Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Varró László

0 bejegyzést írt és 25 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A finanszírozóknak most meg kellett mutatniuk, nem csak mézesmadzag van náluk, hanem egy jó nagy bunkósbot is. Ám egy bankpánik néhány nap alatt bedönthet egy országot, a bankrendszer összeomlása utáni kilábalás pedig hosszabb ideig tart, mint bármilyen más krízis…..
Megtanulhattuk, hogy a miniszterelnöknek a korábbi ígéretek és elvek mit sem jelentenek, ha a belpolitikai érdek mást tűnik diktálni. Itt azonban már nem a kormányfő tisztességéről, a javak országon belüli elosztásáról, hanem idegen érdekek kiszolgálásáról lenne…..
Varró László 2013.02.07 12:11:25
Nem kellene ezt a látogatást, és általában az orosz-magyar kapcsolatokat ilyen drámai fordulatot jelentő sötét fausti alkunak beállitani. Amint arról már irtam, az orosz energia magas aránya Magyarországon fundamentálisan meghatározott. Kétségtelen, hogy a mai magyar energiapolitika nettó hatása az orosz függőség további erősödésének irányába hat: A rezsicsökkentés és a banki ingatlan hitelezés megölése az energiahatékonyságot befagyasztja a jelenlegi rossz szinten. A megujuló támogatási rendszerek körüli káosz valamint a banki projektfinanszitozás megölése miatt a zöldenergia termelés éppen csökken. A padláslesöpréssel egyenértékű bányajáradék szabályozás miatt a hazai gázkitermelés a geológialiag lehetségesnél gyorsabban zuhan. A szerződéses bizonytalanság miatt Magyarország nem vonzó célpiac semmilyen esetleges alternativ gázforrás számára. Nem gondolom azonban, hogy mindez orosz sugallatra, valamilyen orosz befolyásvisszaszerzés részeként történne, ez önálló, szuverén magyar ostobaság, ingyen. Magyarország önmagéban nem fontos piac Oroszország számára, az Európai Unió igen, ott azonban a magyar energiapolitika sokkal inkább mint állatorvosi ló kerül elő, mintsem követendő, befolyással biró példa.
Természetesen kivánatos lenne, ha az új paksi reaktorra vonatkozó szerződés nyilt nemzetközi versenyben dőlne el. A probléma az, hogy a többi potenciális résztvevő, akár az Areva, akár a GE-Hitachi vagy a Toshiba olyan modellben gondolkodik, hogy küldenek egy számlát, amelyet a megrendelő kifizet. Erre sajnos az MVM nem képes, még azelőtt sem lett volna, hogy ezt az E.ON gázüzletág nevű malomkövet a nyakába akasztották. Az MVM pénzügyei sajnos nem olyan transzparensek, mint kellene lenniük, de azért plusz-minusz egymilliárd euró pontossággal meg lehet állapitani a finanszirozási kapacitását, és ez alapján kérdéses, hogy egy a számla kifizetéséhez hozzászokott szállitó befekteti-e azt a nem csekély munkát, amelyet egy több tizezer oldalas tender dokumentáció jelent. Természetesen lehet tőkebefektetőket toborozni egy nukleáris projekthez, az angol kormány most éppen ezen dolgozik, és úgy tűnik a Hitachi esetében sikerrel is jár. Az azonban egy AAA besorolású kormány, ahol visszamenőleges hatályú jogalkotásra a XIII. század óta nem került sor. Nem látom azokat a pénzügyi, jogi érveket, amelyekkel meg tudnék győzni valakit, hogy Anglia helyett Paksot válassza. Nagyon érdekes lesz figyelni, hogy az orosz-magyar együttműködésben mi sül ki ebből, az eddigi bejelentések szerint aláirt szerződés még nincs. A Rosszatom a közelmúltban nagyon professzionálisan végigtárgyalt orosz nukleáris projektet Kinában, Indiában, Vietnámban és Törökországban, mindenhol kellő garanciákat elérve.
Orbán Viktor valószínűleg érzi, saját korábbi önmagát köpi szembe, amikor Putyinnak hízeleg. Hiszen pontosan tudni lehet, hogy az oroszok mit akarnak: az egykor volt csatlós államok feletti érdekszférájuk legalább részleges visszaszerzését. (Fotó: MTI) Ezt is megértük:…..
Varró László 2013.02.01 14:33:27
Most egy szokatlan új szerepben a magyar energia és külpolitika védelmezője leszek. Az az elképzelés, hogy a palagáz révén az orosz gáz majd kiváltható olcsóbb forrásokkal, sajnos szamárság. Minden olyan előrejelzés, amely politikai vágyálmok helyett geológiai és műszaki adatokra épit, kifejezetten pesszimista az európai palagáz termeléssel kapcsolatban. A lengyel palagáz ipar eddig összesen hat horizontális kút hidraulikus repesztését végeszte el, az amerikai idén január végéig több mint ezret. A World Energy Outlook előrejelzésünk európai palagáz termelésre az EU orosz gázimport mintegy egynyolcada, 2035-ben. A legoptimistább, minden a legjobban megy Golden Rules scenarióban a mai orosz import felét is elérjük, de eközben az északi tengeri lelőhelyek kimerülnek. Természetesen lehetséges amerikai palagázt csepfolyósitani, és hajóval áthozni. Sajnos egyszerű középiskolás fizika feladat kiszámolni annak energia igényét, hogy metánt -170 fokon csepfolyósitsunk, ez az eljárás soha nem lesz olcsó. A magyar gázigényt csepfolyósitani képes berendezés beruházási igénye mintegy 20-30 milliárd dollár. Ez korlátozni fogja az amerikai gáz exportot, megintcsak a World Energy Outlook szerint az amerikai gázexport 25 év alatt az EU-ba irányuló orosz export mintegy egyharmadára fut fel, annak is jó része Ázsiába megy. Mivel a csepfolyós földgáz az egyetlen logisztikai útja annak, hogy kontinensek között mozgassunk gázt, a gyorsan növekvő ázsiai kereslet miatt Európában a csepfolyós földgáz piaci részesedése csökken, a csővezetékes importé, igy az orosz gázé is nő. Nagyon kevés kétely van affelől, hogy Oroszország marad Európa legnagyobb földgáz ellátója, és ez hatványozottan igaz itt az Unió keleti peremén. Másrészt Európa marad Oroszország legnagyobb vevője, Moszkvában legalább annyi konferencia van az orosz gázexport Kinába irányitásáról, mint Brüsszelben az orosz függőség diverzifikálásáról, azonban az orosz csővezeték rendszer kelet felé csak Tomszkig ér el, ami még jónáhány ezer km Pekingtől. Ők maradnak a mi legnagyobb szállitóink és mi (Európa) maradunk az ő legnagyobb vevőik, ez egy kikerülhetetlen statégiai kapcsolat marad az energetikában, aminek kezelésére nagyon helyes, hogy van felső szintű találkozó, hogy jó vagy rossz dolgokról állapodik meg, arról nincs konkrét információm. Lehetne és kellene is egy transzparensebb, rugalmasabb gázpiaci intézményrendszer valamint a jobb energia hatékonyság révén mérsékelt kereslet, ezekkel kapcsolatban egyáltalán nem vagyok megelégedve a magyar energiapolitika eredményeivel. Ugyanakkor szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy miközben stabil jól fizetett állás marad az orosz energia függődéssel kapcsolatos aggódás, még jó néhány magyar miniszterelnököt látunk majd Moszkvában, pártállástól függetlenül.
A kormány terve a rezsiköltségek 10%-os leszorítására a nagyobb közgazdaságtani őrültségek közé tartozik. Orbán első kormányzása során is nagy mértékben beavatkozott a lakossági gáz árába, megásva a MOL regionális terjeszkedési stratégiájának sírját. (Fotó:…..
Varró László 2012.12.06 10:00:48
Nagy örömömre szolgált, hogy a Miniszterelnök szerint a termelő tevékenység szert tehet valamiféle haszonra, ma ugyanis ez egyáltalán nem igy van. Az adminisztrativen megállapitott átvételi árak a hazai gázkitermelésben éppen úgy nem képesek a lekötött tőke megtérülését biztositani mint a paksi atomerőmű esetén. A következmények szomorúak: beruházások hiányában a magyar gázkitermelés az előrejelzéseknél jóval gyorsabban zuhan, az energia stratégiai szempontból egyébként támogatható új paksi reaktor finanszirozása a lehetetlennel határos. A miniszterelnöki bejelentés után gondolom ezen a téren komoly változások lesznek, helyes.

A termelők és a fogyasztók között egyébként nem nyerészkedő spekulánsok vannak, hanem a hálózat, amelynek tőkeigénye nagyobb, mint a hagyományos erőműveké. Több tizezer km vezeték, cső és kábel, transzformátorok és kompresszorok ezrei, összesen a GDP jónéhány százalékára rügó tőkeértékkel. Globális átlagban mintegy kétszer annyi beruházás várható villamos hálózatokba, mint nagy erőmúvekbe (nemzetközi viszonylatban a zöld energia beruházások is nagy tételt jelentenek, ezek Magyarországon gyakorlatilag leálltak). Amennyiben ez a beruházási igény nem jön, a hálózat leromlik. A nagy villamosenergia rendszer összeomlások, amikor egy komplett ország sötétben marad, szinte mindig hálózati, nem pedig erőművi problémákból származnak, azt talán emliteni sem kell, hogy az energia ellátás biztonsága az ipari versenyképesség kulcs tényezője.
A lakossági fogyasztás fetisizálása értelmetlen, két lokból is: műszaki szempontból nem létezik olyan, hogy lakossági fogyasztó, a hálózat egy műszaki rendszert képez, amelyet a fizika még kétharmaddal sem módositható törvényei irányitanak. Még szabályozási szempontból is, Magyarországon egymillióval több lakosságinak minősülő vételezési pont van, mint ahány háztartás az országban él, a horgásztanyáktól a tárasház földszintjén működő fodrászatig. A nonprofit, csökkentett lakossági energia szolgáltatás óriási katyvaszt fog eredményezni, amelynek legvalószinűbb következménye egy látványos, a facebookon kedvelten megosztott műholdkép lesz: egy sötét Magyarország sziluett a kivilágitott Európa közepén. Tulajdonképpen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legjobb jelképe.
De tényleg dönteni kell: a hosszú tépelődés megkérdőjelezheti az erkölcsi piedesztál szilárdságát, miközben egyértelműen rontja a párt esetleges tárgyalási pozícióit az Együtt 2014-gyel. (Fotó: MTI) Rövid történetének talán legfontosabb döntése előtt áll a Lehet…..
Varró László 2012.11.15 21:08:45
Nemet nagyvárosokban lépten nyomon lehet látni BMW-ket a zöld párt matricájával. Amíg LMP-s barátaink Hugo Chavez győzelmét ünnepelték, a nemet zöldek Hugo Boss-t választották, a globalizáció nyertese technokrata középosztály partja lettek, ők pedig nem az ideológiai tisztaságot értékelik, hanem a pragmatikus probléma megoldó képességet. Az Energiewende, a német energiaipar megújuló alapon történő ujjáépitese elképzelhetetlen lett volna zöld gondolat középosztálybeli elfogadása nélkül, amihez éppen az kellett, hogy a zöldek elfogadták a játékszabályokat, részt vettek a koalícióra épülő politikai folyamatokban, és hihetővé vált, hogy tudnának egy modern ipari államot irányítani. Kormányra leptek az energialobbyhoz ezer szálon kötődő SDP-vel, Schröder mellettük tárgyalta végig a Northstream csővezetéket, és Joscha Fisher igazi neocon külügyminiszterként elsőként küldött éles misszióba német erőket. Miután az ENBW fő tulajdonosa Baden Würtenberg, a zöld tartományi kormányzat atomerőműveket üzemeltet, és ezek nem kerültek a hamar leállítására kerülők közé, mert szükség van rájuk. Csupa rossz szájizű kompromisszum, amelynek eredője egy történelmi győzelem lett. Realista politizálás helyett folytathatták volna a "tiltakozunk és hozzaláncoljuk magunkat az atomerőművekhez meg lignitbányákhoz" megközelítést, ami ugyan jó buli, csak éppen ilyenkor a gyors rendőri beavatkozás után a státus quo megy tovább. Ha az a cél, hogy a jövőben ne legyen szükség odaláncolásra, ahhoz meg praktikus politikai lépések kellenek.
Vajon milyen szempontok alapján válhatnak bizonyos multik a kormány szemében barátokká, mások pedig ellenségekké? Van, amit maguk a multik rontottak el. (Fotó: Varga György/MTI) A miniszterelnök kőszegi beszéde ismét bombaként robbant: Orbán Viktor bejelentette, hogy…..
Varró László 2012.08.29 09:18:29
Kedves Véleményvezér, a számitógépen nem csak cikket lehet irni, hanem a Google-t is használni, sőt érdemes is cikkirás előtt. Az E.On Földgáz Trade Zrt (az E.On számos magyarországi érdekeltsége közül az állami tulajdonszerzés kapcsán most precizen erről van szó) igazgatósága Jan Massmann, Tótth András, Horváth Tibor és Ilyés Péter. Lehet, hogy Tótth, Horváth és Ilyés urak ravasz módon nevüket magyarositó német ejtőernyősök, de azért első ránézésre a bűvös kétharmad felett van a magyarok aránya. A MOL (ahol Mulhalm Al Jarf, Ian Paterson és Martin Roman révén a külföldiek aránya az igazgatóságban magasabb, mint az E.On Földgáz Trade-ben) éppen most komoly erőfeszitéseket tesz a menedzsment csapat nemzetköziesitésére, szerintem nagyon helyesen, ez egy teljesen alapvető része a modern vállalati működésnek. Az állami monopólium és a természetes monopólium kifejezéseket sem kellene keverni. Állami monopólium lehet egy potenciálisan versenypiaci tevékenység is jogalkotási döntés alapján, például a szerencsejáték, másrészt egy technológiai fundamentumok miatt versenyre nem alkalmas természetes monopólium is lehet magántulajdonban. Az E.On Földgáz Trade egyébként egyik sem. A természetes monopólium elem a szállitóvezetékeket üzemeltető Földgázszállitó Zrt, amely a MOL tulajdonában van, és törvényi szabályozás alapján egy államilag szabályozott tarifa ellenében szállitja valamennyi piaci szereplő gázát. Hasonlóan szabályozott természetes monopoliumok a regionális gáz és villamos elosztó hálózatok ezek közül számos valóban az E.On Hungáriánál van. Az E.On Földgáz Trade viszont nagykereskedő cég, megveszi a gázt, főleg a Gazpromtól és eladja gázszolgáltatóknak és erőműveknek. Mivel a magyar gázkereslet többsége a Gazprom hosszútávú szerződésből származik, ezért az E.On Földgáz Trade-nek domináns poziciója van a nagykereskedelmi piacon, ez azonban se nem állami, se nem természetes monopólium. Erre két választ lehet adni: a versenypolitika kötelezheti az E.On-t (kötelezi is) hogy a Gazpromtól beszerzett mennyiség egy részét árverésen más piaci szereplőknek átengedje, valamint az energiapolitika törekedhet a gázellátási források diverzifikálására és a verseny élénkitésére. (elvben törekszik, de ez sajnos nem egyszerű). Amennyiben a domináns szerződés másik oldalán a Shell lenne, aki norvég gázt szállit, egyértelműen azt mondtanám, hogy az állami tulajdonosi szerepvállalásnak semmi értelme sincs. Kétségtelen, hogy a Shell és a Gazprom tulajdonosi szerkezete és müködése között vannak különbségek, orosz oldalon a gázexportot az orosz kormány világosan stratégiai kérdésnek tekinti. Amennyiben a magyar kormány kellően professzionális diplomáciával és erős érdekérvényesitő képességgel rendelkezik, lehet azzal érvelni, hogy a gáz import kapcsolat kormányközi szintre helyezése kedvezőbb helyzetet eredményez, mint az európai poziciói miatt a Gazprom számára megkerülhetetlen egyenrangú partner, de mégiscsak német magánvállalat E.On-nal való kooperáció. Ennek azonban semmi köze monopóliumokhoz, bármilyen versenypolitikai lépés alkalmazható magántulajdonban lévő nagykereskedőre is.
Orbán gyakorlatilag államosítaná a lakossági rezsiszolgáltatásokat. Most a külföldi a rosszfiú, de ennyi erővel akár az ellenzéki vagy a megfelelő helyre vissza nem osztó tulajdonos is sorra kerülhet. (Fotó: MTI) Félázsiai népnek félázsiai megoldások – ez jutott…..
Varró László 2012.08.24 10:26:48
A probléma nem csak a külföldi befektetőket érinti. A derék, nemzeti vállalat MOL tulajdonában lévő földgázszállitó vezetékekkel éppen olyan cudarul elbántak, mint bármelyik lézengő ritterrel. Nem is látni markológépeket a vezetéklétesitési terv nyomvonalán. A hazai földgáz kitermelés bányajáradék szabályozásában a MOL-t kifejezetten negativan diszkriminálták az amerikai koncessziós befektetőkhöz képest, a cinikusok szerint azért, mert nem akartak újabb konfliktust amerikai vonalon. Energiahatékonysági területen az etelközi fajmagyar E-Star tudna mesélni a dominánsan fideszes önkormányzatok szerződések betartásával kapcsolatos attittűdjéről. A valóban állami árszabályozást igénylő természetes monopol hálózati területen egyébként nem voltak indokolatlan extraprofitok, ez egyszerűen városi legenda, amely pénzügyi tájékozatlanságból táplálkozik. 2010-ben a hálózati tarifák mind szintje, mind megállapitásuk módszertana az elfogadott nemzetközi gyakorlatnak megfelelt. Az iparág azon szegmenseiben, ahol valóban bosszantó méretű indokolatlan extranyereségek voltak (termelői – nagykereskedelmi árszint illetve a kereskedelmi tevékenység árrése) nem az adminisztrativ árszabályozás a megfelelő válasz, hanem a hatékony verseny, ahhoz viszont sajnos meg kellene erőltetnem a fantáziámat, hogy olyan energiapolitikai lépést emlitsek, amely a verseny élénkitése irányába hatott volna.
Senki ne gondolja, hogy a fiókban lehet találni olyan százmilliós vagy milliárdos tételeket, melyeket csak úgy ki lehetne húzni. Az ilyenekkel kell kezdeni, mint a szürkületi közvilágítás. (Fotó: Nagy Attila/Index) Sokan felháborodtak, legalábbis értetlenségüket fejezték…..
Hihetetlen, hogy 182 évvel Széchenyi István korszakos munkája után létezhet olyan magyar miniszterelnök, aki a hitelben még mindig azt látja, amit egykor a Hitel ellenfelei. (Fotó: MTI) Régóta visszatérő érzésünk, hogy a magyar miniszterelnöknek alapvető hiányosságai vannak…..
Varró László 2012.06.18 15:53:36
Széchenyinek ma alaposan meggyűlne a baja. A Hitel fontossága mellett nem értett egyet a termőföld szabad piacát korlátozó Ősiség törvényével, magától értetődőnek tekintette hogy gazdálkodó szervezet is szerezhessen földtulajdont, hiszen a föld csak akkor lehet hitelfedezet, ha a bank a jelzálog jogot érvényesiteni tudja, és a földet szabadon értékesitheti. A Lánchid épitésére a Rotchild bankházzal szervezett PPP konzorciumot, amely infrastruktúra használati dijakból tervezte visszahozni a hidépitésre felvett szindikált hitelt egy 75 évre szoló koncessziós szerződés alapján. Közlekedéspolitikai elképzelései alapján a vasútvonalak is alapvetően igy, magántőkéből épültek volna. Nem értett egyet a Kossuth féle Védegylettel, a magyar áruk preferálásával, mivel véleménye szerint az első prioritás a legfeljlettebb technológia meghonositása, az pedig csak angol vagy belga gőzgépek importjával lehetséges. A Lánchid éptésekor komoly politikai küzdelmet kellett vivnia Clark Ádámért és az angol technológia importjáért egy Krassó-Szörény megyei, dicséretesen hazafi, de kellő technológiai felkészültséggel nem rendelkező vashámor tulajdonos ellen. Túl radikálisnak találta a 12 pontból nemzeti bank követelését, mert megitélése szerint az egységes piac és monetárius unió Ausztriával jobban szolgálta a magyar gazdaság modernizációját. Magyarország felemelkedését egy modernizált Habsburg birodalom kereteiben, úgymond labancként képzelte el, nemzeti tragédiának tekintette az uralkodóházzal való fegyveres konfliktust. Nem kétséges, hogy ugyanezen programpontokkal gyorsan megkapná a liberálbolsevista nemzetáruló jelzőt a jobboldali médiaértelmiségivé átvedlett Pató Pál uraktól.
Felmérte, hogy kormánya gazdaságpolitikai hitelessége olyan mélyre került, hogy egy görög összeomlás esetén az ország nem lenne képes saját erőből a vízfelszín felett tartani magát. (Fotó: Reuters) Tegnap a miniszterelnök bepillantást adott a kormányzással kapcsolatos…..
