Szutykovics Petkogradov 2011.11.07 09:43:24

Úgy tudom, 200 milliós eltérés lehet az adatokban, szóval ez a 7000000000 nem teljesen pontos. Bizony éhínség és háború várható a földön. Ha Magyarországot nézzük megdöbbentő az, hogy tavasz vége óta alig párszor esett az eső. A szálló por koncentráció ezért ilyen magas. Ha ez állandósul, akkor nehéz lesz a szokásos módon élelmet termelni. Az éhezést háborúk követik és a népesség drasztikus csökkenése. Magyarországon ma magyarként megvan a felelősségünk és építő jelleggel muszáj hozzáállni a gyermekek felnövesztéséhez. (furcsa a bejegyzés, olvastam már Pacsy-tól több dolgot, de mintha ezt nem Ő írta volna)

Szutykovics Petkogradov 2011.10.26 00:29:59

@mariannna Kedves!! Én 65 éves férfi vagyok és őszintén csodállak az elkötelezettséged miatt. Nehéz lehet a cölibátus:)))) Én egy fejér megyei faluból származom, itt is élem életem legnagyobb részét és itt a papok nagyon fáradtak. Én is fáradt vagyok a sok fáradt pap miatt, nem is veszek részt minden vasárnap a szentmisén. Ezért engem nem szólnak meg a faluban, mert már csak 15-20 ember gyűlik össze Isten házában ha vasárnap megszólal a harang. nem tudom, hogy ez a cölibátus miatt van e, de fő a kitartás!!! Kézcsók: SzP

Szutykovics Petkogradov 2011.10.26 13:06:38

@mariannna: Kedves! Mindig is csodáltam az olyan hívő embereket mint Ön! Ez igazi hit! Isten felé fordulás, önmegtagadás. Ez az, amire én egész életem során nem voltam képes. Viszont nem is akartam. Mégis csodálom azokat, akik ilyen tiszta életűek. Ha nem lennék 65 éves, biztosan meghínám Önt egy Fejér megyei kirándulásra. Remélem nem sértettem meg Önt a szavaimmal. Kezeit csókolom!: SzP

Szutykovics Petkogradov 2011.10.27 21:45:21

@mariannna: Nagyon köszönöm kedves válaszát, és elgondolkodtatott az, amit írt. Sajnos én elég egyszerű ember vagyok, nem is tudom, hogyan küzdhetnék meg a megtérésemért. Megküzdeni másért szoktam. Magamért, a családomért. Istenhez minden nap fohászkodok, de azon kívül, hogy ez már megrögzött szokásommá vált, nincsen különösebb jelentősége az életemben. Szentmisére nem sokat járok, mert ott csak a kioktató prédikációkban van részem. Nekem első sorban a mező és az erdő a szentélyem. Amikor a hegyoldalból elnézek Fehérvár felé, látom a szebbnél szebb dombokat, fákat, erdőt, akkor úgy érzem, velem van a jó Isten. Ott tudok a legjobban "imádkozni" egy egy mondattal csupán. Sőt van úgy, hogy nem gondolok semmire, úgy imádkozom. Tudom és nagyon röstellem, hogy így eltávolodtam az Egyháztól. Ön Kedves nagyon más világban él, mint én, nem is akarom ezzel tovább Önt bántani! Nem tudom, hogy nagyon nagy baj e az, hogy én már nem is fogok vasárnapi szentmisékre járni. Megbüntet e engem ezért a jó Isten? Üdvözülhetek e egyáltalán?