Adatok
nemmentség!
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek... 2009. szeptember 21-i kiegészítés:OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ! Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta a Google már az első 10 között…..
nemmentség!
2011.11.12 12:43:17
@Kozonithy:
sziasztok!
nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!
nagyon jól esett!!köszönöm mindkettőtöknek!:)
sziasztok!
nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!
nagyon jól esett!!köszönöm mindkettőtöknek!:)
nemmentség!
2012.01.12 13:40:42
@Csillagtancos: köszönöm szépen!(:
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
elmesélek én is egy történetet nektek:
a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam.úgy értem sem érzelmi,sem szexuális kapcsolatom nem volt,csak élveztem a fiatal szinglik életét.(haverok,buli,fanta)
aztán jött egy srác...
két hónapja tartott a kapcsolatom vele,amikor kiderült,hogy állapotos vagyok.
egy világ omlott össze bennem. én mindig azt mondtam,hogy nekem sohhha nem lesz gyerekem,nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért.félre ne értsétek,nem utáltam őket,csak nem olvadtam el minden kisgyerektől,mint a legtöbb nő.
már csak emiatt is úgy gondoltam,hogy nem vagyok anyának való és kész!
szóval iszonyatosan kiborultam,mikor megláttam a pozitív tesztet.
megbeszéltük a sráccal,hogy elvetetem,már csak azért is,mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk,elég laza volt a kapcsolat.nem voltunk szerelmesek,nem egymással képzeltük el a jövőt.csak úgy voltunk.
miután megbeszéltük mi a terv,nagyon kedves volt.ő akarta kifizetni az abortuszt,szeretett volna elkísérni,mellettem lenni...viszont erre nem volt lehetőségese ,mert 2 napra rá meggondoltam magam...nem tudom megmondani,hogy miért,de nem tudtam megtenni.undorodtam a gondolatától is az abortusznak,attól függetlenül,hogy nem akartam a babát.(ééés volt időpontom is a ,,beavatkozásra",szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem.őrlődtem rendesen!)
a srác teljesen kiakadt,mikor közöltem vele a tényeket.szó szerint őrjöngött.aztán úgy váltunk el,hogy az életben többet nem szeretném látni,nem akarok vele többet beszélni sem. (megjegyzem egy helyen dolgozunk)(:
az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam,mert hát ugye ez elég ,,speciális" eset...lényegében élveztem a terhességem,el is fogadtam a helyzetet,de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt,hogy nem terveztem,nem szerelemgyerek lesz,és hát ugye nem lesz apukája a babámnak...
de aztán megszületett az én Drágaságom!első látásra beleszerettem!nincs rá szó,hogy mennyire boldoggá tette az életem!
biztos vagyok benne,ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat,ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni,ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt.
szerencsés helyzetben is voltam,mert a családom támogatott a döntésemben.
a Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat,aki
holnap lesz három hónapos(:
lényegében,csak azt szerettem volna mondani,hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! :)
ha egy kicsit is úgy érzed,hogy megbánnád és adott a lehetőség arra,hogy felneveld a babád,ne tedd meg!
aki amiatt veteti el,mert ,,különben a szerelmem elhagy",attól kiborulok! kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember,aki ilyen helyzetbe kényszerít,és arra kér,hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!
az a legnagyobb baj,hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek)sajnos ezt másképp élik meg.ők nem érzik át annyira ennek a lelki súlyát,hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni.
sokkal könnyebben mondják azt,hogy ,,kukába vele".de a nő az,akinek ezzel együtt kell élni.
szörnyű érzés lehet,mikor eszébe jut a nőnek,hogy ,,most lenne egy éves,most menne oviba"...én ezt nem akartam érezni.
ui.: 4 hónapos terhes voltam,mikor az apa jelentkezett(nem jöttünk újra össze)
ígért fűt-fát:mindenben mellettem lesz,szeretné nevére venni a babát,támogatni fog anyagilag,és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam.közöltem vele,hogy nem hiszek neki,de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani...
...7 hónapos terhes voltam,mikor utoljára beszéltünk...
két hónapos volt a babám,mikor kaptam egy sms-t tőle,hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni,neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb...
hát szerintem is,mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége:)
a szeretet az mondja:feláldozom magam,hogy neki jobb legyen,
az abortusz azt mondja:feláldozom őt,hogy nekem jobb legyen...