Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Eneres Noom

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.12.17. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Poeta Natus Erő s jellem, oh világ benned gyenge e kellem....ki Igaz lassan álomba szenderül 2012.01.14 16:52:00
Mártír malom.. kebel halomtörékeny, s az igaz hazuggá leszRezeg a léc üres kacsó, tartalom..Falomb s kő melyik kényelmesebbMondd miért a gyenge a nemesebb?Erő feni halálra élüket,pedig őszinte a bú, belüllakozik Arany kikelet,de a mártír előre kerül..A Kivétel hisz, az erő…..
Eneres Noom 2012.01.15 00:31:19
Eneres Noom 2012.01.23 21:31:23
Poeta Natus Folytókötél.... 2012.01.10 16:17:00
Amit birtokolsz birtokba vesz, mosolyban fuldokolsz kéred, de nem ereszt..Ólom hátad.. láncon lábad.. sikoly szádon.. Élet, így nem látni!Oh Szent Rabiga... róna jósa se könyörül e sorson.. a jövő egy.. sorvadó kerted majd eleped...Elmúlik a csillogás, haldokló tekintet, minden…..
Eneres Noom 2012.01.12 15:08:41
Súlyos, félő léptek zajára varjak serege röppen fel. Veres szirmok, mint avar, patakjában nyugszik a rab, hó-szárnyait nem nyitja.
Szem villan, s sóhaj foszlik. Reményteli, nyugodt, óvatos. Majd a zúgó tenger újra lenyugszik, sötét fellegek hálója nem lepi.
Szemnek kék vigasza, az időben, bár oly végtelen az, nem vesztek el a múlt képei. Oh, rózsa emlékek reátörnek újra, s újra!
Míg áll az idő, a rohanó, romlott világban a homokszemek szüntelen peregnek. Egy örökkévalóság az időben, egy hurok, feneketlen hideg verem! De a tűz igazként lángol, s múló idő nem oltja.
Hazug-téglák téves színű erődjébe bújt menekvő, hamis csodára várt, de nem volt soha veszélyben, legmélyen óvva őrizte őt vélt-ellensége.
Harang kondul, s sebesen süvítő szél, mint száguldó gondolat, sikítva söpör végig a holtak mezején, a jelen robajló áradata zúdul, s bömbölve mossa el a tév illúzió-szennyét.
S ahogy a Nap első sugarai fényt csalnak az éjlepte világba, lelke mélyén átöleli a smaragd kincset, egyetlen igazi csodáját a világban.
-Oh árva sugarai reménynek, mi lett a világból? Keserű, rozsdás romhalmaz, soha-vágy! Eméssze tűz e földet, s teremjen helyén mező, oly csodás!
Poeta Natus Egyetlen (töredék) 2012.01.06 08:54:00
 Kerek egész, Egyetlen valómban e végtelent eredőn látván, hinni kezd oh óvatlan szívem.Add hát magad Egyetlen, esendő reményem.. Rólad most álmodom…  ..
Eneres Noom 2012.01.06 11:11:34
Igaz fényt hiába keresi,

Rozsdás kerítések útvesztőjében,
Lelküket vesztett szerzetek közt,
Neonfények árjában nem lelheti már.
A múlt szelleme elől menekül, s
Szemlehunyva, kések közé rohan.

Tárt kapuk, mámoros színek zajában,
Hol eltévedt lelkek gyülekeznek.
Mint holt falevelek a viharban
Sodródnak, s fonódnak sikolyaik
Elfúló, borús, azúr-kórusba.

Ott nyugszik egy álom eltemetve,
Zokogó folyónak sós vizébe fagyva,
Kénkövön sült édes étke éhező léleknek,
Oh, mondd, miért nem kel fel a nap?
Harang kondul, s megáll az idő.

Örökzöld erdő, telet meg nem éri.
Mélyen, tüskés ágai között él
Sorsára hagyott, leláncolt vad.
Szürke üvöltését holdfény hívja,
Véres láncait elszabni nem bírja.

Nyugatra tartó magányos szellem,
Megtalálod-e mezejét mézes földnek?
Utat tudsz-e mutatni menádnak,
Ki világtalanul, önnön-sötétjében
Nem tudhatja, hogy mit keresett,

Végig előtte volt.
Poeta Natus Freud halott... 2011.12.15 17:01:00
TüskeGennyesEnyémOkom...?TestbordaBelőle..sótorkomon...Oromverem...belédverem... khmFejemFal...Fel?!MúltamTakar...varomatvéresrevakarJa...Talpnyom.....!Tüskekörök.....
Eneres Noom 2011.12.17 13:45:01
Eneres Noom 2011.12.17 23:33:37
Évtized óta nem írtam, de ez ihletet adott, hogy újra megpróbáljam. Nézzük, sikerül-e.

Tűzbe vetett képek

Lángmarta üres keretben,
Ármánysúgó szélnél sebesebb,
Fegyvereit maga sem érti meg,
Prédája puszta dicsőség,
Élet lángját nem becsülve,
Majd a klubban henceg vele,
Míg az a földet táplálja...

Ezer toll hull magasból,
Puha, fehér égi lepel,
Szárnyait vesztett ékes lény,
Nap fényében nem fürdik már.
Bús harangok érte szólnak,
Miként halkan földre hull,
Mint fagyos, néma jégverés...

Vérmámorban önfeledtül pusztító bestia,
Maszkja lehull, agyarait tisztán látni,
Valóság s képzelet közt feszengve,
Választani azt bírja csak, mit ismer.
Korhely menekvését feladni nem merve,
Nincs oly eszköz, mely szabaddá tenné,
Maga elől gyilkosként illúzióba rohan...

Arany kehelyből csorgó tiszta vért,
Fák susogó szellem-lombjai alatt
Elhinti, igya csak e bús föld!
Majd hamvakkal fedi, ne lássa többé,
Hazug önbecsülése halott forrását.
S víg, ékes táncot lejt sírja felett,
Taposva emlékét, gyalázva múltját...

Zúgó áradatában az időnek,
A remény csak sodródó falevél,
A törekvés, csupán egy fuvallat,
Mely felborzolja a sebes vizet.
Mindhiába, a jövő zuhatagában,
Szertefoszlik hit, s akarat,
Csigalépcső szereped, végtelen hajnal.

Átkozott az, kinek vágya tiszta,
S mélyen, önzetlenül szeret.
Halott az, kinek tengerét,
Savas záporral töltik sötét fellegek.
S áldott az, ki feledni képes
Védtelen, végtelen vágyain ejtett,
Véráztatta, vöröslő, vájt sebet.

Rémülten rohanva, remegve remélj
Eső dalát hallva, hisz kalász sorsán,
Poklok poklának tüzén keresztül jársz,
S csak étke leszel ember farkasának,
Ahogy gyeplőjét elszakítja sorsnak
Vad lova, és mélybe veti magát veled.
Tehetetlen zuhanás, az idő homokszemeivel.

Időképek. Hogy tehetted?
Végtelen mélység, torka áhít,
Elfeledés. Miért kellett?
Örök sötétség gyomrában emészt,
Fájdalom kínja. Ez volt vágyad?
Az idők végeztéig sínylődő lélek,
Áhítja múltját, mégis visszatérne!

Fuss hát, álnok gyilkos!
Görcsösen markolva rozsdás, cinkos késed,
Miként tetteid tudata szorítja tekergő szíved.
Még hasznodra válhat egyszer az emlék,
Karma, ha elér, s föld megnyílik,
Hol képkereted vermében lidércek
Adják elő életük színdarabját.

Nyugodni hogy is tudnának a holtak?
Múlásukat az ég gyászolja csupán,
Záporzó könnyeit szüntelen hullatva.
Sírhelyükön nyíló vérvörös virágok
Új színes rét kezdetét hirdetik.
Mert minden járja az örök törvény útját,
Életből halál, halálból élet.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása