Regisztráció Blogot indítok
Adatok
lali44

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egész úton hazafelé Groteszk 2012.02.10 20:13:00
Most, hogy már mindenhol dübörög a "kompenzáció", mert ugye megérkeztek az első, a 2012-es adórendszer szerint számolt fizetések, azért álljunk meg egy szóra.Azért azt ugye senki sem felejtette el, :hogy ez az egész kompenzációsdi valszeg többe kerül, mintha hagytak…..
lali44 2012.02.11 08:34:36
@adamis.ivan: ’90-ben azt reméltem, lesz elég bátorság és erő – még ha fájni is fog – megújítani az országot (bár nem rájuk szavaztam). Tévedtem. Helyette egy tesze-tosza társaság ellopott 4 évet az életünkből.
’94-ben reméltem – a koalíciónak megvolt az ereje – végre helyre teszik az elcseszett 4 évet és meglépik – még ha fájni is fog – azokat a lépéseket, amit ’90-ben kellet volna. Tévedtem. Ők is késtek 2 további évet és nem használták ki a lehetőségeiket.
’98-ban már csak remélni mertem – (bár nem szavaztam rájuk, s a „kis emberről” már ’89-be azt mondtam: ettől mentse meg az Isten Magyarországot…) mert bár ügyes blöffel kerültek hatalomra (ami sok mindent előre vetített), de gondoltam: fiatalok, kell, hogy legyen bennük kurázsi. Tévedtem. Csak cinizmusuk, arroganciájuk volt, már akkor visszaéltek a bizalommal, amikor egy őrültet is magukhoz öleltek a hatalom megszerzése érdekében – és csak ez volt a céljuk.
2002-ben még egy kicsit reméltem, annak ellenére, hogy legalább olyan gyengekezű ember került hatalomba, mint a ’90-es volt. Azután volt még mit remélni, maradt még valami az egyszeri, második garnitúrás próbálkozásból, és úgy tűnt szerencsénk lesz, feltűnt egy tehetségesnek tűnő ember és akkor újból reméltem, hogy fojtatják, ami ’98-ban megakadt, és talán még én is megélem sorsunk jobbrafordulását.
2006-ban volt okom ismét remélni. Azután jött Öszöd és a következményei: Semjén egy interjúban ’10-es választás után elmondta - emlékeznek még? - pártjuk a XX. század legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre Gyurcsány amortizációjával. Azt nem tette hozzá, hogy ezzel az országot, bennünket is leírtak, amortizáltak. És mind ezt a minden áron hatalomért. Most megszállottan, bőszen visszafelé mutogatnak, hátat fordítva a tükörnek.
2010-ben már nem reméltem, szinte biztos voltam abban, hogy az én életemben már nem jön el a „Kánaán” (az átlag életkor határán létezem). Pedig most egy igazi hatalommal bíró kormány alakult, amely mindazt megtehette volna, amit én, és gondolom velem együtt ez a jobb sorsra érdemes nép már ’90-ben elvárt volna (én személy szerint egy kissé „demokratikusan diktatórikus” hatalmat is el tudtam volna képzelni – halétezhet ilyen egyáltalán – hát most megkaptuk, demokratikus felhang nélkül!). A ’94-es garnitúra nem mert élni a felhatalmazással. Ez a mostani pedig visszaél azokkal a jogokkal, amire felhatalmazást kapott. Ami pedig a legszomorúbb: dilettánsok, fogalmuk sincs, mit kellene tenni. Túl azon, hogy bennünket itthon – Semjén szavaival élve - „leamortizáltak”, mindazt a pozitív szimpátiát, amit ez a nép ’56-ban, majd ’89-ben szerte a világban szerzett, teljesen lerombolták és egy negatív országimázst produkáltak. ’33 után már nem lehet pozitívan megítélni egy népet, ahol egy ilyen típusú vezetőnek, - aki ugyan úgy, mint akkor, a válságot, elszegényedettséget használja népbutító, populista szónoklataihoz - ekkorra a tábora. A ’30-as évek után már nem lehet mentség, hogy a „nép” megváltó” vár.
Sajnos nem csodálkozom, csak megdöbbenek a „békemenethez” hasonló szituációktól és egy bizonyos fajta félelemmel tölt el a jövőt illetően. A 2006 őszén palackból öncélúan kirángatott szellemet nehéz megfékezni, az itt keletkezett „ellenség-fóbiát” nehéz leküzdeni.
Ez akkor is így van, ha a háttérben létezik egy józanabb Európa és teljes katasztrófától az onnan jövő „kokik és sallerek” talán megóvnak.
De az élet rövid és csak ez az egy van belőle, ezért remélem, „a nép” is felébred – előbb, vagy utóbb. Saját érdekében – meg az enyémben is – remélem előbb.