Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Nattefrost

0 bejegyzést írt és 44 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sorskönyv nélkül Kasszazárás 2016.02.17 16:14:09
S ha jól számoltál mind te, mind az Excel (Oh, persze, mért számoltad volna el? Rémes álszerénység, megint dicsekszel – Szól az Úr, szemöldökét vonva fel), Kivontad-összeadtad mindazt, mi kell, Összesítésként könyveld le végre: Nyereség az, mire végül szert teszel – Volt-ok, van-ok, lesz-ek…..
Élet és halál. Rák és kórház. Orvos és beteg. A köztük zajló kommunikáció mint az életmentés vagy a pusztítás fegyvere.   Sajátélmények és pszichológiai összefüggések.   Amit még soha nem mondtunk el. Amit már ezerszer elmondtunk. Most 59 percen keresztül csak velünk.   Balázs és Tomi  ..
Miután az Emberi játszmák az 1960-as évek bestsellere lett, a TA egyfajta „népi pszichológiává” vált. Voltak olyan szerzők és szakemberek, akik „meglovagolták” ezt a lehetőséget. Ezért, hogy a TA-t még „piacképesebbé” tegyék, föl is vizezték kissé Berne eredeti…..
Nattefrost 2013.04.03 22:50:23
A magam részéről magát a tendenciát találom rendkívül irritálónak és elszomorítónak. Ennyi felületességet egy rakáson... ráadásul "szaktanácsként" előadva, ne már. :{{{{{
Mindaz, amit írtál a TA témájáról és a cikk hozzáállásbeli és tárgyi tévedéseiről, teljesen rendben van - most mondhatnám, hogy nem vagyok meglepve, már megint írod itten az okosságot :} - de a probléma véleményem szerint szélesebb körű. A bulvárpszichológia (pszichológiaaaaaa?) elég sok irányzattal, megközelítéssel műveli ezt. Felkapnak egy-egy, jól előadható klisét az adott területről - szerencsés esetben legalább egy-két helyes infóval -, és a funkcionális analfabétává hülyített olvasóközönség elé tálalják, mint valami baromi különlegességet.
Szeretnélek biztosítani az empátiámról: véleményem szerint tök jogos, hogy elkapott az ideg a Dívány-cikk olvsatán.
Azt hiszem, valami hasonlót éltem át nemrég a jungi individuációs elmélet és árnyékszemélyiség témájában, mint most Te a "Sorskönyv-felvizezve" témában. Egy "pszichológiában járatos" norvég yuppie coach írt blogposzt erről; az individuációt a menedzseri típusú karriertervezés részeként és eszközeként mutatta be, az árnyék fogalmát pedig elintézte annyival, hogy "az, amit önmagadban nem szeretsz." Jajj. A plebs számára hangzatos, de köze sincs az eredeti elmélethez és gyakorlathoz. És, itt is az volt a baj, mint a Dívány-cikkel: az önjelölt nagyokos nem értette, hogy az individuációnak nagyon sok köze van _tudattalan_ folyamatokhoz, illetve azok tudatosításához, baromian nem valami tudatosan megtervezett és menedzseri szempontok szerint kialakított projektről van szó.

Ez is, azt hiszem, tendencia: receptgyűjtemény arról, hogy "hogyan csináljam JOBBAN." A problémák gyökeréig elhatolni meg már minek?
Lehet, hogy marketing szempontból nem okos dolog az első mondatban csalódást okozni az olvasónak, de akkor is úgy tartom korrektnek, hogy tisztázzam: alább nem szex-sztorik következnek. Akkor sem, ha manapság a „felnőtt tartalom” kifejezés a „pornó” szinonimája. A jelen írás…..
Nattefrost 2013.03.25 21:09:46
@Birtalan Balazs: okéoké, eddig még jól is van, de ha már értelmes dolgot írtál és publikáltál, akkor nyilván nem egy filléres, hízelgő "gyá de jóarc vagy" színvonalú akármi lesz az igazi méltatás. Mert az csak az egoizmusnak szólna. (Narcisztikus elemek a mesében vs. a Nap öreg szolgája, hehe - egyébként a látszólag barátságtalan öreg archetípusa is nagyon nagy erejű! A rigorózus, szigorú vénember, aki megakadályoz vagy megtilt valamit - de végső soron ezzel irányít a helyes pályára. Erről annyit lehetne agyalogni...)

Őrület! Ez már az okkultizmussal határos, én mondom :} (Nem tudom: van-e olyan kollégád, vagy bárki, aki próbálkozott már germán mitológiát meg rúnaábécét alkalmazni meseterápiás célokra? Szívesen tennék fel bárgyú kérdéseket! Sokszor játszottam ilyet, anélkül, hogy tudtam volna arról: "valami ilyesmit" hozzáértők is alkalmaznak. Igaz, én épp az ellenkező irányban: egyszer éppen hogy nem sikerült belázasodni, és láz nélkül nyűglődtem félig betegen. Aztán tüzes jellegű rúnákat és a hozzájuk kapcsolódó meseelemeket igyekeztem magamban felidézni. Működött. Három napig felkelni is alig bírtam, 40 fok körüli lázzal. Negyedik napra már semmi bajom nem volt. És nem tudtam {a mai napig nem tudom}: azért működött, mert jó helyre nyúltam szimbolikailag, azért működött, mert "bebeszéltem magamnak", vagy véletlen egybeesés volt? Vagy valójában tökmindegy, ha egyszer működött?)
Valószínűleg az év egyetlen más napjára sem jut annyi összeveszés, mint a szeretet ünnepére, kiváló témát szolgáltatva ezzel mindazon papoknak és lelkészeknek, akik prédikációkban és egyházközségi hírlevelekben a „Hát nem borzasztó?!” című időtöltést játszva…..
Jobb későn, mint soha: a napokban elolvastam Szabó Magda Az ajtó című regényét. Szerencsére rám nem áll a gonosz jellemzés: „Mindent tudott az irodalomról, kivéve azt, hogyan élvezze.” Egyrészt korántsem tudok mindent az irodalomról, másrészt ha olvasok valamit, akkor jobb…..
Írtam már, és fenntartom: a Sorskönyv nélkül nem fog átmenni politikai blogba. Ugyanakkor időnként akadnak olyan politikai történések, amelyek mellett nem vagyok hajlandó elmenni szótlanul, mivel nagyon is van pszichológiai relevanciájuk. Ilyenek azok a mondatok is, amelyek tegnap…..
Nattefrost 2012.09.11 20:03:49
@Birtalan Balazs: na igen, és itt kezdem el nem érteni. Mert MIÉRT nem bizonyul elegendőnek az a sztrók-adag az egyik félnek, amely a másik felet már kimeríti? (Lehet, hogy a sztrók-igények eltérése, illetve az igények kifejezésének módja a legfontosabb probléma az ilyen kapcsolatokban?)
Nattefrost 2012.09.13 16:15:05
@Lapis Lazuli: ott a pont! A kérdést nem ujjal mutogatással, meg bűnbakkereséssel lehetne megoldani, hanem szemléletváltással. Mélyen. Legbelül.
Sorskönyv nélkül Namégeccer...! 2012.08.30 14:34:33
Eljött az ideje, hogy bevalljam: ha a megfelelő pillanatban nem találkozom egy gyermekrajzzal, akkor ma a Sorskönyv nélkül blog nem létezik. Az évek során ugyan csomó mindent összeolvastam a tranzakcióanalízisről (TA), de a fogalmak és szakkifejezések sokasága egyszerűen nem állt…..
A Facebookon találtam az imént a mellékelt képet. Az itt olvasható receptek egyikéről sem gondolom, hogy a Nagy Végső Igazságot fedik fel. Azonban az egyik javaslatról kifejezetten azt gondolom, hogy ártalmas, káros az egészségre, vagy ahogy a címben fogalmaztam: biztos recept a…..
Nattefrost 2012.07.25 11:30:19
@Birtalan Balazs: Hja, "légy erős" és "ne érezz" egyszerre, egyetértek - de van egy felvetésem ezzel kapcsolatban.
Nem lehet, hogy nagyon sokan összetévesztik a "keménynek lenni" fogalmát a "keménykedéssel"? Nem ez lenne a "légy erős!" drájvör hátulütője? Aki keménykedik, az általában nagyon sérülékeny legbelül, és éppen azért játssza meg magát, erőltet magára mosolyt, hogy ne tegye ki önmagát még több sérülésnek.
Nattefrost 2012.07.25 22:35:56
@Babóca888: gondolom, minden alkalom fájdalmat okoz, amikor az ember rádöbben, hogy a sorskönyvének éppen mely fejezetét éli meg, vagy játssza újra. "Jóég, hogy lehettem ekkora lúzer, hogy nem vettem észre az összefüggést?! Még mindig dedós játékot kell játszani? Ne már!"
Velem is megtörténik rendszeresen - ahogyan, szerintem, mindenkivel, aki az önmegismerésnek ezt a módját gyakorolja. Kényelmes módon nem lehet kiszakadni a sorskönyv-, meg drájvörvezérelt életből, azt hiszem. De még ez is jobb, mint önámításban leélni egy életet.
A Facebook az emberi hülyeség kincsestára. Ezen belül a tranzakcióanalízis iránt érdeklődő is számos frappáns ötlettel találkozhat. Az alábbi képet például részint úgynevezett humora, részint a cukiság-faktor miatt osztják meg sokan. Én azonban olyan vagyok, mint Móricka,…..
Escher híres lépcsőjének az a furcsa tulajdonsága, hogy bár pontosan az ellenkező irányban haladunk rajta, mint a másik ember, mégis ugyanoda jutunk. Persze ugyanezen tulajdonsággal egy sima körív is rendelkezik. No meg az ellentétes sorskönyv. Papok és kurvák Aki véletlenül nem…..
Nattefrost 2012.06.29 17:56:07
@Birtalan Balazs: Ja-ja, én is erre gyanaxok: vannak emberek, akik ösztönösen tudnak, értenek olyan dolgokat, amelyeket másoknak tanulniuk kell.

