Adatok
klbea
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az első óvodás napok történéseiről, a beszoktatásról, az óvodás gyerek beilleszkedéséről… Két fiatal anyuka párbeszédét hallottam egy bolt pénztára előtt. ”- Rég láttalak, hogy vagytok? - Jaj, ne is mondd, olyan ideges vagyok! Ma hagytam ott először…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A 3 éves kisfiam ovis beszoktatásához szeretnék segítséget, tanácsot kérni. Októberben volt 3 éves, akkor kezdte el az óvodát, és még most, januárban is gondjaink vannak.
Van egy 5 éves kislányom, aki nagyon szereti az ovit, a kisfiam 2 éven át látta és megszokhatta, ahogy őt hordjuk, tudja, hogy megyünk érte, stb. Őt másik oviba vittük, mert ahova a lányom jár, nem vették fel, iszonyú férőhelyhiány miatt csak külön oviba tudjuk őket hordani.
Mielőtt elkezdte, várta, de rögtön az első nap haza akart jönni, pedig akkor csak 2 órára mentünk be, és ott voltam vele végig. Járt másfél hónapot, de végigsírta, és nem csak a reggeli elválást, hanem napközben is.
Utána jött a téli szünet, ami kicsit hosszúra nyúlt, betegség és nagyszülő látogatás miatt, és most két hete hogy újra kezdtük, a helyzet sokkal rosszabb, mint a legelején volt. Ahogy írtad, reggel úgy kell rólam lefejteni, sír, rugdos, kapaszkodik az óvó nénikbe, nem ritkán délután mikor megyek érte, csupa vörös a szeme, napközben is sokat sír. A többi gyerekkel sem nagyon játszik.
Pedig egy nagyon kedves, mosolygós és okos kisfiú, pici kora óta rendszeresen találkozott szomszéd gyerekekkel, velük jól eljátszik akkor is, ha én nem vagyok jelen, hanem a szomszéd anyuka vigyáz rájuk. Nagyszülőknél is elvan nélkülünk napokig sírás nélkül.
Itthon folyamatosan mondogatja, hogy utálja az ovit, nem akar menni. Reggel kapaszkodik az ágyába, hogy ne kelljen felöltözni, mert tudja, hogy utána készülődés, reggeli, indulás. Már beszéltem erről többször az óvó nénikkel, a vezetővel is, nem látom, hogy valami komoly gond lenne ott, a többi gyerek jól elvan.
Én még itthon vagyok munkanélküliként, folyamatosan munkát keresek. Többször elgondolkodtam azon, hogy kiveszem az oviból, és ha találok munkát, akkor visszavisszük, de nem hiszem, hogy ennek lenne értelme, főleg ha alig venném ki, már mennem is kellene dolgozni. Ma kipróbáltam azt is, hogy ebéd után mentem érte, próbáltam azzal motiválni, hogy ha ügyes lesz, akkor elhozom, és gondoltam, ha heti egyszer hazajöhetne ebéd után, az hátha motiválná. De mondta az óvó néni, hogy ugyanúgy sírt napközben, reggel is úgy kellett lefejteni rólam, mint máskor, semmi változás nem volt, hiába tudta, hogy ebéd után megyek érte. A beszoktatását úgy csináltuk, ahogy a kislányomét, aki nagyon hamar megszokta és megszerette az ovit.
Mi lehet az oka, hogy ennyi idő után nem javult, hanem inkább romlott a helyzet a beszokásával? Mit tegyünk, hogy elfogadtassuk vele a helyzetet és megszerettessük az ovit?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Üdv: klbea