Regisztráció Blogot indítok
Adatok
m0gyi

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Nevelés szempontjából - mint ismeretes - a kisgyermek- és óvodáskor nagyon fontos életszakasz Ebben az időszakban fejlődnek ki a kicsik személyiségvonásai, fejlődnek testileg, lelkileg, minden téren. Nem mindegy, hogy életük első közössége mit nyújt…..
m0gyi 2012.02.19 04:37:21
Kedves Jusztina!
Kisfiam 2011 szeptemberében kezdte az óvodát 2,5 évesen. A probléma ami miatt rátaláltam erre a blogra az, hogy a 24 fős csoportjában van egy agresszív gyerek. Látásból ismertem a gyermeket és az anyját a játszótérről - már akkor se voltak szimpatikusak. Az anyuka amíg pletyizett a barátnőivel, addig a fia bármit megtehetett. Ha észrevette, hogy mit csinál a fia, akkor egy ejnye-bejnyével elintézte, és társalgott tovább. Szeptembertől ezzel a gyerekkel jár egy csoportba a kisfiam. A baj az, hogy ez a gyerek a legnagyobb darab a csoportból, és a legagresszívebb is. Harapja, rugdossa a többieket - egy nap láttam, hogy a hintalóról is a legnagyobb természetességgel és erővel lökte le a másik gyereket. Neki mindig meg kell kapnia amit akar. A csoportba sincs beilleszkedve, külön van nagy részt a többiektől. Legalább 5 gyereket harapott meg, most február van, és sajnos sorra került az én fiam is, mert nem adta neki oda az autót, amivel játszott.
Kisfiam ezt úgy reagálta le, hogy elbújt egy kisházikóban, és egyedül sírdogált pár percig, mire az óvónő, aki nem látta az esetet, egy kislány hívására ment oda hozzá. Kérdezgette, hogy mi a baj, de nem mondott semmit az óvónéninek. Aztán a kislány mondta el, hogy ő látta, ahogy megharapta a nagyobb agresszív gyerek és úgy nézték meg a hátát.
Mivel az óvónő nekünk nem szólt a dologról, mi csak este láttuk meg a gyerek hátán a nagy lila harapásnyomot. Másnap felhívtam az óvónőt, és azt mondta, hogy mivel az én fiam nem mondott semmit, csak a többiek fogták rá az agresszív gyerekre, hogy ő harapta meg az enyémet, ő meg nem is látta, így nem biztos benne, hogy a nagyobb darab gyerek volt.
Otthon amikor nyugodt volt a kisfiam beszélgettem vele az esetről, és elmondta, hogy mi történt, és hogy az a gyerek volt, akinek szokása harapni.

A fenti szituációban több dolog zavar engem. Egyik az, hogy fiam reakcióját nézve, kiderült számomra, hogy nem bízik az óvónőben még annyira se, hogy elmondja neki, ha bántják. Ez az óvónő távolságtartó és nem igyekszik kialakítani a gyerekekkel bizalmi kapcsolatot. Volt olyan eset, hogy panaszkodott a fiamra, hogy pl. nem kezd el egyedül öltözni - de ezt egy másik bejegyzésben is olvastam, hogy nem teljesen jó hozzáállás. Úgy gondolom együtt kell nevelnünk a gyereket közösen az óvónőkkel, de így mintha csak rám hárította volna, hogy tegyek ellene. A másik dolog pedig, hogy az agresszív gyerekkel úgy érzem nem foglalkoznak kellőképpen. Fél év eltelt, de nem változott semmi. Ugyanúgy harapgál, ha neki nem tetszik valami, az óvónő nem büntet, mert ő most se látta az esetet, a szülő meg rángatja a vállát, hogy ő hiába "bünteti" otthon már utólag a gyerekét. Megjegyzem büntetés alatt pl. csokielvonást emlegetett.
Úgy érzem a helyzetet se a szülő, se az óvónő nem kezeli helyesen - így nem is változik semmi. Mit lehet ilyen esetben tenni? Nem vagyok egyedül véleményemmel, ha azt mondom, hogy szeretném a csoporton kívül látni ezt a gyereket - már 5 gyereket megharapott, és nem is egyszer. Azt meg végképp nem szeretném, ha rászállna az én fiamra, és rajta fedeznék fel újabb nyomokat. Hogy vigyem így nyugodt szívvel óvódába a fiamat?
Menjek az igazgatóhoz panaszkodni, hogy történjen valami? Jogilag esetleg lehet valamit tenni? Esetleg kirakatni a csoportból? Nem tudom mit tehetnék, hogy megvédjem a fiamat. Lelkiismeretes anyuka vagyok, így nagyon bánt a dolog.
Előre is köszönöm a választ.