Regisztráció Blogot indítok
Adatok
sukiyo

17 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
öööö. hmm. yep. élek még. eléggé. tehát, így tudok gépelni meg minden. most még csak azt sem tudom mondani, hogy nem történt velem semmi egy ideje, mert bár nem túl izgalmasak, de ezért történtek dolgok. pölö elkezdtem a kreatív írás képzést. bizony. szóval most kreatív…..
augusztus 30. ama neves nap, amikor lezárul az általam olyan nagyon várt szakirányú továbbképzésre a jelentkezés. persze most gondolhatjátok, hogy naés? hát jelentkezni kell addig, aztán…..
na, nem kell megijedni, mert most kivételesen nem valódi PÁNIKról van szó (bár mostanában annyira nem jó a a hangulatom a valószínűsíthető vitaminhiányom miatt), hanem arról, hogy elkezdtem parázni. mert mi van, ha nem vesznek fel a képzésre, amire még nem is jelentkeztem? mi van,…..
figyi, milyen hamar jöttem megint! de csak azért, mert hisztis hangulatom van. jelenleg két egyetemi képzés és nulla munka között vagyok. csodás mi? szóval nincs jó kedvem, meg amúgy is. meleg van, meg nyár, unalom, kevesebbet látom a cicát, takarítani kéne stbstbstb. millió és…..
hosszú idő után ismét jelentkezem, de mindössze azért, hogy illő búcsút vehessek egy nagyon fontos valakitől. név szerint Kiwa Katsukitól, szeretett laptopomtól, aki immáron 5 boldog éve szolgál hűségesen. Kiwa, csodálatos gép vagy, és a hibáiddal együtt szeretlek. rengeteg…..
-kérdik a tehenek. a helyzet valamelyest változatlan. még mindig pánikbeteg vagyok (sajnos), még mindig rengeteget olvasok (nem is volt kérdés...), meg nézem a sorozataimat, egy koreai csodát fordítok, játszok, tanulok, főzök, a párommal (aki egy kis mazsola) és a barátaimmal…..
aktivizálódtam. mármint magamhoz képest, mert rövid időn belül (és nem relatíve rövid időn belül) másodszor járok itt. az aktivizálódás lehet, egy kicsit túl merész kifejezés...nem mintha számítana. szóval még mindig biblioterápia. végre egy új indok, mikor kedves…..
ezer éve nem jártam erre. de tényleg...legalább ennyinek tűnt. általában akkor blogolok, mikor szükségem van rá. az életem [újabban/ úgy általában/ mondjuk/ esetleg] meg merem kockáztatni, hogy kiegyensúlyozottnak [???] nevezhető. so-so. de mivel itt vagyok hajnali háromnegyed…..
pár pillanattal ezelőtt eszméltem rá ama unheimlichkeit (köszönöm Freud) tényre, hogy becses budai lakhelyünkről még egy szót nem gépeltem. szóval most viszketés van az ujjbegyekben, hogy csapkodják a klaviatúrát. mert muszáJ. és amúgy is kell néha írni, hogy a szivárványon…..
nya szóval, az a helyzet, hogy megint gólya vagyok. ejj. egyike vagyok a legkisebbeknek a nagyok között (meg igazság szerint a kicsik között is, de akkor más szempontból közelítünk). ez annyit jelent, hogy most megint lehet félni az ismeretlentől. és ez az ismeretlen néha biza nagyon…..
az egy dolog, hogy felvettek terminológiára közel 20 pont fölénnyel, de hogy fogom én azt elvégezni??? kezdem kicsit a botrány előszelét érezni (szaglik...). mert én bizony nem arra teremtettem, hogy hétfőn NYOLCTÓL (!!!) délig  (azaz 4 könyörtelen órán át)…..
khm. hát igen...1000 éve nem jártam erre. pontosabban kb. 7 hónapja, de az már majdnem 1000 év a szivárványon legelésző tehenek szemében. tudom, tudom: botrány vagyok. és nem illik ilyet csinálni. de van mentségem! szakdolgozatot írtam, és nem is lett ám rossz (5öst kaptam rá,…..
nem tudom eldönteni, hogy szerencsés vagyok, hogy csak 3 vizsgám van ebben a szemeszterben, vagy iszonyatosan szerencsétlen, hogy pont ez a 3. valószínűleg az igazság valahol a kettő között van... és valószínűleg nem érezném így, ha az az egy bizonyos (Modern magyar 1.2) nem…..
azt hiszem ideje, hogy leleplezzem magam. ezért is került ki vázlat állapotból az előző írásom, amely október 29-én született. bizony, már olyan rég. úgy éreztem vallomással tartozom - meg amúgy is, tisztára akarom magyarázni magam. mégiscsak új év van. szóval...hát igen.…..
ugyebár végre sikerült rászánnom magam, hogy csatlakozzam egy ázsiai sorozatokat és filmeket fordító csapathoz. ezaz! gratula-gratula magamnak ehhez az egen nehéz, és meggondolatlan lépéshez. na jó, nem. de a nap folyamán azért párszor megfordult a fejemben, hogy isteni…..
 nemrégiben születésnapom volt. és rákérdeztek hova lett a régi blogom...hm. hát nem is a nehéz kérdés, hanem, hogy mi van az újjal. már amennyire 2012 októberében újnak lehet nevezni... hát igen. nem igazán voltam lelkes blogkisasszony mostanában. klaviatúra és…..
kezdhetek rögtön patetikusan? mijazhogy! mondjuk úgy: új élet - új blog. nem, nem. ne lássatok bele csodákat. csak valahogy túlnőtt rajtam az írás egy időben, és most szeretnék újra az uralma alá kerülni... akkor talán fordítva? új blog - új élet. ez sem tökéletes. de…..