Regisztráció Blogot indítok
Adatok
F.Évi

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Csak állt az apró kis test a nagy épület mellett. Régi bérház. A máladozó vakolat szomorúan csüngött apró, göndör kis lapokba hajolva. Ő meg csak állt. Tanácstalanul. Kérges, köszvénygyűrte kis kezét nézegette. Nem mert felnézni sem, annyira restellte helyzetét. Micsoda…..
F.Évi 2012.03.17 08:57:05
Kedves Kata!

Ez annyira megható,és szép történet,annyira jól meg van írva,hogy szinte látom magam előtt a jelenetet.Mégis a meghatottságom valós oka,hogy tudom a valóságalapját,hogy tudom,ez bizony akár Igaz történet címmel is megállná a helyét.Órákig tudnék mesélni az idős emberek sorsáról,mivel tizenhat éve idős gondozással foglalkozom.Sorsok.Életutak.Rengeteg tapasztalattal,bölcsességgel,tudással rendelkeznek,és nincs idő őket meghallgatni,pedig de sokat tudnának még segíteni,ha hagynánk,ha lenne idő rájuk.Annyi minden kavarog most bennem,beszélhetnénk társadalmi problémákról,az időskorúak megoldatlan helyzetéről,az otthonokról,a többgenerációs családmodellről,a tisztes,dolgos években őszülő,hajlott hátú időseinkről.Egy dolog van amit önzetlenül,és feltétel nélkül adni tudunk,ami nem kerül pénzbe az a szeretet.Szeressük őket! Ha egy simítás erejéig,ha egy ölelés erejéig,ha egy sóhaj erejéig,de érezzék,hogy fontosak,hogy számítunk rájuk.Mindenki környezetében él idős ember,ha nem a családjában,akkor a szomszédban,vagy az utcájában. Figyeljünk rájuk egy picit jobban. Nyissuk ki azt a szemünk,amelyik meglátja rajtuk az elmúlt évtizedek szenvedéseit,az elmúlt dolgos éveket,a dolgos kezeket melyekkel építettek nekünk egy otthont,egy országot.Ne feledjük,egyszer mi is leszünk öregek,és amit most adunk,majd azt kapjuk vissza!

Szeretem ezt az oldalt,tényleg lélekgardrób:))