Adatok
vilcsek
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szomorúan indult a mai nap, itt nálunk.Meghalt Gyula, a törpenyuszink. 9éves volt. Előző este még nem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy beteg lett volna. Komótosan elfogyasztotta a számára feltálalt vacsoráját, desszertként elnyammogott egy répa darabot, de csak úgy óvatosan,…..
Jön a rossz idő, és sokasodnak a bejelentések száma is a rossz körülmények között tartott lovakkal kapcsolatban. A héten ez volt a második, pedig még csak kedd volt. Édes Istenem, mi lesz télen?!?! Elhivatottságomnak és lelkiismeretem piszkálásának köszönhetően elindultam…..
Üdv minden blog olvasónak!Az Equusmenhely blogjában szeretnénk bemutatni a BOTTYÁN EQUUS Alapítványában történő nem minden napi dolgokat. Egy nagy család tele lovakkal, kutyákkal, macskákkal, kecskékkel, Lilivel, és a korát meghazudtoló Gyulával, az istálló őrével...
vilcsek
2011.11.06 18:59:19
Látogatás az őrbottyáni lovaknál
Tegnap ismét meglátogattam a Bottyan Equus Hungaria lómenhely lakóit. Igaz, most a látogatás elsődleges célja az volt, hogy elvigyem azokat a kutya és cicatápokat, konzeveket, melyeket egy kedves kolléganőm adományából vettem. Nagy örömömre csatlakozott hozzám lovas barátnőm és 9 hónapos kislánya is. Így együtt látogattuk végig a lovakat a karámban, a legelőn. Már több mint egy éve rendszeresen látogatom Rédei Éváék alapítványát úgy is mint önkéntes segítőjük és minden egyes alkalommal jóeső érzéssel állapítom meg magamban, hogy milyen szerencséje van azoknak az állatoknak, akik náluk leltek otthonra. Az a tisztaság, gondoskodás és szeretet, amivel ők az állataikat körülveszik, példa lehet bármelyik magyarországi lótartó, állattartó szemében. A naponta kitisztított istállóban este vastag, friss alom várja a legelőről, karámból bevezetett lovakat. A friss szénaillatot szagolva, a tisztára suvickolt etető, itatóedényeket látva szoktam mondani viccesen: "Szeretnék nálatok ló lenni!". A helyzet azonban nem ilyen idilli mint az a látogatónak tűnik. Mivel a jelenlegi lóállomány 42, ami tetemes szám, a megfelelő tartáshoz, takarmányozáshoz nem egyszerű előteremteni az anyagiakat, főként, mert számos beteg állat van a menhelyen, melyeknek állatorvosi költségei, adott esetben a műtétek költségei tetemes összeget tesznek ki. S akkor még nem is szóltunk a több mint 20 befogadott kutyáról, cicáról. Fontosnak tartjuk, hogy a támogatók, a vendégek tisztában legyenek ezzel a nehézségekkel, a hétköznapok küzdelmeivel, s azzal is, hogy némelyik lónak milyen kegyetlen sors jutott osztályrészül mielőtt az Alapítványhoz kerültek. Ezért az istálló falára elkezdtünk kitenni olyan fénykép tablókat, melyeken látható, hogy milyen állapotban kerültek a Bottyan Equus Hungaria Alapítványhoz. Az első tabló Szilajról, az egykori csődörcsikóról készült, akit tavaly februárban félig megfagyva találtak sorsára hagyva,és mentettek meg hosszas küzdelem után.
Szilajról és a többi lakóról beszámolók, képek a www.bottyanequus.com honlapon.
Vilcsek Adrienne
Tegnap ismét meglátogattam a Bottyan Equus Hungaria lómenhely lakóit. Igaz, most a látogatás elsődleges célja az volt, hogy elvigyem azokat a kutya és cicatápokat, konzeveket, melyeket egy kedves kolléganőm adományából vettem. Nagy örömömre csatlakozott hozzám lovas barátnőm és 9 hónapos kislánya is. Így együtt látogattuk végig a lovakat a karámban, a legelőn. Már több mint egy éve rendszeresen látogatom Rédei Éváék alapítványát úgy is mint önkéntes segítőjük és minden egyes alkalommal jóeső érzéssel állapítom meg magamban, hogy milyen szerencséje van azoknak az állatoknak, akik náluk leltek otthonra. Az a tisztaság, gondoskodás és szeretet, amivel ők az állataikat körülveszik, példa lehet bármelyik magyarországi lótartó, állattartó szemében. A naponta kitisztított istállóban este vastag, friss alom várja a legelőről, karámból bevezetett lovakat. A friss szénaillatot szagolva, a tisztára suvickolt etető, itatóedényeket látva szoktam mondani viccesen: "Szeretnék nálatok ló lenni!". A helyzet azonban nem ilyen idilli mint az a látogatónak tűnik. Mivel a jelenlegi lóállomány 42, ami tetemes szám, a megfelelő tartáshoz, takarmányozáshoz nem egyszerű előteremteni az anyagiakat, főként, mert számos beteg állat van a menhelyen, melyeknek állatorvosi költségei, adott esetben a műtétek költségei tetemes összeget tesznek ki. S akkor még nem is szóltunk a több mint 20 befogadott kutyáról, cicáról. Fontosnak tartjuk, hogy a támogatók, a vendégek tisztában legyenek ezzel a nehézségekkel, a hétköznapok küzdelmeivel, s azzal is, hogy némelyik lónak milyen kegyetlen sors jutott osztályrészül mielőtt az Alapítványhoz kerültek. Ezért az istálló falára elkezdtünk kitenni olyan fénykép tablókat, melyeken látható, hogy milyen állapotban kerültek a Bottyan Equus Hungaria Alapítványhoz. Az első tabló Szilajról, az egykori csődörcsikóról készült, akit tavaly februárban félig megfagyva találtak sorsára hagyva,és mentettek meg hosszas küzdelem után.
Szilajról és a többi lakóról beszámolók, képek a www.bottyanequus.com honlapon.
Vilcsek Adrienne
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mit is tehetnék hozzá Éva szép nekrológjához? Ide másolom azt a beszámolót, amit ez év februárjában írtam a Bottyan Equus honlapra. Te nem is tudtál arról, hogy amikor Őrbottyánba kerültél, én akkor gyászoltam 2 éves törpenyuszimat, Dömötört, akinek az életéért éppen akkor küzdöttek a gödöllői doktor nénik, mikor téged oda vitt a gazdád, hogy megszabaduljon tőled. Feleslegessé váltál, pedig 7 évig voltál társa. A doktor nénik nem vállalták,hogy halálba küldenek egy egészséges állatkát, s így kerültél Erdélyi doktorhoz, aki Rédei Évára bízott. S milyen jól tette, hiszen neked még dolgod volt ezen a világon. Úgy megörültél a hirtelen jött szabadságnak, annak, hogy addigi börtönöd ajtaja mindig nyitva volt, hogy méltán nyerted el az "istállóőr" címet, hiszen ahogy hallottam, mindig róttad utadat, hol itt, hol ott bukkantál fel az istállóban vagy kint az udvaron. Jó barátja lettél lovaknak, cicusoknak. Egyszerűen beépültél az állatközösségbe. Egészen életed utolsó napjáig aktív tagja voltál a csapatnak.
Remélem, ott az örök nyúlmezőkön, ahol most futkározol, megfáradt kis tested új erőre kap, s talán összebarátkozol az én kis Dömikémmel is.
Íme a beszámoló a honlapról:
Egy kis növény evő a nagyok között, avagy
egy kis tappancs az óriás patások között.
Új lakója van a Bottyán Equus Hungaria Alapítványnak egy 8 éves, oroszlánfejű törpe nyuszi fiú személyében. Bizonyára a nyulaknak is van őrangyaluk, aki felkarolta ezt a kis teremtményt s így az örök nyúlmezők helyett február 25-e óta a lovak nyugdíjas otthonának vendégszeretetét élvezi.
A nyuszkó története bizonyára nem egyedülálló Magyarországon, ahol az állattartási kultúra
sajnos még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. csakúgy, mint az állatvédelem.
Ettől a kis állattól azért akartak megszabadulni gazdái mert gyermeket várnak. Így aztán az ifjú apajelölt fogta a nyuszit ketrecestől, és elvitte a gödöllői kisállat rendelőbe, hogy altassák el. Mikor az orvosnő ezt megtagadta, mondván, hogy az állat egészséges, s ha nem tudják tovább vállalni, vigye el egy állat menhelyre, ahol majd befogadják és talán még új gazdát is keresnek neki, a fiatalember dolgavégezetlenül elhagyta a rendelőt.
Úgy látszik azonban, hogy nem adta fel, mert máshol próbálkozott ugyanazzal az indokkal, s így történt, hogy Rédei Évát felhívta kisállatainak állatorvosa azzal a kérdéssel, hogy nem tudna e örökbe fogadni egy egészséges törpe nyuszit, akit elaltatni vitt hozzá a gazdája arra hivatkozva, hogy gyerekük születik. Természetesen ő is visszautasította a fiatalembert ugyanarra hivatkozva, amire a gödöllői kolléganője. Éva pedig úgy döntött, hogy ha 45 ló, 19 kutya és 25 cica elfér náluk, akkor egy kis nyuszinak is tudnak otthont biztosítani.
Így aztán a nyuszkó ketrecestől beköltözött a zabosba, ahol kedvéért még a villanymelegítőt is bekapcsolták, hiszen ő szoba nyuszi, nem bírja a hideget. Ha pedig jobb idő lesz, készítenek neki egy külön kis „lakosztályt” az istállóban. „Ő lesz a lovak barátja” mondta Éva mosolyogva.
Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. A nyuszi gazdája éppen akkor vitte be a rendelőbe az állatkát, hogy megszabaduljon tőle, amikor az orvosnő az én 2 éves törpe nyuszim életéért küzdött, aki sajnos minden erőfeszítésünk ellenére, nagy, nagy bánatunkra már az örök nyúlmezőn futkározik. A doktornő megrökönyödve mesélte el nekem a történetet, s mivel én jó barátságban vagyok Rédei Évával mint az Alapítvány önkéntes segítője, felhívtam őt, hogy elpanaszoljam neki szomorúságunkat, kis nyuszikánk elvesztését. Így tudtam meg az elhagyott nyuszi történetét, amit tovább is adtam a gödöllői doktornőnek. Ő pedig a leírtak alapján ráismert arra a nyuszira, akit elküldtek amikor az életmentő sürgés forgás volt a rendelőben.
A doktornő és férje, aki szintén állatorvos, Őrbottyánban megnézték a kis állatot, s vállalták, hogy ingyen elvégzik a nyuszinál az egészségügyi vizsgálatokat, amint a nyuszit sikerül egy kicsit jobb kondiba hozni. Sajnos láthatóan elhanyagolt állapotban van szegény, kicsit gyarapodnia kell a vizsgálat előtt ami bódítással jár, hiszen az összefilcesedett szőrt szépen rendbe kell hozni, s a szájüreget is ellenőrizni kell, mert az ilyen idős nyusziknál már gyakoriak a fogproblémák, akár az öregecske embereknél.
Hát így zárult be a kör, s így adott az őrangyalka ennek a nyuszinak új otthont és gondoskodó doktor nénit. Reméljük, hogy a viszontagságok ellenére a lovak mellett ő is békés öregségre lel Őrbottyánban, hiszen a kis tappancsot is éppen úgy cserbenhagyták a gazdái mint az óriás patásokat, tehát sorsuk nagyon is hasonló.
De azért az agyamban egyre csak ott zakatol a kérdés, hogy miért kell egy kis állatnak eltűnnie a családból, ha gyerek érkezik????? (Vilcsek Adrienne)