Varró László 2012.05.15 15:28:49
Persze hogy van magyarázata annak, hogy Brüsszel velünk kekeckedik, és nem a spanyolokkal, még hozzá kettő is: koki és saller. Én egy csepeli lakótelepen nőttem fel, ahol hamar megtanulta az ember, hogy ha valaki kokikat és sallereket osztogat, és nem hogy erős barátai nincsenek, de az igazán kemény srácoknak még az anyját is szidja, akkor előbb-utóbb elkapják a trafóház sarkánál és agyba-főbe verik. Pontosan ez történik most Magyarországgal. Egy rendes ‘’hard power’ nagyhatalom most repülőgép anyahajókat vezényelne a Fertő tóra és bombázná a felcsúti fociakadémiát, ilyen hard power képessége az Európai Úniónak nincs, az egyetlen eszköz ami rendelkezésre áll, az a túlzott deficit eljárással kapcsolatos jogi kötözködés, és mivel akinek a kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz, ezt az eszközt használják. Számomra egyedül az meglepő, hogy az a magyar jobboldal, aki kifejezetten büszke arra, hogy hideg fejűen, illúzióktól mentesen látja az EU-ban folyó hatalmi politikát, most meg van lepődve azon, hogy miután minden létező szereplőt felbőszitett, most ezt kapja. Felbőszitésben pedig világrekorderek voltunk. Például a német zöld párt és az RWE (Európa legnagyobb CO2 kibocsátója) otthon Németországban meglehetősen ellenséges viszonyban vannak, az hogy a magyar kormánynak sikerült mindkettőt egyszerre magára haragitani, vagy a Financial Timesben a magyar gazdaságpolitikát elitélő irás alatt van közvetlenül a francia szocialisták cikizése, akik viszont szintén lesujtó véleménnyel vannak Magyarországról, nos ez nem mindennapi teljesitmény. Az isten szerelmére, még a kurucok is próbáltak koaliciókat épiteni és szövetségeseket keresni, Rákóczi mint XIV. Lajossal, mind Nagy Péter cárral tárgyalt, még a kuruckodásnak sem kellene az elszigetelődést mint külpolitikai stratégiát jelentenie.
A francia elnök éppen az olyan szimbolikus és jogállami vitás ügyekben fogja EU-pártiságát demonstrálni, mint amilyeneket a magyar kormány jól kiszámítható módon produkálni szokott. (Fotó: Reuters) A tegnapi nap fejleményei kétségtelenül jelentős hatással lesznek az…..
Varró László 2012.05.07 17:38:35
Franciaországi lakosként ennél optimistább vagyok. Tapasztalataim szerint egyáltalán nem igaz, sem az hogy baloldali összeesküvés folyna Magyarország ellen, amit a kormánypártiak gondolnak, sem az az ellenzéki hit hogy óriási nemzetközi botrányt okoz az Orbán kormány tevékenysége ami miatt majd lesz egy hatékony nemzetközi fellépés. A leghelyénvalóbb magyarázat az, hogy Nyugat Európa belefáradt Magyarországba, elmondták a véleményünket, nem hallgattunk rájuk, miután nem okozunk komoly pénzügyi vagy geopolitikai kockázatot, beleuntak és elkönyveltek minket. Már a jobboldali Sárkozy kormány is elég kemény véleményeket fogalmazott meg, csakúgy, mint szintén jobboldali Merkel kormány. A világnak ezen a részén a visszamenőleges hatályú törvénykezés megitélése nem pártszimpátia, hanem civilizációs hovatartozás kérdése. Ezeket a kritikákat megfogalmazták, elmondták, de januárt, az új alkotmány időszakát kivéve Magyarország sohasem volt igazán az érdeklődés homlokterében. Akkor igen, karácsonyról visszatérve azzal fogadtak, hogy most ugye menekülnöm kellett Magyarországról. Még a Klubrádiót is sikerült a szólásszabadság utolsó bástyája hősi védelmezőjének pozicionálni, alig győztem magyarázni, hogy én speciel pénzért sem hallgatnám. Apropó, van valakinek becslése arról, hogy a Klubrádió hallgatói közül hányan szavaznának inkább a Fideszre, ha nem lenne Klubrádió? Még cinikus politikai hasznonszerzés szempontok alapján sem látom, hogy mire volt jó ilyen magas labdákat feladni. Minden csoda azonban csak három napig tart, és a miénk elmúlt, azóta egy felszines, másodlagos, de alapvetően negativ benyomás van, de ez nem lényegesen percizebb annál, hogy “Magyaroszágon rosszul mennek a dolgok”. Ezzel párhuzamosan vannak erőteljes és csak félig kimondott rossz érzések azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben fenntartható a francia jóléti állam (semennyire, de még kell néhány év és néhány hideg zuhany,hogy ezt elfogadják), folyamatos aggodalmak az Eurozóna jövője és a német – francia stratégiai partnerség és ennek kontextusánan az atomenergia szerepe kapcsán. Ezek lesznek a francia külpolitika kulcsprioritásai, nem hiszem, hogy politikai tőkét fektetnének magyar ügyekbe. Mivel már Sarkozy is kritikus volt a magyar kormánnyal szemben a médiatörvény és hasonlók kapcsán, még csak belpolitikai tőkét sem lehet kovácsolni abból, hogy mi bezzeg nem kötünk mocskos alkukat a magyarokkal. Szintisztán gazdaságpolitikai alapon még akár kedvező változás is lehet, hiszen az egyik lényeges pont ahol Sarkoyzvel ellentétben Hollande vitatkozik a németekkel, az a rövid távú költségvetési szigoritásra fokuszáló válságkezelés elvetése. Ebben speciel igaza van, csak a végkonklúzió hibás: rövid távű megszoritások helyett a növekedés mikroökonómiai alapjaira kellene fókuszálni struktúrális reformokkal, nem pedig megkisérelni egy időutazást a jóléti állam fénykorába, mindenesetre könnyen lehet, hogy kevésbé lesz Franciaország partner a ‘’betartatni minden hiánycélt mindenáron’’ mentalitáshoz. A kultúrális ellenszenv a francia baloldal és a Fidesz között persze garantált, emiatt nyilvánvalóan kisujjukat sem fogják mozgatni Magyarország érdekében semmilyen téren vagy fórumon. Az igazi veszélyt abban látom, hogy közben Németországnak is veszélyes mértékben tele lett a hócipője velünk. Az új francia elnöknek is Németország lesz a fő prioritása minden kezdeti berzenkedés ellenére (egyébként folyékonyan tud németül), amennyiben Németország stratégiai partnerként védené Magyarországot, szerintem lenyelnék minden ellenszenvüket, és hagynák.
Exporttermékek komplexitásában Magyarország 14. a globális listán az USA mögött. Ám Matolcsyék hiába büszkélkednek ezzel: ezt épp a kormány által átkozott külföldi multiknak köszönhetjük. (Fotó: Index) A Nemzetgazdasági Minisztérium alig egy hete közleményben…..
Varró László 2012.04.10 12:26:24
Nagyon kiváncsi lennék arra, hogy milyen gyakorlati példát lehet mondani olyan magyar vállalatra, ahol az állami menedzsment kontrol hatékony és piacképes működéssel jár együtt. A MOL esetében teljesen egyértelmű, hogy a tőzsdei privatizáció volt az, ami kiemelte a céget a kilencvenes évek olajszőkitős mutyijából, a mostani 21% állami tulajdon az orosz felvásárlási szituáció kezelésének egy elfogadható közbülső lépése, a végleges ennek a privatizációja lesz egy vagy több politikailag nem motivált magánbefektető felé (senkinek ne legyen kétsége, a költségvetés helyzete ezt záros határidőn belül kikényszeriti). Egyébként nem lehet szép tiszta határvonalat húzni a jó külföldi tőke a feldolgozóiparban, rossz az infrastruktúrában vonal mentén, a Rába államositása sem arra utal, hogy a feldolgozóipar magántulajdona teljesen elfogadott lenne. Az közszolgáltatók különadója olyan jogi mentalitást tükröz, amely nagyon gyorsan elvezetett a már az ipart is érintő elvárt minimál bér kompenzáció, vagy hogy hivják bevezetéséhez, amely a versenyképességünk egyik alapját a rugalmas munkaerőpiacot ássa alá állami beavatkozással. A kecskeméti Mercedes gyár a Németországinál mintegy háromszor valószinűbb áramkimaradással szembesül a hálózati beruházások hiánya miatt, és nem lehet bekapcsolni a Daimler európai energia portfolió menedzsmentjébe, mivel a kritikus határkeresztező hálózati kapacitásokat (pl a osztrák – magyar gázvezeték) az MVM kapta meg, versenyen kivül és ingyen (ez utóbbi a hatályos EU rendelet semmibevétele, business as usual) . Ennél is fontosabb, hogy a magyas hozzáadott értékű tevékenységek telepitésében a jogrendszer, azon belül is a szerződések és intellektuális jogok védelme alapvető fontosságú szerepet tölt be, például jelen pillanatban egy amerikai energia-IT cég az osztrák jogrendszerrel védi szabadalmait a klagenfurti K+F központjában (Kecskemét bérköltségének ötszöröse) történt kinai ipari kémkedési kisérlettel szemben. Ha Magyarország ki akar törni a közepes jövedelmű összeszerelőhely szerepéből, ezeken a területeken előre kell lépnie. Ha ezek mellett a magyar vállalkozások felnövekedését is szeretnénk, a hazai pénzügyi rendszer elengedhetetlen, mivel a MOL nagyjából a legkisebb vállalat, amely nemzetközi kötvénykibocsásást fontolgathat: a többieknek a bankok a hitel, a nyugdijpénztárak pedig a vállalati kötvény és részvényfinanszirozás szempontjából elengedhetetlenek, a részvénypiac ezen kivül nélkülözhetetlen kiszállási lehetőség a kockázati tőke befektetők számára. Amennyiben a pénzügyi szektort belső ellenségként és megnyirni való birkaként kezeljük, az éppen a hazai vállalatok felemelkedését fogja ellehetetleniteni.
Az ügynökakták megnyitásával a Fidesz sokat jóvátehetne abból, hogy a néppárttá válás során feladta eredeti antikommunizmusát és rengeteg volt kommunistát juttatott ismét pozícióba. (Fotó: MTI) Lázár János azt találta mondani a Schiffer András által jegyzett és a Fidesz…..
Lázár János az oligarcházásra oligarcházással, a nevekre gyakorlatilag névvel reagált, ami eddig tabunak számított. A szellem kint van a palackból. (Fotó: Hajdú D. András/[origo]) Lázár János pénteken váratlanul egy féltéglát hajított a magyar belpolitika pocsolyájába. A…..
Varró László 2012.03.12 15:07:11
Tegyük fel, hogy a probléma az, hogy az OTP Bank domináns poziciója a pénzügyi szektorban olyan mértékű, amely leforditódik túlzott mértékű politikai befolyásra is. Amennyiben ez a helyzet, a probléma gyöketét az orvosolja, ha a pénzügyi szektorban élénkebb lesz a verseny, és az OTP piaci részesedése csökken. Figyelembe véve a magyar gazdaság tőkeszegénységét, nyilvánvaló módon ez a külföldi bankok tevékenységének bővülése nélkül elképzelhetetlen. A külföldi bankok tevékenység bővülésének alapfeltétele a hitelezési tevékenységgel kapcsolatos jogbiztonság. Például ha egy vidéki polgármester svájci frank kötvénnyel eladósitja városát, és ezzel a felelőtlen spekulációval megkárositja választópolgárait, annak komoly politikai következményei vannak, de kötvény mint hitelviszonyt megtestesitő értékpapir jogilag szent és sérthetetlen. Nem kerülhet sor arra, hogy az állam jogalkotási erejét használják a bank ellen egy rossz polgármesteri döntés következményeinek elkerülésére. Ha ilyesmi mégis a lehetőségek körébe kerül, a külföldi bankok minimum visszafogják magyarországi tevékenységüket, rosszabb esetben ki is vonulnak az országból, erősitve a maradók piaci erejét. Mindazon politikusok, akik a külföldi bankok szemében rombolják a hitelviszonyok és szerződések jogi sérthetetlenségét, objektive szövetségesei azoknak, akiket oligarchiáknak szeretnek nevezni, mivel a nyilt verseny a gazdasági túlhatalom legbiztosabb ellenszere. Még a magyar cégek között is a jogbiztonság megrendülése a transzparensebb és a nyugati befektési kultúrának kitett tőzsdei cégeket mint az OTP és a MOL hátrányosabban érinti a nem tőzsdei, egy-egy nagyvállalkozó saját vagy éppen az állam tulajdonában cégekkel szemben. Röviden összefoglalva, ha Csányi Sándor polip, akkor Lázár Jánost úgy nagyjából a tintahalak közé sorolnám a lábasfejűek rendjében.
Az időhúzás a magyar kormány szerint ravasz politika, de a görögök is ezt gondolták. Pedig látjuk, van még lőpor bőven a túloldalon is: nem érdemes megvárni, amíg ránk is ágyúval lőnek. (Fotó: AP) Az ismét eszkalálódó görög válság a közvetlen és egyébként…..
Varró László 2012.02.17 10:36:05
Tegnap érdekes beszélgetésem volt egy euró tizmilliárdokat mozgató cég képviselőjével arról, hogy miért nem fognak Magyarországon beruházni (jellemző módon hónapok óta ez volt az első beszélgetés, ahol magyarországi beruházás egyáltalán elvi lehetőségként felmerült). Az úriember két dolgot emlitett: ‘’Magyarországon a beruházás elkészültével a kormány bármikor közölheti velünk, hogy ez nem a te létesitményed, elvettem, és akkor semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs’’, illetve úgy vélte, hogy a makropénzügyi helyzet Magyarországon törékeny, az ország lehet, hogy segitségre fog szorulni, viszont a kockázatokat jelentősen növeli, hogy eközben külpolitikája szisztematikusan felbőszitett minden szereplőt, akinek a segitségére rászorulhat. Sok tekintetben tipikus beszélgetés volt, és jól illusztrálta azt, hogy mindazon intézmények, amelyek a kedvező beruházási környezetet és a gazdasági fellendülést hozzák, a szuverenitás korlátozását jelentik. A magántulajdon szentségének védelme és a szerződések pártatlan betartatása egy olyan jogi intézményrendszert feltételez, amely korlátozza az állam és a politikai döntéshozók mozgásterét. Németországban azért alacsonyabb a beruházások kockázati prémiuma, mint Venezuelában, mert a német állam kevésbé szuverén, bizonyos dolgokat, amelyet Venezuela megtehet, a Németország nem. Az ipari forradalom nem az abszolutista monarchia Franciaországban bontakozott ki, ahol a király valóban, a szó eredeti értelmében szuverén volt (Az Állam én vagyok), hanem abban a Nagy Britanniában, ahol parlamenti és birósági jogintézmények valamint egy általános politikai kultúra korlátozta az államot, és igy érdemes volt a bárói cimért való lobbyzás helyett gőzgép épitésbe fektetni. Ami pedig a külpolitikát, és Magyarország európai megitésését illeti, sem tegnapi beszélgetőtársamat, sem a hasonló pozicióban lévő embereket nem érdeklik a részletek. Egyáltalán nem volt kiváncsi arra, hogy a mostani rossz megitélésünk csak egy balliberális aknamunka az elmúlt nyolc év katasztrófáiból kemény munkával az országot kivezetni próbáló kormányzati cselekvéssel szemben. Ha Magyarország kapcsolata akármilyen okból megromlik Magyarországnál erősebb, befolyásosabb és Magyarország számára fontos szereplőkkel, az a magyar külpolitika kudarca, full stop.
A német versenyképesség és GDP-növekedés az, ami miatt a világ elhiszi az Európai Központi Banknak, hogy a következő hetekben kibocsátásra kerülő fél billiónyi új euró nem vécépapír, hanem komoly pénz. A hétfőn megszületett uniós költségvetési paktum ízig-vérig…..
Varró László 2012.02.01 15:04:31
Sajnos a német történelemmel kapcsolatos érzékenységek és gátlások nagyon komoly mértékben nehezitik a válságkezelést. Az Európai Központi Bank elsősorban német nyomásra sokkal lassabban és kisebb mértékben vetette be a monetáris expanzió fegyvertárát, mint akár a Federal reserve, akár a Bank of England. A költségvetési fundamentumok Nagy Britanniában és még az Egyesült Államokban is rosszabbak, mint Spanyolországban, mégis, ott nincs likviditási probléma, az államköltvény hozamok a béka feneke alatt, aminek legfontosabb oka egyértelműen az agressziv monetáris expanzió, csúnya nevén pénznyomtatás. Ennek a pénzügyi válságot követő likviditási csapdában nincs közvetlen inflációs hatása (hosszabb távon lehet, de addig túl kell élni), ugyanakkor stabilizálja a pénzügyi rendszert és biztositja az államháztartás likviditását, amely lehetővé tette a szintén pro ciklikus, recesszió mélyitő megszortások elhalasztását. Az Európai Központi Bank német ihletésű monetáris szigora (tavaly nyáron még kamatot is emeltek) egyértelműen elhibázott volt, és súlyosbitott a válságot. Tapasztalataim szerint erre progressziv intelligens németek válasza az, hogy a fedezetlen pénznyomtatás okozta 1921-es hiperinfláció teremtette meg a nácizmus társadalmi bázisát, és ezt nem szabad megismételni. Gyönyörű példája ez annak, hogy az múlttal való gyökeres szakitás egyik melléktermékeként a németek meglehetősen kevéssé értik saját nemzetük 1945 előtti történelmét. Először is a noha a náci párt az első világháborút követő káoszban született, a huszas évek konszolidációja idején marginális politikai erő volt, és a nagy gazdasági válság nélkül az is maradt volna. Másodszor, az 1921-es hiperinflációt alapvetően az okozta, hogy a hadigazdaságtól és blokádtól szétzilált Németországot egy elképesztő jóvátételi kötelezettséggel sújtották, a monetizált költségvetési hiány (a GDP 60%-a 1921-ben, sokszorosa annak, amiről ma beszélünk) kétharmadát a háborús jóvátétel jelentette. A hiperinflációt ezt a valóban fájdalmas történelmi sokkot ugyanúgy a francia bosszúvágy és az angol kicsinyesség okozta, mint a mi Trianonunkat. Miután a német szélsőjobb erőteljesen kritizálta a versaillesi békerendszert, ma nem politikailag korrekt krizizálni, pedig a kortársak körében (Keynes már 1920-ban irt a békeszerződés gazdasági következményeről, szállóige volt az “ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre’’) általámosan elfogadott volt rövidlátó és kártékony jellege. Az Eurozóna válságkezelés tulajdonképpen a székelyföldi autonómiához hasonló helyzetben van: a versaillesi rendezéssel kapcsolatos beteges politikai korrektség áldozata, egy a történelmi gátlásain túllépő Németország a monetáris politikai gátlásokon is túl tudna lépni.
10 ezer forintos útdíj? Nem a kiadások csökkentésében gondolkoznak, hanem egy fenntarthatatlan rendszer toldozásában-foldozásában, a hiányt pedig újabb adókkal próbálják meg kezelni. (Fotó: Index) Nyilvánosságra került az a több fideszes fővárosi politikus által…..
Varró László 2012.01.31 10:55:27
Nem értek egyet azzal a megközelitéssel, hogy az autósok „semmit nem kapnának ezért cserébe’’. Éppen forditva van: az autóhasználatnak nagyon jelentős negativ hatásai vannak (elsősorban a környezetszennyezés és a dugók), ráadásul az úthálózat túlnyomó részét közpénzekből tartják fenn, az autósok ingyen kapják, mig a BKV-től elvárnánk, hogy a tömegközlekedés bevételei finanszirozzák a villamospályákat és a többi infrastruktúrát. A globális jellegű külső hatásokat, mint az éghajlatváltozás és a geopolitikai kockázatok a jövedéki adó tisztességesen beépiti az árba, a lokálisakat, mint zajszennyezés vagy zsúfoltság azonban nem. Soha nem lesz praktikus opció annyi útkapacitást és hidat épiteni Solymár és a pesti beváros között, mint amennyien potenciálisan reggel 7 és 9 között autóval bejönnének,a legkorrektebb megoldás, ha árverésre bocsátjuk az út kapacitását, egy csúcsidei árazást lehetővé tevő elektronikus útdij rendszerrel, egy ilyennel maximálisan egyetértenék. Teljesen helyénvaló lenne ez az a pénzt a tömegközlekedésbe forgatni, feltéve, ha van egy hiteles terv arra, hogy a BKV nem feneketlen zsákként fogja elnyelni. A konkrét javaslattal az a gond, hogy ez nem ilyen: egy autótartási adóról van szó, aki csak kéthavonta egyszer, az éjszaka közepén viszi orvoshoz a gyereket, ugyanannyit fizet, mint aki minden reggel növeli a dugót a Hegyalja úton, miközben aki megveszi, annak egy újabb autóhasználat határköltsége már nulla, azzaz a dugó nem valószinű, hogy csökken. Hogy miért nem csúcsidőt árazó elektronikus rendszer a javaslat? Szerintem két oka lehet: egyrészt a Magyarországra sajnos jellemző közgazdasági műveletlenség (ebben az esetben mi a különbség az átlag és határköltséget növelő adók között), másrészt a tényleges megvalósitás nehézségei, figyelembe véve az eddig megfigyelhető nem teljesen lenyűgöző menedzsment képességeket – az autópályákon pontból pontba haladó közlekedés mellett bevezetni az elektronikus útdijat sokkal egyszerűbb, mint egy nagyváros hurkolt úthálózatában, a Szél Kálmán terv be is igérte, és azóta is várjuk. Az “alapvetően helyes kormányzati koncepció félreértve és rosszul végrehajtva” klub (alapitó az egykulcsos adó) újabb taggal bővült.
Amerikában az óriási gazdasági növekedésből szinte csak a leggazdagabbak részesültek, a középosztály nem. Nekünk viszont a problémánk az, hogy még azelőtt szétosztottuk a vagyont, mielőtt az egyáltalán megtermelődött volna. Davosban gyülekeznek a világ legbefolyásosabb…..
Varró László 2012.01.27 10:13:48
A fiatalok munkanélkülisége valamint a növekvő szakadék a leggazdagabbak és a középosztály között releváns, de különböző problémák, amelyeket nem kellene összekeverni. A fiatalok magas munkanélkülisége a munkaerőpiaci szabályozás problémája, például Spanyolországban botrányosan magas volt akkor is, amikor az ingatlanbuborék felfelé fújta a spanyol gazdaságot. A magas minimálbér kiárazza az alacsony képzettségű és tapasztalatú embereket a munkaerőpiacról, az állásban lévők túlzott védelme pedig kockázatossá teszi egy új ember felvételét, hiszen ha nem válik be, nehezen lehet kirúgni, ez is értelemszerűen a kevés tapasztalattal rendelkezőket sújtja, hiszen az ő esetükben nehezebb megítélni a képességeket. A munkaerőpiac rugalmasabbá tétele kívánatos, de ezek az emberek tipikusan az átlagbérnél alacsonyabb fizetésért helyezkednek majd el, azaz minimális hatásuk lesz az átlag és a top 1% közti különbségre. Amerikában a Clinton korszak reformjai, a „contract with America” drasztikusan növelte a fiatalok foglalkoztatását, de a jövedelemkülönbségek elszabadulása csak akkor kezdődött igazán. A jövedelem egyenlőtlenség okaival kapcsolatban késhegyig menő vita van a bal és jobboldal között, elég csak az egyébként igen színvonalas közgazdász Paul Krugman és Greg Mankiw közötti ütésváltásokat megnézni.
Némi leegyszerűsítéssel a jobboldali álláspont szerint az emelkedő egyenlőtlenség oka az, hogy részben technológiai, részben piaci változások megnövelték a humán és pénzügyi tőke hozamát és ez értelemszerűen kedvezményezte azokat, akik magasan képzettek és jövedelmük egy része befektetésekből származik. A Google például drasztikusan csökkentette a kutatói asszisztens munka relatív értékét, viszont termelékenység növekedést jelent annak a tanácsadónak, akinek még ráadásban még tőkejövedelmet is jelenthet a Google részvény felértékelődése. A piaci változás Kína és India integrációja, ami több mint egymilliárddal növelte a munkások kínálatát, és ezzel csökkentette annak relatív árát. Itt van összefüggés a munkaerőpiaci szabályozással: amennyiben az európai minimálbér a pakisztáni tízszerese, nem lesz textilipari munkahely Európában még akkor sem, ha az a pakisztáni bér ötszörösével még versenyképes lenne, azaz a képzetlenek kiszorulnak.
A baloldali interpretáció a pénzügyi szektor szerepét hangsúlyozza, amely erősen felülreprezentált mind a vállalati profitok növekedésében, mind a top 1% személyi összetételében. A top 25 hedge fund manager többet keresett, mint a top 500 amerikai iparvállalat vezérigazgatói összesen. A pénzügyi szektor profitjában pedig a saját számlás kereskedés, csúnya szóval spekuláció jelentős és növekvő szerepet játszott. Ezzel semmi baj sincs, addig, amíg ez nem hitelből történik, azzal az implicit reménnyel, hogy ha valami baj van, az állam majd úgyis megmenti a bankokat, azaz nyugodtan lehet hitelből spekulálni, ha nyerünk jó, ha vesztünk, azt az adófizetők állják. Amíg a pénzügyi krízis során felhalmozott államadósság kemény teher lesz a középosztályon, a Lehman, AIG, Royan Bank of Scotland és hasonlók 2000-2008 közötti menedzsmentje stabilan a top 1%-ban marad az akkori bónuszai révén.
Alapvetően a jobboldali interpretációval tartom dominánsnak, de ezzel együtt azt gondolom, a pénzügyi szféra keresi magának a bajt, és meg fogja találni. Paul Volcker kicsit túlzott, amikor azt mondta, hogy az egyetlen pénzügyi innováció, amelynek társadalmi hasznossága volt az a bankautomata, de azt én sem látom, hogy az elmúlt tíz évben övenszeresére nőtt OTC derivatív kereskedelem pontosan milyen reálgazdasági növekedést hozott a Ferrari márkakereskedést leszámítva. Komoly, az eddigieken túlmenő reformra van szükség a banki tevékenységek szabályozásában pl. a rendszerszinten kritikus bankokat, amelyek tényleg „too big to fail” drasztikusan korlátozni kellene a saját számlás spekulációban, a pénzügyi piacok architektúrájában (a futures piacokon semmilyen probléma nem volt a napi margin kötelezettség és a központi elszámolás miatt), valamint fel kellene számolni azon adójogszabályokat is, amelyek a tőkeáttétel növelésére ösztönöznek. Ez csökkentené a pénzügyi piacokon bekaszálható járadékokat, és közvetve a jövedelemegyenlőtlenséget is, noha fő előnye egy új pénzügyi válság elkerülhetősége lenne.
Magyarországon szerintem egyszerűbb a helyzet: a középosztály és a top 1% közötti különbség elsősorban azért generál frusztrációt, mert a top 1% nem elhanyagolható része adóelkerüléssel és állami támogatások – megrendelések lenyúlásával került a top 1%-ba. Egy kifehéredő, korrupciómentes Magyarországon is nagyok lennének a társadalmi különbségek, hiszen van egy réteg Magyarországon, aki tudása, tapasztalata alapján a globális gazdaság mércéjével van megfizetve, és ők egykulcsos adó nélkül is elhúznának, de legalább azok lennének a top 1%-ban akik az ország versenyképességét és előrejutását jelentik a számlagyárosok és fejlesztési terv szerencselovagok helyett.
Ha a Jobbikban megvan a politikai akarat és persze a tehetség ahhoz, hogy keményen a Fideszre olvassa a nyugat- és kapitalizmusellenesség feladását, akár százezrekkel is gazdagodhat a szavazóbázisa. (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI) A szombati tömegtüntetés tisztán megmutatta,…..
Varró László 2012.01.24 12:28:03
A nyugattal való kiegyezés politikai hatását lényegesen tompítja, hogy amennyiben a szabadságharc folytatódik, lényegesen brutálisabb megszorításra lenne szükség, mint amit az IMF előír, két okból: még ha a likviditás finanszírozás megoldható is az IMF nélkül, ami egy nagyon optimista feltételezés, a kamatköltségek biztos, hogy sokkal magasabbak lennének, valamint a bizalomhiány miatt a gazdaság növekedési potenciálja, és így az adóbevételek is kisebbek lennének. Az IMF könnyen lehet, hogy visszavonatja az egykulcsos adót, de annak haszonélvezői között kevés potenciális Jobbik szavazó van. Tapasztalataim szerint az egykulcsos adó haszonélvezőinek egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen ők tipikusan nagyvállalatoknál dolgoznak, elkerülhetetlennek tartják Magyarország bekapcsolódását a globalizációba, és a magánnyugdíjpénztáraktól a Rába államosításig terjedő lépések nagyon rossz közérzetet váltottak ki közöttük. Szerintem mindaddig, amíg egy új jobbközép párt nem jelenik meg, ezek az emberek a visszaemelt SZJA-t egy elfogadható árnak tekintik majd a szabadságharc végéért. Egy másik valószínű IMF feltétel a közszféra és a pénznyelőgép állami vállalatok reformjának felgyorsítása, de ezt a Szél Kálmán terv is ígérte, csak nem csinálta meg. Az egyetlen igazán politikailag fájdalmas gazdasági feltétel, amelyet az IMF részéről valószínűnek tartok, a gázáremelés, a rezsiköltség befagyasztás típusú lépésekre az IMF harapni szokott, de ez nem hiszem, hogy kompenzálná azokat a politikai előnyöket, amit a pénzügyi válság elkerülése hoz.
Akinek fontos a személyes hitelessége, az legkésőbb decembertől már azt keresi, hogyan tudna kilépni a sorból. Járai és Matolcsy nyíltan egymásnak mernek menni, Orbán kommunikációs stábja csak hallgat. (Fotó: MTI) Nem kellett rá túl sokáig várni, hogy a kormány…..
Varró László 2012.01.18 09:43:52
Sohasem hittem volna, hogy ebbe a szerepbe kerülök, de most védelmezni fogom Matolcsy Györgyöt. Azt gondolom, hogy a „bárcsak a jóságos Cár tudná, hogy a kincstárnok milyen gonosz” attitűdnek Vaszka Csorkin és a beszélő csuka mellett a helye az orosz népmesék világában. A lényeges pontokat illetően az egykulcsos, családi adóval jobboldali lévén alapvetően egyetértek, feltéve, ha tisztában vagyunk vele, hogy komoly bevételkiesést okoz, és van terv a pótlására. A baklövés itt az volt, hogy hittek abban, hogy az adócsökkenés gazdaságélénkítő hatása révén önfinanszírozó. A Laffer görbében, ebben az ezerszer megcáfolt városi legendában való hit azonban meglehetősen általános volt a jobboldali véleményformálók körébe, még olyanok is hirdették, akik ma igyekeznek elhatárolódni. Hasonlóképpen a Szél Kálmán terv szinte minden pontját támogatni tudom, a megvalósítás valóban botrányos. Nagyon fontos elemeket azonban a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak kellett volna implementálnia (Máv, BKV reform, autópálya PPP-k kivásárlása, elektronikus útdíj) tehát ezen témával kapcsolatban az NFM menedzsment teljesítményértékelése is időszerű lenne. Végül, de elsősorban szerintem ma alapvetően bizalmi válság van: a gazdaságpolitikába és a jogintézményekbe vetett bizalom megrendülése okozza a hitelösszehúzódáson és a tőkekimenekülésen keresztül a pénzügyi válságot. 200 bázisponttal alacsonyabb kockázati felár mellett még az egykulcsos adó bevételkiesésével együtt sem lenne annyira cudar a helyzet, mint most. Ezért viszont unfair csak Matolcsy Györgyöt hibáztatni: hosszan sorolhatnám azon kormányzati szereplőket, akiknek a magántulajdonnal és a szerződések szentségével kapcsolatos megnyilatkozásai, levelei és rózsaszín blézerei egyenként tíz-tíz bázispont emelkedést jelentettek.
A lakosság egy jó része úgy döntött, jobb helyen van a pénz a dunyhában, mint a bankban. Ezek a pénzek nem jelennek meg új tőkeként, ami a gazdaság növekedési potenciálját ássa még inkább alá. (Fotó: Kovács Tamás/MTI) A magyar jegybank szerint a tavalyi év negyedik…..
Varró László 2012.01.17 11:43:44
Nekem optimistább interpretációm van. Kétségtelen, hogy számos stilizált tény utal a magyar pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megrendülésére: ausztriai számlanyitások tömege, túlkereslet banki széfek iránt, a városi középosztály feltűnő érdeklődése a termőföld vásárlás illetve az arany érmék iránt. A forint készpénzállomány növekedését azonban nem sorolnám ebbe a kategóriába, mivel ez csak akkor logikus lépés, ha a katasztrófa szcenárióban (bankrendszer rendszerszintű válsága és/vagy betétek befagyasztása, egyszeri vagyonadó kivetése meg még amilyen pletykákat lehet hallani) deflációs nyomás, és a forint felértékelődése lenne várható. Egy zárt gazdaságban, ahol a hitelválságot a saját valutában való eladósodás okozza, ez nem lehetetlen, mind a nagy gazdasági válságot, mind a japán elveszett évtizedet dollár illetve yen defláció kísérte, amikor a készpénz volt a legjobb befektetés. Egy devizában eladósodott kis nyitott gazdaság esetében azonban ez a lehetetlennel határos, az összes válság szcenárió forint zuhanással és inflációval jár, ráadásul a közvélemény ugyan pénzügyileg műveletlen, de a várakozásai aszimmetrikusak: a leértékelődés és az infláció a mindenki által megélt és elképzelt veszély, ami ellen a forint készpénz nem véd. Az is kétségtelen, hogy az ÁFA emelés, a minimálbér emelés és a bérkompenzáció kutyakomédiájának kombinációja a szürkegazdaság és borítékban történő készpénzfizetés aranykorát fogja hozni, de ez inkább idén lesz érezhető. Sokkal inkább arra gyanakszom, hogy a magyar szürkegazdaságban forgó nagymennyiségű euró készpénz tulajdonosai érezték úgy, hogy 320 már egy attraktív belépési pont, innen már pusztán a pénzpolitikai harakiri elkerülése erősödést hozhat, és adóelkerülési okokból maradtak készpénzben. (a hasonlat nem teljesen megfelelő, hiszen a klasszikus japán kultúrában a harakiri tragikusan tiszteletreméltó, amit a magyar pénzpolitikáról nem mondanék)