Regisztráció Blogot indítok
Adatok
agent.ricsko

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.10.25. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Geekblog Filmkritika: BLACK CHRISTMAS (Kanada, 1974) ***** 2007.12.03 16:48:00
John Carpenter túl sok minden jót tett le elénk az évek során ahhoz, hogy csak úgy, egyik percről a másikra elküldjük az anyjába. Arról viszont nem lenne illendő hallgatni, hogy breaktrough filmjének, a Halloween (1978)-nek ötlete egy kanadai fiatalember, Bob Clark fejéből pattant…..
agent.ricsko 2012.02.29 23:06:22
agent.ricsko 2012.03.02 01:08:47
@Wostry Ferenc: Köszi az infót! Egyébként azért lepődtem meg ezen most, mert emlékszem, miután sok éve először láttam a Black Christmas-t, azonnal pótoltam a korábbi Clark horrorokat is, de a Deranged-hez egész más úton jutottam el. A napokban újranéztem, reméltem, hogy ezúttal a vágatlan verziót sikerül, de szerintem nem az volt. Amúgy valóban van benne valami megfoghatatlan, fura plusz, ami Clark filmjeinek egyik legnagyobb erőssége is volt, ezért kérdeztem az imdb-s infók ellenére, kijelentés helyett. Kösz még egyszer!
Geekblog Drakula 3D - avagy leég a pofám 2011.12.15 15:20:00
Az ember ilyenkor szomorúsággal gondol arra, hogy ennek a fickónak a filmjeiről írta a szakdolgozatát... Jó, a Deep Red meg a Suspiria csúcshorrorok, és a Tenebre meg az Opera is szuper, de 90 óta Argento csak rosszabbnál rosszabb filmeket készít. Az alábbi "trailor" láttán…..
agent.ricsko 2011.12.15 20:31:55
Kettőnégy Hannak Hatsalb: Poser fuck you 2011.10.24 21:11:00
Ezekkel a kedves szavakkal szeretném megnyitni eheti ülésünket. Aki esetleg nem ismerné a Zero Tolerance Viva TOP 40-es slágerét, az egyrészt térdeljen egy jó fél órát kukoricán a sarokban, másrészt pedig szégyelje el magát (büntetéséről Terrör Man fog gondoskodni, kedvenc…..
agent.ricsko 2011.10.27 00:07:46
agent.ricsko 2011.10.25 16:29:31
Szia Máté!

Szerintem kicsit elbeszéltek egymás mellett a cikkíróval, pontosabban sok kérdésben ugyanazt mondjátok, csak más megfogalmazásban. A cikkben szerintem arról van szó, hogy hol lehet meghúzni a képzeletbeli vonalat a mainstream és az underground között, mi különbözteti meg a kettőt. Felmerült példaként a Sick Of It All és a Motörhead. Tudtommal mindkét banda tagjai egyszerű munkáscsaládokból származnak, tehát az általad is említett módon kezdhettek el zenélni, a gyárban a lantot ötkor letéve, és szerintem ha választaniuk kéne, hogy az elveiket feladva népszerűek maradnak, vagy visszamennek dolgozni a zenélés mellett, az utóbbit választanák. Az, hogy időközben sikeresek is lettek, csak öröm nekik és nekünk – akik szeretik a zenéjüket -, de a hitelességüket mindvégig megtartva soha nem volt kérdés, hogy melyik réteghez tartoznak.
Nem úgy a cikkben és általad is negatívan jellemzett transzvesztita-core brigádok (néhány éve a minden bokorban található Tankcsapda klónok lehettek volna célpontban, most nyilvánvalóan őket kell „támadni”, hiszen itt mosódik össze jelenleg leginkább a két színtér). Tényleg semmi baj nincs azzal, hogy ha valaki ezt hallgatja, ha ez tetszik neki, jó étvágyat. Még azzal sincs baj, ha valaki ezt játssza, mindenki más okból fog neki a zenélésnek. De azzal már baj van, ha nincsenek a dolgok a helyükön kezelve, mert – és szerintem erről szól az írás -, a hitelesség, az érzelmi és/vagy eszmei többlet, ami a rétegzeni színtér sajátossága stílustól függetlenül (hisz itt évtizedekig képesek zenekarok éhezni és fázni egy kisbuszban ha kell, csak azért, hogy pontosan azt és úgy mondhassák és játszhassák, amit akarnak, mindenféle külső szabályozás vagy a közönség igényeinek görcsös figyelembevétele nélkül – érdekes és kimerítő olvasmány a témában Henry Rollins-tól a Get In The Van) teljességgel hiányzik az olyan bandákból, ahol a szögmérővel belőtt homloktincs, a begyakorolt egyenmozgás, meg a klipekben néger rapsztárokat megszégyenítő pózolás fontosabb, mint bármiféle mondanivaló vagy zenei ötlet. Ismét mondom, nincs ezekkel bajom, sőt igen jó kedvre tud deríteni mikor a komolyan gondolt póz-cunami kimeríti a paródia minden szintjét, de ne legyen már ez odakeverve (sok esetben a zenekar saját hibájából) az olyan bandák közé, akik ha kell vért hugyoznak, majd azon élnek, hogy folytathassanak egy-egy turnét.
Szerintem a dubstep párhuzam is azért lett felhozva, mert az is a semmiből jött, és a két stílus rajongói (és zenekarai) keverik a kettőt rendszeresen, egyik hétvégén az új deathcore csodát lesik meg, a következőn meg a legmenőbb dubstep előadókra buliznak jót. Tegyék, csak pont itt határ, ezek gyorsan felfutott trendek, és az azokat meglovagolni kívánó zenekarok garmadája, és itt van a különbség, hisz akik most épp ezekre pörögnek az életük árán is, azok (többségükben) öt éve még teljesen mást hallgattak, öt év múlva megint mást fognak, így az átlag pop hallgató tipikus esetei. Tudod, mint aki a rádióban épp megszólaló instant Beyoncé slágerre rámondja, hogy „hú, ez a kedvenc számom”, de mire kiszáll a kocsiból, addigra már a következő Robbie Williams dal lesz az. Közben mi, akik a Pantera Fuckin' Hostile-jára érzik jól magukat, 15-20 éve ugyanolyan nyálcsorgatva hallgatunk bizonyos lemezeket, és képesek vagyunk hajnalban betolni egy-egy dalt ezredszerre is a társaságnak, miközben azon hitetlenkedünk (húsz éve ugyebár), hogy hogy a picsába lehetett ilyen riffet írni?!
Na kurvára belementem már megint a megfejtésbe, pedig csak annyit akartam megjegyezni, hogy szerintem hasonló a véleményetek, csak te csendben tartanád, az író meg hangosan ugat, mert provokálni próbál, vagy vitát indítani, vagy valami ilyesmi. Szerintem.

Ricsi / Stiff Bastard
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása