Adatok
Bresalio
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Most, hogy vége a szivárványos őrületnek és az internet visszanyerte a korábbi színét, én is szólnék pár szót. Az amerikai legfelsőbb bíróság határozata után, az amerikai "családbarát", vagy "keresztény" szervezetek elkezdtek tanakodni, hogy hol ronthatták el. Az egyikük…..
A menekültügyi kérdés fokozódik, és ha valaki úgy érezné, hogy a történelem ismétli önmagát, az nem a véletlen műve. Ennek oka persze nem valami misztikus erő vagy a sorsszerűség. Egyszerűen az emberek még mindig nem vonták le azt a tanulságot, hogy a kollektivista megoldások…..
Bresalio
2015.07.15 11:14:00
@aszterixagall: Sztem nem arról van szó, h az átlag "számít"-e (ez nem tudom, itt mit jelentene); hanem h az egyedről (Egyénről) ad-e _biztos_ információt. Egy népcsoportba tartozás nem determinál bűnözői létformát a bele tartozó Egyén számára; ok-okozati összefüggés nincs népcsoportba tartozás és bűnözői létforma között. (Ahogy a cikk is írta, a korreláció nem ok-okozati viszony.) Innentől sztem az a cikk mondanivalójának lényege, h pusztán a bűnözői statisztikából elhamarkodott, téves és megalapozatlan azt a következtetést levonni, h az adott (bizonyos népcsoportba tartozó, általad még nem megismert) Egyén biztosan bűnöző, mondván "azok mind olyanok".
Az, h inkább a ló megközelítését választod, lehet racionális döntés; de - az a lényeg - nem kezdeményezhetsz egy olyan tigris Egyén ellen erőszakot, aki még nem belezett ki senkit bizonyíthatóan, olyan alapon, h "mivel tigris, ezért nagy eséllyel kibelezős a fajtája". És - ez azt is jelenti - nem rendelheted el pl. _minden_ tigris kiirtását; hiszen a tigrisek halmaza ilyen Egyéneket is magában foglal(hat).
Az, h inkább a ló megközelítését választod, lehet racionális döntés; de - az a lényeg - nem kezdeményezhetsz egy olyan tigris Egyén ellen erőszakot, aki még nem belezett ki senkit bizonyíthatóan, olyan alapon, h "mivel tigris, ezért nagy eséllyel kibelezős a fajtája". És - ez azt is jelenti - nem rendelheted el pl. _minden_ tigris kiirtását; hiszen a tigrisek halmaza ilyen Egyéneket is magában foglal(hat).
Tervezek egy írást a kollektivizmus kontra individualizmus témakörben, addig viszont érjétek be Larken Rose gondolataival (eredeti itt).
Érdekes tény: Japán nem támadott meg minket a második világháborúban. Tényleg!
Nem, ez nem egy újabb összeesküvés-elmélet. Ez egy mentális…..
Bresalio
2014.12.13 10:05:25
@Késes Szent Alia: ("Ha az állam követi el az atrocitást, és az államot irányító kormány az egyének összesített szavazatai (tehát akarata) alapján működik, akkor hogyhogy nincs az egyénnek felelőssége abban, amit az állam/kormány csinál?")
(A kommentedben foglalt kérdés első olvasásra (is) abszurdnak tűnik: a "hogyhogy nincs" kérdésre az, aki elfogadja az Egyén szabadságának az axiómáját, azzal hördül fel, h "hát hogy is lehetne?!".)
Úgy, h az "összesített" szavazat csak annyit jelent, h _konkrétan azoknak az Egyéneknek a többsége, akik abban a szavazásban konkrétan részt vettek_, támogatták a szavazatukkal a szóban forgó dolgot. Nem jelenti azt, h az államban _minden_ Egyén a szavazatát / egyetértését adta volna a dologhoz.
A legfontosabb alapelv pedig (mifelénk), h ha egy Egyén nem vett részt vmiben / nem adta a hozzájárulását vmihez, akkor azért nem is lehet jogilag felelős.
Az Egyén csak a saját nevében cselekedhet, illetve csak a saját nevében adhatja vmihez a saját hozzájárulását. A szomszédom, vagy az ország másik végén élő random ember az én hozzájárulásomat nem adhatja vmihez a _saját_ szavazatával, csak a sajátját.
Ha vki elfogadja az Egyén jogfilozófiai szabadságának az axiómáját (mint ahogy teszi Larken Rose, és teszem én is), akkor jogi felelősség szempontjából ez baromi tiszta és egyértelmű következmény, én azt gondolom.
Az erkölcsi (de kizárólag az erkölcsi) felelősség szempontjából felmerülhetne egy olyan kérdés, h felelős vagy-e erkölcsileg azért, ha egy illegitim dologban bár nem veszel részt és nem adod a hozzájárulásodat, de nem is akadályozod meg.
Van, amikor erkölcsileg én is elítélek vkit azért, mert még az elfogadhatatlanság deklarációjának szintjén se állt ki vmi mellett, amikor kiállhatott volna.
De pont az erőszakszervezettel rendelkező állammal kapcsolatban, határozottan nem gondolom, h egy illegitim módon leuralt Egyént erkölcsileg hibáztatni lehetne azért, mert nem akadályozta meg az adott illegitim cselekedetet sikeresen.
Én minden erőmmel küzdök az állam uralma ellen, úgy globál is, nemhogy csak egyes illegitim cselekedetei ellen. De eddig még - sajnos - az uralmának azt a részét se sikerült megdönteni, ami rám, vagy a közvetlen környezetemre irányul. Nemhogy a magasabb szinten levő dolgait. (Reméljük, ez egyszer majd még megváltozik.)
Az biztos, h én semmilyen illegitim cselekedetéhez nem adom a hozzájárulásomat a magyar államnak. Innentől kezdve nagyon igazságtalannak tartanám, és nagyon felháborodnék, ha vki felelőssé akarna tenni a magyar állam vmely cselekedetéért, olyan alapon, h "nem akadályoztam meg". Én itt nem a magyar állammal vmiféle egy hullámhosszon pendülő Egyén vagyok attól, h történetesen ide születtem. Hanem olyan Egyén, aki fölött az állam (illegitim módon) sajnos uralkodik, az - illegitim módon! - a nevében is cselekszik, és jelen pillanatig egyszerűen még nem volt hozzá erőm, h ezen változtassak, ennyi.
Bárki biztos lehet benne, h nagyon szeretném megakadályozni bármely állam illegitim cselekedeteit (és ebbe individualista anarchistaként a saját "polgárai" feletti uralkodást is belesorolom). De elutasítom a cselekedetben való erkölcsi és jogi felelősséget, amennyiben nem sikerül a megakadályozás.
(Az én Egyénem, illetve a magyar állam, itt csak egy példa. Az érvelés természetesen általánosan érvényes: tehát alapesetben ezért nem felelős az Egyén (se erkölcsileg, se jogilag) annak az államnak az elkövetett atrocitásaiért, amelyik uralkodik rajta. Mert alapesetben részt nem vett benne, alapesetben a hozzájárulását nem feltétlenül adta hozzá, és nem mondhatjuk, h ha nem akadályozta meg, hibás benne, mert nem feltétlenül volt lehetősége, ereje megakadályozni.)
(A kommentedben foglalt kérdés első olvasásra (is) abszurdnak tűnik: a "hogyhogy nincs" kérdésre az, aki elfogadja az Egyén szabadságának az axiómáját, azzal hördül fel, h "hát hogy is lehetne?!".)
Úgy, h az "összesített" szavazat csak annyit jelent, h _konkrétan azoknak az Egyéneknek a többsége, akik abban a szavazásban konkrétan részt vettek_, támogatták a szavazatukkal a szóban forgó dolgot. Nem jelenti azt, h az államban _minden_ Egyén a szavazatát / egyetértését adta volna a dologhoz.
A legfontosabb alapelv pedig (mifelénk), h ha egy Egyén nem vett részt vmiben / nem adta a hozzájárulását vmihez, akkor azért nem is lehet jogilag felelős.
Az Egyén csak a saját nevében cselekedhet, illetve csak a saját nevében adhatja vmihez a saját hozzájárulását. A szomszédom, vagy az ország másik végén élő random ember az én hozzájárulásomat nem adhatja vmihez a _saját_ szavazatával, csak a sajátját.
Ha vki elfogadja az Egyén jogfilozófiai szabadságának az axiómáját (mint ahogy teszi Larken Rose, és teszem én is), akkor jogi felelősség szempontjából ez baromi tiszta és egyértelmű következmény, én azt gondolom.
Az erkölcsi (de kizárólag az erkölcsi) felelősség szempontjából felmerülhetne egy olyan kérdés, h felelős vagy-e erkölcsileg azért, ha egy illegitim dologban bár nem veszel részt és nem adod a hozzájárulásodat, de nem is akadályozod meg.
Van, amikor erkölcsileg én is elítélek vkit azért, mert még az elfogadhatatlanság deklarációjának szintjén se állt ki vmi mellett, amikor kiállhatott volna.
De pont az erőszakszervezettel rendelkező állammal kapcsolatban, határozottan nem gondolom, h egy illegitim módon leuralt Egyént erkölcsileg hibáztatni lehetne azért, mert nem akadályozta meg az adott illegitim cselekedetet sikeresen.
Én minden erőmmel küzdök az állam uralma ellen, úgy globál is, nemhogy csak egyes illegitim cselekedetei ellen. De eddig még - sajnos - az uralmának azt a részét se sikerült megdönteni, ami rám, vagy a közvetlen környezetemre irányul. Nemhogy a magasabb szinten levő dolgait. (Reméljük, ez egyszer majd még megváltozik.)
Az biztos, h én semmilyen illegitim cselekedetéhez nem adom a hozzájárulásomat a magyar államnak. Innentől kezdve nagyon igazságtalannak tartanám, és nagyon felháborodnék, ha vki felelőssé akarna tenni a magyar állam vmely cselekedetéért, olyan alapon, h "nem akadályoztam meg". Én itt nem a magyar állammal vmiféle egy hullámhosszon pendülő Egyén vagyok attól, h történetesen ide születtem. Hanem olyan Egyén, aki fölött az állam (illegitim módon) sajnos uralkodik, az - illegitim módon! - a nevében is cselekszik, és jelen pillanatig egyszerűen még nem volt hozzá erőm, h ezen változtassak, ennyi.
Bárki biztos lehet benne, h nagyon szeretném megakadályozni bármely állam illegitim cselekedeteit (és ebbe individualista anarchistaként a saját "polgárai" feletti uralkodást is belesorolom). De elutasítom a cselekedetben való erkölcsi és jogi felelősséget, amennyiben nem sikerül a megakadályozás.
(Az én Egyénem, illetve a magyar állam, itt csak egy példa. Az érvelés természetesen általánosan érvényes: tehát alapesetben ezért nem felelős az Egyén (se erkölcsileg, se jogilag) annak az államnak az elkövetett atrocitásaiért, amelyik uralkodik rajta. Mert alapesetben részt nem vett benne, alapesetben a hozzájárulását nem feltétlenül adta hozzá, és nem mondhatjuk, h ha nem akadályozta meg, hibás benne, mert nem feltétlenül volt lehetősége, ereje megakadályozni.)
Bresalio
2014.12.13 10:25:23
@Késes Szent Alia: "Nem veszem adottnak a kollektív felelősséget, hanem bizonyos felelősséget tulajdonítok az egyénnek az állam működésében. Külön mérlegelés tárgya, hogy ez milyen mértékű és miktől függ."
- Kikérem az általános Egyén nevében, h felelősséget tulajdoníts neki az állam működésében. Csak abban az esetben van egy konkrét Egyénnek felelőssége benne, ha neki személy szerint, konkrétan van. De az általános Egyénnek, alapból, nincs. Az általánosított Egyén alapesetben nem feltétlenül kérte az államot maga fölé; mit tehet annak a cselekedeteiről?! Még olyan Egyének is vannak, akik nemhogy nem kérték, de egyenesen el is utasítják az állam hatalmát.
"Ezzel szemben Larken Rose - bárki is legyen ő, de remélhetőleg Axl Rose túlkompenzáló harmadfokú unokaöccse, nem pedig egy befolyásos ideológus - szélsőségesen tagadja, hogy bármi ilyen felelősség létezhessen. Voltaképp a demokráciát tagadja, mert ha semmi részem abban, hogy mit csinál az állam, akkor minek szavazni, közügyekben részt venni, meg a többi efféle modern nyugati népszokás."
- Na, akkor mondok vmit.
Igen, Larken Rose tagadja a demokráciát.
Tagadja nyilván a demokráciát is, mert tagadja az államot is.
Tagadja az államot, mert tagadja az illegitim uralmat az Egyén fölött.
Tagadja azt, mert individualista anarchista.
Mint ahogy én is. És mint ahogy sztem mindenki, aki helyesen gondolkozik ebben a kérdésben.
Meglep és elszomorít engem az, h egyesek fejében a demokrácia eszméje annyira alap, h azt mintha tabu lenne tagadni.
Azt az eszmét, amelyik azt hirdeti, h nem baj, ha te magad szabad akaratoddal nem támogatsz egy uralmat magad fölött, elég, ha a többség támogatja azt;... azt az eszmét, amelyik azt hirdeti, h mások is rendelkezhetnek a te eredendő szabadságod fölött;... sorolhatnám.
Én szégyellném magam, ha nem tagadnám azt az eszmét, ami ilyen arcátlanul kevés szabadságot ad az Egyénnek. És ráadásul még meri ehhez azt hirdetni magáról, h ő aztán megadja az Egyénnek a szabadságot. Hát azt a szabadságot, ami az i. anarchizmus szerint eredendően kell, h járjon neki, biztos, h ő messze se hirdeti az Egyén számára.
- Kikérem az általános Egyén nevében, h felelősséget tulajdoníts neki az állam működésében. Csak abban az esetben van egy konkrét Egyénnek felelőssége benne, ha neki személy szerint, konkrétan van. De az általános Egyénnek, alapból, nincs. Az általánosított Egyén alapesetben nem feltétlenül kérte az államot maga fölé; mit tehet annak a cselekedeteiről?! Még olyan Egyének is vannak, akik nemhogy nem kérték, de egyenesen el is utasítják az állam hatalmát.
"Ezzel szemben Larken Rose - bárki is legyen ő, de remélhetőleg Axl Rose túlkompenzáló harmadfokú unokaöccse, nem pedig egy befolyásos ideológus - szélsőségesen tagadja, hogy bármi ilyen felelősség létezhessen. Voltaképp a demokráciát tagadja, mert ha semmi részem abban, hogy mit csinál az állam, akkor minek szavazni, közügyekben részt venni, meg a többi efféle modern nyugati népszokás."
- Na, akkor mondok vmit.
Igen, Larken Rose tagadja a demokráciát.
Tagadja nyilván a demokráciát is, mert tagadja az államot is.
Tagadja az államot, mert tagadja az illegitim uralmat az Egyén fölött.
Tagadja azt, mert individualista anarchista.
Mint ahogy én is. És mint ahogy sztem mindenki, aki helyesen gondolkozik ebben a kérdésben.
Meglep és elszomorít engem az, h egyesek fejében a demokrácia eszméje annyira alap, h azt mintha tabu lenne tagadni.
Azt az eszmét, amelyik azt hirdeti, h nem baj, ha te magad szabad akaratoddal nem támogatsz egy uralmat magad fölött, elég, ha a többség támogatja azt;... azt az eszmét, amelyik azt hirdeti, h mások is rendelkezhetnek a te eredendő szabadságod fölött;... sorolhatnám.
Én szégyellném magam, ha nem tagadnám azt az eszmét, ami ilyen arcátlanul kevés szabadságot ad az Egyénnek. És ráadásul még meri ehhez azt hirdetni magáról, h ő aztán megadja az Egyénnek a szabadságot. Hát azt a szabadságot, ami az i. anarchizmus szerint eredendően kell, h járjon neki, biztos, h ő messze se hirdeti az Egyén számára.
Ma kitöltöttem egy tesztet. Egy jó tesztet. Nem ilyen kozmo-szinglis hülyeséget, hanem igazi tudósok által összeszerkesztett igazmondó tesztet. Tulajdonképpen saját magamat rúgtam arcon, és most egy kicsit sírhatnékom van. Persze nem fogok sírni, de csak azért, mert…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1. Először is, a "házasság" fogalmát az állam szereti kisajátítani az emberek fejében arra a "házasságra", amit ő adminisztrál. És a legtöbb ember erre jó alany: el is fogadják ezt, és tényleg az állami házasságra gondolnak a "házasság" szó hallatán.
Viszont nem vagyunk kötelesek ebben gondolkozni: a saját gondolkodásában mindenki kiveheti az államot a "házasság" egyenletéből. Ez - mivel a gondolkodásra vonatkozik - fizikailag is elidegeníthetetlen szabadság.
Innentől kezdve két férfi vagy két nő is bármikor, szabadon köthet "házasságot", akkor is, ha az állam aktuálisan nem hajlandó ezt állami "házasságként" bejegyezni: ugyanis rendezhetnek esküvőt, és nevezhetik a kapcsolatukat házasságnak - ebben senki se tudja őket megakadályozni.
Szóval, mivel ilyen értelemben "házasságot kötni" mindig is lehetősége volt, van és lesz egy meleg párnak is,... nem értem, az *állami* házasság szabályozása körül miért megy ennyire a pörgés (mind liberális, mind konzervatív oldalról, akár, mint "mindenáron megőrizendő", akár, mint "mindenáron kiterjesztendő" intézmény). Az, h az *állam* kit hajlandó összeadni és kit nem, olyan ember számára, aki nem az állam alattvalójaként tekint magára, egyszerűen irreleváns.
2. Ha nem köthetnek a meleg párok állami házasságot, az miért is segíti jobban elő a faj szaporodását?? Ennek a feltételezésnek a megindoklására még csak beszámítható próbálkozást se nagyon láttam, nemhogy meggyőző érvet.
Tegyük fel, h egy meleg pár a) államilag összeadatlan meleg párként él életük végéig, b) államilag összeadják őket. Milyen konzekvenciával van a faj reprodukciós rátájára, h a kettő közül melyik eset áll fenn?? Végképp nem látom.
Vagy az idézett poszt írója azt gondolja: ha a homo párokat az állam nem hajlandó összeadni, akkor a résztvevőik inkább elhagyják majd egymást, és - csak azért, h állami házasságot köthessenek - inkább heteró kapcsolatokba "menekülnek"??
Érthetetlen számomra, miből gondolja a csávóka azt, h a melegházasság nem engedélyezése majd elmozdítja a társadalomban levő azonos, ill. más nemű *párkapcsolatok* arányát az utóbbi javára.
Mindenesetre talán nem értelmezem túlságosan félre az álláspontját, ha azt mondom: abban az van implicite benne, h bizonyos olyan emberek, akik a szívüket követve azonos nemű párt választanának, az őszerinte ideális társadalomban mégis más neművel élnék le az életüket.
TEHÁT: az őszerinte ideális társadalomban bizonyos emberek NEM a szívüket követnék, és NEM a saját boldogságuk és kiteljesedésük fényében alakítanák az életüket, hanem külső elvárásoknak megfelelően. - Na, ez mindent el is mond az ő ideális társadalmáról, és arról az emberi gondolkodásról, ami annak az ideáját kitermelte. -_-
"a megőrzés parancsa erősebb, mint az egyéni életek lehető legteljesebb kiteljesedésének joga"
- Ezzel az autoritárius-kollektivista szöveggel pedig az én szememben leírta magát a csávóka. -_-