Adatok
Martin József Péter
0 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A válság közepén olyan európai politikusok lehetnek fontos pozíciókban, akik egyszerre tájékozatlanok és felelőtlenek. Ha eddig nem aggódtunk volna, most elkezdenénk. (Fotó: Campanero Rumbero/flickr))
Tegnap egy nagy lépéssel közelebb kerültünk az eurózóna…..
A finanszírozóknak most meg kellett mutatniuk, nem csak mézesmadzag van náluk, hanem egy jó nagy bunkósbot is. Ám egy bankpánik néhány nap alatt bedönthet egy országot, a bankrendszer összeomlása utáni kilábalás pedig hosszabb ideig tart, mint bármilyen más krízis…..
A magyar kormánynak nincsen pontos és megalapozott üzleti terve arra, hogyan tudna egy ilyen mobilcéget versenyképesen működtetni. Egy dologban bízhatnak: hogy majd az állami szektor egységesen ettől a cégtől vesz igénybe távközlési szolgáltatásokat. (Fotó: HVG…..
Martin József Péter
2013.02.26 16:45:46
@Brückner Gergő: Ebben teljesen igazad van, lehet, hogy álhír volt. A szomorú az, hogy akár meg is történhetne, beleillene a képbe...
Ha a kormány a 10 milliós Magyarországon mindössze 10 ezer hallgató számára biztosítaná az államilag finanszírozott felsőoktatást egy évben, az a társadalom szétszakadása felé vezető irány. (Fotó: Index)
„Divided States of America" és hasonló címekkel jelentek meg…..
Ha tíz hónap múlva újraválasztják Merkelt, valószínűleg nekivágnak a föderális Európa létrehozásának. Nem is foghattunk volna bele rosszabbkor a fene nagy függetlenségi harcunkba. (Fotó: AFP/Getty)
Az elmúlt napok fejleményei egyre valószínűbbé teszik, hogy 2013 végén…..
Martin József Péter
2012.12.04 16:45:02
A poszt fő üzeneteivel egyetértek, de azért nem árt némi kiegészítés, egy-két ponton elnagyoltnak érzem a gondolatmenetet.
Először is, a déliek között óriási különbségek vannak. Görögország de facto csődben van, és nem látszik a kiút, egyre mélyebbre süllyednek az adósságcsapdában, nő az államadósság és egyre nagyobb mértékű a recesszió. A korábbi adósságleírás nem volt elég, alighanem újabb jelentős adósságelengedés („haircut”) nélkül nem lehet konszolidálni. Azzal egyetértek, hogy a görög kilépés (kiléptetés) az euróövezetből nem megoldás. Olaszországban, de még Spanyolországban sem ennyire rossz a helyzet, nem veszett el annak a lehetősége, hogy kinőhető legyen az adósság, bár némi haircut Madridnak is segítene. Az Észak-Dél ellentétet tompítja, hogy Merkel és Monti között a kezdeti véleménykülönbségek ellenére is láthatóan jól működik a kémia, persze kérdés, hogy mi lesz a szintén jövő évi olasz választások után. Draghi bejentése a korlátlan kötvényvásárlás lehetőságáről nyugtatóan hatott, csődveszély nincs se Itáliában, se Spanyolországban. Tehát míg Görögország mindenképpen egyedi megoldást igényel, addig Olaszország valószínűleg az "északiakkal" együtt megy, a spanyol helyzet pillanatnyilag valahol a kettő között.
Másodszor, nehéz nem észrevenni, hogy mind a német kormány, mind pedig az Európai Bizottság álláspontja néhány hónapja határozottan elmozdult a „szigor” felől a „növekedés” irányába. Ebben szerepe lehetett Francois Hollande megválasztásának, de akár Monti ez irányú törekvéseinek is. Tehát ez is tompítja a posztban nagyon kiélezett Észak-Dél ellentétet.
Harmadszor, a németek pozícióját nemcsak hatalmi tényezők mozgatják, erről már ezeken a hasábokon is írtam. Legalább ilyen fontos, hogy a német modell példaértékűvé vált az EU-ban. Bővebben lásd: www.komment.hu/tartalom/20120827-feljunk-vagy-tanuljunk-a-nemetektol-martin-jozsef-peter-velemenye.html
Negyedszer, nem árt sokszor hangsúlyozni, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben senki nem akar minden szempontból centralizált brüsszeli szuperállamot (Barroso a „nemzetállamok föderációjáról” és nem az európai egyesült államokról beszél), és senki nem azonnal akarja a gazdasági és politikai uniót. A múlt heti Van Rompuy-jelentés a bankunióval, illetve a teljes költségvetési és gazdasági unióval az "öt éven túli" időszakban számol. A realitás tehát a fokozatos haladás a föderáció irányába.
Először is, a déliek között óriási különbségek vannak. Görögország de facto csődben van, és nem látszik a kiút, egyre mélyebbre süllyednek az adósságcsapdában, nő az államadósság és egyre nagyobb mértékű a recesszió. A korábbi adósságleírás nem volt elég, alighanem újabb jelentős adósságelengedés („haircut”) nélkül nem lehet konszolidálni. Azzal egyetértek, hogy a görög kilépés (kiléptetés) az euróövezetből nem megoldás. Olaszországban, de még Spanyolországban sem ennyire rossz a helyzet, nem veszett el annak a lehetősége, hogy kinőhető legyen az adósság, bár némi haircut Madridnak is segítene. Az Észak-Dél ellentétet tompítja, hogy Merkel és Monti között a kezdeti véleménykülönbségek ellenére is láthatóan jól működik a kémia, persze kérdés, hogy mi lesz a szintén jövő évi olasz választások után. Draghi bejentése a korlátlan kötvényvásárlás lehetőságáről nyugtatóan hatott, csődveszély nincs se Itáliában, se Spanyolországban. Tehát míg Görögország mindenképpen egyedi megoldást igényel, addig Olaszország valószínűleg az "északiakkal" együtt megy, a spanyol helyzet pillanatnyilag valahol a kettő között.
Másodszor, nehéz nem észrevenni, hogy mind a német kormány, mind pedig az Európai Bizottság álláspontja néhány hónapja határozottan elmozdult a „szigor” felől a „növekedés” irányába. Ebben szerepe lehetett Francois Hollande megválasztásának, de akár Monti ez irányú törekvéseinek is. Tehát ez is tompítja a posztban nagyon kiélezett Észak-Dél ellentétet.
Harmadszor, a németek pozícióját nemcsak hatalmi tényezők mozgatják, erről már ezeken a hasábokon is írtam. Legalább ilyen fontos, hogy a német modell példaértékűvé vált az EU-ban. Bővebben lásd: www.komment.hu/tartalom/20120827-feljunk-vagy-tanuljunk-a-nemetektol-martin-jozsef-peter-velemenye.html
Negyedszer, nem árt sokszor hangsúlyozni, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben senki nem akar minden szempontból centralizált brüsszeli szuperállamot (Barroso a „nemzetállamok föderációjáról” és nem az európai egyesült államokról beszél), és senki nem azonnal akarja a gazdasági és politikai uniót. A múlt heti Van Rompuy-jelentés a bankunióval, illetve a teljes költségvetési és gazdasági unióval az "öt éven túli" időszakban számol. A realitás tehát a fokozatos haladás a föderáció irányába.
Ez Bajnai első tesztje: megoldani, hogy ne kapcsolhassák össze Kunczétól Gyurcsányig a szekerére felkapaszkodni akaró politika hullákkal, miközben nem haragíthatja magára azok egykori szavazóit. (Fotó: Darnay Katalin/Világgazdaság)
Bajnai Gordon ellenzéki…..
Orbán válságértelmezése káros, visszahúzó toposszá válhat. Ha az ő világképe válik uralkodóvá a magyar közvélemény egy részében, abból ismét csak rossz politika fog majd következni. (Fotó: Guy Martin/WSJ)
Orbán Viktor a múlt héten igazán elemében volt. Szemmel…..
A központilag kierőszakolt összefogás éppen két különlegességünket, a joguralom évszázados hagyományát és a szabadságvágyat darálta és darálja le, egyre mélyebbre rántva minket a kelet-európaiság bugyraiba.
Egyre nehezebb elviselni, ahogy Orbán Viktor belelovallja magát…..
Lengyelország és vezetőjének presztízse évszázadok óta nem látott magasságokban jár, a foci-Eb egy tíz éves menetelés csúcsa. Nem is lehetne élesebb a kontraszt Magyarországgal. (Fotó: Getty Images)
A labdarúgó-Európa-bajnokság a lengyel gazdaság tíz éves menetelésének…..
Az EU gazdaságilag és politikailag leginkább összetartozó államai egy mag-Európát hozhatnak létre a déliek nélkül. Az igazi kérdés a keleti periféria: a lengyel és cseh részvétel biztos, a magyar nem. (Fotó: AFP)
A görög politikai káosz kézzelfogható közelségbe hozta az…..
Martin József Péter
2012.05.17 18:20:50
A jövőről ugye nehéz vitatkozni, de csupaszítsuk le a dolgot: tegyük fel, a júniusi választást megnyeri a Sziriza, tegyük fel Ciprasz alakíthat kormányt, és ő tudja, amit az EU-s döntéshozók is tudnak: a görögök 78 százaléka az euróövezeti tagság mellett van, de kb. ugyanennyien a megszorítások, illetve a korábbi hitelmegállapodás ellen.
Ciprasz előtt két út áll. Vagy a választóknak mondja, hogy tessék, nem akartatok, nem akartunk megszorítást, így hiába akartok eurót, az nem lesz, kaptok helyette viszont egy jó kis csődöt. Vagy az EU-nak mondja, hogy elutasítja a megszorítást, de nem akar kilépni az euróból. Ha az előbbit lépi, akkor azt kockáztatja, hogy rövidtávon káoszba taszítja az országot, ami sajátos ambíció lenne egy frissen megválasztott kormányfőtől. Ciprasz végülis nem szélhámos, hanem unortodox baloldali, aki talán illúziók rabja.
Ha tehát az utóbbit lépi, és mégis egyezkedni akar az EU-val, akkor az EU előtt két út áll. Vagy nem enged a zsarolásnak és elengedi Görögországot az euróövezetből, ezzel viszont magára veszi annak az ódiumát, hogy hozzájárul a görög csődhöz és a teljes káoszhoz (ehhez képest szinte mellékes, h az IMF is bukja a pénzét), vagy tárgyalásokba bocsátkozik az új kormánnyal a megállapodás felülvizsgálatáról. Én még mindig adok esélyt ez utóbbi forgatókönyvnek, sőt ezt tartom valószínűbbnek, így még ebben a kilátástalan helyzetben sem kezelném evidenciának Görögország kiválását.
Amúgy puhul a német álláspont, Merkel szerint lehetőség van a görög gazdaság ösztönzésére:
www.nytimes.com/2012/05/17/world/europe/greek-stimulus-is-an-option-merkel-says.html?_r=2
Ciprasz előtt két út áll. Vagy a választóknak mondja, hogy tessék, nem akartatok, nem akartunk megszorítást, így hiába akartok eurót, az nem lesz, kaptok helyette viszont egy jó kis csődöt. Vagy az EU-nak mondja, hogy elutasítja a megszorítást, de nem akar kilépni az euróból. Ha az előbbit lépi, akkor azt kockáztatja, hogy rövidtávon káoszba taszítja az országot, ami sajátos ambíció lenne egy frissen megválasztott kormányfőtől. Ciprasz végülis nem szélhámos, hanem unortodox baloldali, aki talán illúziók rabja.
Ha tehát az utóbbit lépi, és mégis egyezkedni akar az EU-val, akkor az EU előtt két út áll. Vagy nem enged a zsarolásnak és elengedi Görögországot az euróövezetből, ezzel viszont magára veszi annak az ódiumát, hogy hozzájárul a görög csődhöz és a teljes káoszhoz (ehhez képest szinte mellékes, h az IMF is bukja a pénzét), vagy tárgyalásokba bocsátkozik az új kormánnyal a megállapodás felülvizsgálatáról. Én még mindig adok esélyt ez utóbbi forgatókönyvnek, sőt ezt tartom valószínűbbnek, így még ebben a kilátástalan helyzetben sem kezelném evidenciának Görögország kiválását.
Amúgy puhul a német álláspont, Merkel szerint lehetőség van a görög gazdaság ösztönzésére:
www.nytimes.com/2012/05/17/world/europe/greek-stimulus-is-an-option-merkel-says.html?_r=2
Adott esetben aránytalan áldozatokat kívánna a görög uniós tagság fenntartása: a tőkekimenekítés ellen a kormány, a migrációs hullám fékezésére a többi tagállam zárhatná le a határokat. (Fotó: DPA)
Mindössze három nappal a választások után Görögországban már…..
Schmitt megy, a példája marad: ha egy politikus bármi olyat követ el, ami a távozó elnök bűneihez hasonlítható, már nagyobb valószínűséggel lesz kénytelen rögtön venni a kalapját. (Fotó: Huszti István/Index) Schmitt Pál plágiumbotránya tegnap a köztársasági elnök…..
Martin József Péter
2012.04.03 22:31:46
A poszt mondandójával alapvetően egyetértek, de azért három fontos kiegészítést tennék.
1. Mielőtt még a Fidesz morálisan megdicsőülne, nem árt megjegyezni, hogy Schmitt jóval a lelepleződés után, késve, óriási nyomás következtében távozott. Akkor ment, amikor már a Fidesz számára is kiderült, hogy védhetetlen. Talán a titkos közvélemény-kutatás bizonyult perdöntőnek, de emlékszünk, hogy az elején, ugye, még bulvárkacsa volt a hír… Fontos persze, hogy a lemondás végül megtörtént, és - egyetértve a poszttal én is úgy gondolom - hasznára válik majd a hazai politikai kultúrának.
2. Bár közjogilag Schmitt a szocialista volt kormányfők, Gyurcsány és Medgyessy felett állt, politikai fajsúlya azonban nem volt mérhető még Medgyessyéhez sem, nemhogy Gyurcsányéhoz. Ez azért árnyalja azt a szépen megkonstruált ellentétet, hogy a szocialisták miniszterelnökei bezzeg nem mondtak le, miközben a fideszes államfő bezzeg távozott.
3. Amint ma a Publius blog is megírta, Magyarországon (majdnem) mindenkiben van egy kis Schmittpál (igaz persze, hogy ők nem államfők), ezért is óvatosan kell bánni a moralizálással, nem felmentve persze az amorálist. Bővebben: publius.blog.hu/2012/04/03/tizmillio_schmitt_pal
1. Mielőtt még a Fidesz morálisan megdicsőülne, nem árt megjegyezni, hogy Schmitt jóval a lelepleződés után, késve, óriási nyomás következtében távozott. Akkor ment, amikor már a Fidesz számára is kiderült, hogy védhetetlen. Talán a titkos közvélemény-kutatás bizonyult perdöntőnek, de emlékszünk, hogy az elején, ugye, még bulvárkacsa volt a hír… Fontos persze, hogy a lemondás végül megtörtént, és - egyetértve a poszttal én is úgy gondolom - hasznára válik majd a hazai politikai kultúrának.
2. Bár közjogilag Schmitt a szocialista volt kormányfők, Gyurcsány és Medgyessy felett állt, politikai fajsúlya azonban nem volt mérhető még Medgyessyéhez sem, nemhogy Gyurcsányéhoz. Ez azért árnyalja azt a szépen megkonstruált ellentétet, hogy a szocialisták miniszterelnökei bezzeg nem mondtak le, miközben a fideszes államfő bezzeg távozott.
3. Amint ma a Publius blog is megírta, Magyarországon (majdnem) mindenkiben van egy kis Schmittpál (igaz persze, hogy ők nem államfők), ezért is óvatosan kell bánni a moralizálással, nem felmentve persze az amorálist. Bővebben: publius.blog.hu/2012/04/03/tizmillio_schmitt_pal
A frissen felfedezett szellemi függetlenségről nem mindig egyszerű leszoktatni az embereket: aki egyszer a sarkára áll, az másnap nem szívesen megy vissza bólogatni. (Fotó: MTI) Schmitt Pál plágiumbotránya akár meg is rogyaszthatja a NER működési rendjének egyik legfontosabb…..
Tudták, hogy ez lesz, de nem reagáltak, mert szerintük a Bizottságnak nincs igaza, meg egyébként sincs precedens a kohéziós pénzek tényleges befagyasztására. Itt az eredmény. (Fotó: Lionel Bonaventure/AFP) A sajtóértesülések szerint a kormány eldöntött ténynek tekinti, hogy…..
Martin József Péter
2012.02.22 20:56:21
Nehéz ebbe a döntésbe nem belelátni azt, hogy a magyar kormány és gazdaságpolitika külföldi és európai uniós megítélése az elmúlt két évben a korábbiakhoz képest is drasztikusan romlott. Csak költségvetési okokkal nehezen lenne magyarázható a támogatások megvonásának belengetése: az uniós hiánycélt Magyarország tavaly teljesítette, idén a Bizottság előrejelzése szerint is teljesíteni fogja, jövőre pedig alig, csupán negyed százalékponttal maradna el a céltól, de ez utóbbiak értelemszerűen csak becslések. Igaz ugyan, hogy a hiánycsökkenés egyszeri intézkedések következtében, nem fenntartható módon valósult meg, de mindeddig a strukturális, vagyis egyszeri intézkedések és szezonális hatások nélküli hiányra nem volt explicit uniós cél (a fiskális paktumban majd lesz). Egyébként a régiós országok strukturális deficitje nem sokkal kisebb, mint a 2011-es 6 százalékos magyar mutató, a lengyel például ezt közelíti. Az államháztartás GDP-arányos teljes hiánya legalább tizenöt tagállamban rosszabb, mint Magyarországon, és emlékszünk, hogy 2006-ban volt az már nálunk majdnem 10 százalékos is. Nyolc éve túlzott deficit eljárás alatt áll az ország, a szankció mégis most jött.
A büntetés kilátásba helyezésének, a mai bizottsági állásfoglalásnak így alapvetően két oka lehet. Az EU példát akar statuálni, jelezve, hogy most már más idők járnak, és a válságra adott válaszként immár tűzzel-vassal betartatják a szigorú, koordinált és fenntartható költségvetési politika szabályait. Erről bővebben: tagokvagyunk.blog.hu/2012/01/29/magyarorszagon_statualhat_peldat_az_eu
És Magyarország most jó alany a példastatuálásra, mivel gazdaságpolitikája eddig szembe ment az uniós főárammal, ráadásul kiderült, hogy az egyszeri intézkedések, a magánnyugdíjpénztárak államosítása, az óriásméretű válságadók kivetése és végtörlesztés első hullámának következményei belgazdasági szempontból is kontraproduktívak, valamint erodálják a jogbiztonságot, és a gazdasági szereplők közötti bizalmat. Ehhez jönnek még az EU és Magyarország viszonyát terhelő politikai kérdések, a kötelezettségszegési eljárások, a bíróságok jogállásával és a médiaügyekkel kapcsolatos aggályok.
A mai döntést tehát inkább mindennek megnyilvánulásaként értelmezem, mintsem (csupán) a költségvetés állapota miatt kiszabott gazdasági szankcióként.
A büntetés kilátásba helyezésének, a mai bizottsági állásfoglalásnak így alapvetően két oka lehet. Az EU példát akar statuálni, jelezve, hogy most már más idők járnak, és a válságra adott válaszként immár tűzzel-vassal betartatják a szigorú, koordinált és fenntartható költségvetési politika szabályait. Erről bővebben: tagokvagyunk.blog.hu/2012/01/29/magyarorszagon_statualhat_peldat_az_eu
És Magyarország most jó alany a példastatuálásra, mivel gazdaságpolitikája eddig szembe ment az uniós főárammal, ráadásul kiderült, hogy az egyszeri intézkedések, a magánnyugdíjpénztárak államosítása, az óriásméretű válságadók kivetése és végtörlesztés első hullámának következményei belgazdasági szempontból is kontraproduktívak, valamint erodálják a jogbiztonságot, és a gazdasági szereplők közötti bizalmat. Ehhez jönnek még az EU és Magyarország viszonyát terhelő politikai kérdések, a kötelezettségszegési eljárások, a bíróságok jogállásával és a médiaügyekkel kapcsolatos aggályok.
A mai döntést tehát inkább mindennek megnyilvánulásaként értelmezem, mintsem (csupán) a költségvetés állapota miatt kiszabott gazdasági szankcióként.
Az időhúzás a magyar kormány szerint ravasz politika, de a görögök is ezt gondolták. Pedig látjuk, van még lőpor bőven a túloldalon is: nem érdemes megvárni, amíg ránk is ágyúval lőnek. (Fotó: AP) Az ismét eszkalálódó görög válság a közvetlen és egyébként…..
Martin József Péter
2012.02.17 19:24:31
Egyre több az olyan hír, hogy az EU elengedheti Görögország kezét, index.hu/gazdasag/vilag/2012/02/17/hans-werner_sinn_gorogorszagnak_jobb_lenne_az_euroovezeten_kivul/
és kilép az euróövezetből, de én még mindig annak adok nagyobb esélyt, hogy bent marad. Görögország nem Olaszország vagy Spanyolország, bármikor szanálható, GDP-je kb. négy százaléka a teljes uniós GDP-nek. Az ellenőrizetlen csőd és kilépés esetén az eszközök drasztikusan leértékelődnének, és ez még az eddigieknél is nagyobb galibát hozna, ami semmiképpen sem érdeke az EU-nak, akár bent marad Görögország az unióban, akár nem. Intézményi értelemben az EU-ból ki lehet zárni egy tagállamot, az euróövezetből nem, utóbbira nincs szabályozás, ez is nehezítő körülmény. És végül, a kiválás olyan törést okozna az EU számára, ami után nem világos, hogy Portugália miért ne kövesse a görögöket, szóval félő, hogy az egész integrációs folyamat előbb-utóbb dezintegrációvá válná. Nem látom, hogy politikailag ez kinek és miért lenne érdeke.
Ezzel szemben áll az az érv, hogy a görög versenyképesség, illetve –képtelenség nagyon nehezen orvosolható; vagy drasztikusan le kellene értékelni az eurót, vagy jelentősen csökkenteni kellene a béreket, egyik sem tűnik reálisnak. Az is igaz, hogy az eddigi válságkezelés nem volt sikeres. Olyan policy mix kellene, amely fiskális és monetáris eszközöket egyaránt tartalmaz, és a hosszú távú stabilizációt célozza.
A választások elhalasztását nem tartom jó ötletnek, kell, hogy legyen legitimáció a fájdalmas intézkedésekhez. Az elképesztő társadalmi feszültségek kezelése nagyon nehéz, talán a legnehezebb feladat, de azt sem látom, hogy ezen mennyire segíteni a görög euró kivezetése, azt leszámítva, hogy egy bűnbakkal kevesebb maradna.
A szuverenitásról: ennek túlhangsúlyozása a mai viszonyok között teljesen anakronisztikus, miként azt a VV és az előttem szólók leírták.
és kilép az euróövezetből, de én még mindig annak adok nagyobb esélyt, hogy bent marad. Görögország nem Olaszország vagy Spanyolország, bármikor szanálható, GDP-je kb. négy százaléka a teljes uniós GDP-nek. Az ellenőrizetlen csőd és kilépés esetén az eszközök drasztikusan leértékelődnének, és ez még az eddigieknél is nagyobb galibát hozna, ami semmiképpen sem érdeke az EU-nak, akár bent marad Görögország az unióban, akár nem. Intézményi értelemben az EU-ból ki lehet zárni egy tagállamot, az euróövezetből nem, utóbbira nincs szabályozás, ez is nehezítő körülmény. És végül, a kiválás olyan törést okozna az EU számára, ami után nem világos, hogy Portugália miért ne kövesse a görögöket, szóval félő, hogy az egész integrációs folyamat előbb-utóbb dezintegrációvá válná. Nem látom, hogy politikailag ez kinek és miért lenne érdeke.
Ezzel szemben áll az az érv, hogy a görög versenyképesség, illetve –képtelenség nagyon nehezen orvosolható; vagy drasztikusan le kellene értékelni az eurót, vagy jelentősen csökkenteni kellene a béreket, egyik sem tűnik reálisnak. Az is igaz, hogy az eddigi válságkezelés nem volt sikeres. Olyan policy mix kellene, amely fiskális és monetáris eszközöket egyaránt tartalmaz, és a hosszú távú stabilizációt célozza.
A választások elhalasztását nem tartom jó ötletnek, kell, hogy legyen legitimáció a fájdalmas intézkedésekhez. Az elképesztő társadalmi feszültségek kezelése nagyon nehéz, talán a legnehezebb feladat, de azt sem látom, hogy ezen mennyire segíteni a görög euró kivezetése, azt leszámítva, hogy egy bűnbakkal kevesebb maradna.
A szuverenitásról: ennek túlhangsúlyozása a mai viszonyok között teljesen anakronisztikus, miként azt a VV és az előttem szólók leírták.
A német versenyképesség és GDP-növekedés az, ami miatt a világ elhiszi az Európai Központi Banknak, hogy a következő hetekben kibocsátásra kerülő fél billiónyi új euró nem vécépapír, hanem komoly pénz. A hétfőn megszületett uniós költségvetési paktum ízig-vérig…..
Az IMF jelentése szerint a magyar költségvetés által felvázolt 2012-es pálya irreális, jelentős hiánytúllépés várható. Ez azonban már az EU-delegáció számára is elfogadhatatlan lenne. (Fotó: Stephen Jaffe/IMF/MTI) Orbán Viktor gyakorlatilag feltartott kézzel jött ki a…..
Martin József Péter
2012.01.26 20:59:20
Korainak gondolom azt a megállapítást, hogy az EU-t már kipipálhatja a kormány. Egyrészt még nincs meg a politikai megállapodás azokban az ügyekben sem, amelyekben a magyar kormány engedni készül a Bizottságnak. Másrészt, ami eddig történt a magyar kormány részéről, az véleményem szerint egyelőre inkább hangnemváltás, mintsem politikai fordulat. Harmadrészt, ha a kormány egyértelművé tenné, hogy mostantól kezdve az uniós normákkal összhangban kormányoz (politikai fordulat), nagy kérdés, hogy a Fidesz megmaradt, részben a szabadságharcra kondicionált bázisa ezt hogyan fogadná. Nem gondolom, hogy ha másfél év szabadságharcos retorika után azt mondja Orbán Viktor, hogy a hatalom (értsd: az EU) előtt meghajol, akkor néhány nap vagy hét alatt megfordulhat széljárás. Szerintem ez nem lesz ennyire sima menet.
Ugyanez az EU felől: látnivaló, hogy nem csupán, sőt nem elsősorban gazdasági feltételekhez köti az EU a hiteltárgyalások megkezdését Magyarországgal (l. a kötelezettségszegési ügyeket az ombudsmani hivatal, illetve a bírák nyugdíjazása ügyében, amelyek intézményi-politikai kifogások). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy számos más fronton is folyik eljárás vagy tiltakozás a magyar kormány ellen (végtörlesztés – főleg Ausztria részéről, magánnyugdíjpénztár államosítás – rengeteg beadvány az Európai Bíróságon, médiaügyek, különadók), akkor az látszik, hogy a gazdasági kérdések jobbára politikai köntösbe kerülnek. Minél több ilyen konkrét ügyben kell védekeznie az Orbán-kormánynak, annál inkább politikai színezetet kap a Magyarországgal szembeni kritika, vagyis annál kevésbé lehet pusztán jogtechnikai kérdésekről beszélni. Erről bővebben:
www.komment.hu/tartalom/20120119-velemeny-az-eu-kotelezettsegszegesi-eljarasait-orban-jogaszkodassal-nem-oldhatja-meg.html
Persze a politikai, normaszegési kritikák ellen védekezni is sokkal nehezebb, nem véletlen, hogy a kormány próbálja szűkebben értelmezni a kifogásokat. Csak gazdaságilag nézve, a mostani túlzott deficit eljárásba könnyen bele lehet kötni (l. Madár Pista 2. pontját), ezek a kérdések azonban ma már nem függetlenek az ország rossz megítélésétől.
Az egykulcsos adóhoz: az időzítés és a bevezetés módja nyilván elhibázott volt, de kezdettől fogva nem értem, hogy magát az egykulcsos adózást, mint adózási formát, amely számos más országban is létezik, miért kifogásolja az IMF. A kiesett adóbevételt pótolni kell, de nem világos, hogy ennek miért csak a progresszív adózás visszaállítása lehet a módja. Az egykulcsos adóval szerintem az a legnagyobb baj, hogy a kormány kétharmaddal, sarkalatos törvényben bebetonozta, és ezzel szűkítette a következő kormányok mozgásterét. Azt tehát okkal kérhetik a nemzetközi szervezetek, ismét csak a jogállami normákat védendő, hogy az egykulcsos adózásról mindig a parlamenti feles többség dönthessen, mint általában az adózásról a nyugati demokráciákban.
Ugyanez az EU felől: látnivaló, hogy nem csupán, sőt nem elsősorban gazdasági feltételekhez köti az EU a hiteltárgyalások megkezdését Magyarországgal (l. a kötelezettségszegési ügyeket az ombudsmani hivatal, illetve a bírák nyugdíjazása ügyében, amelyek intézményi-politikai kifogások). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy számos más fronton is folyik eljárás vagy tiltakozás a magyar kormány ellen (végtörlesztés – főleg Ausztria részéről, magánnyugdíjpénztár államosítás – rengeteg beadvány az Európai Bíróságon, médiaügyek, különadók), akkor az látszik, hogy a gazdasági kérdések jobbára politikai köntösbe kerülnek. Minél több ilyen konkrét ügyben kell védekeznie az Orbán-kormánynak, annál inkább politikai színezetet kap a Magyarországgal szembeni kritika, vagyis annál kevésbé lehet pusztán jogtechnikai kérdésekről beszélni. Erről bővebben:
www.komment.hu/tartalom/20120119-velemeny-az-eu-kotelezettsegszegesi-eljarasait-orban-jogaszkodassal-nem-oldhatja-meg.html
Persze a politikai, normaszegési kritikák ellen védekezni is sokkal nehezebb, nem véletlen, hogy a kormány próbálja szűkebben értelmezni a kifogásokat. Csak gazdaságilag nézve, a mostani túlzott deficit eljárásba könnyen bele lehet kötni (l. Madár Pista 2. pontját), ezek a kérdések azonban ma már nem függetlenek az ország rossz megítélésétől.
Az egykulcsos adóhoz: az időzítés és a bevezetés módja nyilván elhibázott volt, de kezdettől fogva nem értem, hogy magát az egykulcsos adózást, mint adózási formát, amely számos más országban is létezik, miért kifogásolja az IMF. A kiesett adóbevételt pótolni kell, de nem világos, hogy ennek miért csak a progresszív adózás visszaállítása lehet a módja. Az egykulcsos adóval szerintem az a legnagyobb baj, hogy a kormány kétharmaddal, sarkalatos törvényben bebetonozta, és ezzel szűkítette a következő kormányok mozgásterét. Azt tehát okkal kérhetik a nemzetközi szervezetek, ismét csak a jogállami normákat védendő, hogy az egykulcsos adózásról mindig a parlamenti feles többség dönthessen, mint általában az adózásról a nyugati demokráciákban.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
De ez még mindig nem egyenlő azzal, hogy egyszerűen csak lenyúlhatják a kisbefektetők pénzét, amire néhány elemzés, pl. a VV-é, már nem először, céloz. Végülis eddig szintén csak 100 ezer euróig volt betétbiztosítás, és ha csődbe ment a bank, akkor elveszett a betét.
Ciprus – a válság okait tekintve – egyedi eset, ezt elég könnyű belátni. Az meg, hogy az eurózóna GDP-jének 0,2 százalékát kitevő ország (mégoly kiterjedt, a GDP 7-8-szorosára rúgó bankrendszerrel) fogja bedönteni a teljes blokkot, az Európai Központi Bankkal együtt, az gyakorlatilag kizárt. Ilyenre nemcsak Ciprus, de valószínűleg még Görögország vagy Portugália sem lenne képest. Spanyolország és pláne Olaszország persze más nagyságrend, ott merülne fel igazán ennek reális veszélye. Nyilván a döntéshozók a Lehman-csőd tanulságait is levonták.
A ciprusi kérdést tovább árnyalja, hogy brüsszeli hírek szerint a kisbetétesek megvágása nem is az EU ötlete volt, hanem a ciprusi kormányé. Ha ez így van – állítólag diplomaták félnyilvános briefingeken erről beszélnek – akkor persze végképp elhibázott az, ahogy az Eurócsoport az egész ügyet kommunikálja. És ha igaz a hír, akkor a parlamenti szavazást követően a ciprusi kormánynak (amelynek tehát a javaslatát a parlament egyhangúlag elutasította) azonnal le kellett volna mondania. De ez mellékszál.
Önmagában a ciprusi önrész követelése a Trojka részéről nem ördögtől való, például azért nem, mert ellenkező esetben az államadósság fenntarthatatlan pályára került volna. Általában véve, a ciprusi válság eszkalálódásának veszélye nagyon eltúlzott, bővebben: tagokvagyunk.postr.hu/meddig-gyuruzik-a-ciprusi-valsag
De ez nem újdonság, Görögország kapcsán is sokan és sokszor tutira megjósolták a görög ellenőrizetlen csődöt, kilépését az eurózónából, és a valutaövezet felbomlását.
Válságban, amúgy érthető módon, a katasztrófa-forgatókönyveknek komoly keletjük van, de válasszuk azért el a ciprusi helyzetet (amely valóban igen súlyos!) attól, hogy ez reálisan milyen láncreakciót indíthat el.