Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Lost Horizon

0 bejegyzést írt és 26 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.01.16. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Dionysos Rising Médianysos -1: Kickboxer – Vengeance (2016) 2017.01.06 09:09:03
Tisztelt Olvasóink! Saját szórakoztatásunkra Egy új rovatot indítunk, amiben a filmeken (TV műsorokon) kívül esetlegesen könyvkritikákat is közlünk. Elsősorban gyermek- és kamaszkorunk kedvenceit fogjuk elővenni – legalábbis filmek esetében –, de minden bizonnyal "be fog csöppenni" néhány újdonság,…..
Lost Horizon 2017.04.25 16:57:59
Dionysos Rising Luca Turilli’s Rhapsody: Ascending To Infinity (2012) 2012.06.23 18:19:00
Kiadó: Nuclear Blast Honlap: www.ltrhapsody.com Mindannyian H. Sanyi köpönyegéből bújtunk ki, sóhajthatna Eric Adams, már ha olvasna Dosztojevszkijt. Nos, amennyiben a Manowar az ihletet az 1952-ben kiadott ideológiai brossúrából kapta – lásd Manowar kritikámat –, akkor Luca…..
Lost Horizon 2014.03.25 09:59:39
Ez az album szimplán zseniális!!! Bevallom, hogy a Rhapsody-ra a kezdeteknél a legbecsesebb kincsként tekintettem, a Legendary Tales ott a 90-es évek végén, amikor a heavy metal nemigen volt túl népszerű, illetve az új hullám éppen csak, hogy megindult, egyszerűen zseniálisnak tűnt számomra! Luca szólóitól egyszerűen nem tértem magamhoz, a reneszánszos, barokkos virgázások szimplán lenyűgöztek! (Hát igen, akkor még mit sem tudtam a 80-as évek úttörőiről, Malmsteenről vagy Vinnie Moore-ről...). Lényeg a lényeg, a neoklasszikus metalt számomra a Rhapsody jelentette, és mivel ők mutatták be nekem, mindig is különös helyet foglaltak el a szívembe... Azonban a 2. Symphony of Enchanted Lands, ami szintén megismétlhetetlen remekmű, az érdeklődésem valahogy elszállt velük kapcsolatban... Miért? Hát mertvéleményem szerint a következő anyagokon nem ütötték meg a kezdetek szinvonalát és lelkesedését! Emellett középszerűvé és önmaguk kliséjévé váltak. Ráadásul a gigára duzzasztott fantasy-story valahogy totál fárasztóvá vált, noha a kezdeteknél épp ez volt üdítő. Már akkor megfogalmaztam, hogy akkor lenne újra jó a Rhapsody, ha ki tudnának lépni ebből a giga-koncepcióból, mert az totál leterheli a lemezeket. És íme, jó egy évtized után a vágyam teljesült!!! Luca végre kiírta magából a hosszúra nyújtott kocepciót, és végre visszatért olyn klasszikus témákhoz, amelyek a világörökség részei! Zseniális! És a zene!!! Ütős a megszólalás és zeneileg újra úttörő, nem kiszámítható, noha a stílusjegyeket magán hordozza. És végre újra vannak igazi fogós dallamok és zseniális nóták! Az elmúlt anyagokon éppen a nóták voltak felejthetőek. Szóval Luca újra visszatalált egy üde zenei és szövegi konepcióhoz, az anyag az utóbbi évtized legjobbja szerintem a Rhapsody jelenség házatájáról!!!
Pszichológia.blog.hu Déja-vu kutatás váratlan fordulata 2006.12.04 07:09:00
A déja-vu egy nagyon misztikus dolog. A déja-vu az az érzés, amikor úgy érzi az ember, hogy az ami éppen az adott pillanatban történik vele, az mintha emlékeztetné egy pontosan ugyanolyan pillanatra, tehát mintha már egyszer átélte volta az adott pillanatot pontosan ugyanolyan…..
Lost Horizon 2012.07.02 00:55:59
Dionysos Rising Theocracy: As The World Bleeds (2011) 2011.11.27 09:23:00
Kiadó:Ulterium RecordsHonlap:www.theocracymusic.commyspace.com/theocracyband Két évvel ezelőtt, az euro-power látszólagos kifulladásának idején, még mielőtt térdre borulva zokogtuk volna világba bánatunkat, éppen onnan érkezett az isteni csoda, ahonnan aztán igazán nem vártuk. Az amerikai Theocracy…..
Lost Horizon 2012.01.20 01:24:58
Ja, és amikor Jézus, vagy Isten megszólal, az olyan, mintha kétélű kard jönne ki a szájából(Jézusnak - Jel 1:16), vagy mint a mennydörgés és trombitaszó (Jel 1:10; 4:1). Érces hang lehet... mint a kard, és muzikális hang, nem puszta beszéd. Azaz Isten a metálos megszólalást részesíti előnyben, ha imígyen fogalmazunk. Egy hang, ami megrengeti a világegyetemet... János (a Jelenések írója, apostol) azt írja, hogy a amikor meglátta/hallotta összeesett, mint egy halott (2:1). Elementáris magas érces hang lehetett, ha lesodorta Jánost a lábáról. Szeme meg mint a Nap lángja, feje és haja vakítóan fehér, palástban, aranyövben... ez ám a megjelenés!!!

Érdekes olvasmány, roppant epikus, igazán inspiráló, fantáziadús, a Jó győzelmének drámája... és nem utolsó sorban, aki hisz benne, annak az Élet ereje és Isten igaz szava, az örök élet pecsétje. Őrület, nem? Aki ebben igazán hisz, az nem evilági perspektívában látja a dolgokat, hanem olyanban hisz, amit most még szem nem lát, remélt dolgokban való bizalom ez, és a nem látható dolgokról való meggyőződés. (Zsidókhoz írt levél 11:1). Azt hiszem Matt valami ilyesmiket lát, ilyesmikről gondolkodhat, amikor zenét ír... roppant inspiráló, és ez látszik a zenéjén...
Lost Horizon 2012.01.20 11:48:39
Lost Horizon 2012.01.20 14:04:26
Dionysos Rising "Dal a dalban": A rocktörténelem leghíresebb és leginspirálóbb gitárszólói 2009.02.01 14:50:00
Nagyon régen készülök már arra, hogy én is közreadjam a "greatest guitar solos"-szerű listámat, ugyanis rendkívüli módon irritál, hogy még az ún. szaklapok is szégyenkezés nélkül állnak elő blőd baromságokkal. Ezekkel nem az a legnagyobb gond, hogy a válogatás…..
Lost Horizon 2012.01.17 02:15:31
Lost Horizon 2012.01.19 13:15:00
Dionysos Rising Heavy Metal és klasszikus virtuozitás (R. Walser) 2009.12.01 14:22:00
Régóta gondolkodom azon, hogy valamilyen formában bemutatom Robert Walser írását, hiszen egyre többször jelenik meg a metal és klasszikus zene (sokszor ezer sebből vérző és kierőszakolt) összehasonlítása. Hogy ez azért mégsem minden alapot nélkülöző házasítás, azt…..
Lost Horizon 2012.01.17 02:30:49
Lost Horizon 2012.01.17 08:54:09
Dionysos Rising A legfontosabb instrumentális gitár albumok 2008.09.10 11:17:00
    Egy amerikai zenetörténész, Robert Walser - akinek igazából semmi köze a heavy metal zenéhez - azt írta egy tanulmányában (Heavy Metal Appropriations of Classical Virtuosity - Wesleyan University Press - 1993), hogy a régi korok (18-19. sz.) koncertjeinek…..
Lost Horizon 2012.01.16 21:54:30
Miért van az, hogy ezek között az alap lemezek között elvétve van olyan, amelyiknek a frontcovere is odavág??? Az első 15 alap közül csupán az 1, 2, 4 olyan, amelyiknek úgyahogy elfogadható a borítója, míg a másik 10 ajánlottból 1, 2, 3, 9, 10 okés. Az első 15-ös csomagból viszont mennyire rossz már a többi borítója, főleg Satriani-é és Macalpine-é, vagy a második 10-es csomagból Timmons-é vagy Firkins-é? Ilyen zenékhez egyszerűen többségében méltatlanok ezek a borítók... meggyőződésem, hogy művészibb, szimbolikusabb, hipnotikusabb borítók mellett többen hallgatták volna ezeket a lemezeket. Ott van pl a Gordian Knot nevezetű instrumentális prog. formáció, zseniális borítói vannak, vagy a Solaris nevezetű magyar instrumentális prog. rock zenekar, akiknek fenomenálisak a borítóik... de hogy ne kalandozzunk messze, Richie Blackmore reneszánsz/barokk szólóprojektjének mennyire szépek már a borítói. Miért nem fordítottak erre több figyelmet szerintetek?
Lost Horizon 2012.01.16 21:58:36
Lost Horizon 2012.01.16 22:30:47
Nem gondoljátok, hogy kéne csinálni egy olyan rovatot is, amiben top 10 listák lennének metal album borítók szerint. Olyan metalborítók, amelyek meghatározták a későbbi metalbandákat a borító szempontjából. Ez szerintem érdekes rovat lehetne. Most csak pár ilyen jut az eszembe. Pl az Iron Maiden találta ki szerintem azt, hogy alteregoként van az a zombi, és ez nagyon átment, mert ott van a Hammerfall is, akiknek szintén van az a lovag alterego, vagy a Halloween-nek is az a tök-imázs alterego, vagy a Narniának az oroszlán alterego. Aztán másik példa, hogy talán a Strato találta ki ezeket a gyönyörű szép, futurisztikus, számítógépes, művészi, álomszerű borítókat, és aztán hány követője lett. Vagy a DT is meghatározó a prog. metal színtéren a külcsín tekintetében (is). Nem lenne rossz ilyen szempontból is átgondolni a heavy-metal történetét...
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása