66lion 2012.10.24 19:03:59

Kedves Bajnai Gordon !

Tisztelem az elhatározását. Örülök, hogy végül így döntött. Az utóbbi pár hétben már nagyon tartottam attól, hogy szinte messiásnak kiáltják ki Önt, amivel sokkal többet ártanak mint használnak mindannyiunk ügyének. Az Ön beszéde azonban eloszlatta ezen aggodalmamat. Minden tekintetben több mint megfelelő volt. Sőt, sokak számára meglepetés (indoklás: nem képzett politikus ill. szónok). Retorikai és tartalmi szempontból tökéletes. A főbb irányok mindenki számára érthető módon megfogalmazva, az emberek érzéseit és gondolatait tükrözte. Nem csak a problémára mutatott rá, de a célt is megfogalmazta s ami nagyon fontos, támpontokat nyújtott a "hogyan"-nal kapcsolatosan is.
Maga a szónoklás pedig csak gyakorlat kérdése. Elég gyorsan elmúlik a gombóc a torokból és egyébként sem kell minden szónoknak emelt hangon beszélnie. Normál hangon, jó hangosítással és persze sok beszéd elmondása után :), nem lesz probléma.
Mostanában nem írtam.
Viszont az év első három hónapjában igen. Szinte reszkettem az aggodalomtól. Türelmetlenül szerettem volna, ha azonnal történik valami.
Hiszen a sok apró akkori történésből összeállt a kép és előre láttam egy sor bekövetkezhető történést - melyek végül be is következtek - egyszóval féltem.
Annyi mindent írtam akkor, 2012. januárjában...

"Ami most teljesen biztos, hogy jelen helyzetben nincs időnk várni. Jelenlegi helyzetünk ezt nem teszi ezt lehetővé. Olyan szinte visszafordíthatatlan gazdasági és politikai események következhetnek be, amelyekbe belegondolván kiráz a hideg."

"Persze a „Hogyan?”-ra még mindig nincs válaszunk.
Talán, ha megszólítanának bennünket is…
Remélem olvassa az is, akit illet. Remélem."

Hát... örülök, hogy olvasta.:

Aztán írtam arról a bizonyos "hazafi"-ról is...

A "honfitársaim" megszólítás illeszkedik ehhez. Köszönöm.

Aztán írtam arról, hogy sosem fogja igénybe venni a "mindenkori kormány" a jelenlegi kínálatból az önök segítségét. Örülök, hogy rájöttek, csak mi valósíthatjuk meg azt. Mi - az emberek. Jó kormányzást, jó politikusokkal. Ellentmondás lenne? Lehet. De remélem Ön legalább olyan jó politikus lesz, mint amilyen közgazdász. Mindkettőre nagy szükségünk van. Nem tekintem messiásnak, hibátlannak vagy érinthetetlennek. Csak bízni tudok abban, hogy képességeihez mérten megtesz mindent amit csak tud ezért kis országért. Nincs is más választásom.

A fenti beszédet olvasva többször visszaköszöntek az év elején itt leírt gondolataim. Persze nem igazán hiszem, hogy Önök is olvasták azokat, valószínűleg csak a közös gondolatok találkoztak össze. Ez a lényeg.

Én a magam részéről felajánlom a mindenkori Magyarországnak a mindenkori segítségemet. Az egésznek, úgy ahogy van.:)
Mert mint januárban írtam:
"Én nem akarok máshová menni, én itt szeretnék élni, ez itt körülöttünk a mi közegünk, itt vagyunk itthon."
De nem akarom bizonytalanságban, tehetetlenségben, elkeseredetten, lenézve, kisemmizve és félelemben leélni azt a maradék 25-35 évet.

Tisztelettel: BM

66lion 2012.03.06 17:44:34

Mint a cikk felvezetőjében olvashattuk, a teljes kutatási anyagot több részletben fogják közölni. Egyetértek azzal, hogy a fenti írás valóban nem mondott számunkra új dolgokat, viszont ez a bevezetője a teljes tanulmánynak, mely bevezetőben meghatározza a már mindenki által ismert problémát.
Szóval egy kis türelem, talán a tejes szöveg ismeretében fény derül a lényegre is, azaz:
"egy megkerülhetetlen részprobléma kezelésére kívánt a korábbiaknál és a jelenlegieknél hatékonyabb, fenntartható megoldásokat találni".

Egyébiránt csak annyit fűznék hozzá, hogy az általánosítás jellemző rákfenéje minden megszólalásnak, legyen az politikus vagy csak egy átlag hozzászóló - témától függetlenül.
A cigányság helyzete nagyon kemény dió - és nem csak nálunk.
Mindamellett, hogy tényleg nagyon nehéz kitörnie egy valóban mélyszegénységben élő cigány embernek, ugyanazon körülmények esetén pedig valószínűleg valamivel nehezebb mint egy nem cigány származásúnak - igen fontosnak tartom azt a tényt, hogy nekik is tenni kell érte valamit.
Talán a legfontosabb az, hogy akarjanak kitörni.
És itt a mélyszegénységbe eleve beleszületett rétegről beszélek, akinek ez a természetes életforma, hiszen ebben nőtt fel, ezt tanulta otthon, szóval csak ebben élt. Nem is ismer mást, nem is tudja milyen lehet máshogyan. A külső világból csak a segélyt, a családi pótlékot ismeri és az elutasítást. Valljuk be, hogy ez az elutasítás azért van miből fakadjon. Egy kicsit róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet. Itt is van igazság és ott is.
Viszont. Amikor ebből a lehetetlen környezetből mégis láthatóan ki akar kerülni valaki (természetesen nem törvénytelen eszközökkel, most nem róluk van szó), minden segítséget meg kell kapnia. Mert valóban nehéz. (Ez nem csak a cigányságra vonatkozik.)
Egy iskolázatlan, egy bizonyos életformába belesüppedt, máról-holnapra élő felnőtt gondolkodását nagyon nehéz megváltoztatni. De mi van a gyerekekkel?
Magam részéről a legfontosabbnak az iskolát tartom mint eszközt. Az iskola meg tud mutatni egy másik világot, lehetőséget adhat a változtatásra, szélesíti látókörüket. Természetesen jó pedagógusra is szükség van hozzá (szándékosan nem tanárt írtam).
Gondolkozást formálni sokféleképpen lehet, sőt vágyakat oltani és a "hogyan"-ra választ találni is.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a cigányok, éppúgy mint mások, igenis sokfélék. Köztük is sok van, aki jobb életet szeretne a gyermekének és büszke arra, ha jó tanuló.

A lényeg, hogy a megoldás mindenképpen kétoldalú.

Egy utolsó gondolat. A kötelező iskolai oktatás korhatárának leszállítása a létező legrosszabb, ami velük történhet. Teljesen ellentétes minden józan megfontolással.

66lion 2012.02.28 13:38:06

Rendben. Olvastam és akkor most kérdeznék. Hogyan működik az elmélet a gyakorlatban?

1. Pontosan mit értetek kritikus tömeg alatt?
Természetesen nem a definícióra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy a jelenlegi környezetben mit jelent ez.

2. Pontosan honnan lehet tudni, hogy a tömeg csak tömeg, vagy már kritikus tömeg?

3. Hogyan jelenik meg? Honnan lehet tudni, hogy létrejött?

Azért megjegyzem, hogy értem a kritikus tömeg szükségességét, tudom, hogy mi a jelentősége. Valójában azért szeretném ennyire pontosítani, hogy valóságosíthassam tehát alkalmazzam az elméletet.
Tudom, hogy egy túl korai vagy alkalmatlan pillanat könnyen tönkre tehet egy mégoly ígéretes jelöltet is.
Tudom azt is, hogy türelmetlen vagyok.
Kérem nézzétek el ezt nekem, egyszerűen a tehetetlenség érzése szüli.
Igaz az is, hogy a kritikus tömeg kitermelhet egy államférfit és ez nem úgy működik, hogy egyszer csak odaáll valaki és azt mondja majd én képvisellek benneteket. Igaza van Csókay Úrnak, hogy aki így tenne, az biztosan nem az.
Az "mi emberünk" :) beszél, gondolatokat közöl, véleményt mond, az emberek pedig hallgatják és ha túl sokszor bólintanak rá, túl sokszor találkoznak gondolataik, szinte észre sem veszik és eljön az a kritikus pont amikor ott fog előttük állni valaki, akiben megpróbálnak majd megbízni és remélni kezdenek.
Szóval az államférfi nem születik csak úgy, hanem azzá válik.
Azt még hozzátenném a kritikus tömeggel kapcsolatosan Csókay Úr megjegyzésére reflektálva:

"...most nincsen. legfeljebb egy tömeg kritikus, de az is inkább maréknyi és számtalan érdektől vezérelt - végletesen megosztott"

Ez igaz azokra a politikai szereplőkre (ellenzék), akiket a tévében látunk.
Azonban ők nem képviselik azt a tömeget, akik nem szavaznának ma. Az a várakozó - nem maréknyi és a legfontosabb tulajdonságát nézve bizony egy érdektől vezérelt tömeg - nem rájuk vár. Ezen politikai szereplők megnyilvánulásából vonnánk le következtetést a várakozókra vonatkozóan? Ezek a várakozók lehet, hogy nem értenek egyet egymással minden vonatkozásban (nem is lenne lehetséges), de az alapokban igen. Nem hiszem, hogy rájuk lehetne húzni ezt a fajta megosztottságot.
Magyarországon a többség nem olyan mint a ma reflektorfényben lévők, sőt pont ebből van elege.

66lion 2012.02.28 13:38:18

@sorsfordító:

Ez egy nagyon világos megfogalmazás volt, összefoglalta a lényeget.
Én, az idealistává és utópistává vált bizonytalan, kitermelődtem és keresem az alternatívát. Nem számítok világosi megoldásra, de várom a kikristályosodást.
Addig sem árt egy kis brainstorming, bár érzem már a fáradságot...

66lion 2012.02.29 16:52:13

@gastro_entero:

Én köszönöm, hogy olvasol (bennünket), és örülök, hogy jelezted is. Talán ez lehet a haszna az itteni megszólalásoknak, ha minél többen olvassák azokat.
Persze az sem elhanyagolható, hogy kiírhatjuk magunkból a bennünket feszítő gondolatokat. Az itt olvasható cikkek pedig nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember mind teljesebb képet kapjon gondolatai megformálásához. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezen írások minden betűjével egyet kell érteni. Az írások, hozzászólások néha más perspektívából közelítik meg az adott kérdést, mint ahogyan esetleg korábban tekintettünk rá. Ha nyitottak vagyunk és befogadók (nem szolgai módon, ám érdeklődéssel),hamar profitálhatunk belőle. Egy helytelennek címkézett dolognak is lehet jó eleme. Így fordulhatott elő pl., hogy összevetve a sajátomat más (mások)gondolataival, majd levonva a következtetéseket, formálódhatott egy korábbi elképzelésem. Persze nem alapvető változások ezek, mégis fontosak.

66lion 2012.02.22 09:41:22

A hozzászólásokat olvasva úgy tűnik nekem, hogy voltak akik félre értelmezték a fenti sorok célját (vagy nem olvasták el rendesen az írást, vagy a bevezetőt hagyták ki).
A fenti szöveg egy tanulmány volt, elemzés, amely egy konkrét felkérésre készült egy konkrét, adott témára vonatkozóan. Így az írást kifogásoló megjegyzések csak abban az esetben helytállóak, ha figyelembe veszik ezt a tényt. Ezt csak emlékeztetőül írtam, ha valaki nem olvasta volna a témaindító írást.
Természetesen véleményét bárki bármivel kapcsolatosan szabadon kinyilváníthatja (normális keretek között, hisz ezt teszem én is.

@sárkányfő: Abszolút igazság, mintha én írtam volna.
2 hónapja nyüstölöm ezért őket.
Versenyt futunk az idővel!! Nem látják??!!
Szerintem igen.
Viszont nem tudom mi az a pont amire várnak. Egyszerűen nem tudom megfejteni, nem áll össze a mozaik, valószínűleg nincs elég információ hozzá a birtokomban. Vagy lehet, hogy nem is vár senki semmire...
Esetleg lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen?
Lehet, de ez a türelmetlenség a tehetetlenségből fakad.

Tehetetlenül kell végignéznem a dilettantizmust, tehetetlenül hallgatnom a szavakat amiket a hatalom tudatában lenézően kimondanak, s amiből a figyelmes kiolvashatja a mögöttes szándékot, mellébeszélést, önbecsapást, butaságot vagy a puszta hatalomvágyat.
Nap mint nap figyelem a bugyuta embereknek (nekünk) tálalt szándékosan vagy tudatosan bugyuta válaszokat, s közben nap mint nap érzem megalázva magam.
Hiszen nem vagyok bugyuta vagy kisgyerek, aki megelégszik a mindenre mindig ugyanazon papagáj válaszokkal, a nulla bit információk tömegével és gondolkodás nélkül elfogadja, bármilyen zagyvaságot vagy átgondolatlan (elnézést) marhaságot is próbálnak szinte már nevetséges módon ráerőltetni.

Nem. Nem vagyok bugyuta. Sőt. Megkockáztatom,hogy sokkal de sokkal többet értek abból amit elém löknek, mint gondolnák. Sőt, még azt is értem amiről nem beszélnek - mert gondolkodom. Egyszerűen érek annyit mint ők. Igenis érek annyit. Minimum.
És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Mert a "hogyan" talán fontosabb mint a "mit". És bonyolultabb is.
Csak azt nem tudom mi kell még az embereknek, hogy rájöjjenek, nem kötelesek ezt tűrni. Lázár Úr mondta pár napja, hogy a demokráciában a visszahívás joga is adott. Még ő is tudja...

****

Lehet, hogy mégis jó ez így nekünk ahogy van?
Lehet, hogy én vagyok mégis a rossz? Valójában rosszul gondolkodom és bár kicsit másképpen, de mégiscsak bugyuta lennék?
Ha ez így van, akkor viszont egyedül én, itt Magyarországon, nagyon rossz vagyok.

66lion 2012.01.24 19:49:09

Az a helyzet, hogy rettentően tehetetlennek érzem magam. Ráadásul a hatalom részéről egyre nyíltabban felvállalt és kimondott hatalmi érdekeket szolgáló, elfogadhatatlanul szemtelenül és pökhendien arcomba vágott intézkedések egyre inkább elkeserítenek.
Talán ezért is sikerült az előző írásom olyanra, amilyen.
Azonban szeretném egy kicsit pontosítani előző gondolataimat.
Igen, ebben a konkrét ügyben személyesen érintett vagyok. Természetes, hogy így talán érzékenyebben reagál az ember egy igazságtalannak érzett, bizonytalanságba és kilátástalanságba taszító, "azt csinálok veled amit akarok és akkor amikor akarom" bánásmódra.
De.
Nem pusztán a bennünket konkrétan érintő továbbtanulásról szóltak a soraim. Mint akkor is írtam, nem csupán a pénzről van szó, nem csak arról, hogy fizetni kell. Azt mindenki tudta, hogy a jelenlegi helyzet megérett a módosításra, hogy alacsony színvonalon képezni tömegeket az állam (mindannyiunk) pénzén pazarlás. Még akkor is, ha a felsőfokú végzettségűek aránya Magyarországon elmarad az európai átlagtól. (Pedig milyen büszkék vagyunk a magyar „agyra”. Mindannyian, pártállástól függetlenül.)Viszont ez az új rendszer nem erről szól. Teljesen mást üzen és más a végeredmény.
Nem tudom hányan látnak a sorok mögé, nem tudom, hogy azok az emberek akik a fórumokon helyeslően nyilatkoznak, kellően körbejárták-e a szavakat, valóban értelmezték, értették-e őket, vagy csak a fecsegő felszínt figyelték félfüllel, majd fennhangon saját véleményként közreadták. Szerintem ez utóbbi történt.

Mert miről is van konkrétan szó?
Az oktatást érintő jelenlegi módosítás pontosan beleillik az egyéb, a hatalom szempontjából fontos stratégiai területek korlátozó intézkedéseinek sorába, sőt szerves része annak. A tejhatalom megtartásának, birtoklásának egyik eszköze az irányított oktatás. (a média, a jog, a gazdasági szereplők ellenőrzése és kézben tartása, stb. mellett) Persze nem a piaci viszonyokhoz igazodó, az emberek érdekeit szolgáló, hanem a hatalom megtartását hosszútávon is segítő irányított oktatás.
Jelenleg éppen ez történik.
Konkrétan a jelenlegi rendszerről (csak dióhéjban):
Mindenki a jogi és gazdasági képzésekről beszél. Igen ezek a legmegdöbbentőek. Viszont. Pl. a bölcsész képzés 1/3-ra zsugorodott és az oly sokszor hangsúlyozott műszaki képzés támogatott helyei is csökkentek! Egyszóval az egyetemi, főiskolai állami támogatott képzések ÖSSZESSÉGÉBEN olyan DRASZTIKUSAN csökkentek, ami többet árt, mint az előző rossz.
Gyakorlatilag megszűnt az értelmiség képzése és a műszaki területen sem lett rózsásabb a helyzet, hiszen egy ilyen kényszerítő intézkedéstől 3 hét múlva nem lesz fizikus, mérnök stb. az a gyerek akinek ez eddig eszébe sem jutott. Sőt, egy év múlva sem. Talán, ha felkeltenék az érdeklődésüket igazán jó tanárok és igazán jól meg is tanítanák őket rá. Talán. Persze a jó tanárokat is egyetemeken képzik…
Leszögezhetjük, hogy a jelenlegi helyzet NEM a GYEREKEK hibájából alakult így, mégis ők kapják a büntetést. Mit üzen ez nekik? Milyen felnőtteket akarnak?

Amiről nem beszél senki.
A "fizetős" képzések túlsúlyával nem csak az a gond, hogy a többség nem tudja megfizetni (hisz gondoljunk arra, hogy már a tanuláshoz szükséges járulékos költségek is mekkora terhet jelentenek egy családnak - 50/100 ezer/hó/gyerek. Az is probléma, hogy az állami támogatott helyek megszűntével hogyan rendeződnek át a pontok a fizetős képzéseken. Valószínűsíthető, hogy igen nehéz lesz bekerülni a fizetős képzésekre is.

Amire még nem gondolt senki.
A bizonytalan „nem lehet tudni mi fog történni, még az is lehet hogy…” viszonyok miatt, most valószínűleg mindenki beír mindent az eredeti elképzeléseinek megfelelően (csak nagyon kevesen tudnak változtatni ilyen hirtelen az eredeti céljukon) azzal a változtatással, hogy az állami támogatott helyekre való bekerülés esélytelensége következtében beírja az összes fizetős párját is. (Mi is így teszünk.) Az egyetemek meg fognak nyugodni, hogy lám nem csökken a jelentkezők száma. A kormány diadalmas nyilatkozatokat tesz, na ugye-ugye?
Viszont. Valójában a szülők kivárnak. (hiszen ők döntenek arról tudják-e finanszírozni vagy nem) Nem lehet megsaccolni sem a várható ponthatárokat, a fizetős változaton sem. Nem lehet számolgatni mint korábban, nem tudni, hogy az elkövetkező hónapokban történik-e valami változás stb. Szóval dönteni szeptemberben a beiratkozáskor fognak. Akkor fog kiderülni, hogy a valójában hány fizetős diákja is van a felsőoktatásnak. Meg merem kockáztatni, hogy kevesebb lesz, mint ami elég. Akkor mi lesz? Hogyan működnek tovább? A már rendszerben lévőkkel mi lesz? Gyors pótfelvételik az alacsonyabb pontszámú ámde fizetőképes rétegnek? És a sokat hangoztatott oktatás színvonala? Azzal mi lesz?

Végezetül a hatalom nyíltan felvállalt pökhendiségéről:
Tegnap a közszolgálati csatornán a következő hangzott el az Estében, azt hiszem az oktatási államtitkár helyettestől: (nem idézet)
Azért képeznek szinte csak az állami szférában tevékenykedő jogászokat és gazdasági szakembereket, mert az állam nem képez olyanokat, akik végzett közgazdászként olyan ismeretekhez jutnának, amelyekkel az üzleti szférában ki tudják kerülni az adójogszabályokat. A képzett jogászok és közgazdászok kamatoztassák az adóhatóságnál a tudásukat.

Elképesztő… És ennyire nyíltan ki meri mondani… Egyszerűen nem találok szavakat…

Azt hiszem túl szűkös keret nekem ez a fórum, túl sok helyet és időt veszek el belőle, de sajnos nincs más lehetőségem. Nem csak az oktatásról vannak gondolataim, ezernyi másról is tudnék írni, de mint mondottam, a keretek… Persze lehet, hogy ezek is hamvába holt szavak…
Elnézést mindenkitől akit zavartam.

66lion 2012.01.31 09:20:13

Nézem, olvasom és hallgatom a különböző „oldalakról” érkező nyilatkozatokat. A közszolgálati csatornákat, a Hír TV-t, az ATV-t, az Interneten elérhető híreket… és ezzel azt hiszem ki is merült az összes lehetőség, ahol információhoz juthatok. Igyekszem objektíven szemlélni az összes hír tartalmát. A legjobban a kormányzattól érkező hírekre figyelek, hiszen ők határozzák meg ma az életünket. Tőlük függünk. Igen, nem ők függnek tőlünk, hanem mi tőlük. Érdekes ugye? Nagyon nehéz a mai környezetben objektíven figyelni. Demokráciában attól rettegni ugyan mi lesz a következő logikátlan autokrata lépése a „hatalomnak”, s ez hogyan hat a holnapi napomra… mert hat. Persze ez természetes, a baj az, hogy már félek tőle. Mert azt, hogy szorítják a nadrágszíjat elfogadom, hisz válság van, szorítani kell. De rosszul szorítják. Kapkodnak, rosszul látják a lyukakat és általában félrecsatolják. (Hogy szándékosan vagy nem… hagyjuk.)

Az erre-arra elfogult sosem látja a lényeget. Összességében szemléli elvakultan a neki tetsző vagy nem tetsző csoportot és annak tetteit. Náluk csak két osztályzat van: Imádok mindent ami vele kapcsolatos / vagy utálok mindent ami vele kapcsolatos. Nincs olyan, hogy: Én őket támogatom, de egy konkrét intézkedéssel nem értek egyet, vagy őket nem támogatom, de egy konkrét intézkedésüket helyesnek tartom. Ehhez kellene az elvakultság mentes objektivitás, bármelyik oldalról is legyen szó. (Bár valóban erősebben jellemzi ez a hozzáállás a jelenleg hatalmon lévő politika támogatóit. És most ne menjünk bele a tömegpszichózis ügyes alkalmazásába.) Ma valamelyest objektív lehet talán az a réteg, amelyik egyik „oldal”-hoz sem tartozik. Hogy ők mennyien vannak, az nagyon nehezen meghatározható. Nem azok akik egyik oldalhoz sem tartoznak, mert ők vannak ma szerintem számszerűen a legtöbben, hanem az objektívan és értőn szemlélők. Akik egy-egy nyilatkozat, bejelentés, gazdasági vagy politikai „húzás” esetén látják a pozitív vagy negatív ok-okozati összefüggéseket is.

Ugyanis a többség azért nem tartozik sehová, mert mindössze csak azt érzi, hogy: „rossz irányba mennek a dolgok”. Elvesznek a részletekben, a politikai nyilatkozatok útvesztőiben. Persze ebben nem ők a hibásak. Annak ellenére sem, hogy a fent említett értő szemléléshez nem kell gazdasági kérdésekben vagy politológiában jártasnak lenni, mindössze figyelni. Az emberek többsége azonban nem figyel ennyire, lekötik őket hétköznapi gondjaik (amiből van bőven mostanság) és nem fognak nyilatkozatokat elemezgetni.
Ezért kellene valaki, aki megteszi ezt helyettük. Hétköznapi nyelvre lefordítva eléjük tárja. Nem hangzatos jelszavakkal szédíti őket, beszél mellé és ad nulla bit információt, hanem konkrét, általuk is érthető lépéseket és célokat fogalmaz meg számukra. Nem ígérget, nem fröcsög, nem mutogat – egyszerűen dolgozik.
Mindenki tudja, hogy súlyos gondjaink vannak, mindenki tudja, hogy megszorítások kellenek. Egyszerűen eléjük kell tárni, az arcukba kell vágni őszintén, hogy pontosan most mi a helyzet - tárgyilagosan, mutogatások nélkül, mindenféle „ki a hibás” sallang nélkül, a PUSZTA TÉNYEKET. És meg kell nekik mondani, hogy ebből kijutni mi az egyetlen lehetőség (mert mára már csak egy van). Mindezt nem politikai szóvirágokkal, hangzatos eszmékkel és célokkal, hanem hétköznapi szavakkal.
Az a helyzet, hogy az önös politikai célokat és a hatalomvágyat most félre kell tenni – legalább pár évre - és erre (jelenlegi) magyar politikus nem alkalmas. Pedig e nélkül nem fog menni.

Most kinevetnek? Pedig nem nevetséges. Ne becsüljék alá az embereket. Ne mondják, hogy a politika nem ilyen, az emberek nem értenék meg. Ne felejtsék el, hogy az embereket a politikusok tanítják politizálni. Szerintem eddig nagyon rosszul ment nekik. Hihetetlenül rossz tanárok voltak. (Meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer hangozhatott el egymás között valami ehhez hasonló: Az emberek ezt nem értenék, a tömegeknek nem ez kell, az emberek olyanok mint a birkák, csak ezt értik… stb.)

Pedig egyszer már szóltak hozzájuk másképp.
Bajnai Gordon beszélt így velük először. Higgadtan, érthetően. Ha jól emlékszem fehéren-feketén beszélt a problémákról, a várható megoldásokról és nem ringatta az embereket hangzatos tévhitekbe. Érdekes, de megértették. Az alatt az 1 év alatt mindenki, még a politikusok is sokkal visszafogottabbak voltak, nem nehéz kitalálni miért.
Persze nem Bajnai Gordon a jóisten. Nem is akart soha az lenni.
Gondolkoztak, dolgoztak, kidolgoztak és felajánlották szolgálataikat a MINDENKORI kormánynak. Amit persze sosem fog igénybe venni a „mindenkori kormány”, még csak elolvasni sem fogja, már csak politikai megfontolásból sem, még akkor sem, ha egyébként jónak tartaná. Így az sem fog kiderülni soha, hogy jó vagy rossz munkát végeztek.

Most már tudom, hogy Bajnai Gordon nem fog semminek az élére állni. Meg tudom érteni.
A baj csak az, hogy rajta kívül nem ismerek egyetlen embert sem, aki odaállhatna. Senkit.
Mi lesz most velünk? Én nem akarok máshová menni, én itt szeretnék élni, ez itt körülöttünk a mi közegünk, itt vagyunk itthon. Biztos vagyok benne, hogy aki elmegy az is itt élne szívesebben. Tudom milyen külföldön élni. Fontos, izgalmas, érdekes - de csak ha tudom, hogy a végén hazajövök. Idegen környezetben berendezkedni egy életre nagyon nehéz. Nagyon nagy lökés kell ahhoz, hogy az ember ezt válassza. Talán egy nyomós ok lehet: „Ha nekem most rossz is, a gyermekeimnek már jobb lesz az élete.” Tudják miért lesz nekik jobb? Mert nekik már nem ez lesz a hazájuk, ezért nem is lesz ami hiányozzon nekik. Viszont az új ország sem lesz még igazán az övék. Gyökeret ereszteni sok idő. Talán majd a 3. generációnak sikerül. Talán. Szóval nem olyan könnyű döntés elmenni. Senkinek.

Én, a magam részéről odaállnék és igénybe venném a „mindenkori kormánynak” felajánlott segítséget. Rajtam kívül van még jelentkező?
Na, most lehet nevetni.

66lion 2012.02.05 19:00:09

Mivel 2014-ig nem lehet várni, mindenekelőtt most azonnal kell egy szakértői kormány.
Bajnai Gordon vezetésével, az általa kiválasztott jelenlegi legjobb szakemberekkel. Lehetőleg semmilyen pártnak ne legyenek tagjai, viszont legyenek pártérdekektől mentes, gazdasághoz, magyar és EU joghoz kiválóan értők. Az ő irányításukkal működjön az ország legalább 2014-ig. Akkor jöhet az alkotmányozó parlament (ha lehetséges ilyen), ill. 2 év alatt végre felépítkezhetnek a régi vagy új pártok (én várnám az újat) és összeállíthatnának egy-egy komoly, végrehajtható, átgondolt programot, kizárólag konkrét elképzelések megnevezésével. Ha ez nem sikerül nekik 2014-ig, akkor addig irányítják gazdasági szakemberek az országot, amíg össze nem szedik magukat. Valószínűleg azonban 2 év alatt fel tud nőni egy olyan párt, aki felhasználva és okulva az elmúlt évek tapasztalataiból végre megérti, hogy mire (kikre) vár az a 40 százalék. Ennél tökéletesebb időzítés nem is lehetne. Ugyanis ennyi ember még sosem tudta ilyen határozottan, hogy mit nem akar, ezt világosan ki is fejezik, sőt már az is látszik, hogy mit akarnak. Szóval az irány adott. Az elmúlt 20 évben az emberek elmentek szavazgatni, de sosem volt határozott igényük arra vonatkozóan, hogy mit is akarnak attól, akire a szavazatukat teszik. Csak homályos, nagyon széles körvonalakkal rendelkeztek, vagy pusztán szimpatizmus és a "jobb élet reménye" alapján döntöttek. Nem is volt az igazi döntés.Az utóbbi néhány év alatt viszont megváltoztak az emberek. Konkrét elvárásaik vannak, komolyan foglalkoznak a politikával (még ha nem is mindenki ért mindig mindent)és tudatosan próbálnak majd választani. (Legalábbis sokkal többen mint ezelőtt.) Azt hiszem a nehéz idők megérlelték őket. Ez a sok rossz egyszerűen megtanította arra őket, amire a pártok eddig nem voltak képesek, hiszen ők maguk sem tudták mit kellene tenniük. A most bennük élő félelem, kétségbeesés, a nyilvánvaló rossz döntések sorozata felébresztette bennük a gondolkodás képességét. Persze nem mindenkiben és valószínűleg ugyanazon tényekből sem mindenki von le helyes következtetést, de nagyon sokan gondolkodnak már és egyre többen gondolkodnak jól. Remélem hamarosan nagyon sok érett szavazó lesz és dönt igazi felelősséggel.
Végezetül csak annyit még:
Isten ne adja, hogy még egyszer valaha is 2/3-os hatalom kerüljön bárki kezébe! A korlátlan hatalom (bárki kezében is van, még a legjobb szándékúéban is) megszédít és könnyen fegyverré változik. Hátha még egy "olyan" személyiség is párosul hozzá. Szóval a 2/3-ad nagy pszichológus.
(2010 tavaszán már ettől rettegtem... volt miért. Az idő engem igazolt.)