Adatok
Lélekgardrób
42 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hétágra sütött a nap. Az apró udvart beragyogta, aranyba öltöztette az öreg almafát. A sovány kis tyúkok tikogva szédelegtek árnyékot keresve. A gazda az udvar közepén. Korát meghazudtolva jött-ment, hatalmas fatörzset háncsolt. A combvastagságú fa egykedvűen tűrte, hogy az…..
Csend borította a hatalmas parkot. Elhagyatott, nem él benne ember, a természet vette át a hatalmat. Bokrok, termetessé fejlődött gazcsomók, tüskés futórózsa ölelte körül a kopott lépcsőket. Mindösszesen az elegáns, puha ív őrizte egykori méltóságát. Zöld mohafoltok tették…..
Nem tudta, nem is keresete. Csak jött. Lehengerlően, bódítóan, szépen, ahogy illik.
Tegnap még nem is gondolt rá. Leszegett fejjel baktatott. Kopott kis cipői sercegve vájtak apró árkokat az út öreg testét fedő portakaróban. Minden a régi. Szín nélküli rét, fakó…..
- Lajos! Lajos, hagyd már azt ott a fenébe! Gyere már ide…
S olyan kacskaringós szitok, káromkodás következik, amilyenre csak a nekibúsult magyar képes. Van abban Isten, annak összes felmenője, még talán szamár is meg a jászol. Lajos baktat megadóan. Néha…..
Csak a szokásos szürke kis nap. Semmi csillogás, igaz, a felhők sem gyülekeznek. Csak úgy van. Hogy az ember érezze, néha már az is jó, ha nem rossz.
Kis séta, ráérős, nem világmegváltó, csak szellőző. Emberek jönnek-mennek. Ismerős arc. Széles mosoly, igyekszik becserkészni…..
Esik. Nem is esik, szakad. Az eső összefüggő, szürke függönyként borul a világra. Aztán a földön a kövér cseppek szépen megfogják egymás kezét és hatalmas pocsolyává lesznek. Autók jönnek-mennek, eső kopog, kerék tocsog, ázik a világ.
A postás megadóan, egyhangúan…..
Gyönyörű időszak. Az elmúlt napok esőjét a nap pillanatok alatt felszárította. Nagy dér-dúrral jött a vihar, tombolt, hősködött, dübörgött, eláztatta kicsiny országunkat, aztán jött a nap, s hipp-hopp felszárította a nyomát is.
Mész a szikrázó napsütésben. A Duna…..
Volt. Egyszerűen csak volt. Mentél, tettél jót s még jobbat. Hittél, míg el nem törték. Bíztál, míg be nem csaptak. Vitted a terhet, azt hitted, jó lesz. Amíg ki nem lopták az utat a lábad alól. Csalárd módon a teher megmaradt.
Mentél, vánszorogtál az üres…..
Aluljáró. Köztes állapot. Purgatórium, valahol föld és pokol között. Lépcsők. A végét nem látni, csak a kezdetét. Az egyik felfelé visz. A zajos világba, a napsütésbe, a mocsokba, porba, mégis az életbe. A másik lefelé, a metró irányába. A kettő között egy csomó ember,…..
- Manci! – harsant a hang az apró házban. Az ajtó tárva-nyitva, apró kis legyek lejtették boldog táncukat a beszűrődő napfényben. Meleg volt, pokoli meleg. A nap nem fukarkodott.
- Manci, Mancííííí – kiabált türelmetlenül az öreg, rozoga létra…..
Népliget. Csodálatos hétfő, szürke ég, szitáló eső, nyirkos közeg, szomorú tócsa az aluljáró lépcsői előtt. Új hét, új élet. Meg persze a kérdés: mit hoznak a következő napok? Van még valami torz poén, ami kimaradt és most következik? Hát, hiába, az ilyen napok nem…..
Rohant a buszmegálló felé. A szél kócolta szöszi haját, ő meg csak rohant és rohant. Sejtette ő, hogy baj van, de reménykedett. A hatalmas iskolatáska le-fel ugrált az apró gyerek hátán. A zsebében lapuló alma dudorodva jelezte: ne fuss. Minden hiába. Ő csak futott. Néha…..
Harmatos reggel. Friss levegő, a nap még álmosan bujkál. Az Öreg felkel. Frissen, ahogyan azt hosszú évtizedek óta teszi. Nem olyan fürgén, mint egykor, kopnak a zsanérok, roppannak már az ízületek, de a lendület töretlen. Ül egy kicsit az ágy szélén. A konyhából…..
Csak ült a Duna partján. A bágyadt tavaszi nap próbálgatta erejét, néha megcsillant a lassú víztömeg millió taréján. Ő meg csak ült, révedezve nézte. Pislogni is elfelejtett. A ráncok közepén ülő szemeiben néha visszatükrözött a víz. Nézte, nézte a vizet.
Ugye,…..
Van úgy, hogy az ember halad, csak halad a kis szürke útján. Minden nap, semmi nem zökkenti ki a szürkeségből. Csak halad. Fakulnak a színek, halkulnak a hangok, erősödnek az érzések, hogy valami nincs rendben. Valami hiányzik. Sok baj, megoldásra váró probléma, nehézség, ki…..
Rettenetes baleset történt. Egy várandós nőt elütött egy autó. A kismama azonnal szörnyethalt, a kisbaba életéért azonban még küzdenek. Igen, néha ennyi az élet. Ezt biza fel kell dolgozni, meg kell gyászolni, fel kell állni a családnak, hogy később továbbléphessen. Nem…..
Végre szabad hétvége. Tavasz, világmegváltás, újjászületés, friss illatok. Az ember sarkig nyitja az ablakokat, mielőbb kiűzendő a komor, hideg tél, áradjon be a fény, a tisztaság, az új élet illata. Én is ezt tettem.
Takarítás. Rengeteg kacat, mütyürök, lomok,…..
Csak állt az apró kis test a nagy épület mellett. Régi bérház. A máladozó vakolat szomorúan csüngött apró, göndör kis lapokba hajolva. Ő meg csak állt. Tanácstalanul. Kérges, köszvénygyűrte kis kezét nézegette. Nem mert felnézni sem, annyira restellte helyzetét. Micsoda…..
Amikor kimész éjjel a csillagok alá, érzed-e, milyen apró vagy? Amikor leülsz a nedves fűbe, érzed-e, milyen gyenge vagy? Amikor szétfújja a szél a hajad, érzed-e, milyen kiszolgáltatott vagy? Ha hallod a tűz roppanását, érzed-e, hogy halandó vagy? A tűz, ahogy rakod a fát szép…..
Újabb év telt el. Újabb napok, amelyek a tanulásról szóltak. Az okulásról. A tapasztalatokról, konklúziókról, analizálgatásokról.
Az ember azt hiszi, a jó és a rossz dolgok váltakozása véletlenszerű. Pedig nem az. Csak figyelni kell. A külső történésekre,…..
Az elmúlt években brutális jelenség dúlt anyaországunk határain túl.
Mindenféle szekták ütötték fel a fejüket, magánházakat vásároltak meg és összeültek hetente többször óbégatni. Mindezt vallásnak csúfolták. Személyes „élményem” volt, az akkor három…..
Megdöbbenve olvastam, hogy két népes család összeverekedett a SOTE szülészeti klinikáján.
Szülészeti klinika. Kisbabák. Apró pici életek. Az a hely, ahol az ember kicsit suttogva beszél, igyekszik halkan járni. Mert ott minden csúnya, fájdalmas valóság ellenére csoda…..
Mindig van választás. Ez örökérvényű. A zsákutca csak azt jelenti, nem a helyes irányba indultunk el a kereszteződésnél. De volt választásunk. És van is. Ugyanis ha előre nem vezet út, akkor nagyon egyszerű: vissza kell fordulni egy szusszanatnyit, majd újra dönteni. Piszokul…..
A minap olvastam, hogy elárverezték a „Kárpátok Géniuszának”, Ceausescunak a luxustárgyait. Volt abban Mao Ce-tung ajándéka (egy bronz jak), leopárdbőr, a díszes családot ábrázoló szőnyeg, aranyozott galambpár. Sőt, a diktátor pizsamái is eladásra kerültek. Bár már…..
Előre tudom, sokaknak nem leszek szimpatikus evvel az írással. De nem
megfelelési kényszerből írok, hiszek az építő jellegű vitákban,
ellenvéleményekben. Végülis a blog célja épp a gondolatébresztés, az
eszmecsere.
Egy rövidke történettel kezdeném. Egy öreg néni…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz