gravantia 2011.11.24 11:16:49

Mindenkinek, aki vette a fáradságot és hozzászólt, és próbált valamit kezdeni velem!
Ez a vita túllépi az emberi kereteimet, a linkeket nem volt időm még elolvasni sem, a bejegyzéseket meg nem volt időm átgondolni. Majd megteszem, de ez nem öt perc, érdemben nem biztos, hogy tudok veletek haladni.
Egy hozzászólást viszont szeretnék tenni, nem érzem magam "megtért báránynak", max. egy "fekete báránynak", s a problémám sem érzem "egy megtért bárány" problémájának. A probléma szerintem más, a probléma valahol ott kezdődik, hogy pl.: egy norvég fiatalember "elhiszi", hogy óriási jót tesz, ha meggyilkol egy csomó fiatalt egy szigeten, és büszke rá, sőt dicsekszik vele. A probléma ott folytatódik, hogy mennyire hihetek a saját igazamban, amit tegnap helyesnek hittem, lehet, hogy ma már nem hiszek helyesnek. Az erkölcsi tanítást olyannak szeretném látni, ami eligazít, s lehet ennek alapján haladni. S nem azt nézni, hogy mit kell komolyan vennem, és mit nem.

gravantia 2011.11.24 21:48:17

@gravantia: A norvég fiatalember túl erős példa, de nem volt időm átgondolni, gyorsan írtam egy választ, ami arra legalább jó volt, hogy kimásztam a "megtért bárány" szerepéből, nem akarok ez lenni.
Most próbálok korrigálni. A norvég fiatalember nagyon pszicho volt, nem lehet belőle kiindulni, szerencsére nem tipikus, rossz példa, de ledöbbentett, hogy büszke volt önmagára, s ez valahogy ijesztő.
Sajnálom, hatalmas egóm van, csak magamból tudok kiindulni, újra én, én, én. Bármit meg tudok magamnak magyarázni jót és rosszat, s igazolni tudom a hülyeségeimet, (akárcsak a norvég, bár rossz példa), s jó lenne egy eligazítás, ami szerint lehetne haladni. Akkor lenne az, hogy azt érezhetem - újra én, én, én, hogy megfogtam azt a bizonyos kezet....

gravantia 2011.11.24 21:51:59

@zzsuzsici: Nem értem a fundamentalizmus, hogy kerül ide, a hullaházat meg végképp.