No igen, a párhuzam a drogokkal nekem is eszembe jutott. A kérdésem viszont ugyanígy nyitva marad: folytatva a hasonlatot, van olyan ember, aki egyszer elszív egy vicces cigarettát, aztán többre nincs szüksége, mert ennyi élmény neki elég volt - mások meg nemhogy rászoknak a humorérzék-serkentőre, hanem egyre többféle, és egyre keményebb szerekkel kísérleteznek.

Hűha, örülök, hogy van kedved a témához - akkor is, ha a dolog egyáltalán nem vidám.
A sztoriról itt olvashatsz angolul:
en.wikipedia.org/wiki/2011_Norway_attacks

A tettes "manifesztuma":
breivikmanifest.com/
(ez nagyon hosszú, és csak akkor ajánlom elolvasásra, ha nem szokásod netezés közben nassolni, mert elég étvágylohasztó... én végigrágtam rajta magamat, és az egyetlen értelmes reakcióm ez volt: "Jaj, a gyomrom!...")

Itt van pár cikk, amelyeket norvég site-okról fordítottam:
vinterstorm.000space.com/index.php?id=terrorangrepet

Talán így objektívebb véleményt alakíthatsz ki az esetről, mintha a saját szavaimmal mondanám el.

(Egyébként általában véve nagyon foglalkoztatnak mindenféle bűnesetek, és mióta Téged olvaslak, azóta ezek sorskönyvi hátterét is igyexek átgondolni.)
Nattefrost 2012.06.29 20:52:09
@Birtalan Balazs: huh, megtisztelő, hogy beleolvastál a fordítmányaimba!
Valószínűleg tényleg jobban teszed, hogy nem olvasod el a manifesztumot. Én is megkímélhettem volna magamat egy több órás émelygéstől, de nem tudtam megállni... (Nem tudom, ez még csak első-, vagy már második fokú önszívatásnak minősül-e :})

Jó, hogy erre felhívtad a figyelmemet! Mivel a DSM-IV.-et nem ismertem, első blikkre azt vélekedtem: Breivik "csak" erősen személyiségzavaros (paranoid személyiségzavarra tippeltem volna, erős nárcisztikus beütéssel.)

Igen, az "én oké vagyok, mindenki más un-oké" alaphozzáállás ordít a csávesz megnyilvánulásaiból.
Ami viszont engem nagyon érdekel sorskönyv szempontjából: a pofa egy sikertelen színész benyomását kelti bennem. Egyfolytában pózol, és szerintem ügyetlenül teszi ezt. (Tűrhetően jóképű, de nem olyan szívdöglesztő, mint amilyen szeretne lenni; nem csonthülye, de messze nem olyan értelmes, mint amilyennek láttatni szeretné magát; és főként: távolról sem olyan kemény legény, mint amilyen imázst ki akarna építeni magának.)
A gondolati tartalmai szerintem elég éretlenek. Az a véleményem: egy 15-16 éves fiataltól egy ilyen szintű ábrándozgatás teljesen rendben van - hogy hős lovagnak, parancsnoknak, meg a jó ég tudja, még minek álmodja magát, az IRL félszegségét és lúzerségét kompenzálandó -, de 30 körül ilyen fantáziákat komolyan venni és valóságként adni elő már több, mint ciki.
Na, és ezen a helyen jön be az, ami benyomásaim szerint sorskönyv-témájú kérdés: tudjuk, hogy a tettes kamaszkora nem volt könnyű, akkor váltak el a szülei, amikor az apai tekintélyre a legnagyobb szüksége lett volna. Amikor pedig kétségbeesett figyelemfelhívási kísérletként csinált pár buta stiklit - taggelés, csempészés -, az apja emiatt drasztikusan megszakította vele a kapcsolatot.
Na, érdekes módon, az áldozatai nagy része is tizenéves volt - abban a korban, amikor a tettesnek magának egyáltalán nem volt jó.

