablaktáblákat is megsemmisítettem, bár ez tulajdonképpen fölösleges volt, tisztára csak pajkosság, mert a Spollenhauer már a felső és középső ablaktáblák megsemmisülésekor behúzta karmait. Ahelyett, hogy tiszta és művészi szempontból vitatható pajkosságból az utolsó táblákat megsemmisítette volna, Oskar bizisten okosabban teszi, ha a hátratántorgó Spollenhauert tartja szemmel. Ördög tudja, honnan varázsolhatta elő a nádpálcát. Mindenesetre egyszerre csak nála volt, a tanterem tavaszi légáramlatokkal keveredett levegőjében vibrálva. Megsuhogtatta ebben a légkeverékben, hogy hajlékony legyen, mohón, sóváran akarjon lecsapni a kipattanó bőrre, hogy zizegjen, mint megannyi függöny, amit egy nádpácával elő lehet varázsolni, mindkét fél megelégedésére. És lecsapott vele a padom tetejére, hogy a tintatartóból lila szökőkútként fröccsent ki a tinta. S mikor nem voltam hajlandó odatartani a kezem, hogy ráüssön, ráütött a dobomra. Ráütött a bádogdobomra. Ő, a Spollenhauer, ráütött az én bádogdobomra. Mi oka volt rá, hogy üssön? S ha már mindenáron ütni akart, miért éppen a dobomra ütött? Nem ült elég bugriskölyök mögöttem? Muszáj volt az én bádogdobomra ütnie? Muszáj volt neki, neki, akinek fogalma sem volt a dobolás művészetéről, éppen a dobomra emelnie kezet? Mi volt az a villanás a szemében? Miféle vadállat akart mindenáron lecsapni? Melyik állatkertből szökött meg, miféle táplálékot keresett, miféle préda után vetette magát? - Ugyanez a vadállat bújt Oskar bőrébe, keresztülhatolt - nem tudom, miféle mélységekből - a cipője talpán, Oskar talpán, egyre magasabbra és magasabbra, hatalmába kerítette a hangszálait, és arra késztette, hogy olyan ordítást hallasson, amely ahhoz is elég lett volna, hogy egy egész pompás, hatalmas, gyönyörű ablakos, fényt elnyelő, fényt megtörő gótikus katedrálist megfosszon valamennyi üvegétől."
(Günter Grass: A bádogdob)
corpusz hiszti 2013.09.24 21:36:23
@ipartelep: Valóban érdekes az, amit a szöveg tagolásáról írsz. Persze a különböző szövegekhez való hozzáállás kérdése ízlés és hangulat kérdése, de ha szoktál, akár "idézőjelek nélküli", irodalmat olvasni, akkor nem ritkán, ott is találkozhatsz több oldalon átnyúló bekezdésekkel. Véleményem szerint egy szöveg értékét vagy élvezhetőségét csupán a formája, tagolása nem határozza meg. Saját(os) ritmusa, fejlődése, életre kelése kikényszeríthet olyan formákat is, melyeket első pillantásra kényelmetlennek ítélhetünk. Lehet, hogy a mondanivaló egyszerűen és gyémántszerűen ellenáll annak, hogy bárhol is belevágjunk, részekre bontsuk, emészthetőbbé tegyük. Olvastad már bennszülött asszonyok, tűz körüli, kakofón csacsogását; egy automatizált gyártósor gépi kódjának leglíraibb részletét; becstelen emberek hullámszerűen ritmikus és gyalázatos életének precíz, ám összezsúfoltnak ható leírását, pár száz évvel ezelőttről? Szövegek gazdagsága minduntalan felülmúlja nemcsak formai, de tartalmi elvárásainkat is, kialakítva egy olyan nézőpontot vagy világot, ahonnan akár tanulni is tudunk.
automatice testvérek 2013.05.04 10:54:49
s meghalt, miután megszülte gépfiát Előző este érkeztünk meg. A rakodással még egy kicsit várnunk kellett, ugyanis a révkalauznak – ahogy öregedni és óhatatlanul kristályosodni kezdett – egyre több időre volt szüksége, hogy átszivárogjon a teljes rakományon. De éjfélre…..
corpusz hiszti 2013.05.23 22:06:01
Köszönöm.
Kedvelem az idézőjeleket. Már gyerekkoromban is, amióta csak olvasni próbálok, mindig elbűvöltek ezek a jelek vagy relék, kapcsolók, amik megváltoztatják a közéjük zárt szavak értelmét, megakasztják az olvasás folyamatosságát, sikló mozgását. (Vagy a szöveg "származását" változtatja meg, nem kevésbé szívet melengetően és remegtetően egzotikussá változtatva azt.) Mondhatom azt, hogy ráébresztik igazi feladatára? Minduntalan vissza kell térni rá, akár sorokat, lapokat is visszaugorva, nem hagy nyugodtan továbbmenni, továbbolvasni, nem hagyja, hogy az eleddig kisajtolt értelmet minden további nélkül zsebre rakhassuk. Lassú, végtelenül lassú olvasásra ösztönöz/kényszerít. Talán annyira hozzátartozik magához a szöveghez, talán ő maga teremti, nem csak a közé zárt, de a rajta - mintegy oázison - kívül rekedt szavak létét is, hogy nincs értelme azt nézni, segíti vagy hátráltatja az olvasást, hogy jelzőbója vagy alattomos örvény. Azt a nézetkülönbséget, ami fennáll köztünk az írás közbeni olvasókra reflektálás kapcsán, szinte füstszerű iróniával ragadtad meg. Ennek az aromája akadályozza meg, hogy tiltakozzam az "intellektualizmus" ellen.
automatice bbuppa 2012.12.31 13:57:46
kicsi erdő, kis madár,kisfiú nem kiabál,menni kell és enni kellmenni kell és enni kell   Ahogyan a férfi beszállt elegáns, egy kisebb vagyonba került autójába, az őt követő női szemek édességgel, szívek pedig keserűséggel teltek el. Magas, kisportolt test, még így a…..
corpusz hiszti 2012.12.31 13:59:30
corpusz hiszti 2013.01.30 20:13:28
Érdekes, hogy így tetted föl a kérdést: "miért bbuppa-bbuppa?", s nem pedig úgy, hogy miért bbuppa a neve. Valóban, ezzel a szóval próbáltam kifejezni, hogy bbuppa nem egészen bbuppa neve. Nem név, inkább jel. (Mint az óvodában, bár attól személyesebb és kevéssé vidám.) Műalkotásnak készült, mondhatnám öniróniával telítve és abban az értelemben, hogy a kisfiúról akart valamit elmondani, valami fontosat és húsbavágót, de - a dolog természetéből vagy az író nem elég intenzív érzékenységéből fakadóan a téma iránt - csak jelzi a feszültséget. Azt hiszem az indiánoknál - de akár egyéb törzseknél - kapott valaki a saját habitusához, életstílusához való nevet, persze csak valamiféle beavatódás után. Nagyon fontos, hogy nem a születésükkor kapják meg a nevüket. Így ez a második világrajövetel, bizonyos értelemben fontosabb az elsőnél, a testinél(!). (A Név megszerzése, egyébként szerintem problémásabb fogalom, mint azt elsőre gondolnánk.) De mi van, ha valaki már először sem tud igazán megszületni? Azt hogyan nevezzük? Ez az egyik dolog. Másfelől, a kisbetű értelme, a nemecsek-ernői vonal. Ám bbuppa itt is inkább felesel az irodalmi hagyománnyal, mintsem másolná vagy igazodni próbálna hozzá. Nemecsek (és nevének) története egy ívet ír le. Dráma a létezők szintjén, Nemecsek küzdelmeinek, igaztalan, porba taszíttatásának, hősies, önfeláldozó magatartásának, elismerésének és tragédiájának története. bbuppától nem lehet elvenni vagy neki nem lehet visszaadni a nevét, bbuppa egy életcafat. Nem áldozat, mert egy áldozatot fel lehet emelni, adott esetben lehet újra nagybetűvel írni a nevét. Életcafat - valami, egészen különleges szerzet. A létezők szintjén itt nincs dráma, itt nem történik semmi, a létük mélységeiben találkozik bbuppa és az apja.
Hogy miért írtam? Csak azt tudom mondani - bár, tudom ezt az érvet elvből ellenzed - kíváncsiságból. Ki a franc ez a kiskölyök, micsoda terheket hordozhat magával, miben vagy kiben lelhet megnyugvást. És az apjának milyen hatások hálójában, mely félig- vagy egyáltalán nem ismert létsíkok, világok között tévelyegve kell meghozni döntéseit. Válasz és személyes élményekhez való kötődés nincs.
corpusz hiszti 2013.02.09 19:22:49
N/nemecsek kvázi-megváltó. A Pál utcai fiúk legmegkapóbb motívuma, ez az irodalmi telitalálat, mély empátiával megrajzolt lélektani zárvány: a gittegylet termelte, sajtolta ki magából. Azt írtam, dráma a létezők szintjén, de hozzátehetném, ez a dráma energiáit a gittegyletből nyeri, gyökerei oda nyúlnak le. Néhány fiú megteremti egy különös közösség, a kívülállók számára érthetetlen, gusztustalan és adott esetben üldözendő viselkedés és rítus-rendszerét, ártatlanságában szívszorító adminisztrációs gépezetét. A gyengék, az áldozatok seregét. Nemecsek kisbetűssé válásával, háromszori megfürösztésével és halálával válik teljes jogú, és mellesleg egyedüli, tagjává ennek az egyletnek. Függetlenül későbbi nagybetűsítésétől, a fő történeti szálba való visszaemelésétől. Halk megjegyzés: nemecsek a gitt, valójában az ő testét rágták és rágják abban az egyletben. Amit ezek a fiúk elgondoltak, akár a tudatuk legmélyén vagy állkapcsuk, rágóizmaik önkéntelen rángásaiban, jegyzőkönyveik sutaságában, azt bele kellett volna sűríteni bbuppa nevébe, jelébe. Talán valamiféle ellenpontként, ugyanis bbuppa esetében nincs szó a nagybetű újjászületéséről, feltámadásáról. bbuppa nem a paradicsomból jött, nem aláhullott. De azt hiszem, ez messzire vezetne.

Nem rejtegetésről van szó, szerintem, hanem valaminek a hiányáról. Úgy látszik, a kíváncsiság nem mindig vagy nem azonnal elégíthető ki.
automatice malacka és a másik 2012.05.29 18:44:00
 Agresszív kismalac beül egy taxiba: -„Kérem, nem zavarja, ha magamban beszélek?” – kérdezi. -„Dehogy Uram, csak nyugodtan.” – válaszolja a taxis.-„Hozzád meg ki szólt?” Sokunknak ismerősek ezek a típusú viccek.  Az…..
corpusz hiszti 2012.11.03 17:31:06
Ez előző kommentemben idézett szövegen gondolkodok továbbra is. Az egyik ösvény, melyen szívesen elindulok, az a borzongatóan megragadó, irodalmi kép, amit Borges saját élete gyakorlatává is tett. Egy vak ember könyvekkel pakolja tele a lakását. A keserűség és megbékéltség ilyen intenzív és szerves összefonódásáról én még nem olvastam. És ez nem önkínzás, ez a legvilágosabb fölismerése vagy inkább élő tudása a könyvekhez való mély, valós viszonynak. Viszony az olvasotthoz és a még ezután olvasandóhoz, a majdnem elfelejtetthez, és igen, a még meg nem írthoz is. Vagy ahhoz a lelki-tudati folyamathoz, amikor átállsz az egyik nagyobb lélegzetű olvasmányodról egy másikra, emezt már befejezve, de a másikat még nem elkezdve, mintegy lebegve a kettő között. Vagy a várt és vágyott szöveg olvasását halogatva, nem lustaságból, hanem, hogy megágyazhass neki, felkészítve rá önmagad, a feszültségében élve. Mindezeket és valószínűleg még sokkal többet jelenthettek a vak Borgesnek a könyvei. De miért mondja, hogy az írás gyengébb formája a boldogságnak, mint az olvasás. Éppen ő. Micsoda intenzitással és odafigyeléssel és boldogsággal lehet olvasni, olyannal, amiről talán mi nem is álmodhatunk. És milyen messze van ettől az e-book-ok hunyorgó, villódzó iq-nyeglesége.
Abban, hogy elkezdünk valamit olvasni, több érdekes dolog is rejtőzhet, mint amit az előbb érintettem. Vajon a könyv első lapjával, első szavával kezdődik minden? Még akkor sem, ha ez lenne az első könyv, amit az életünkben a kezünkbe veszünk, a megelőző olvasatok, élmények, várakozások mind hozzá kell hogy tartozzanak. Másrészt, mikor és hogyan csúszunk bele egy szövegbe, akár írjuk, akár olvassuk. Régebben, azt hittem, hogy ez a kérdés csak az írásnál problémás. Arról már nem is beszélve, hogy mekkora mértékben vagyok én az alanya e kettő bármelyikének.
corpusz hiszti 2012.11.07 22:06:58
Nem hagy nyugodni a gondolat, az írás a boldogság gyengébb formája. Értjük pontosan, mi van itt megkülönböztetve? Az olvasás, mint valami olthatatlan izzás, valami ősi, önmagába gyűjtő koncentrációs mozgás. Valami szaggatottan sóhajtó kíváncsiság. De az írás is kíváncsiság, az igazán jó írás(mint cselekvés) már-már a vakmerőséggel határos vágyódás a megismerésre. Egyelőre csak arra tudok gondolni, hogy a borgesi megkülönböztetés a fecsegéstől való irtózásból eredhet. Olvasásban nem tudunk fecsegni. Írásban annál inkább, talán elkerülhetetlenül. Nem tudjuk elég sokáig magunkban tartani a gondolatainkat, mindenáron megosztani valakivel akár érdemes arra, akár nem. Mostanában, köszönhetően az egyébként oly csodálatos eszközöknek és technológiai interface-eknek, még inkább. Többek között, ezért sem osztom optimizmusodat, hogy az olvasás és a könyvek oly hosszú életűek lesznek. A(z infantilizált) képi világ - akár szövegekben is megjelenő - zsigerisége, felhasználva, de majd el is nyomva a közléskényszer azonnali és kielégíthetetlen ösztönét végül is kioltja az olthatatlant.
corpusz hiszti 2012.11.12 19:08:01
@Cherokee:
Ha jól értem, amit írsz, akkor mély és elvi felfogásbeli különbség van köztünk az írás és olvasás jelenségét, jelentőségét illetően. Ennek örülök, ugyanis kedvelem a szakadékokat. Ha akarsz és tudsz, hidat építhetsz fölé vagy egyszerűen csak belebámulva, érdekes gondolataid is támadhatnak. Véleményem szerint itt másfajta vagy inkább más irányú differenciálást kell követni, mint hogy az olvasás fő motívuma a befogadás az irásé pedig a donor-lét, az adás lenne. Inkább a keresés mindkettőnek, és valamifajta teremtés. Ez a teremtés nem attól függ, hogy most te olvasol-e vagy írsz, hanem a konkrét személytől. Azt is gondolom, hogy nem azért írok (ha írok), hogy átadjak egy gondolatsort vagy valamiféle tudást a másiknak és nem azért olvasok, hogy úgymond a másik oldalról meg átvegyem ezeket. Mindkét dolgot azért művelem, mert meg akarok tudni valamit, amit úgy tudhatok meg, ha létrehozom. Ez a létre-hozás, szerintem, igen érdekes kapcsolatban van magával a kívülről is látható fizikai cselekvéssel. Amikor leírom az első szót, amikor elolvasom az első szót még nem létezik, de amikor leírom vagy elolvasom az utolsó szót, talán, még akkor sem létezik. Vagy létezik, csak még rejtve, csak még bujkál, csak még szemérmes - ha shadow megengedi ezt a picit pimasz allúziót. Szóval, ez a valami vagy megtörténik vagy nem és nem tudom, hogy ezután a valami utáni vágyódás, ennek a valaminek a megteremtése mellett mennyiben játszik szerepet az írás közbeni, majdani olvasóra történő odafigyelés, reflektálás. Leegyszerűsítve, ha az aki olvas vagy ír aktív akkor az olvasása-írása is aktív, ha passzív, akkor soha, sehogy nem fog eljutni ahhoz a valamihez (és itt lehetne sorolni az ún. írókat). Nem tudom se megmondani, se jobban körülírni, mi az a valami, de boldogság lengi körül és ebben még mindig nem értem Borgest.
Fahrenheit 451? De hiszen, ha jól emlékszem rá, az egy dicshimnusz a könyvekhez, ahhoz képest, amit én gondolok a jövőről. Nézd, ha valakik el akarják pusztítani a könyveket, azzal tulajdonképpen óriási értéket és erőt tulajdonítanak nekik. Arról nem is beszélve, hogy hol vannak manapság olyanok, akik kívülről megtanulnak egyet is, a múltban sem, a jövőben meg pláne.
automatice Matiné 2011.12.22 17:55:24
Joe Heller emlékére -Kurvák vére, pfejj!!! – ordított bele mellettem az iroda csendjébe Jagoda, én pedig összegezve lelkem minden érzékeny rezdülését, pillanatnyi összpontosítás után, tetszetős, vállból indított lendítéssel vágtam bele…..
automatice Swinhoe 2011.10.12 19:46:00
Swinhoe vagyok, a fő-királyi álomműves. Csak az idegeneknek kell így bemutatkoznom, itt az udvarban - ahogyan kissé lekicsinylően ezt a monumentális kastélykomplexumot hívják - a nevem és a mesterségem egyet jelent. A swin a mi nyelvünkön jelenthet merülést, könnyedséggel csak…..
automatice Otromba fickók (III. rész) 2011.08.07 15:36:15
 Prokov Úgy ült ott ez a három ember a parkban, akár a gyűjtőlencsék erős, szórt fényáradatban. Hannah Sho a nőiség fenotípusa, mint egy parányi, odacsöppent kristálydarabka, vagy inkább egy aprócska, csillogó víztükör a lehullott, puha-barna levelek között, amiben…..
automatice Otromba fickók (II. rész) 2011.02.10 18:01:33
 a könyv A borzas, szőke hajzuhatagot úgy cibálta a part menti szél, mint egy magára hagyott, harcban megtépett, büszke zászlót. Lobogott és verdesett, mint a körülötte repkedő, neki udvarló gömbsirályok, mérgesen és ittasan és boldogan, ugyanis a gazdája is mérges…..
automatice Otromba fickók (I. rész) 2010.12.15 22:17:20
 A párbaj Mily koordinátarendszerben határozódik meg egy park léte? Az ösvények kanyargóssága, a fák égre törő sudársága, egy váratlan hely(aprócska forrás, racionáltan elrozsdált játszótér vagy akár egy értelmetlen emlékmű) felbukkanásának…..
automatice Mennyé' vissza! 2010.12.02 20:08:00
 Kedvelem a metrókat. Valami olyasféle kiűzetési helyek ezek, mint Baudrillard-nak voltak, lehettek az amerikai sugárutak. Egy folyam, egy örvény, belépsz és csak reménykedhetsz, hogy jó helyen szállsz ki, vagy hogy egyáltalán kiszállhatsz. Egy olyan autonóm valóságnyaláb,…..
automatice vázlat a ferdetestű bagoly legendájához 2010.08.27 18:26:37
  Kezdjük a végtelennel! Ez az erdőnek nevezett lény iszonyatos kiterjedésű volt, a neki otthont adó - anya - bolygó méreteihez hű. Más, normál méretű(a normálison persze a még ép ésszel belátható világűr-gömbön belüli bolygóméret-átlagot értve) égitestek…..
automatice néhány könyv 2010.08.09 20:38:44
 Erre válaszolva:Joe Heller: Valami történt -- csodás, szikár humor és megrázó lélek-, család-, társadalom- és félelemanalízisGolding: Legyek Ura --kötelezővé tenném általános iskola alsó tagozatában, valamilyen oknál fogva évekig nem olvastam el az utolsó húsz oldalt…..
corpusz hiszti 2010.08.09 20:49:17
automatice 200 2010.06.22 22:00:00
 A zongorista ujjai elhagyták a megszokott, bejáratott útvonalakat és röppályákat, nem engedelmeskedtek többé a hosszú, kemény gyakorlással kiépített ideg-orbitálok parancsainak. A ritmus összesűrűsödött, a hangok addig felépített csodaszép hídja óvatosan megremegett,…..
testmódosítás Erő 2010.06.16 16:34:59
Ezt a feliratot tegnap készítettem egy kedves lánynak aki egy korábbi lelki fájdalmat akart valamilyen módon testi fájdalommá transzformálni. Remélem sikerült hozzásegítenem ehhez az élményhez! Igaz ez még csak az első lépés volt, de kezdetnek (és első tetoválásnak)…..
corpusz hiszti 2010.06.16 18:19:23
automatice képzelt lények könnye - a testmódosítás 2010.06.16 18:16:20
 Furcsa. Óvatos, divergens neszezés és a lustán szálló, délutáni por illata tördelték csillogóvá, álomszerűvé a zöldeskék és narancs fényeket, hogy azok elfojtott nevetés-fosz-lányai cibálják ki végül a tudatot sötét üregéből. A tudat lassan feltápászkodott,…..
automatice külső tenger 2010.04.22 20:30:55
 A körvonal mint szemantikai vágy.(dömének)Nem tudok nem vissza- és visszatérni ahhoz a metaforához, ami az autistákat egy sci-fi főszereplőivé teszi meg, egy olyan történet hőseivé - vagy áldozataivá -, amikor utunkba kerül az idegenszerű, amikor az édeni…..
automatice a sztrájktörő 2010.01.15 18:42:37
 Szokás szerint késő este indult haza. Fáradtan, de rugalmas léptekkel haladt át a konok lépcsőkön, a széttaposott utcákon, a bizalmatlan árkádok alatt. Szerette ilyenkor magát érzékenyre hangolni, figyelni az amúgy fel nem tűnő árnyalatokra, az apró neszekre, halk…..
automatice requiem for a blog 2009.11.04 19:18:46
 "Zenével az életet 1986-7-8 táján lehetett, amikor a nagynéném a tízes évei közepén járt. Gyakran megfordultak nála a barátai: lányok, fiúk. Hangosan ment a zene. Az utcából és a szomszédos utcákból jöttek a "kortársak". Buli volt. Mama nem hiszem,…..
corpusz hiszti 2009.12.07 22:29:37
corpusz hiszti 2009.12.10 19:04:46
corpusz hiszti 2009.12.13 14:54:50
"a modern ember babonás bűntudatot érez saját jóllétért ... a nyugati egyetemeken a 60-as, 80-as években virágzó marxista szemléleten felnőtt, emberi és tudományos integritásukat könnyen feladó újságírók és tudósok nagyon egymásra találtak a klímaváltozás ügyében. Hozzájuk csatlakoztak még a frusztrált, radikális baloldali és zöld mozgalmak aktivistái, akiknek legfőbb célja, hogy az elmúlt kétszáz év kapitalista fejlődésének eredményeit tönkretegyék. Ők, akik még Afrika népeit is megóvnák a nyugati prosperitástól, minden élőlényt szeretnek – kivéve az embert, amely a szemükben az evolúció egyik torz hajtása"

www.hirszerzo.hu/cikk.globalis_klimahiszteria.133604.html

nem mellesleg kiváncsi lennék azokra a pancser CRU-algoritmusokra, amiket nem lehetett volna úgy megírni, hogy a laikus had ne köthessen bele, nincs az a politikai előtér, amihez ne lehetne megfelelő - olvashatatlanul bonyolult - algoritmust kreálni
automatice őszidők 2009.10.17 13:32:00
 a szelídség ornamentikája Az ősszel kapcsolatos, általános - úgymond a közfelfogásban (t)erjedő - tévedések eloszlatására már - úgy gondolom - nincs is értelme kísérletet tenni. Amiért érdemes felidézni egy, az ősz valódi pompáját, éltető, fiatalos és vidám…..
corpusz hiszti 2009.10.26 20:48:18
automatice invokáció 2009.09.23 19:11:00
borítsd aranyba a világot! s amit még nagyon imádok, törd a fényt! törd homokba és tűzbe s a maradék négy hajó, amiket eloldok, legyenek elűzve, hogy ne heverhessünk le többé a romokba öltözz viharba, szentem! sisakod az égbefúlt házak…..
corpusz hiszti 2009.09.25 14:46:22
automatice Kafka a tengerparton II. 2009.08.09 20:49:32
"Nakata ellazította magát, agyát kikapcsolta, csak éppen hagyta, hogy a dolgok átfolyjanak rajta. Számára ez egészen természetesen történt, gyermekkora óta nem gondolt különösebben semmire, élte a mindennapokat. Tudata úgy libegett, szálldosott körülötte a zöldben, akár a…..
automatice Kafka a tengerparton I. 2009.08.06 20:18:00
"soha nem is lehetett a szélnek eresztettségükben megsértett bűntudat kafkai periratait egy halomba gyűjteni s a tengerparton egy szabad máglyán végleg megszabadulni tőlük"Ritmusnapló. Ezzel az egyetlen szóval lehetne kifejezni azt a törekvést, ami egy könyv elolvasását…..
corpusz hiszti 2009.08.07 13:31:18
corpusz hiszti 2009.08.09 19:35:55
Konzervatórium Kingdom of Bumford, avagy mi folyik az ellenrepublikánus háremben? 2009.08.07 21:21:00
Nemrég a Magyar Demokrata c. lap által a „magyar monarchizmus egyik szellemi vezetőjének” nevezett úr úgy foglalta össze egy konzervatív korszak közeledtében bízó és a polgári jobbközép megerősödésének örvendő, valamint a konzervatív társadalmi reakciók ezzel…..
corpusz hiszti 2009.08.08 14:52:12
jó ezt így leírva látni: "átérzem az ezeréves királyság hagyományának fontosságát, szépségét, történelmi energiáját...a királyságban hagyományt, szépséget, államunk történelmi erőfeszítéseinek összegét látom", ezt olvasva bőven tolerálható számomra - antibölcs(ész) kapitalista számára - az a hit, mely szerint létezik "természetes" államforma, és hogy az a királyság lenne; ebből az idézetből, az ilyen büszke mondatokból kiindulva képződhet értelmes, felszabadító vita(nem feltétlenül megegyezés!),
bár ezen cikk önigazoló alaphangja elég messze áll tőlem, a szerző egyéb írásai - az azokban megjelenő realista, erőn alapuló, politikai attitűd és stílus miatt - számomra szimpatikusak

valóban igaz az, hogy a magyar királyság múltját, azt a hagyományt forradalmi úton elpusztították? nem az a fontos, hogy én itt és most mit veszek vagy nem veszek át ebből a hagyományból a jelen körülmények között, ebben a világban? az elpusztítása az lenne, ha senki nem törődne vele, de akkor talán már nem is kár érte.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása