Regisztráció Blogot indítok
Adatok
andronikos

122 bejegyzést írt és 2188 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„A táncnak semmi köze sincs a szépséghez. Ha szép mozdulatsorokat akarnék kreálni, akkor marionettbábukat használnék, nem gyerekeket. A marionettek úgy tudnak repülni és suhanni, mint ahogy a gyerekek nem tudnak. Bonyolult rajzokat tudnak karcolni a levegőbe. De nem tudnak táncolni. Nincs lelkük. A…..
andronikos 2018.01.25 11:54:26
"A kutatók között vita tárgyát képezi, hogy a tánc mennyire szerepelt az ősegyház istentiszteletében." - Valóban így van, ami azért őszintén szólva rettentően sajnálatos, ez ugyanis nem képezhetné vita tárgyát. Az a baj, hogy a megismerhető tények nem válnak mindenki számára ismertté. (Ez most akár a hitoktatás kritikája is lehet.)

"Emiatt nem igazán kaptam világos képet, és egyértelmű bizonyítékok sem utalnak konkrét, tartós szokásokra, inkább itt-ott felsejlik egy-egy különös eset." - Nos, ezzel sem lehet vitázni, a fentiek tükrében valóban nehéz világos képet kapni. A bizonyítékok azonban pont azért nem utalnak konkrét, tartós szokásokra, mert ilyen szokás nem volt. Valóban csak egymástól elszgetelt, különös esetekről tudunk, melyek csak nagyon szűk közösségekre, vagy akár csak egyetlen személyre vonatkoztak.

Bevezetésképpen, ha táncról beszélünk - különösen, ha valamely vallással kapcsolatban tesszük ezt - akkor meg kell különböztetni egymástól a rituális táncokat, a kultikus táncokat és a liturgikus táncokat.

Rituális táncok a szertartási táncok, amelyek bizonyos szertartásokhoz kötődnek, de nem feltétlenül vallási szertartáshoz. (Pl. menyasszonytánc lakodalomban, busók körtánca a máglya körül, stb.)

Ezeknek szűkebb körét adják a kultikus táncok, melyek valamely vallási kultuszhoz kötődnek. Jellemzőjük, hogy nem csak a tánc külső körülményei (hely, idő, résztvevők) kötöttek, hanem maga a tánc is. Azaz meghatározott a tánclépés és a kísérő dallam, egyéni improvizációnak helye nincs. Az ószövetségi zsidóságnál a templomi körmenetekhez kapcsolódtak a paraliturgikus gyakorlat részeként kultikus táncok. (A templom pusztulásával a táncok is megszűntek.) A kereszténységben egyedül az etióp ortodox egyházban él tovább a paraliturgikus körmeneti tánc gyakorlata.

A kultikus táncok speciális szűkebb körét alkotják a liturgikus táncok. Ezen táncok esetében a tánc maga is imádság, szerves része az "istentiszteletnek" vagy az áldozatbemutatásnak, és minden mozdulata szimbólum is, mely konkrét jelentéssel bír. (Egyes hindu liturgikus táncokat úgy lehet olvasni, mint a süketnéma jelbeszédet, de több vallásban és kultuszban általánosan elterjedt gyakorlat a pantomimszerű megjelenítés.) Liturgikus táncai sem az ószövetségi zsidóságnak, sem az apostoli kereszténységnek soha nem voltak.

Még egy gondolat az apostoli kereszténységről, mely attól apostoli, hogy az apostoli hagyományt viszi tovább. Az apostoli hagyománynak viszont nagyon konkrét forrásai vannak.

Egyik ilyen forrás maga a kanonizált Szentírás melyben távoli utalás sincs arra, hogy az első keresztény közösségek istentisztelethez kötődően táncoltak volna.

Másik oszlopa az apostoli hagyománynak a liturgikus gyakorlat. Egyetlen egy ókori liturgiát sem ismerük, melyben a táncnak bármiféle szerepe lenne. Sőt, elenkezőleg, a fegyelmezett, közel mozdulatlan testtartás mindig szigorú követelmény.

A harmadik oszlop a zsinatok döntései és az egyházatyák művei. A zsinatok a tánc kérdését nem tárgyalták, nyilvánvalóan azért, mert ez kérdésként fel sem merült. Az egyházatyák műveivel kapcsolatban pedig nem minden egyházatya összes műve tartozik ide, hanem csak bizonyos művek alkotják az apostoli hagyomány tágabb szövegkorpuszát. (Például Szent Ambrus idézett gondolatait is egyéni véleméynek kell tekintenünk, nem az Egyház tanításaként.)

A bibliai táncokról korábban részletesen írtam a blogomon, számos videóval illusztrálva:
andronikosz.blogspot.hu/2016/08/a-bibliai-ritualis-tancok-nyomaban.html

Ami a mai gyakorlatot illeti, úgy lehetne összefoglalni, hogy magánájtatosságként alkalmazható a tánc (amennyiben ez valóban segíti és nem gátolja a hitéletet), de közösségi szinten, az apostoli hagyomány értelmében nem alkalmazható.

Elvileg akár lehetne táncolni is, de a mise mindenek előtt elsőséget élvez. Ha az aznapi mise megvan, akkor úgy "illik", hogy a maga idejében a hajnali és esti istentiszteletet is beillesztjük a napirendünkbe (matutinum, vesperás). Ha ez is megvan, akkor a zsolozsma többi imaóráját is illik elimádkozni. És ha ez is megvan, és a hívőnek még mindig van rá ideje, akkor lehet táncolni is. ;)
Létezik egy katolikus alapszó, amelyet manapság bizonyos egyházi körökben nem szívesen emlegetnek. Különösen azoknak esik nehezére a nyelvükre venni, akik – olykor akár torz, állítólagos „egyházhűségből” is – az egyházi hierarchia ellen agitálnak és ezzel szakadást szítanak a katolikus hívek között.…..
andronikos 2018.01.17 01:06:31
A bejegyzés érdemi mondanivalójához is kapcsolódva:

"Hol húzódnak tehát az „egyház” (és a „hit”) határai, ha nem feltétlenül esnek egybe az intézményes egyházéval?"

Nos a keresztény ókorban (és koraközépkorban) ezek teljesen egybeestek. Aki keresztény volt, az tagja volt az egyháznak, és fordítva, aki nem volt tagja az egyháznak, az nem számított kereszténynek. A keresztények és nem keresztények közötti átmeneti státusz volt a hitjelölteké (a katekumeneké) akiket a jelentkezésük utáni harmadik Húsvéton, azaz kb. három év aktív hitélet, és a hozzá tartozó hitoktatás után kereszteltek meg. (A hitjelöltek csak az igeliturgián vehettek részt, az áldozati liturgián már nem. Nem csak hogy nem áldozhattak, de nem is lehettek jelen.)

Más kérdés a heterodoxia problematikája, de az egyháznak ebben is egyértelmű az állásfoglalása: az eretnek/heterodox keresztség nem érvényes. Ezt a Nikaia-Konstantinápolyi hitvallás is megfogalmazza: "vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára". Az "egy" (ἕν) itt nem határozatlan névelő, hanem számnév, és pont amiatt került be a Hitvallásba, mert csak egyetlen érvényes keresztség van, az ortodox egyházé (ebben a kontextusban értelemszerűen ide véve a skizma előtti Rómát is).

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az első hét egyetemes zsinaton sohasem hoztak új szabályt, hanem mindig a fennálló helyes gyakorlatot vagy helyes hittételt szentesítették, az aktuálisan felmerülő tévtanításokkal szemben. Tehát az "egy keresztség" elve sem a 4. században fogalmazódott meg, hanem jóval korábban, minden bizonnyal a legelső tévtanítás nyilvános megjelenésével egyidőben.

A bejegyzés említi a felekezethez nem tartozó, "maga módján hívő" embereket. A legutóbbi népszámláláskor nálunk is a lakosság 16%-a ide sorolta saját magát. (Összehasonlításképpen: róm. kat: 37%, ref: 11%, ev: 2% fölött, gör. kat: 2% alatt). Valóban fontos az a kérdés, hogy a személy szintjén hogyan viszonyul az egyház ezen "hívőkhöz".

Viszont látni kell a tendenciát is: ezek a "hívők" nem egy másik vallásból vagy a vallástalanságból indultak el a kereszténység felé, hanem pontosan fordítva: ők valamely történelmi egyháztól/felekezettől távolodnak el éppen, és ez sokszor egy hosszabb folyamat, egy genereciókon keresztül is átívelő tendencia. Mindenesetre emögött az egyéni döntések sorozata húzódik meg, amikor valami miatt az egyén a közösség (a protestáns felekezet vagy az apostoli egyház) tanítása fölé helyezi a saját elképzeléseit. (V.ö.: "De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" Lk 18,8)

És itt még egyszer utalnék a Hitvallásra. Nem véletlenül imádkozzták és imádkozzák kereszteléskor a Hitvallást, mely Hitvallás megvallja magát az egyházat is: "hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli egyházban". A hit definíciója (pontosítok: a keresztény teológia szerint a hit definíciója) magában foglalja az egyházban való hitet is. Aki ezt a Hitvallást a beléfogalmazott egyházzal együtt nem vallja meg, az nem hívő, teológiai értelemben legalábbis nem az.

Lelki vezetés szempontjából valóban egy nagy feladat, egy megoldandó probléma a "nemhívő hívők" megszólítása. Teológiai szempontból viszont ez nem lehet probléma, mert olyan, hogy "nem hívő hívő" olyan teológiai értelemben nincs, ez a fából vaskarika, olyan, mint a húsevő vegetáriánus. A "maguk módján hívők" minden bizonnyal "hívőnek" definiálják magukat a "maguk módján", de a keresztény teológia szerint ők nem azok.
andronikos 2018.01.17 01:14:29
@Petimester:

Igen, azzal egyetértek, hogy a marxizmus-leninizmus kommunizmus-utópiája visszaköszön ebben az "őskeresztény vagyonközösség"-toposzban.

Viszont ugyanakkor a fiatalabb generácóknál (akik kimaradtak a marxizmus-leninizmusból) meg egyfajta hippi-romantika köszön vissza ebben az elképzelésben, ezt a párhuzamot már többen is megfogalmazták nekem.

Ez alapján feltételezem, hogy talán lehetett már a marxizmus előtt is ilyenfajta elképzelés, de ebben azért nem vagyok teljesen biztos.
andronikos 2018.01.17 12:33:38
@khamul:
Ince pápa eme rendelkezése nem volt érvényes az egész egyházra nézve, csak a római patriarchátus jurisdictiós területére. Konstantinápolyban, Alexandriában, Antiochiában (és az ekkor még ide tartozó Jeruzsálemben) a helyi püspökök, illetve püspöki karok döntésének volt egyházjogi érvénye, Róma püspökének nem.

Ezzel a döntéssel (amit Ince pápa valószínűsíthetően a püspöktársaival közösen hozott meg egy helyi zsinaton) a római egyház a speciális helyi körülményekhez igazodva egyfajta kegyet gyakorolt. Ezt helyi szinten kánonjogilag megtehette. Konvertálások vagy például vegyesházasságok esetén helyenként ma is eltérő a liturgikus gyakorlatokkal találkozhatunk úgy a katolikus egyházon belül, mint az ortodox egyházakban is.

Látni kell azonban, hogy ezek az eltérések az egyház részéről gyakorolt kivételes kegyek, melyek nem írják felül a főszabályt - és csak valamilyen szemponból kivételes körülmények esetén élhet vele a helyi püspöki kar vagy a helyi püspök (de pap önállóan nem).

Az egyetemes egyház álláspontját a Hitvallás, mint legfőbb szabály (is) rögzíti, amit sem püspök, sem pápa, sem helyi zsinat, de még egy következő egyetemes zsinat sem írhat felül.
Ismeritek Kempis Tamás Imitatio Christi című könyvecskéjét? Bár a keresztény spiritualitás egyik gyöngyszemének, klasszikusának mondják, nem csodálkoznék azon, ha még azon kevesek közül sem mindenki lelkesedne érte, akik egyáltalán kézbevették már. Mert bizony hétpecsétes könyvről van szó, melyeket…..
andronikos 2017.06.03 22:42:27
@matthaios: "Bizony az első évezredben a teológia és a filozófia azért nem voltak abban az elszigeteltségben, amit a 14. századi Bizánc szinte már dogmatizált. Az egyetemes zsinatok nem szentírási, hanem filozófiai szókészletet használtak: lényeg, természet, hüposztaszisz, energia..."

Persze, ahogy azt korábban magam is írtam, a teológia kölcsönvette a mediterrán térségben a görög filozófia, kínában a kínai filozófia fogalomrendszerét. Ebből is lett a probléma, hogy a térség nem hellén népeitől ez a nyelvezet viszont idegen volt.

Viszont az egyetemes zsinatok "dogmaalkotó folyamata" a 6. egyetemes zsinattal lezárult, amit a zsinati dokumentum konkrétan meg is fogalmazott.

A tágabb teológia, a legfontosabb egyházatyák teológiája, pedig gyakorlatilag még ennél is korábban lezárult, a "nagy ötös" Athanáz, Bazil, Aranyszájú, Nüsszai és Nazianzoszi Gergelyek a 4. században éltek és alkottak, Aranyszájú élt pár évet még az 5. század elején. Damaszkuszi fellépése már semmi újat nem hozott, az ő nagysága a felsoroltak teológiájának egységes rendszerbe foglalásában volt.

Damaszkuszi után pedig már a teológiának nem is kellett, hogy bármiféle kapcsolata legyen a filozófiával. Hiszen a filozófia folyamatosan keresi az igazságot, és az idők végezetéig ezt fogja tenni. Az egyház viszont birtokolja az igazságot, és ez az igazság már szövegileg is ki volt dolgozva ekkorra.
andronikos 2017.06.04 09:36:22
@matthaios: "Ezek nem állnak szemben az értelemmel, de meghaladják az értelmet"

Éppen ezért irracionálisak az ember számára, mert az emberi racionalitás körén kívül esnek. Valami vagy racionális, vagy irracionális, az emberi értelem számára nincsen harmadik megoldás.

Az Isten számára persze ezek is "racionálisak", de az minket nem érint.

De mivel a mindenttudás és a végtelen bölcsesség az isteni értelem két tulajdonsága, ezért mégis inkább úgy helyes fogalmazni, hogy az Ő esetére nem értelmezető a racionális-irracionális megkülönböztetése, hiszen nincs olyan, ami kívül esne az Ő "racionalitása" körén. Istent nem tudjuk ebbe a fogalmi skatulyába (sem) belegyömöszölni.

"Hadd növekedjék tehát, és gyors léptekkel haladjon előre a kor és évszázadok fokozata szerint az egyeseknek úgy, mint minden embernek..."

Ez a szöveg eleve feltételez egyfajta lineáris társadalmi fejlődést. A keleti kereszténység ilyent nem tesz.

A világ ugyan folyamatos változásban van, de a társadalmak hol fejlődnek, hol visszafejlődnek. (És ha azt vesszük, hogy valaha a világ jelentős részén államvallásá nőtte ki magát a kereszténység, mára pedig részben az iszlám, részben a szekularizmus hódította meg az egykori keresztény államokat, akkor éppenséggel visszafejlődésről kell beszélnünk.)

Mindenesetre ugyanaz a néhány általános léthelyzet illetve társadalmi alapséma variálódik az elmúlt kétezer év történelmében, a kereszténységnek pedig ugyanezen ismétlődő variációk között kell léteznie.
andronikos 2017.06.04 09:59:53
@matthaios: Visszatérve még egy gondolat erejéig az értelemre.

Az érvelésed ott csúszik félre, hogy nem lehet általánosságban értelemről beszélni. Van külön emberi értelem, és van külön isteni értelem, a kettő közötti különbség pedig akkora, hogy gyakorlatilag összevethetetlenné teszi a kettőt. Ami persze nem az jelenti, hogy ne lenne közvetlen kapcsolat a kettő között.

Ez pontosan olyan, mint az emberi lélek és a Szentlélek viszonya: a kettő között valamiféle közvetlen kapcsolat van, de a távolság mégis áthidalhatatlanul nagy, és összehasonlíthatatlanná teszi a kettőt.
„...kincseiből régit és újat hoz elő.” (Mt 13,51) Ezen írás előző részében – Gerald O’Collins nyomán – három szempontot soroltunk fel annak bizonyítására, hogy Ferenc pápa tanítása összhangban áll az egyházi hagyományokkal és kreatív módon továbbfejleszti a II. Vatikáni zsinat tanítását. Az eddig…..
andronikos 2017.06.03 19:16:14
A 7. pontra reagálva, szerintem ezzel a zsidó-kérdéssel sikerült az egyháznak átesni a ló túlsó oldalára, méghozzá úgy, hogy igazából sosem voltunk az innensőn. Nyilván elő lehet halászni a történelem bugyraiból egy csomó klerikust, akinek ilyen-olyan antiszemita (vagy annak tűnő) megnyilvánulásai voltak, de a zsidóságot elítélő hitigazságot sohasem fogadott el az egyház, sem zsinaton, sem más fórumokon.

"Velük együtt hiszünk az egy Istenben, aki a történelemben tevékenykedik, és velük együtt fogadjuk be a közös, kinyilatkoztatott szót" - tessék az Isten helyett behelyetesíteni a Szentháromság szót, és máris nem igaz a mondat! A második isteni személy ráadásul megtestesült, így emberként is "tevékenykedett a történelemben", amit a zsidóság tagad.

A zsidó vallás LÉNYEGI RÉSZE Krisztus személyének tagadása, míg a kereszténységé értelemszerűen az ezzel ellentétes álláspont. Ez kibékíthetetlen ellentét, ezen nincs mit "párbeszélni".

De arra mondjuk befizetnék, amikor az Izrael államot elítélő és el nem fogadó hithű ortodox zsidók az Izrael államot mellszélességgel támogató cionista neoprotestáns keresztényekkel "párbeszélnek". :D

"A VI. Pál pápa és a zsinati atyák nagyon is tisztában voltak vele, hogy erős bibliai alapok állnak rendelkezésünkre, hogy a zsidókról szóló teológiai tanítást (és a hozzájuk fűződő viszonyt) megújítsuk"

Megint a szokásos vesszőparipámmal jövök: ha egyszer volt egy bizonyos teológiai álláspont, ami ezer évig jó volt, akkor újabb ezer év elteltével miért kell "megújítani" a dolgot?

De úgy is megkérdezhetném, hogy ezek szerint akkor az egyházatyák és a korábbbi zsinatok atyái nem ismerték ezeket az "erős bibliai alapokat"?

De ha már itt tartunk, az Újszövetségből az is kiderül, hogy az apostolok a Krisztus elfogadó zsidókról, tehát a zsidókeresztényekről nyilatkoznak pozitívan.

A Krisztust elutasító zsidókról Pál hol önmarcangoló fájdalommal (Róm 9,1-3) hol pedig kifejezetten indulatosan és elutasítóan szól (ApCsel 28,16-31). Nem mondom, hogy ez utóbbi lenne a követendő példa, de nem tehetünk úgy, mintha ez benne sem lenne a Szentírásban.

És még egy fontos tudnivaló. A zsidó vallás ma ismert irányzatainak egyike sem létezett még az apostolok korában, mindegyike már a kereszténység után alakult ki. (Mindössze két kivétel volt, a jemeni és az etiópiai zsidó diaszpóra, melyek hitélete jóval a Krisztus előtti időkre nyúlt vissza. Őket azonban Izaelbe telepítve minden eszközzel igyekeznek eredeti hitéletüktől eltántorítani és a rabbinikus judaizmus keretei közé asszimilálni.)

A Jézus kora után megjelenő zsidó irányzatok kialakításnál pedig nem egy esetben a kereszténységgel való szembenállás konkrét szempont volt (például a Tóra-ünnnep bevezetése, a Széder-este rituáléjának módosítása, a deuterokanonikus könyvek elvetése, stb., stb., stb.)

Tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy az apostoli kor zsidó hitéletének leghűbb őrzöje maga az egyház, még ha erősen krisztianizált formában is őrzi az akkori zsidó vallás elemeit. (Például Jézus korának Széder-estéit a húsvéti pászkaszentelés hívebb formában őrzi, mint a mai Széder-esték a Széder-tállal, ami akkor még nem is létezett. Reményeim szerint erről nemsokára megjelenik egy bejegyzésem.)
Mindannyiunk életében megvannak a tapasztalatok – fájdalmak, remények, kudarcok –, ez már csak így szokott lenni az életben. Velem is így van ez. Viszont ahogy öregszem mindinkább azt veszem észre, hogy az, amit én az életben gyengeségnek, kudarcnak, hiánynak, éltem meg, vagy ami csalódást okozott,…..
andronikos 2017.05.26 21:06:55
Pacsy írásaival szinte mindig egyet szoktam érteni, de a jelen eset kicsit más, amolyan "határeset".

Jézus Krisztus pokolraszállásáról részletes infromációkat őrzött meg az apostoli hagyomány, ezek a részletek pedig konkrét teológiai mondanivalót hordoznak.

Ettől a konkrét mondanivalótól eltérni - szerény véleményem szerint - nemigen szabad, bármennyire is szimpatikus az alternatív intrepretáció. Akkor is, ha ez az alternatív értelmezés amúgy különben teológiailag is korrekt. Egyszerűen azért, mert az üdvtörténet minden eseménye pontosan arról szól amiről, és nem másról; ezek a történetek és történések nem variábilisak.

- Egy gondolat erejéig érdemes tudatosítani, hogy Krisztusnak a lelke szállt alá a poklokra, miközben a teste a sírban nyugszik.
- Ez a pokolraszállás az evilági időszámítás szerint péntekről szombatra virradó éjszaka, pontban éjfélkor történt. Az események kronológiájáról részletesen írtam korábban a blogomon:
andronikosz.blogspot.hu/2016/05/a-nagyhet-tortenesei-jezus-evilagi.html
- Krisztus a dicsőséges pokolraszállásával legyőzi a halált, és az arra méltó lelkeket kiszabadítja az alvilág fogságából.
- Ezeket a lelkeket Szent Mihály arkangyal vezeti be a Mennyek Országába.

Ezeknek a vázlatosan ismertetett tényeknek persze Pacsy értelmezése sem mond ellent alapvetően. Indokolatlannak érzem azonban a múlt időre "kihegyezni a történetet", hiszen az egész lényege pontosan az örökkévalóságról, az időtlenségről szól.
A kereszténység mozgalma jelentéktelen zsidó szektából alig két évszázad leforgása alatt államvallás, a 16. századra pedig a legnagyobb világvallás lett. Vajon mi volt sikerének titka? És milyen tanulsággal szolgál ez a mára nézve? Persze egyesek szerint az akkori körülményeknek semmi köze a…..
andronikos 2017.05.24 00:59:08
Hosszabb kihagyás után ismételten üdvözlök mindenkit a blogon!

Néhány kiegészítést és pontosítást tennék a cikk történeti áttekintő részével kapcsolatban.

1. A római hatóságok kezdetben valóban nem üldözték a kereszténységet, de a zsidóság viszont igen. Három nagy keresztényüldözési hullám volt, az első a farizeusok részéről, a második a zsidó király kezdeményezésére, a harmadik pedig a templomi papság felbujtására. Aznap, amikor István diakónust megkövezték, ugyanaznap szenved vértanúságot Nikánor diakónus is és kétezer (!!!) mártírtársuk. (A szám azt is jelzi, hogy annyira azért mégsem volt létszámában csekély a kereszténység.)

2. A Konstantini fordulattal (Kr. u. 313). megszűnik a keresztényüldözés, de még nem lesz államvallás a kereszténység, majd csak "néhány császárral később", Nagy Tehodosius alatt, Kr. u. 390-től. Az első keresztény birodalom Örményország (Kr. u. 300), a második Etiópia (Kr. u. 330) és Róma csak a harmadik ebben a sorban.

3. "A közösségek hamar kialakították sajátos szókészletüket, gondolkodásmódjukat és teológiájukat is." - Ez sajnos csak félig igaz. Bár a teológia tartalmában valóban már Pál apostollal és János evangelistával kialakul, de a teológiai nyelvezet csak az egyetemes zsinatok fórumain egységesül. (Az egyáztörténet-írás ezért különbözteti meg a Nikaia előtti, és a Nikaia utáni egyházatyákat.) De még a zsinatokon sem működött a közös nyelv tökéletesen, hiszen az efezusi és a khalkedoni egyház-szakadások nem valós tartalmi eltérések, hanem csak megfogalmazásbéli különbségek miatt következtek be. (Ezt az érintett felek azóta már hivatalosan is kimondták, hogy tényleges teológiai különbségek nincsenek közöttük, a kommunió azonban azóta sem állt helyre.)

4. "Az Apostolok Cselekedeteiből arról is értesülünk, hogy az első keresztény összejöveteleket magánházaknál tartották..." - Pontosabban magánházaknál is. Azt is azonban látni kell, hogy ezeket a magánházakat a liturgikus céloknak megfelelően átalakították, a Dura-Európoszban feltárt ilyen magánház-templomban például még keresztelőmedence is van, a falakat pedig mindenhol keresztény tematikájú falképek és szimbólumok borították. A másik rendszeres helye az istentiszteleteknek a vértanúk és az elhunyt testvérek síremléke volt, lásd római katakombák, illetve pécsi ókeresztény sírkápolnák. Emellett olyanról is tudunk, hogy korábbi pogány szentélyeket használtak istentiszteleti célra, már az üldöztetés időszakában is.

5. "A “ti” és “ők” egyáltalán nem, vagy csak igen kevéssé keveredett egymással; ez nyert később teológiai kifejeződést is olyan megjelölésekkel, mint “a világosság fiai” és “a sötétség fiai”" - Nos ez spirituális értelemben igaz, az elkülönülés éles volt, és nem is volt könnyű a "klubba bekerülni". A jelentkezőt rendszerint csak a soron következő harmadik Húsvét alkalmával keresztelték meg, amennyiben a 2-3 év katekumenátus alatt erre méltónak bizonyult a hitjelölt. Viszont ha szociológiai szempontból nézzük a dolgot, akkor a keresztények teljesen integráns részét képezték a társadalomnak, élte mindegyikük a társadalmi státuszuknak megfelelő életet és gyakrolta a hivatását. Az ókeresztény kor szentjei között egyaránt találunk rabszolgákat, földműveseket, kézműveseket, kereskedőket, de még császári hivatalnokokat és katonákat is. Sőt, még a császárok és a császárnék között is voltak szentek, már abban az időben is, amikor a kereszténység még csak egy választható opció volt, és nem pedig mindenkire kötelező államvallás.
Röviden szeretnék nektek egy olyan témáról írni, amiről majdnem soha nem olvashatunk a spirituális élettel kapcsolatban. Pedig nekem úgy tűnik, hogy fontos, sőt nélkülözhetetlen kérdés; olyasvalami amivel mindenki találkozik, ha valaha is komolyan és tudatosan rászánta magát a lelki életre. A…..
andronikos 2016.06.01 15:43:58
@Pandit: "Ez számomra így nem OK. Akkor milyen "természetű"? Biztos, hogy az pszichológia?"

Félreérthetően fogalmaztam. Nem a pszichológiára, mint tudományra gondoltam, hanem az emberi psziché területére. Döntéseink túlnyomó többségét irracionális alapon hozzuk meg, minimális csak a racionális döntéseink aránya. Bármennyire ledöbbentő, de így van, és ezt a pszichológia, mint tudomány, teljesen racionálisan kidolgozott mérések alapján állítja :)

Tehát gondolhatunk nagyon frappánsakat a világról, az az életünk kisebb hányadára lehet csak kihatással. Emellett fontos az is, hogy a lényünk irracionális aspektusát is megfelelően tudjuk koordinálni, az irracionalitás saját szabályszerűségei szerint. Vagy a poén kedvéért úgy is mondhatnám, hogy az irracionalitás saját logikája szerint. :)
andronikos 2016.06.01 17:54:35
@matthaios:
Köszi, hogy ezt a dogmát tisztáztad! A legszűkebben véve dogmatikailag tehát nincs probléma ezzel, mert nyitva hagyja a kérdést.

Ugyanakkor maga a nyitva hagyás jelen esetben mégis problémás. Hiszen az esemény megtörtént, és vagy így történt meg, vagy úgy történt meg. Valamelyik tábor tévedésben van.

Nem biztos, hogy önmagában csak ez az egy tévedés olyan nagy baj lenne. (Bár ha másként nem is, történelem-hamisításként mégis az.) A dolog azonban annak okán sem lényegtelen, mert mindkét tábor nagyon fontos további teológiai következtetéseket von le abból a tényből hogy Mária testileg meghalt, illetve hogy testileg nem halt meg.

Nyilvánvaló, hogy amelyik tábor tévedésből indul ki, annak a további következtetései is súlyos tévedések. Na ilyen helyzetben jogosan várható el, hogy a teológia helyre tegye a dolgot.

A bálványimádásra meg szerintem kár szót vesztegetni. Minden bálványimádássá lesz, ha öncélúvá válik. Hogy az öncélúság mikor áll fenn, és mikor nem, az persze vitatható.
andronikos 2016.06.15 15:15:49
@türkiz: Vívódtam egy kicsit, sőt, nem is kicsit, mert nem igazán érzem tisztemnek, hogy ebbe a nagyon is személyes diskurzusba beleszóljak. De aztán mégis csak az kerekedett bennem felül, hogy talán pont emiatt érdemes belekotyognom, és egy kívülálló szempontjait is ide hoznom.

"1. A tartalom ott él Benned, hordozod, csak rosszul tolmácsolod."

Ezzel a magam részéről határozottan vitába szállok. Szerintem @pacsy: teljesen jól tolmácsol, én legalábbis kivétel nélkül (nem költői túlzás, valóban kivétel nélkül) mindig érteni vélem a mondanivalóját.

Ugyanakkor persze azt is látom - és ezzel nem is nagyon tudok mit kezdeni - mintha ezzel tök egyedül lennék ezen a blogon. A többi fórumozó (legalábbis akik "pacsy-ügyben megszólalnak") vagy mintha nem értenék, vagy mintha teljesen félreértenék a szavait, rendszeresen és tendenciózusan.

Valószínűleg velem sem stimmelnek a dolgok, azért pendülök egy húron pacsyval, de azt azért fontosnak tartom jelezni, hogy létezik legalább egy olyan olvasója pacsynak, aki nem érti őt félre :)

"2. Mindaz, amit hordozol erről, eleve hiányosan van jelen az életedben, nem állt még össze, ugyanakkor elég sokat hallottál már róla ahhoz, hogy tudj róla beszélni."

Ehhez nem tudok hozzászólni. Pacsyt személyesen nem ismerem, írásait olvasgatom, illetve egy előadását láttam felvételről a Pax tévében, ennyit tudok róla.

Ha tegyük fel, helytálló az ítéleted, és mindez valóban így van, ahogyan írod, az mondjuk részben indokolná az álláspontodat. De ez esetben is csak részben!

Mert attól még tényszerűen pacsynak van igaza (állítom én), ha esetleg ezt ő a saját életében sem tudja realizálni (állítod te).

Most persze valami olyasmi szentenciát lehetne levonni, hogy emelkedjünk felül a személyes érintettségeken stb, stb... de nem ez volt a célom.

Mindössze csak azt tartottam fontosnak jelezni (ezt viszont valóban fontosnak tartottam), ahogyan már utaltam rá fentebb is: létezik az a nézőpont, ahonnan tekintve pacsy tanítása teljesen érthető, sőt, mi több: magától értetődő.
Nemrégiben kispapoknak kellett elmélkedési pontokat adnom. Ilyenkor az ember próbálja előszedni a legjobb tudományát és olyasmit igyekszik mondani, amit tényleg a legfontosabbnak tart. S lehetőleg úgy, hogy az segítse is őket; hogy aztán majd „nagy pap” korukban is emlékezzenek rá… Én arra jutottam,…..
andronikos 2016.05.30 21:40:44
@matthaios: Az általad leírtak szentségtani aspektusával egyetértek, és jó dolog ezt ilyen összeszedett megfogalmazásban olvasni.

Ami a papi cölibátust illeti - bár természetesen ez nem az én laikus kompetenciámba tartozik - félmegoldásnak érzem. Nekem nem az a problémám, amit általában kritikaként fogalmaznak meg, hogy miért nem nősülhetnek (szentelés előtt, természetesen) a róm. kat. papok, hanem ha nem nősülnek, akkor miért nem teszik le a szerzetesi fogadalmat is?

Akkor talán az a bizonyos magányosság-érzet sem jelentene akkora problémát, mint ahogy pacsynak jelezték.

De ha jól tudom, született is már így szerzetesrend: világi papok egymás társaságát keresték a magány ellen, majd a közösség olyan erőssé és szervezetté vált, hogy szerzetesrenddé nyilvánították.

"Az én összefoglalásom: a pap, a szerzetes és a világi hívő között olyan különbség van, amelynek a felkészülésben és aztán az életben is meg kell mutatkoznia."

Nos ezzel elviekben egyetértenék, de a gyakorlatban őszintén szólva nem tudok mit kezdeni vele.

A kicsit hosszúra sikeredett szocmunkás-sztorimnak az lett volna a lényegi mondanivalója, hogy valaki vagy alkalmas szocmunkásnak vagy nem, de szocmunkást képezni nem lehet. Konkrét ismereteket persze lehet adni nekik, és kell is, de kiképezni úgy, mint ahogy kiképeznek egy darukezelőt, vagy egy fogorvost, úgy nem lehet.

(Zárójelben megjegyzem: annak ellenére jutottunk erre a következtetésre, hogy igazából nagyon sokan szerettünk volna abban hinni, hogy de igen, a szocmunkás képezhető. De higgadtan átgondolva, tapasztalatainkat leszűrve, mindenféle megközelítésből bukott ez a kiindulási tétel, be kellett látnunk, hogy a szocmunkás nem képezhető.)

Ugyanezt gondolom a papságról is: nem képezhető. A többlet, ami a papsághoz kell, az magával a felszenteléssel jár. De a többit, hogy a papképzésben ez hogyan nyilvánulhat meg, nem tudom elképzelni sem. Persze, a papsághoz szükséges konkrét lexikális tudást meg kell szerezni, de az más kérdés.

A papsághoz szükséges attitűd, vagy mentalitás nem sajátítható el, vagy van, vagy nincs. Ezt csak szűrni lehet, oktatni nem. Csiszolni persze csiszolható, ha megvan ez az elhivatottság, de ez megint csak más kérdés.
andronikos 2016.06.01 11:32:29
@jabbok:
Ami a képzést, oktatást illeti, szerintem teljesen egy véleményen vagyunk, csak más jelentésárnyalatukban használtuk ugyanazokat a kifejezéseket.

"A másik fele az igazságnak az, hogy a hat pont szerint, vagy bármi más szerint is lehet élni úgy, hogy az „mit se használjon nekünk.” Hogy a gyakorlatunk csak halott gyakorlat maradjon."

Nos nem mondom, hogy ebben nincsen igazság, van, nem is kevés. DE:

1. Ha így is van, ez akkor sem jogosít fel minket arra, hogy ne próbálkozzunk meg a "gyakorlatokkal". Ez körülbelül olyan lenne, hogy senki nem menjen ki az útra, mert sok a közlekedési baleset.

2. Ha alaposan kielemzed a szavaidat ez egy egoista álláspont. "A gyakorlatunk halott marad": Na és?

Adok egy koldusnak 100 forintot, könnyen lehet, hogy úgy járok, mint a viccbéli milliomos a mennyország kapujában: "adjátok vissza a 100 forintját, és küldjétek a pokolba". Viszont az a koldus mégiscsak kapott 100 forintot! És ez az, ami nagyon nem mindegy!

3. Hogy egy gyakorlat mennyire marad halott vagy mennyire válik élővé, pont arról szól Pacsy másik írása: rutin, mint halott gyakorlat vs. jelenlét, mint élő gyakorlat.

A kiégett házaspárok, lelkileg kiszáradt papok megrekedtek a rutin szintjén. Volt egy kezdeti lelkesedés, ami arra elég volt, hogy elinduljanak az adott úton, de közben úgy fogyott el ez a lendület, hogy a "jelenlevésig" nem jutottak el, csak a "rutinba" kapaszkodtak, ami persze megbosszulta önmagát.

De ez nem titok, hogy ez a buktató egy reálisan létező veszély. Nyilván nem véletlenül kapott a téma egy önálló bejegyzést is. Ugyanebben a témában a több ezer oldalas Filokáliát bárhol fölcsapva találunk ide vonatkozó tanítást.
andronikos 2016.06.15 11:17:07
Nem olvastam még az összes újabb kommentet, de @matthaios: alábbi gondolataival teljesen egyetértek:

"A prioritás nem azt jelenti, hogy csak ez van. A papság esetében én a prioritást a lelki életre (meg a szolid teológiai tudásra) helyezném. Ugyanis ez még akkor is tud segíteni, ha a „körülmények” vagy a „rendszer” nem tökéletes. Ennek a hiányát viszont a (látszólag) jobb körülmények és rendszer sem tudja pótolni."

Ez tulajdonképpen még ránk, laikusokra nézve is érvényes megállapítás. Nem csak a papképzésnek, de még egy általános iskolai hittan-oktatásnak is ebből kéne kiindulnia.
Augusztus. Szokott, nyár végi angol időjárás. Napsütéses hajnalok, borongós délelőttök és esős délutánok. Szokásos teázások és szokásos beszélgetési témák. Kivéve egyet. Érdekesebbnél érdekesebb hírek jönnek Magyarországról. Megszállás, rezsim, segélyszervezetek, kerítés, Unió, regisztráció… mindez…..
andronikos 2016.04.30 22:16:45
Szubjektív megjegyzések, csak úgy ömlesztve:

1. Az 1905-ös "Boszna-okupációtól" kezdve, a délszláv háborún át, Szerbia legutóbbi NATO-bombázásáig, a rokonságomnak minden háborúban voltak menekültjei, és minden jelentősebb migrációs hullámban voltak gazdasági elvándorlói. Aki meg éppen nem menekült, az menekülteket fogadott be, vagy segített más módon. Nagyon konkrét és nagyon személyes "migránstörténetek" öröklődnek családunkban nemzedékről nemzedékre, most már több, mint száz éve.

Ezen történetek fényében, azért sehogy sem tudom azt emberileg megérteni, amikor valaki a néhány hetes csecsemőjével letelepedik Idomeniben a sárba, és várja a csodát. Ez nem túlélési stratégia, erre egyszerűen nincs mentség.

2. Nem könnyű magunkban sem feldolgozni azt, gyereknek elmagyarázni meg szinte lehetetlen, hogy a bangladeshi gazdasági menekült, aki elvileg a nyomor elől menekül, már egy éves jövedelmemnek megfelelő pénzt fizetett ki az embercsempészeknek, és még egy éves jövedelmemnek megfelelő összeg lapul ott a zsebeiben. Eltarthatná a szegénysorsú családomat, mégis mi segítjük őt.

3. Azt is érdemes átgondolni keresztény szemszögből, hogy az embercsempészeknek kifizetett pénzzel a szervezett bűnözést, a maffiát támogatják, akik viszont egyéb bűncselekményeket is elkövetnek az embercsempészésen túlmenően. Mást ne mondjak az Iszlám Államnak is nagyon jelentős jövedelmei vannak az embercsempészetből, különösen Líbiában.

4. Továbbá azt is érdemes átgondolni, a keresztény erkölcs szempontjából is, hogy mi a következménye a gazdasági migrációnak. (A jelenlegi migárnsáradatnak ugyanis a harmada menekül háború elől, a többiek gazdasági bevándorlók, ezzel remélem tisztában van mindenki.) Soha nem a legelesettebbek, legrászorultabbak indulnak útnak, hanem az a tettrekész, elszánt, talpraesett réteg, aki erre elő tudja teremteni az anyagiakat és meg tudja szervezni a kapcsolatrendszerét - és akikre alapozva lehetne valamelyest élhetőbbé tenni eredeti hazájukat. Az ő befogadásukkal, ezzel a sajátos brainstorminggal, az eredeti hazájukat még inkább a nyomorba taszítjuk.

Őszintén szólva nagyon meglep, hogy a globális szociális problémákra amúgy érzékeny Ferenc pápának ez a szempont nem szempont. (Vagy pedig ennyire eltorzítja a média a Szentatya szavait, ideértve a hivatalos katolikus médiát is.)

Az, hogy etessük az éhezőket, itassuk a szomjazókat, stb. nem arról szól, hogy egy, vagy tíz, vagy egyezer, egymillió migránst kell megetetünk és megitatnunk, hanem MINDENKIT, aki rászorul. Aki annyira elesett, hogy még elindulni sem tud a hazájából. Vagy hogy mást ne mondjak, azt a közel négymillió embert kell etetnünk, aki magyar állampolgárként él a létminimum alatt Magyarországon.
andronikos 2016.05.09 10:02:38
@Hermes the God in Yellow:
Most, hogy éppen IM nem aktív a blogon, te lettél az új holokauszt-felelős is?

Szánalmas, hogy bármiről is szól a vitaindító bejegyzés, mindig van valaki, aki rögtön már az első kommentjében az LGBTQIA és/vagy a holokauszt-témát rángatja elő. Mindig van egy ügyeletes valaki, akinek mindenről "az" jut eszébe.

Nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, de bő húsz évet dolgoztam mentálisan ilyen vagy olyan módon sérült fiatalok között, így a szimptómákat azért nagy százalékban felismerem. A te folyamatos megnyilatkozásaid, az én olvasatomban, három különböző súlyos mentális problémáról árulkodnak.

Ilyenkor abban reménykedem, hogy igazából nincsen semmi bajod, hanem csak szándékosan cukkolsz minket, közben pedig jókat röhögsz magadban. (Bár valójában ez is egy pszichés probléma, de ez még a legkisebb rossz a többihez képest.)

"szomorú ezt látni" - Valóban. Minden szempontból.
andronikos 2016.05.09 10:23:02
@Pandit:
"Miért kellene árnyaltan gondolkodnia (vagy inkább fogalmaznia?)?"

Mert a gondolkodás vagy kellően árnyalt, vagy pedig nem is gondolkodás.

HtGiY hozzászólásai nem kritikát fogalmaznak meg, se nem konstruktívat, se nem kevésbé konstruktívat, hanem ezek egyszerű dühkitörések. (Már ha egy dühkitörés egyszerűnek nevezhető.) Más kérdés, hogy "vak tyúk is talál szemet"-alapon van bennük néha valami jogos kritika-szerű felvetés is, de az alapszitu nem erről szól.

De fenntartom, amit neki címeztem fentebb: titokban reménykedem, hogy csak poénkodik (már amennyiben ez poénnak tekinthető), és a helyzet messze nem olyan súlyos, mint amilyennek mutatja magát.
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
andronikos 2016.04.14 18:24:39
@Hermes the God in Yellow:

"az, amit jellegzetes román templomra példaként hozol, az nagyon bizánci, sőt "high church", még akkor is, ha romániában áll"

Persze, mert a jellegzetes román templom az a jellegzetes bizánci templom :) Nem véletlenül, hiszen a románok a bizánci rítusú kereszténységet vették fel, délszláv közvetítéssel.

"a máramarosi fatemplomokat tiszta népművészetnek tartom. nem hiszem, hogy azok a világtól elzárt, teljesen csóró, analfabéta és minden fejlődésből kimaradt emberek más inspirációt követtek volna, mint a saját zsenijüket"

Ebben tévedsz. Egyrészt ezek nem "világtól elzárt, teljesen csóró, analfabéta és minden fejlődésből kimaradt emberek" voltak. Az ácsok és kőművesek meg különösen nem, hiszen nekik a világot be kellett járni, hogy folyamatos megrendeléshez jussanak. Ha felépült a templom, a kastély, mehettek a szomszéd grófságba, országba, mert ahol végeztek, ott több száz évig nem lehetett komolyabb megrendelésre számítani.

Másrészt a templomépítés mindig a püspök engedélyével és felügyeletével zajlott, még a legkisebb, legeldugottabb településen is. És a püspökök azért láttak valamit a világból, ha mást nem is, de évente a fővárost mindenképpen, amikor összeültek zsinatra. Azt tehát folyamatosan tudták követni, hogy milyen építészeti tendenciák jelentek meg az ország legfejlettebb régiójában. Ebből aztán otthon azt valósították meg, amiről úgy gondolták, hogy megvalósításra érdemes.

Továbbá a templomépítésnek szigorú szabályai vannak, nem lehet, sőt, nem szabad kizárólag a "saját zsenit" követni. A liturgikus előírásokat be kell tartani.
2016. február 28-án zajlott le a 88. Oscar-gála. Ennek kapcsán egy filmes sorozat formálódott lassan bennünk. Olyan filmeket vennénk sorra az Oscar-gála kapcsán vagy az elmúlt pár évből, melyekben papokkal is találkozhatunk...
andronikos 2016.03.20 10:36:40
@Pandit:
"A média azzal, hogy részletesen feltárta a papság szexuális visszaéléseinek történetét, az Egyházat elvezette ahhoz, hogy elismerje a tagjai által elkövetett bűntetteket és bűnöket"

Mit állítunk? - hogy "elvezette" - állítmány
Ki? Mi? - a "média" - alany
Kit? Mit? - az "Egyházat" - tárgy
stb.

Ez a magyar mondat teljes egyértelműséggel azt állítja, hogy a média vezette el az Egyházat a tagjai által elkövetett bűnök beismerésére.

Amit te jóindulatúan kiolvasol ebből a mondatból, hogy a médiának ebben csak jótékony segítői szerepe volt, azt én sehol nem látom sem ebben, sem a többi a többi mondatban. Egyébiránt az is elég ciki lenne, ha a médiának "csak" a "mellékszereplői segítésétől" függene az egyház moralitása.

Lélek ott fúj, ahol akar valóban, és ebben a történetben pont a Lélek fújását hiányolom. Ha nem lenne odaírva, hogy egy bíboros nyilatkozik, azt hittem volna, hogy egy szekularista polgárjogi aktivistát olvasok. :(
A mai világ átalakulóban van. Nem meglepő tehát, hogy a hagyományos szerzetesi fogadalmaink, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség gyakorlata is tükrözi ezeket a változásokat. Ahhoz, hogy képesek legyünk megőrizni mindazt, ami belőlük megőrzésre méltó (vagyis a…..
andronikos 2016.02.02 10:00:45
@Kitalátor (másként) gondolkodó:

"A lényeg az, hogy az én sekélyes ismereteim szerint teológiai-liturgikus vita miatt soha nem jött létre egyházszakadás"

Liturgikus vita miatt valóban nem, de teológiai miatt igen. Tulajdonképpen az általad felhozott "melegterror" is ez a kategória, hiszen ez is teológiai problémaként jelentkezik.

Teológiai vita volt az efezusi és khalkedóni egyházszakadás is. Mint később kiderült, és ezt mára már hivatalosan is deklarálták, a két fél ugyanazt mondta, csak más fogalomrendszerrel közelíti meg az adott krisztológiai kérdést - a vita tehát nem vita volt, hanem félreértés. De úgy indult, mintha valós teológiai vita lenne. (De tagadhatatlan az is, hogy az emberi gyarlóság is szerepet játszott mindkét esetben.)

Aztán a nagy skizmának is az egyik közvetlen oka a "filioque" körüli teológia nézeteltérés volt, a másik pedig egy szervezeti kérdés, konkrétan a pápaság intézménye - habár ha jobban belegondolunk, a szervezeti kérdés is teológiai kérdés. És valóban, itt is szerephez jutott az emberi gyarlóság.

Az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban még egy gondolat. Nagyon lényeges: Történt ami történt a korábbi évszázadokban, de II. JP pápasága alatt megkezdődött egy megbékélési folyamat az orosz ortodox egyház és a Vatikán között. A tárgyalások egész magas szintig jutottak, és több konkrét megállapodást is aláírtak már.

Egyik ilyen volt, hogy közösen állást foglaltak a prozelitizmus ellen. Azaz az orosz ortodox diaszpóráknak is létjogosultsága van a hagyományosan római jurisdictiós területen (azaz Nyugat-Európában) létezni, mint ahogy a görögkatolikus és római katolikus diaszpóráknak is létjogosultsága van moszkvai jurisdictiós területen létezni - azonban egyik egyház sem fejt ki intenzív, tömeges missziós tevékenységet a másik térfélen. Ez már egy konkrét aláírt megállapodás volt.

Ugyancsak tárgyaltak a sztálinizmus alatt eltulajdonított egyházi vagyonról is, nem tudom ebben meddig jutottak.

Mindenesetre ezt a tárgyalási folyamatot törte derékba a rendszerváltás utáni görögkatolikus templomfoglalás. Az aláírt szerződéseken meg sem száradt a tinta, máris érvényüket vesztettek.

Most, húsz évvel később, amikor már-már kezdett enyhülni a feszültség, és óvatosan ismét fel-felvetődött a tárgyalások felelevenítésének a szükségessége, akkor az újabb templomfoglalási akciósorozat ezt fojtotta el csírájában.

Az ortodox egyház meg csak ül és figyel, és azon aggódik, hogy vajon hol fog megállni ez a folyamat, és vajon ki fogja az önkényes görögkatolikus templomfoglalókat megállítani, ha a Vatikán erre szemmel láthatóan nem hajlandó.
andronikos 2016.02.02 11:28:24
@Kitalátor (másként) gondolkodó:

"A párbeszéd esélyét rontó - soha nem egyoldalú, csak egyoldalúan ismert vagy tálalt - történések, akciók, bűncselekmények mögött is mindig meg meg lehet találni azt a hatalmi tényezőt, azt az embercsoportot, akik hasznot húznak az ellentétekből. Csak nehezen áll össze a kép.
Főleg, ha nem tesszük le a szemellenzőt."

Éppen ezért érdekelne a Vatikán álláspontja is a jelenlegi templomfoglalásokról és a jövőbeni tárgyalások esélyeiről. De a Vatikán ezekről mélyen hallgat, ami ezért ebben a kontextusban mégiscsak egy nagyon sokatmondó hallgatás - "Cui prodest?"

Az orosz-ukrán ortodox álláspont ismert, és nem is bonyolult: majd ha lesz miről, akkor ismét tárgyalunk, de addig is szüneteltetjük az udvariassági látogatásokat, nem keltünk hamis illúziókat a nagyközönség felé.

Csak az érdekesség kedvéért: Nem tudom mennyire ismert, de Kirill pátriárka volt korábban még az ortodox-katolikus párbeszéd egyik kulcsfigurája, és ellenlábasaitól nagyon sok kritikát is kapott a "túlzott katolikus-barátsága" miatt. Ő tehát a legapróbb részletekig képben van, még csak azt sem lehet mondani, hogy a gonosz ortodox papság félreinformálja a pátriárkát, ezért állnak a tárgyalások.

Mellesleg az ortodox médiában sem címlapos történet ez a templomfoglalósdi. Ha Ukrajna kerül szóba, akkor fő téma a polgárháború az összes borzalmaival, illetve az ukrán ortodox vs. ukrán ortodox belviszály. A templomfoglalás csak az "egyéb sajnálatos események" kategóriába tartozik.

Bár az azért elég határozottan megfogalmazódik, hogy ennek valamiféle rendezését tekintik a további ortodox-katolikus párbeszéd előfeltételének.
Ha megkérdezzük valakitől, aki történetesen katolikus, hogy hány szentség van, alighanem gondolkodás nélkül rávágja: hét. No és hány parancsolat van? A válasz ugyanilyen egyszerű: tíz. Ha rászánjuk az időt és egy kicsit utánanézünk néhány egyháztörténeti adatnak…..
andronikos 2016.01.08 10:01:34
Teljesen kézenfekvő a @matthaios: által linkelt írás érvelése.

Az jutott eszembe, hogy ezzel teljesen analóg a szerzetesi regulák hozzáállása, mely szerint csak a szexuális aktivitásra képes ember önmegtartóztatása tekinthető tisztaságnak, a szexualitásra képtelen ember szexualitás-nélkülisége nem az.

Éppen ezért eunuchok nem állhattak szerzetesnek. Ugyanezen logika alapján az egészséges embereket is csak bizonyos életkor után vették fel, amikor már meg tudták ítélni, hogy mi a szexualitás és az arról való lemondás.

(Speciális eset, amikor idős emberek álltak szerzetesnek, apácának, ők ezt megtehették. Ők özvegyként már "túl voltak" egy szentségi házasságon.)
andronikos 2016.01.09 16:14:31
@matthaios:
Ez így számomra összeáll.

Nekem a szóhasználattal van problémám a "házasság felbonthatatlanságát" illetően.

Az egyszerűség kedvéért, csak munkahipotézisként, induljunk ki abból, hogy a házasság az elhálással köttetik, vagy pedig, ezt helyettesítendő, a püspök áldásával a József-házasságra.

Ez esetben az el nem hált házasságok nem házasságok, nem felbontják őket, hanem megállapítják az érvénytelenségüket. Ilyenkor a házasság valóban felbonthatatlan. A József-házasságot sem lehetne felbontani, csak abban az esetben, ha létre sem jött, azaz nem volt püspöki áldás.

Viszont ha már maga a szövetségkötés, az maga az érvényes házasság, akkor ha valóban felbonthatatlan, akkor teljesen mindegy, hogy elhálták-e vagy sem, nem bontják fel, hiszen megköttetett és felbonthatatlan.

Vagy pedig az van ami, van, hogy érvényes a házasság, de mégis felbontható, ha nem hálták el. Ez esetben viszont a házasság nem felbonthatatlan, hiszen felbontják. Ez azért elég nagy önellentmondás.
andronikos 2016.01.09 21:46:37
@matthaios: Értem, köszi.

Ettől függetlenül továbbra is abszurdnak érzem a nyelvhasználatot. Bármennyire is árnyaljuk jelzőkkel a szavak jelentését, azért a teljesen ellentétes értelmezésig mégsem módosíthatjuk a kifejezés eredeti jelentését.

A másik meg az, hogy a megfogalmazás külső-belső horizontális dimenziója mellett (ha már ez hangsúlyosan meg lett jelentetve a modellben) hiányolom a megfogalmazásból a vertikális, a fölfelé, az Istenre mutató dimenziót.

Értem én, hogy ez (egyház)jogi terület és annak a szaknyelve, de azért mégiscsak Krisztusi egyik Szentségéről van szó.

(Mindegy, ez csak szubjektív dödögés volt részemről.)
2000. december 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése az 55/76-os határozatával a menekültek világnapjává nevezte ki június 20-át, amit 2001. június 20-tól kezdve minden évben megünnepelnek. Így kerül sor ennek megünneplésére az idén 2015. június 20-án,…..
andronikos 2016.01.06 18:42:15
@uszo:
"Ha én menekültet fogadok be a házamba (régen csináltam már ilyet többször erdélyiekkel) fogadja el amit nyújtani tudok és ettől még nem kezelem őket sakk bábuként. Tapasztalatom szerint aki normális mindig megérti ezt."

Nem egészen erről beszélek. Hanem arról, hogy ne Norvégia döntse el, hogy 860 menekült márpedig Magyarországon fog letelepedni, mikor nekik eszük ágában nincs nálunk letelepedni. Ezt értem én sakkozás alatt.

A konkrét példánál maradva, a 860 migránsból az 50 szíriai háborús menekültet Norvégia köteles befogadni. Ha nagyon nem bírja el a költségvetésük, majd a magyar MigSzol-aktivisták összedobják az árát :)))

A többi 810, nem háborús migránsból meg válogassanak kedvük szerint, a saját népesedéspolitikai kritériumaik alapján. A többit pedig toloncolják haza.

Esetleg azt még el tudom képzelni, hogy a hazatoloncolásra várók közül más európai ország ha akar, akkor befogad valakiket. De ha nem akar befogadni, akkor erre ne legyen kötelezhető, olyan nevetséges alapon, hogy az a migráns errefelé is áthaladt korábban.

Tudom ennek per pillanat nincs realitása. De lássunk tisztán, hogy csak a politikai szándék hiányzott ahhoz, hogy ez a mechanizmus olajozottan működhessen. Mint ahogy érdekes módon az USA és Kanada tud hasonló mechanizmusokat működtetni, mert ott megvolt erre a politikai szándék.
andronikos 2016.01.08 15:12:37
Ez a levél állítólag nagy visszhangot váltott ki - nos ez a visszhang az én internetes csápjaimat egyelőre még nem érte el, ezért megosztom veletek:
www.hirek.sk/belfold/20160106163150/Jozef-Banas-nyilt-levelben-fordult-Angela-Merkelhez.html
Persze lehet, hogy éppen most kapom meg millió körlevélben és megosztásban én is :) A teljes levelet nem ismerem még, de az itt közölt részletekkel teljes mértékben egyetértek.
Nem értek a politikához. A március 15-ei miniszterelnöki beszéd most mégis elgondolkoztatott. Orbán Viktor elég energikusan fogalmazott: „Nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy…..
andronikos 2014.10.23 22:31:06
@uszo: ... vagy sokkal inkább az, hogy az USA nem demokratikus állam.

Persze tudom, neked ez eszedbe sem juthat, neked az USA tabu, maga az Érinthetetlen Szent Tehén. Guantanamo pedig szerinted nyilván a demokratikus intézményrendszer legcsillogóbb gyémántja. Valószínűleg szerinted ez is a demokrácia legnemesebb gyümölcse:
www.youtube.com/watch?v=P_lN1fPfBkU
andronikos 2015.12.01 16:40:41
@Pandit: Én sem bírom megállni :)

Szerintem az nagyon is konkrét és nagyon is politikai válasz, hogy @jabbok: visszatérően azzal a "lerágott csonttal" szembesít például téged, hogy mindez a trutyi a TE nevedben és a TE hallgatólagos beleegyezéseddel történik.

Persze az enyémmel is. És ez nekem sem tetszik, és én sem tudom mit kéne hathatósabban tenni ez ellen. Éppen ezért megteszem azt, ami minimálisan megtehető, hogy a tényeket folyamatosan tudatosítom, és addig dörgölöm én is ezt a "lerágott csontot" mindenki orra alá, amíg van ez a csont. :)

Az utóbbi időben nem sok időm volt ilyen csontdörgölésre, de most pótolom, mert a csont még van, ráadásul egyre nagyobb.
Jezsuita bloggerek A fény mágusa 2015.11.01 12:41:15
December 31-ig van lehetőségünk Csontváry Kosztka Tivadar életművét a budai várban, az egykori Honvéd Főparancsnokság felújított épületében megtekinteni. Érdemes legalább kétszer elmenni. Az első alkalommal a kitűnő kísérőszövegek által kalauzolva a mű és a művész…..
andronikos 2015.11.22 14:21:46
@matthaios: "Az égitestek emberi életet meghatározó erejét soha sem fogadta el az Egyház, mert ez ellentmond a szabad akaratnak. Az emberrel kapcsolatban legfeljebb befolyásoló erőről volt szó mindig is."

Igen, így pontos a szóhasználat.
andronikos 2015.11.22 15:33:22
@kvark1: Damaszkuszit szerintem olvasd el figyelmesebben.

Valóban nem azt írja, hogy az égitestek hatással vannak a világra, hanem azt, hogy inkább csak jelzik ezeket az egyébként létező hatásokat. Mely hatások még háborúkat is okozhatnak. Nem azt mondja, hogy ezeknek a hatásoknak nincs befolyása az emberi viselkedésre, hanem pontosan azt, hogy a szabad akaratunkkal élve az erények gyakorlásával ezeken a hatásokon fölül kell emelkedni.

Origenészt az ötödik egyetemes zsinat hivatalosan eretneknek nyilvánította, és hivatalosan azóta sem rehabilitálták. Azon, hogy ezt manapság egyesek figyelmen kívül hagyják, a magam részéről én egyáltalán nem lepődök meg.

De nem tudsz olyan szerzőt mondani az egyház első évezredéből, aki Origenész tanaira, mint érvényes teológiai forrásmunkára hivatkozna. Origenész igazából csak a 20. században lett újra felfedezve.

Itt még tanulságos a kopt egyház álláspontja is. Mivel Origenész Alexandriában tevékenykedett, a kopt egyház élénken és meglehetős részletességgel őrizte meg munkásságának emlékét. A kopt egyház már a negyedik zsinaton kivált, így az ötödik zsinat döntése őket nem kötelezi. Mégis, Origenész kapcsán az elhivatottságát, az életszentségét és vértanúságát emelik csak ki, de ők sem tekintik a munkásságát a teológiában hivatkozási alapnak.

"én azért kétlem, hogy a kettő közül bármelyik egyetem az asztrológiát egy pillanatig is, mint valódi tudományt tárgyalta volna."

Nem is ezt mondtam. De ha sikerül valaminek, például annak a Szondi-tesztes dolognak utána járnod, az engem is érdekelne. (Sajnos már nagyon régen megszűnt a kapcsolatom azzal a baráti közösséggel.)
andronikos 2015.11.22 15:37:27
@kvark1: "Ha van erre nézve ötleted, vagy magyarázatod, netán hogy hol lehetne ennek utánanézni..."

Valószínűleg nem az ezoterikus könyvesboltokban. :) Megpróbálom a hobbisaztrológus ismerőseimet meginterjúvolni, hogy ők miket ajánlanak a témában. Nem ígérem holnapra :)
A jelenlegi migránskrízis sok furcsasága mellett a legkülönösebb mégis az, hogy úgymond meglepett mindenkit. Meglepte a politikusokat, meglepte a médiát és meglepte az akadémiai világot.  Engem azonban nem.  Épp a napokban mesélte egy barátom, hogy egy hónapja véletlenül…..
andronikos 2015.11.04 10:46:44
@Maksymilian:
Bár megszoktam, de ettől függetlenül nagyon nem szeretem, ha valaki azon lovagol hogy nekem, illetve bárki másnak hogyan kéne megélnie a hitét és hogy mit kéne tennie adott helyzetben úgy, hogy a hitével összhangban legyen.

Foglalkozzon mindenki azzal, hogy ő személyesen mint hisz és ő személyesen mit tesz, ne pedig a másikakat kérjük számon. Ezt csak úgy bevezetésképp, szinte rutinból mondtam, mert ezt naponta többször is elmondom különböző fórumokon. :)

A konkrét fölvetéseddel kapcsolatban pedig azt mondom, hogy az értékek megélését és az értékek védelmét nem lehet külön választani. A kettő egymás nélkül nem megy. Ha nem éljük meg az értékeket, akkor nincs mit megvédeni sem, viszont ha nem tudjuk megvédeni azokat az értékeket, akkor azok nincsenek is megélve - bocs a magyartalan fogalmazásért.

Hiába osztasz meleg levest az aluljáróban, ha két méterre tőled valaki módszeresen kiveri a tányért a kezükből. Ezzel nem segítettél, sőt...

Személyesen nekem, gyakorló keresztényként, nem okoz lelkiismereti problémát, hogy úgy önkénteskedjek Migszol csoportban, hogy eközben olyan stratégiai szintű politikai megoldásokat támogatok, melyek korlátozzák a bevándorlást. A kettő nem zárja ki egymást. Sőt, nem is lehetne másképp.

Konkrétan a migránsokkal kapcsolatban is egy gondolat. Magyarországon a lakosság 35-40%-a él létminimum alatt. Ezen belül is óriási differenciák vannak.

Borsodban, Hevesben, Szabolcsban, Baranyában, Zalában számos olyan szegregált nyomortelep van, ahol az életkörülmények JELENTŐSEN ROSSZABBAK, a születéskori várható életkor pedig ALACSONYABB, mint ezekben a harmadik világbéli országokban, ahonnan a migránsok érkeznek. Rajtuk ki fog segíteni???

A migránsok, mert ők még migránsként is jobb anyagi helyzetben vannak és jobbak az egészségügyi életesélyeik is???

Azzal is remélem mindenki tisztában van, hogy a migránsok kevesebb mint 10%-a érkezik ténylegesen háborús övezetből vagy háborútól közvetlenül fenyegetett térségből. A túlnyomó többségük egyszerű gazdasági menekült.

Az EU-polgárság hátrányos diszkriminációval jár. Mi, a 3-4 millió létminimum alatt élő MO-i EU-s polgárok nem kérhetünk gazdasági menedékjogot egy másik EU-országban. Egy pakisztáni, bangladesi, stb. igen.

Mindezek után az egész problémahalmazból csak azon lovagolni, hogy a keresztények ebben a kaotikus globális katyvaszban mennyire tudnak keresztényi módon viselkedni - szerintem ez tragikus hozzáállás.
andronikos 2015.11.06 13:37:31
@Pandit:
Időhiányban csak néhány dologra reagálok, és sajnos most nem fogok tudni linkekkel, meg publikációs adatokkal szolgálni, hogy alátámasszam az állításaimat. De amiket állítottam korábban, az mind vagy a hatóságok hivatalos statisztikája, vagy tudományos megállapítás (szociológiai felmérés).

Tehát MO-n vannak olyan szegregátumok, nem is kevés, ahol a születéskori várható élettartam alig több, mint 50 év, de úgy rémlik,hogy sajnos olyan is van, ahol el sem éri azt. Ez Afrika legszegényebb térségeire jellemző.

Ezek az adatok persze eltűnnek, mert a szegregátumok nem önálló statisztikai egységek, hanem közigazgatásilag tartoznak valahova, amely település föltornázza őket a saját adataival. De ha egy kutatócsoport specifikusan csak a szegregátumokat méri, akkor megdöbbentő adatokra derül fény.

Afganisztnában ez az adat jóval magasabb, 60 év körül van. MO-ra pedig tőlük érkezett a legtöbb menekült az idei évben. És ott ugye háború sincs, hiszen mi csináljuk a békét Uncle Sam bácsikánkkal kéz a kézben. :)

Viszonylag magas volt a koszovói bevándorlók száma is, pedig ott is demokrácia dívik, mindenhol amcsi zászló és Clinton még emeletesháznyi szobrot is kapott:
scd.observers.france24.com/files/images/clinton3.jpg
Tény, hogy a koszovói hullám már lecsengett, de akik jöttek, azok már végleg itt vannak az EU-ban GAZDASÁGI menekültként.

Az illegális zöldhatáros koszovói menekültáradat már csak amiatt sem érthető, mert ők viszonylag könnyen utazhatnak rendesen útlevéllel. Mivel Szerbia nem mondott le Koszovóról, ezért minden koszovóinak szerb állampolgársága és útlevele is van (illetve lehetne). Egy koszovói pontosan úgy mászkálhatna útlevéllel az EU-ban, mint egy szabadkai magyar vagy szerb, de a koszovóiak mégis a zöldhatáron jöttek. Vajon miért???

Nagyjából velük vannak arányban (vagy voltak a közelmúltig), akik papírjaiktól megszabadulva szíreknek vallották magukat. Az esetükben valóban nem tudhatjuk, hogy hányan is szírek valójában. Náluk viszont növekvő a tendencia.

Most ha jön valaki, akkor természetesen Szíriából jön, és természetesen Mr. Smith-nek hívják, csak arabul.

Meg amikor jön valaki, akinek nem csak a neve azonos, mint az egyik tegnapi migránsnak, de bemondása szerint ugyanazon a településen született és ugyanazon a napon, mint a másik. És akkor pár nap múlva megint érkezik egy újabb személy ugyanezekkel a bemondott adatokkal.

Szóval tartom magam a fentiekhez: a 10% tényleges háborús menekült természetesen jöhet, de a 90%-ot azért át kéne gondolni. Közösen, EU-szinten.

Végezetül egy megjegyzés a legelső gondolathoz is. Alapvetően egyáltalán nem a vallás felől közelítem ezt a kérdést, hanem a demokrácia felől. Ha demokrácia van, akkor vallásszabadság is van. A vallásszabadság pedig az, hogy hagyom a másikat megélni a saját hitét. Ebbe az is szervesen beletartozik, hogy sem a saját értékrendemet nem kérem rajta számon, de az ő saját értékrendjét sem. Nyilván meg vannak arra az ő vallásában is a megfelelő fórumok.

Más kérdés, ha azonos hitű emberek témáznak a közös hitük megélésének mikéntjéről - mint mondjuk a legtöbben itt ezen a blogon - erre nem csak hogy lehetőségünk van, de bizonyos értelemben kötelességünk is. Ezt viszont már vallási megközelítésből mondom.

(Azt mondjuk belátom, hogy valószínűleg nem mindig a megfelelő módon szólalok meg ilyen helyzetben, ez nyilván az én hibám.)
Furcsa helyzet! A gazdag országok polgárai ünneplik Ferenc pápát – aki önzéssel vádolja őket. Két paulinus szerzetesek által kiadott olasz sajtóorgánum, a Credere és a nagy példányszámú katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana online felmérést végzett Bergoglio pápáról. 10…..
andronikos 2014.05.25 14:12:49
@Dr. szpahi: @manlakos:
Az utolsó vacsora dátuma, illetve a kovászos vs. kovásztalan kérdés kapcsán egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Egyfelől van egy immár kétezer éves ÉLŐ HAGYOMÁNY arról, hogy az utolsó vacsora még a Pészách előtt történt, és kovászos kenyérrel alapította meg Krisztus az Eucharisztiát. A dolog súlya ennél is nagyobb, hiszen mivel ez a hagyomány Krisztusra és az apostolokra vezetődik vissza, ezért ezt KÖTELEZŐ HINNI és megvallani az adott felekezetek tagjainak.

Emellett csak hipotézisek, találgatások és spekulációk vannak a témával kapcsolatban. Ezek egy része megerősíti az előbbi állítást, másik része viszont éppen cáfolja. De ez tulajdonképpen mindegy is, mert akár 'pro', akár 'kontra', de akkor is csak bizonytalan hipotézisek állnak a hitbizonyosság mellett, illetve azzal szemben.

Kenyér alatt alapból a kovászos kenyér értendő, hacsak nincs kihangsúlyozva, hogy kovásztalan kenyérféléről van szó.

Az Ószövetségben mind a kovászos, mind a kovásztalan kenyeret használták áldozati célra. (Lev 7, 11-13)

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha Krisztus az apostolokkal a naptári napja előtt ugyan, de mégiscsak a Pészáchot ünnepelte, akkor miért nem kovásztalan kenyeret fogyasztottak, hanem kovászosat. A kérdésre többféle válasz is adható:

»Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.« (Lk 13, 20-21)

Továbbá nem árt tágabb összefüggésében látni a kovásztalan kenyerek ünnepét. Nem csak egyszerűen arról van szó, hogy hét napig nem szabad kovászosat fogyasztani. Hanem az a lényeg, hogy a régi kovászt ki kell dobni, és hét nap kovásztalan étrend után új kovászt kell készíteni. Sávuót (a zsidó Pünkösd) idején pedig kötelező az új kovásszal készült kenyéráldozatot bemutatni. (Lev 23,17)

A keresztény Húsvét és Pünkösd összefüggését nem kell magyarázni. Ebből az aspektusból teljesen érthető, hogy Krisztus miért tért el látszólag önkényesen a zsidó liturgikus előírásoktól. (Mint az köztudott nem ez volt az első eset, hogy eltért a szabályoktól.)

Ennek fényében az is könnyen megérthető, hogy a kenyérben, mint Krisztus testében a kovász maga a Szentlélek.

Az Ó-szövetségi előkép (a Pészách) mellett azonban van még egy másik, nagyon fontos előképe is az utolsó vacsorának. Jézus Krisztus természetesen zsidó ember volt, és beteljesíteni jött a mózesi törvényt.

Krisztus azonban nem csak zsidó férfiú, hanem "Melkizedek rendje szerinti pap" is. Szent Pál ezt részletesen is taglalja, nem véletlen, hogy pont a zsidóknak írt levelében.

Melkizedek ugyanis nem volt zsidó és nem volt a kiválasztott nép tagja. Igazából ekkor még zsidóság sem volt, Ábrahámnak ekkor még nem volt utóda. És még a szövetséget sem kötötte meg vele az Úr. Melkizedek az, aki az Úr nevében megáldja Ábrahámot, a majdani kiválasztott nép majdani ősatyját - és áldozatot mutat be az Úrnak kenyérrel és borral.

Melkizedek áldozata legalább ugyanannyira előképe az utolsó vacsorának és az Eucharisztia megalapításának, mint a zsidó Pészách. Melkizedek áldozatának ikonja gyakori eleme az ikonosztázoknak, ott, ahol a hely ezt lehetővé teszi.
andronikos 2015.10.24 18:43:50
@Aisha Alaenun:
A mi önkéntes csoportunkban majdnem minden helyi vallási közösségből vannak. Már kérdés, hogy egyikünk sem azért van ott, hogy a saját felekezetét reklámozza. A Máltaiak pedig szervezetten is foglalkoznak a migránsokkal.

Ennek ellenére határozottan azt gondolom, hogy bármely egyházat, felekezetet számon kérni csak a saját híveinek van joga. Na meg a Jóistennek persze, de aki nem nyüzsög valamelyik egyházban, az ne akarjon Jóistent játszani :) Aki meg nyüzsög, az remélhetőleg nem is akar Jóisten lenni, még játszásiból sem.
Egy kicsit nehéz megérteni azt, amit most szeretném, ha megértenétek. Azt is tudom, hogy sokakból elementáris zsigeri ellenkezést ki fog váltani. Jobb is ezt előre leszögezni, hogy senkit – sem a kedves olvasót, sem a szegény posztolót – ne érjen meglepetés a későbbiekben a…..
andronikos 2015.02.20 12:17:06
@matthaios:
Valóban hiányosak az ismereteim a nyugati teológiával kapcsolatban. Ez részben nyilván amiatt, van mert keveset olvastam, de nem kis részt meg abból fakad, hogy a nyugati teológusok egymással polemizáló művei közül nagyon sokszor lehetetlenség kideríteni, hogy melyik volna az egyház hivatalos tanítása és mi volna teológiai magánvélemény. Sok témában a KEK sem ad egyértelmű útmutatást.

Persze, ez a tanítás is Ágostonra vezethető vissza, de hivatalossá Gergely pápa tette, legalábbis nyugaton, addig ez is - mint az ágostoni életmű nagy része - csak egy teológiai magánvélemény volt.

Palamasz pedig semmi újat nem fogalmazott meg, amit már ezer évvel korábban ne tanított volna az Egyház. Bármennyire is kényelmes lenne katolikus szemszögből így láttatni a dolgot, ez nem felel meg a valóságnak. A hitvallásban a "Világosság a Világosságtól" tagmondat nem egy költői hasonlat, hanem a teremtetlen energiákról szóló dogma. (Más lapra tartozik, hogy a katolikus és protestáns egyházak ezt ma már másképp értelmezik.)

Mellesleg olvastam olyan kortárs katolikus teológust, aki nem veti el a teremtetlen energiákról szóló tanítást, persze lehet, hogy ez is csak teológiai magánvélemény. Ugyanakkor a hivatalosnak számító teológiai művekben eddig még sehol nem olvastam olyant, amely ezt a tanítást cáfolná, vagy kizárná. A hatodik egyetemes zsinat dogmáit tekintve ezt nem is tehetné meg a katolikus egyház - hacsak nem szakít nyíltan az egyetemes zsinatok teológiájával.

(Persze természetesen ezzel a teológiával már régen és gyökeresen szakított, de mégis azt a látszatot igyekszik fenntartani, mintha nem szakított volna.)

Péter széke... Nos igen, én Péter antiochiai székével vagyok per pillanat teológiai egységben, nem a római székékével, ezt kár is lenne tagadni.

Katolikus Biblia-fordításban Szent Júniát minden további nélkül Juniászra fiúsítják, és erre a római szék minden további nélkül kimondja a nihil obstat-ot. Ezek után nem tudok a római szék tanításának hitelességében minden feltétel nélkül megbízni.

És akkor ehhez még hozzá lehet venni a Miatyánk francia nyelvű, ugyancsak nihil obstat-os cenzúrázását, meg az ilyen zámbódzsimi-emlékbuli színvonalát alulmúló profanizált pápai miséket is:
www.youtube.com/watch?v=f-1LLFbZJCA
Persze lehet, hogy én vagyok túl finnyás ilyen dolgokban, de úgy áll a helyzet, hogy a római széknek létezik "működő alternatívája" is.

OFF. Ha már szóba jött, nemrég kaptam az infót, hogy a most épülő pécsi orthodox kápolnát Szent Andronioksz és Szent Júnia tiszteletének fogják szentelni. :)
andronikos 2015.03.05 02:13:41
@matthaios: Bármennyire is kiveséztük, azért úgy látom a "palamizmussal" kapcsolatban azért még mindig alapvető jelentőségű dolgokat szükséges tisztázni.

Először is, nincs olyan, hogy "palamizmus". Az ortodox teológia egységes, nincsenek "izmusai". A palamizmus kifejezést a nyugati teológusok találták ki saját használatra, talán amiatt, mert a katolikus teológia elviseli/elfogadja/elvárja (?) azt, hogy legyenek "izmusai".

De keleten ez elképzelhetetlen. Nincsen külön bazilizmus, vagy athanázizmus stb. Ortodoxia van és kész, és ezen belül pedig nincsenek izmusok. Az ortodoxia szerint "izmusai" csak a heterodoxiának lehetnek, az ortodoxiának nem, mert a Kinyilatkoztatás egy. Tévedés lehet sokféle, de Igazság csak egy van.

Másodszor pedig, ahogy ezt már többször is jeleztem, Palamasz tartalmilag semmi újat nem mondott, amit például Nagy Szent Bazil, Teológus Gergely vagy Damaszkuszi János ne mondott volna. Ez nagyon könnyen ellenőrizhető.

Palamasz, ha bármi új hittételt mondott volna, akkor eretnekként kiközösítik, hiszen a hatodik egyetemes zsinat megtiltja bármiféle új teológia megfogalmazását. Ez a zsinati döntés persze a katolikus oldalon rég feledésbe merült, de az ortodox térfélen azóta is folyamatosan érvényben van, Palamasz idejében is az volt.
andronikosz.blogspot.hu/2014/12/miert-nincsen-dogmafejlodes.html
---
Hűség Rómához.
Na igen, teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy per pillanat a nem csak a római pápával, de saját püspökömmel sem vagyok hitbéli egységben. (Nem is áldozok már jóideje emiatt.) Erre a kabátra előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de gombot kell varrni, ez nem vitás.

Amikor ortodox őseim unióra léptek Rómával, akkor a katolikus vallás nem az volt, mint ma. Akkor még Mária nem volt szeplőtelen és a pápa még nem volt tévedhetetlen. Az akkori katolicizmus az őseimnek bevállalható volt, de korántsem biztos, hogy bevállalnák azt a mai katolicizmust, amit nekünk, az utódoknak kötelező bevállalnunk.

És akkor ugye ott van az is, hogy mit hoz a jövő. Persze tudjuk, hogy mit hoz: lufis bohócmiséket, csak idő kérdése, hogy mikor szivárog be a görögkatolikus egyházba is. Amerikában már elkezdődött ez a folyamat.

Meg azért Szent Júnia fiúsítása a katolikus Szentírásban, ez tényleg nagyon hiteltelenné teszi a Tanítóhivatalt.
Jó katolikusként kritika nélkül el kéne fogadnom, amit a Tanítóhivatal tanít, hogy Szent Júnia egy ismeretlen férfi volt. De hát tudom, hogy nem az volt.

Mi arra a garancia, hogy a Szentírás értelmezésében a katolikus tanítóhivatal hű az apostoli tanításhoz, ha ez a példa is jól mutatja, hogy nem az???
andronikos 2015.06.07 15:17:26
@Dr. szpahi:
'"Isten szenvedésre való képtelensége része a hitletéteménynek." vs. "az Ige emberré lett és képessé vált a szenvedésre."

Csak én látok itt ELLENTMONDÁST? Jézus szenvedése és kereszthalála akkor nem a SZENVEDÉStörténet?'

Nem olvastam az előzményeket, azonban a konkrétan beidézett kérdésedre szűkítve a témát, azt mondanám, hogy nincs itt ebben semmi ellentmondás. A megoldás kulcsa a khalkedoni dogma helyes értelmezése lenne szerintem.

Ami persze nem könnyű dolog, és valahol már feszegeti az emberi felfogóképesség határait, de azért próbáljunk meg belegondolni abba, hogy Krisztus isteni és emberi természettel (physis) bír, mely két természet a személyében (hypostasis) egyesül (enosis) és "felcserélhetetlen, változatlan, szétválaszthatatlan, keveretlen" módon van jelen.

Csendben azért megjegyezném, hogy az idézőjelezett négy jelző az én hevenyészett fordításom, mert az általam olvasott magyar teológiai művekben valahogy mindig csak három szerepelt a Khalkedonban megfogalmazott négy jelző helyett, ráadásul az a három is másik három-három volt az eltérő szerzőknél.

De vissza a témához: Krisztus személyében, a Logoszban az isteni természet "keveretlenül" van jelen. Az isteni természete nem szenved, és nem hal meg a kereszten, csak az emberi természete szenved és hal meg. A meghalt emberi természete pedig a halhatatlan isteni természete által támad fel.

Józan paraszti ésszel persze már ez is nehezen fogható fel, ezért is nem szerencsés a krisztológiai teológiát még ennél is tovább bonyolítani. :)))

De ha már szóba került a téma, lelkiségi szempontból elég nagy különbség van a római katolikus és a görögkatolikus/ortodox szemlélet között.

A római katolikus lelkiségben nagyon hangsúlyosan jelenik meg Krisztus emberi természete és ennek következményeként maga a szenvedéstörténet is. A görög lelkiségben kényesebben ügyelnek az isteni és emberi egyensúlyára, pont a khalkedoni dogmára való hivatkozással, mivel az isteni és emberi természet nem csak keveretlen, de szétválaszthatatlan is Krisztusban. Csak néhány jellemző példa:

Római katolikus szerzők a leggyakrabban Jézusról beszélnek, görög lelkiségű szerzők pedig Jézus Krisztusról vagy az Istenemberről.

Római feszületen szenvedéstől meggyötört élettelen korpusz csüng töviskoszorúval a fején; görög feszületen élet és halál dolgát kvázi meghaladó, azon túlmutató, átszellemült, megdicsőült test, glóriával a feje körül.

Római katolikusok Szent Sír Bazilikának hívják, a bizánci utódegyházakban Feltámadás Temploma a neve.

Római katolikus zarándokok még Pünkösdkor vagy Nagyboldogasszonykor is keresztúti ájtatosságot járnak a búcsú szerves részeként; a bizánci lelkiségben pedig elképzelhetetlen hogy ezeken az ünnepeken a szenvedéstörténet hangsúlyos eleme legyen akár a liturgikus akár a paraliturgikus istentiszteletnek.
A magyar kormány újabb nemzeti konzultációt indít, hogy képet kapjon arról, a magyar társadalomnak milyen érzései, ismeretei vannak a bevándorlásról, és mindezek alapján dolgozzon ki egy stratégiát, mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő. A konzultáció kezdeményezését Orbán…..
andronikos 2015.05.02 23:43:05
@odamondogato: "A magyar népmesének vannak jellegzetességei, amelyeket megmutattam neked.
A románnak tehát nincsen, vagyis akkor azok nem tekinthetők románnak.
Számokat most sem látok!"

A román (a cigány, a szláv stb.) népmesének pontosan ugyanazok a jellegzetességei, mint a magyarnak. Szerkezetileg a hármas tagolás, tartalmilag a legkisebb győzedelmeskedése, funkciójában pedig a felnőttek időtöltése, hogy csak néhányat soroljak fel. Ezek nem kizárólagosan magyar jellegzetességek, hanem teljesen általánosak egész Eurázsiában. (És nincsenek meg Fekete-Afrikában vagy Amerikában.)

Nyugati népeknél a korábbi kezdetű polgárosodással kapcsolatban mindezek a jellegzetességek jobban torzultak, de kimutathatóak. A tőlünk keletre és délkeletre élő népeknél viszont meg még inkább megőrződött a mese eredeti szerepe, mint nálunk és még több helyi variánsát ismerik ugyanannak az alapmesének, mint nálunk.

Mellesleg a "magyar" népmesék nagy hányadát is cigány mesemondóktól gyűjtötték fel, ezért azok tartalmaznak jellegzetesen cigányos jegyeket, például az improvizatív előadásmódot, ami magyaroknál, románoknál, szlávoknál ismeretlen.

A számokat meg megtalálod a könyvtárban, hadd ne keressem ki a kedvedért :)

"Hogyne lennének emlékei: a festett kazettás mennyezeteink, a veleméri templom freskói és manicheista fényjátéka, Szent László harca a Kunnal stb. az mind smafu?"

A kálvinisták festett kazettáinak közvetlen előzménye az itáliai reneszánsz és az oszmán-török ornamentika. Ez utóbbi valóban őriz például perzsa elemeket is, de hogy a manikeizmushoz köze lenne, az ebben a formában költői túlzás.

Pontosan ismerjük azt is, hogy a kálvinista szimbolikában a virágos-gyümölcsös minták a tökéletes világot, a romlatlan paradicsomkertet jelentik, úgy is, mint az üdvösség előképét. Ha tetszik egy újszövetségi fogalom ószövetségi előképéről van tehát szó :)))

A veleméri templom freskói tipikusan egy latin rítusú római katolikus templom gótikus freskói. Semmi köze nincs a manikeizmushoz sem a freskóknak, sem a fényjátéknak.

A Szent László legendának kétségkívül rengeteg párhuzama van. De ettől még történelmi tény, hogy Szent László valóban csatázott a kunokkal, és később is mint katolikus szentet tisztelték, nem pedig mint az ősvallás képviselőjét.

Egyébként meg igen, mindez smafu, ahogy te fogalmazol. Én inkább úgy mondanám, hogy édeskevés. A Szent László jelenet nem része a szentmisének, a zsinagógai istentisztelet igen (igeliturgia).
andronikos 2015.05.04 10:23:38
@odamondogato:
"Akkor nagyon le vagytok maradva..."
Valóban. És nincs is szükségünk semmiféle neo-ősmagyar hitújításra. :)
andronikos 2015.05.04 12:01:56
@odamondogato:
"Mi azonban úgy látjuk, hogy nagy válság van..."

Valóban nagy válság van. Már Ádám bűnbeesésétől kezdve nagy válság van, és egészen Krisztus második eljöveteléig nagy válság lesz.

"...megmentünk és beemelünk a vallásos képzeteinkbe..."

Nem kell beemelni semmit, mert ezért történt meg Krisztus első eljövetele, hogy ezt ne kelljen megtenni. Azért van az Újszövetség, hogy többet senki ne emelgessen semmit sehova.

Korábban, Krisztust megelőzően volt ilyen "beemelgetés", de ez sem az emberi elképzelések, hanem Isten szándéka szerint történt. Azért, hogy ezzel előkészítse az Új Szövetséget. Ezt az Isten által irányított "beemelgetést" nevezik Ószövetségnek :)

Ami persze egyáltalán nem szűkíthető le a zsidó nép ókori történelmére, másról is, többről is szól.

"ezért elvesztett gyökereink után kutatunk"

Ez már inkább a másik topik témáját érinti. Ott jeleztem, hogy én is afféle keverék vagyok, felmenő őseim három különböző nációhoz tartoznak. Mindhárom nyelvet beszélem, mindhárom kultúrát ismerem, mindhárom közösséggel napi kapcsolatban vagyok.

Egyik ágon sem érzem úgy, hogy elvesztek volna a gyökereim. A magyar ágon sem. Őszintén sajnálom azokat, akik sajnos így érzik.

A magyar kultúra (is) gyönyörű úgy ahogy van, csak meg kell ismerni. Nem kell semmi sohanemvoltat kitalálni és hozzáadni. A magyar népmesék (is) úgy értékesek ahogy vannak, nem kell semmiféle jánosizmust hozzáköríteni.

És igen, más népeknél is vannak János (Jovan, Johann, Jova, Ioan, Ivan stb.) nevű mesehősök, mint ahogy a magyar népmesékben is sokszor nem János vagy Jankó, hanem például Matykó, Ferkó, Lajkó, Lala, Györgyi (a György becézve) sőt, Rózsa (férfinévként) nevű a főhős. :)))
A II. Vatikáni zsinat a Katolikus Egyház történetének 21. egyetemes zsinata volt; az egész világról a Vatikánba érkező püspökök gyülekezete, akik az egyház életében az éppen fontosnak ítélt témákat vitattak meg. Az összes résztvevő száma körülbelül 2540 fő volt, akik…..
andronikos 2015.03.13 15:29:21
Az érdekesség kedvéért, na meg az aktualitása miatt is érdemes összevetni a 2VZS tárgyalt témáit és döntéseit az előreláthatólag 2016-ban összeülő pánortodox zsinattal.

A "Nagy és Szent Orthodox Zsinat" nem Egyetemes Zsinat, hanem pánortodox (össz-ortodox) zsinat, amelyből az első, és ezidáig utolsó 879-880-ban volt. (A többi ortodox zsinat csak helyi zsinatnak minősül.)

Jelen zsinat összehívásának a gondolata közel száz éve, 1923-ban fogalmazódott meg. A konkrét előkészületi munkák az 1960-as, 70-es években kezdődtek el, ekkor állították össze a zsinaton tárgyalandó témaköröket is.

Azóta, hogy mást ne mondjunk, leomlott a berlini fal és megjelent az internet: két olyan dolog, amely az elmúlt évtizedekben az emberiség jelentős hányadának gyökeresen változtatta meg az egész életét. És mégis, még ezek a nagy horderejű változások sem hoztak fel olyan témákat a felszínre, amivel bővíteni kellett volna az ortodox zsinat témaköreit. A zsinat előkészítése a tervek szerint idén Húsvétra fejeződik be.

Összesen tíz pontot fog a zsinat tárgyalni, a döntéseket pedig konszenzussal fogják meghozni. Amelyik pont kapcsán esetleg nem születik konszenzusos állásfoglalás, azt a pontot utólag törlik a zsinat napirendjéről. (Azaz nem lesz helye többségi és kisebbségi álláspontnak vagy egyéb különvéleményeknek.) A témák a következők:

Három pont jurisdictiós kérdéseket tárgyal, az autokefál egyházak és az autonóm egyházak megalapításának és elismerésének módját, illetve a szórványközösségek jurisdictiós státuszát.

A negyedik pont témája a Diptichon. (A Diptichonról itt írtam:
andronikosz.blogspot.hu/2015/02/a-diptichon-pentarchia-es-az-egyhaz.html )

Ötödik pont a naptár egységesítése. Fölmerült annak igénye, hogy a Húsvét időpontját az egész keresztény világ egyszerre ünnepelhesse meg, azonban mégsem ez az elsődleges szempont, hanem az, hogy az ortodox egyházon belül legyen egységes a naptárhasználat.

Hatodik pont a böjt szabályozása. A modern életvitel, főleg a nem hagyományos munkabeosztásokból kifolyólag, sokszor akadálya a böjti előírások következetes betartásának. Azonban a szabályozás megváltoztatása nem feltétlenül jelenti a szabályok enyhítését is. Ebben a kérdésben gyakran hivatkoznak a katolikus egyház gyakorlatára, mint negatív példára, hogy ebbe a hibába nem szabad beleesni.

Hetedik pont a házasság szentségét tárgyalja, bár igazából nem tudni, hogy milyen szempontból. Egyes meg nem erősített hírek szerint arról lenne szó, hogy nős papot is püspökké lehessen szentelni, mint ahogy arra a kezdeti időkben volt is példa. Amit viszont biztos, hogy LGBTQIA-irányba semmiféle "nyitás" nem lesz.

Nyolcadik pont az ortodox egyház viszonya más egyházakhoz. Ez a pont elsősorban az apostoli folytonosságú egyházakra vonatkozik, tehát a katolikusokra, ókatolikusokra és anglikánokra. Igazából nem várható semmi új ezen a téren, itt is csak az ortodox egyházak jelenlegi gyakorlatának egységesítéséről és következetessé tételéről van szó elsősorban. Elsősorban nem a hívek vallásgyakorlatát érinti ez a téma, hanem a konvertálók helyzetét: áttérés esetén mely egyházak mely szentségeit fogadja el az ortodox egyház és melyeket nem. (Jelenleg ebben nem egységes az ortodoxia.)

Kilencedik pont az Egyházak Világtanácsában illetve az ökumenikus mozgalomban való részvétel. Újítás ezen a téren sem várható, ugyanúgy csak a gyakorlat összehangolásáról és a közös fellépés mikéntjéről fognak tárgyalni, mint az előző pontnál.

Annyit érdemes tudni, hogy az ökumenizmus elfogadhatatlan az ortodox egyház számára, mert nem az ortodox, hanem a protestáns egyház-fogalomra épül. Az ortodox egyház az ökumenizmust egy olyan fórumnak tekinti, ahol felmutathatja és képviselheti az eredeti apostoli tanítást a többi felekezetek felé. Azonban nem támogatja semmiféle "spirituális ernyőszervezet" létrehozását és nem segíti semmilyen összkeresztény szinkretizmuson alapuló közös hitélet kialakítását.

A tizedik pont meglehetősen tágan értelmezhető. Témája az, hogy az ortodox egyház hogyan járulhat hozzá a béke, a testvériség és a szabadság keresztényi eszményének megvalósításához.

Amint látható, több, mint 1100 évvel az előző pánortodox zsinat után, előreláthatólag ez a zsinat sem fog igazából semmi újat hozni. Ami újítást mégis bevezetnek, az mind apróbb, technikai jellegű módosítás lesz csak.

Reagálva a bejegyzés címére, tehát nem, az (ortodox) egyház nem változik. De hát miért is változna? ;)
andronikos 2015.03.15 02:01:43
@khamul:
A nyers fogalmazásod nem zavar, hiszen nem is olyan nyers. Viszont a tartalmával nem tudok azonosulni: ha probléma van, ne beszéljünk róla, mert kényelmetlen, inkább csináljunk úgy, mintha nem is létezne, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Hidd el, amikor iszonyatos történelmi pontatlanságokat olvasok, nem is ritkán, az amúgy mértékadónak tekintett félhivatalos és hivatalos katolikus írásokban (sőt, a Szentírás-fordításban!), akkor azon én is ugyanúgy ledöbbenek, és ugyanúgy kellemetlen nekem is szembesülni vele, mit ahogy neked kellemetlen azzal szembesülni, hogy ezt én itt továbbadom.

Kényelmetlen ezekről beszélni? Igen, az. De ez nem ok arra, hogy ne beszéljünk róla.

Meg tudjuk itt oldani ezeket a problémákat? Nem, minden bizonnyal nem mi, és nem ezen a fórumon fogjuk megoldani ezeket a problémákat.

De ez a fórum pontosan alkalmas arra hogy ezekkel a problémákkal is szembe nézzünk, és ne csak mindig az LGBTQ-jelenséggel foglalkozzunk. És ez a fórum alkalmas arra, hogy ha mást nem is, de valamiféle személyes hozzáállást kialakítsunk ezekkel a jelenségekkel kapcsolatosan. Oké, persze az is lehet egy személyes hozzáállás, hogy inkább ne is foglalkozzunk vele :)

Azonban amíg az egyház belső nyilvánossága attól visszhangzik, hogy "válságban az egyház", addig talán érdemes szembenézni azzal, hogy vajon miért van ez így. Vagy ha nem is így van, akkor annak ellenére miért érzik mégis sokan úgy, hogy "válságban az egyház".
Arra a népre, amelyről a bibliai történetek szólnak, többféle elnevezés használatos. Időnként hébereknek, máskor izraelitáknak vagy zsidóknak nevezik őket. Bizonyára nem lesz haszontalan, s talán többek érdeklődésére is számot tarthat, ha utánajárunk e szavak pontos…..
Ki gondolná, hogy a római levél végén, egy teológiailag semleges, személyes üzenetben, egy köszöntésben, azzal a (nemcsak) teológiailag izgalmas kérdéssel találkozunk, hogy volt avagy sem női apostol az ősegyházban? Bizonyos szempontból és bizonyos körökben már maga a kérdés feltevése is…..