Azon gondolkozok: ez a szerencsétlen ember nagyon megrekedt a kamaszkori sérelmei között, és mintha a lemészárolt fiatalokkal mintegy ezt próbálta volna kommunikálni.
Nem tudom ezt értelmesebben megfogalmazni - és ezért szeretném ezt Veled megvitatni -: olyan benyomásom van az egész ügyről, mintha valójában nem a 32 éves Breivik "lovag úr", hanem a pattanásos, mosatlan hajú, 15-16 éves kis Anders cselekedett volna a Regjeringskvartalet-ben és Utøyán is. "Apúúúúúú, nézd csak, milyen rossz vagyok, rám férne egy kis dádá, figyelj már ide rám!" (A nagy agyament ideologizálást inkább csak színpadi háttérnek érzem ehhez, egyetlen önálló gondolatot sem tudtam felfedezni az eszmefuttatásaiban.) Nem vagyok benne biztos, hogy ezt helyesen látom, ezért bátorkodtam felvetni a témát Neked.

Tehát, ha konkrét kérdést akarok megfogalmazni: ez a tragédia milyen sorskönyvi parancsot, vagy ellentétes sorskönyvi parancsot teljesíthet? És, hogyan sikerült egy közepes képességű embernek egy egész országot gyászba borítania? Ettől még nem lett nagyobb ember, csak egy közepes képességű, ám 77-szeres gyilkos...

(Elnézést, ez egy kicsit hosszúra sikerült. Végtelenül felkavart az esemény. A környezetemben is vagy egyáltalán nem beszélgetünk róla, vagy éppen ellenkezőleg, a felmerülő kérdések sora nem ér véget.)
Mikor történik velünk először, hogy hosszú idő után elhagyunk egy helyet, hogy aztán radikálisan más közegben folytassuk életünket? Világos: a születéskor. És mi lapul első ballagási tarisznyánkban, életre szóló útravalóként? Hát persze: a nevünk. Köztudott, hogy az…..
Nattefrost 2012.06.05 01:39:55
Sokat röhögtem, köszönöm! :} Észrevételeim szerint sokszor azon lehet a legnagyobbat nevetni, ami valójában egyáltalán nem vicc. Nagyon sok mindenre rávilágítottál, ráadásul úgy, hogy közben jót is röhöghettem. Egy Bódog nevű depressziós... jajj.

A különleges nevek témájáról eszembe jutott egy pár kérdés: mennyi összefüggése lehet a "névadás és sorskönyv" kérdéskörének azzal, hogy vannak "divatnevek", amelyekre pár évtized vagy évszázad múlva már senki nem emlékszik (régi dokumentumokban találkoztam ilyen nevekkel, mint Vincencia, Innocentia, Eulália, Adelgunda... jóég, mennyi cikizésnek lenne kitéve egy mai gyerek egy ilyen névvel?!), és vannak, amelyek évszázadokon át "felvállalhatóak"?

Van két sztorim, amelyek alátámasztják a hasonlatodat az autóvezetéssel.
1.) A szülőknek nem volt ötletük, hogy milyen nevet adjanak a gyereknek, ezért a sógort kérték meg az utolsó pillanatban, hogy mondjon már egy keresztnevet. Az illetőn (osztálytársam volt) érezni lehetett, hogy nagyon-nagyon megkapta a "ne légy fontos!" parancsot.
2.) Ugyanennek a történetnek a fordítottja: a rokonság idétlennél idétlenebb névötletekkel bombázta a leendő szülőket, akik végül megunták a javaslatokat, és eldöntötték: ha a gyerek fiú lesz, akkor apukája keresztnevét kapja, ha lány lesz, akkor anyukája keresztnevét kapja, és punktum. Erről nem tudom, hogy milyen sorskönyvi parancsot hordozhat, mindenesetre nem tűnik túl megfontoltnak. Van ötleted?
Egy ilyen alkalom szinte tálcán kínálja a pszichológiailag releváns témák sokaságát – legalábbis az asszociációk szintjén. Az alábbi szösszenetek között az egyetlen összekötő kapocs Adolf Hitler születésnapja. 1. A narratíva A „narratíva” szó, amely…..
Nattefrost 2012.04.24 15:11:01
Helló! Köszi ezt a posztot, több okból is.

Adolfka háttere nagyon sok gondolkodnivalót szolgáltat.
Nem tudom, olvastál-e az Eric Harris-Dylan Klebold esetről? (Ha esetleg nem: ez a két fiú éppen ezen az évfordulón rendezett a suliban tömegmészárlást, majd önmagukkal is végeztek.) Nekem ez a sztori ugrott be elsőnek arról, hogy írod: egyre több újnáci számára ünnepnap ez. Nagyon sok mindenen elgondolkoztam ennek kapcsán: a két srác lelkivilágán, a kiközösítettségükön, valamint azon, hogy miért éppen Adolfkát tették meg személyes hősüknek, miért éppen az ő szülinapjáról emlékeztek meg ilyen méltó módon?

A másik, ami eszembe jutott: nagyjából ugyanebben a megközelítésben írt Hitler gyerekkoráról Alice Miller is, mint ahogyan most Tőled olvashattam. A "Kezdetben volt a nevelés..."-ben is éppen ugyanez olvasható: empatikusan viszonyulni egy náci diktátorhoz nem jelent egyet azzal, hogy "felmentjük", és nagyon szemléletesen mutatta be, hogy Alois Hitler "nevelési" módszerei hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy a kis Adolfkából egy ekkora kaliberű tömeggyilkos váljon.

Amióta ezt olvastam, azóta piszkálja a gondolatvilágomat a kérdés: abban az időben nem volt ritkaság, hogy ennyire brutálisan "nevelték" (inkább idomították) a gyerekeket. Viszont a jól beidomított gyerek, az nagy korában is szót fog fogadni - esetünkben: a bandavezér Adolfkának -, ez a kérdés egyik fele. A másik fele az, hogy miért tudott ekkora befolyást kifejteni Adolfka, miért kapott egyáltalán annyi támogatást, hogy hatalomra juthasson?
(Eléggé felkavar, amikor azt hallom, hogy "nem is volt Hitler olyan elvetemült gazember", és megemlítik, hogy magánemberként mennyire normális arc volt.)

A "Változásvakság" című bekezdésben írottakra sajnos csak bólogatni tudok. A "zsidó" terminust ma már sokan használják szitokszónak, anélkül, hogy akár csak eszükbe is jutna, hogy mit beszélnek - iskoláskoromban a "zsidózásért" még minimum intő járt.

A lélektan és annak kompetenciahatárai - na, ez nagyon kellett! Szeretem, amikor körülbelül egy hétig rágódok egy adott kérdésen, aztán egyszercsak valaki szépen megfogalmazza... Ez is egy ilyen volt. Köszi. :}
Sorskönyv nélkül Antizsiráf 2012.04.24 00:47:00
Az előző posztomban ezt írtam: ugyanazon valóságnak számos olvasata lehetséges. Ezt bájosan illusztrálja egy komment, amivel a másik blogomban tisztelt meg valaki, a most vasárnap induló EMK-tanfolyam apropójából. Magam olyan jót derültem rajta, hogy gondoltam, e helyt…..
Esküszöm, nem szándékosan időzítettem ezt a posztot péntek 13-ára. A napokban, egy Windows-újratelepítés során bukkant elém a játék, amivel vagy tíz éve nem játszottam. És miközben rácuppantam, világossá vált, hogy a játék bír némi pszichológiai tanulsággal. Röviden a…..
Nattefrost 2012.01.15 19:21:46
Nem tudom, mennyire offtopik, de a "Ki nevet a végén" és a kudarckezelés kapcsán egy karikatúra jutott eszembe:
wulffmorgenthaler.dk/img/strip/samurai-WM_strip_DK_20110718.jpg
(A szöveg jelentése: "Az ok, amiért jobb nem legyőzni egy szamurájt Ki nevet a végén?-ben")
Szerintem remekül illusztrálja a nyerés-vesztés körüli problémákat, meg a "vesztes leosztás" és "végső kudarc" azonosítását egymással.

Nagyon örülök, hogy a nyerési kényszer kérdése szóba került! Korábban elolvastam egy sor pozitív gondolkodásos meg sikerre orientáló irodalmat, és próbáltam is a gyakorlatba átültetni az olvasottakat - de ennek valami egészen más eredménye lett. Nem értettem, miért. Most már kezdem érteni, azt hiszem. Egy adag extra neurózist spórolhatok meg, ha nem görcsölök azon, hogy sikerülnie KELL, sikerülni FOG!
Kevés kliensem ússza meg, hogy előbb-utóbb elmeséljem neki ezt a régi és önmagában jelentéktelen történetet. Többnyire akkor szoktam sort keríteni rá, amikor az illető a beszélgetést indító „Hogy vagy?” kérdésre kurtán vagy hosszabban azt feleli: „Jól.” Persze, ha…..
A Jó Gyerek elkészítése informatikai feladat. Először is szükségünk van egy hardverre. Átlagos képességű felhasználók részére a javasolt hardver a kisbaba; profi programozók azonban már a magzat nevű hardverrel elkezdhetik a munkát. (Figyelem! Az eszköz folyamatos…..
Nattefrost 2011.11.25 19:24:22
Nem tudom, mennyire releváns ez itt - de egy megátalkodott és makacs Linux/UNIX felhasználónak hogyan lehetne ugyanezt elmagyarázni? Többször is elgondolkoztam ennek az írásnak olvastán, hogy tovább lehetne vinni a gondolatmenetet is, az analógiát is. Ezt azért bátorkodok éppen itt megemlíteni, mert pár éve úgy lettem hithű linuxos: kezdtem besokallni attól, hogy a saját rendszerem nézett hülyének, és tett dolgokat a hátam mögött, a beleegyezésem és a tudtom nélkül. Meguntam. Lett desktop linuxom. Egy frusztrációval kevesebb. Sok fantasztikus felhasználói élménnyel több, sok érdekfeszítő feladat, amelyeket meg kell - és meg is lehet - oldani.
Lehetne erről a kérdésről egy szellemes és találó kis *nix-os párhuzamot vonni? Az autonómia, mint "root jogosultságok egy *nix rendszeren" - méghozzá úgy, hogy az illető érti is, hogy milyen parancsokat ad ki rootként, és cserébe egy stabil, működőképes, sokoldalú és nagyon nehezen betámadható rendszert mondhat a magáénak - igaz, ennek elérése érdekében iszonyat sokat kell tanulni a jobbaktól/tapasztaltabbaktól, gyakorolni, meg főleg hibázni is? És azért éppen Linux (nem pedig pl. BSD vagy Solaris), mert gyenge vagy elhasznált hardveren is megdöbbentő eredményeket produkál. Meg azért, mert annyiféle változata van, hogy mindenki találhat kedvére valót, illetve az igényeinek megfelelőt. Akár egy olyan hardveren is - ha továbbvisszük az analógiát -, amely több éves "Jó Gyerek" folyamatok futása során csaknem működőképtelennek bizonyult.
Hú, sokáig tudnám még folytatni az analógiák felsorolását, de nem vagyok benne biztos, hogy ez pont a megfelelő hely rá. Aki már linuxozott önfeledten, az talán ismeri az élményt. Nem tudtam nem asszociálni a *nix-os tapasztalataimra ennek a posztnak olvastán! Van még itt valaki linuxos/BSD-s/egyéb *nix-jellegű dolog felhasználója?
Aki épp sorskönyvben van, az vagy a múlt megelevenedő szörnyűségei miatt, vagy a vizionált jövőtől (illetve a jövőkép hiányától) való félelmében érzi magát nyomorultul és csinál hülyeségeket. Egy bizonyos: nem a jelenben, nem az itt és most-ban van. Egy fiatalember, aki…..
Végezetül szeretném beváltani egy korábbi ígéretemet: lássuk kicsit közelebbről az időnyerőt. Az időnyerő egy aranyláncon függő parányi homokóra, amit hogyha a használója átfordít, egy órával visszakerül az időben. Ezt az eszközt harmadévben a stréber Hermione arra…..
Ez idáig tehát azt a gondolatmenetet követtük, amely szerint a Harry Potter fejlődésregény. Ennek nem ellentmondva, hanem más aspektusból közelítve a szöveghez azt állíthatjuk: a Harry Potterben különösebb erőlködés nélkül felismerhetők a hősmítosz elemei. Ezzel eljutottunk…..