Regisztráció Blogot indítok
Adatok
The Seventh Morning

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.10.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Malfoy Kihívás 10. nap 2011.10.23 19:00:00
Lucius eljátssza a szerelmet...CÍM: JátékCSAPAT: LuciusKULCS: „Az első pillanatban játszanak csupán, De már az első csókban benne ég a láng, A mindent felemésztő, olthatatlan vágy.” (Kasza: Love story)JOGOK: Rowlingé.MŰFAJ: humor, romantikaFIGYELMEZTETÉSEK: slash, durva…..
The Seventh Morning 2011.10.28 16:27:08
Kedves író!

Azt hiszem, a Lucius csapat eddigi legjobb történetét olvashattam, bár ezt sem éreztem száz százalékosnak. Példának okáért már az első sorban elírást találtam. Ennyire lusta a bétád? Máskor szólj rá, mert az első sorban hibát hagyni azért nem mindennapi dolog.

Aztán itt vannak a szóhasználati problémák is. Az asztalra ültek le a Három Seprűben? Tényleg ilyen lazák? Mert ha nem, akkor inkább az asztalHOZ ülnek. Sajnos nem ez volt az egyetlen szóhasználati gond, erre érdemes lenne figyelni.

És akkor támadtak a logikátlanságok. "Igaz szerelemmel szeretjük egymást, ezért járunk"? Mintha fordítva járná a szerelem létráját, mind Édes Anna. Ez a kijelentés olyan... kisszerű. Mintha jól elszórakoztak volna egymással heppből hónapokig, aztán hirtelen rájöttek volna, hogy szeretik egymást, és tulajdonképp újra kezdték volna a kapcsolatot. Érted, mire gondolok? Sokkal hatásosabb lett volna, ha felcseréled és éssel kötöd össze a két mondatrészt. Teljesen más konnotációt ad a mondatnak.

Na és Lucius tényleg bemocskolná a nevét azzal, hogy Ront használja alibinek? Persze, értem, mit akart elérni. Ahogy azt is, hogy ez baromi fontos volt neki, de... ő egy Malfoy. Nem gondolom, hogy csak így hagyta volna, hogy összefüggésbe hozzák Ronnal. A pároshoz sokkal jobban illik a diszkréció.

Tehát problémák bőven akadnak a logikai levezetésekben, nem beszélve arról, hogy mióta van joguk a szülőknek csak úgy megjelenni a roxfortban? Arról nem is beszélve, hogy nagy nyilvánosság előtt gyerekeket rángassanak be üres termekbe? Nem gondolod, hogy a tanárok hamar véget vetnének egy ilyen jelenetnek? Mert kizárt dolognak tartom, hogy ne jusson a fülükbe.

Na meg nem keresnék Ront ha eltűnne? Szerintem McGalagony az egész Roxmortsot felforgatná érte... de nem, úgy tűnik, senkinek sem tűnt fel, hogy Ron nem ért vissza. Kellemesen ücsörgött mindenki a babérjain.
Pont mint az egész tanári kar, ami csakúgy végignézte, ahogy Lucius besétál és eszeveszettül smárol Ronnal. Ez csak nekem groteszk? Nem gondolod, hogy valamilyen módon interakcióba kerülnének a főszereplőkkel? De nem, itt is mindenki mozdulatlan marad, mintha teljesen normális lenne egy roxforti ebéd közben egy hasonló jelenet. Teljesen valószerűtlen a dolog, úgy gondolom, jobban is megoldhattad volna ezt a részt.

"Ron Weasley lesz a mostohaapám" - na itt iszonyú hangosan felnevettem, ezt nagyon sikerült eltalálnod. Helyén van a humor, a helyzet groteszk volta, az olvasó gond nélkül asszociál. Ilyesmiből máskor többet is rejthetnél a történetbe.

Egyébként a Szárnyas Vadkanban fejedelmi vacsora, ahol még a poharakat se mossák el? Ron helyében én óvatosan ennék :'D Nem csoda, hogy másnap támolygott a kastélyig, szerintem durva ételmérgezést kaphatott.

És akkor nem maradt más hátra, jöjjön az összbenyomás. Az obszcén szavak (pl. szarul) néha kizökkentettek, de egyébként a fogalmazásod nagyrészt rendben volt, gördülékeny, még a stílus is a helyén volt, úgyhogy ez a rész egy nagy pipa. Jobb lett volna, ha nagyobb időintervallumot ölel fel a történet, de végül is sok jóindulattal ráfoghatjuk, hogy esetleg ebben a formában is megtörténhetett a dolog. A fic logikájával komoly problémák voltak, remélem, erre máskor jobban figyelsz majd. Viszont a történet humora a helyén volt, minden baki ellenére is mosolyogtam rajta, főleg a végén. Úgyhogy összességében azt kell mondanom, kellemes olvasmány volt. Ha a jövőben figyelsz azokra a dolgokra, amiket kiemeltem, szerintem minden gond nélkül tudsz majd olyan történeteket írni, amire jó szívvel ajánlok majd ötből öt pontot.

The Seventh Morning
Malfoy Kihívás 9. nap 2011.10.22 19:00:00
A Malfoyok vonzerejének senki nem tud ellenállni - Scorpius szerencséjére...CÍM: Ember tervez, Ámor végezCSAPAT: ScorpiusKULCS: "És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged, mikor mint a folyó, elönti a bizonyság a szíved." (Koncz Zsuzsa: Susanne)JOGOK: A…..
The Seventh Morning 2011.10.28 14:59:45
Kedves író!

Nagy reményekkel vágtam neki a történetnek (a csapatod eddig olyan szépen teljesített), de végül valahogy mégsem azt kaptam, amit szerettem volna. Nem, nem volt olvashatatlan, de kiváló sem. Egy erős közepes, sem jobb, sem rosszabb. Ez a legjobb jegy, amit meg tudok ajánlani neked. És hogy miért?

Először is időnként következetlenül ragozol (eljutott a tudatába - helyesen: eljutott a tudatáig, stb.), ez pedig levon az olvasásélményből. Tudom, írás közben nehéz a maximumot nyújtani, hiszen akkor inkább a mondandóra figyelsz, de egy jó bétának/gammának azért ki kellene szúrnia az ilyen következetlenségeket. Máskor kérd meg, hogy figyeljen a fogalmazásra is.

Aztán itt van az is, hogy pedzegeted a lélektant (pl. Scorpiusszal kapcsolatban), de nem bontod ki rendesen, pedig erre érdemes lenne időt szánni? Miért? Azért, mert a történet több dimenziós lesz tőle, nem csak események lineáris felsorolása. Ha azt akarod, hogy a sztori éljen, lélegezzen, és igazán nagy hatást gyakoroljon az olvasóra, akkor érdemes jobban kibontani a szereplők érzelmeit.

Viharszínű - tetszik az összetétel, szeretem a szinesztéziákat. Tehettél volna kicsit többet az írásba, mert a hiányos lélektan réseit azért ki tudja tömködni a szép megfogalmazás itt-ott, ha nagyon muszáj. Ha a kettő együtt van jelen, az pedig általában nagyon jó ficet jelent.

És akkor egy kicsit a mű témájáról. Elemi vonzalom... komoly téma, és sajnos úgy érzem, egy kicsit elnagyoltad. Leírtad, hogy van, és higgyük el, de mégis, ilyen gyorsan? Persze, tudom, hogy létezik szerelem első látásra meg minden, de a való életben ennek is kell egy kis idő. Vonzalom gyorsan kialakulhat, de az a fajta olthatatlan, végtelenül erős vágyódás, amit leírtál, számomra kicsit sok volt.

Arról nem is beszélve, hogy iszonyú gyorsan haladsz. Alig kezdődött el a történet, a napok máris hetekké bővülnek, miközben nem volt időnk megismerni sem a szereplőidet, sem az ügyet. Apropó ügy...

Azzal, hogy egy olyan ügyről beszélteted őket, amit nem osztasz meg az olvasóval (és meg merem kockáztatni, te magad sem ismersz) érdektelenné teszed az erre vonatkozó részeket. Legalább azt közölhetted volna, milyen jellegű a bűntény, mert így tényleg nem foglalkoztatja a fenét sem, hogy most mit is csinálnak. Igazából így "üresen" csak egy - igen gyakran használt - indoknak tűnt arra, hogy összekényszerítsd a szereplőid. Sokkal hihetőbb lett volna a szituáció, ha rálátást engedsz a történtekre, és elmagyarázod, milyen ügyről is van szó, ezzel felkeltve az olvasó érdeklődését.

Ugyanez vonatkozik Al és Rose roxforti beszélgetéseire is. Nem tudunk meg róluk szinte semmit, csak az, hogy voltak, és hogy igen melankolikus hangulatban teltek. De ez nem elég. Egy ilyen rövid ficbe nem tehetsz hasonló töredékeket. Megzavarod vele az olvasót, aki arra vár, hogy legyen jelentősége az adott résznek... mindhiába. Csak benne volt, hogy meglegyen a kívánt oldalszám, mindenféle funkció nélkül. Fillerek (merthogy így hívják az ilyen részeket) egy ilyen nyúlfarknyi novellában? Tényleg ennyire nehéz volt teljesíteni a háromezer szót?

Kedves író, azt kell mondanom, ezzel a művel most nem sikerült igazán jó benyomást hagynod. Látom az alapötleted, tudom, hogy ebből mi mindent ki lehetett volna hozni... de ahhoz bizony még rengeteg plusz oldal kellett volna. Azt tanácsolom neked, hogy máskor ne sajnáld az ujjaid, tessék csak gépelni, hosszan, kifejtősen. Akkor marad időd belemenni a lélektanba és a mű központjában álló cselekménybe is, nem marad vázlat szinten, egy dimenziósan az írás. A fogalmazásoddal nincsenek nagy problémák (egy-két apróság van, de azokat egy jó béta kiszúrja), gördülékeny, kellemes, látszik, hogy érdeklődsz a művek mélyebb vetülete iránt is, csak össze kellene rántani a dolgot egy teljes egésszé. Legyen benne minden, ne csak azok a pillanatok, amik a megértéshez FELTÉTLENÜL szükségesek, és akkor rendben lesznek a hasonló írásaid. Sok sikert!

The Seventh Morning
Malfoy Kihívás 6. nap 2011.10.19 19:00:00
Scorpiushoz is eljön az Igazi...Cím: Kōshin éjszakájaCsapat: ScorpiusKulcs: „Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng, Hogy az, ami mással történt, történhet velem, s veled.”              …..
The Seventh Morning 2011.10.21 00:20:07
Kedves író!

Hűha, hosszú, hosszú, hosszú történet... *nyújtózkodik, aztán visszatér a kritikaíráshoz*

Hamar felmerült bennem a kérdés, hogy vajon bétázatlan a fic? Hiszen már az elején is van elgépelés, a jobb béták pedig ott még ki szokták szúrni az ilyesmit, de végigolvasva a törit, azt hiszem, nem az. Volt még itt-ott elpötyögés, de semmi igazán súlyos.

Megmondom őszintén, nekem kicsit nehezen indult a fic. Nem fukarkodsz a jelzőkkel, sőt, de ez nem mindig... ildomos. Tudom, hogy írni és olvasni más egy történetet, de ami írás közben tökéletesnek hat, nem biztos, hogy olvasva is ezt a benyomást kelti. Ne érts félre, imádom a jelzőket, csak... néha már nekem is sok a jóból.

Aztán találkozhattunk még néhol következetlenül használt igekötőkkel (a függönyt nem ki-, hanem elhúzzuk), és néha átcsaptál múltból jelen időbe. Erre érdemes lenne odafigyelned, könnyen megbontja egy bekezdés egységét.

A stíluson időnként jót mosolyogtam, nem kifejezetten negatív értelemben. Scorpius több megszólalása is 19. század házasságra kényszerített férfiúinak monológjait idézte. Sőt, igazából belegondolva azt kell mondanom, hogy az egész fic olyan, mintha a 19. században játszódna. A dialógusok, a hangulatok... szinte minden ezen képzet kialakulását segíti elő. Igaz, nálam ez szintén nem negatívum (szeretem a korszakot), csak hát ha nem így szeretted volna megírni, akkor pozitívnak sem éppen mondható.

Furán hat még, hogy Scorpius tegezi Elgart, mikor a férfi egyértelműen az apja lehetne. Értem én, hogy inas meg minden, de azért az alapvető udvariasságnak mégis ott kellene lennie.

És egy kicsit a szófordulatokról. Nem nehéz dió, hanem kemény dió, ill. a vajákost melléknévként használod, pedig főnév. Nem vajákos őrült, őrült vajákos lenne a megfelelő szórend. Voltak még itt-ott érdekes dolgok, szerintem mielőtt máshova felraknád a ficet, bogarászd át még egyszer és javítgasd ki ezeket.

A japán lány nevéről: A Hepburn-átírás nem használ ipszilont az i hang helyén. Az Akemy név tehát Akemi lenne helyesen.

Tetszettek a leíró részek, bár néhol túl gyorsan jöttek egymás után a képek. Hagyni kell az olvasónak egy kis időt, hogy ülepedjen a dolog, mert egyébként nem fogja látni az általad lefestett, gyönyörű tájat, inkább csak összezavarodik. Érdekes volt a sok belső monológ, öröm látni, hogy néhány írót még érdekel a történetek 'magasabb vonatkozása'. Ennek ellenére egy ideig nem voltam biztos benne, hogy célod is volt a dologgal... Aztán jött Isabelle és az ő bölcsessége. Bármennyire is fáj neki, belátja, hogy nem kapaszkodhat bele Scorpiusba, ez pedig egy döbbenetesen érett döntés. A legtöbb ember élete végéig nem jut el arra a szintre, hogy felfogja, nem mindig kaphatja meg, amit akar. Akkor sem, ha igazán akarja. Az meg szintén ritka, hogy ilyen nemesen cselekedjen bárki is.
Megmondom őszintén, ezzel beloptad a szívembe a karaktert. Öröm volt róla olvasni.

Akemy számomra kicsit egysíkú volt. Megragadtad a japán világot és még azt sem mondhatom, hogy rosszul. Hitelesen hoztad, szépen írtad le, tehát nem a te hibád az, hogy Akemy nem lett a kedvencem. Egyszerűen az ő típuskaraktere az, akit nem szoktak kedvelni a japán vonatkozású művekben. Ez már az én egyéni szoc problémám.

Elgar és Kyoko mama viszonyán jót mosolyogtam, pofás kis megoldás volt, illetve az is tetszett, ahogy az elején Astoriát lefestetted. Nagyon helyes, hogy a sarkára áll, ha kell, én is így képzelem el őt.

A tábortüzes jelenetnél viszont a sok KHM miatt már kezdtem aggódni, hogy megfáztak és krákognak. *kacsint* Persze, tudom, oldani kell a kínos csendet, de máskor próbálj több megoldást elénk tárni, akkor véletlenül sem fogunk nátha járványra asszociálni.

Összességében azt kell mondanom, tetszett a történet. Volt benne pár malőr, néhány helyen kevésbé fogott meg (különböző okok miatt), de szépen felépítetted és végigvezetted a cselekményt. Illetve mi is okosabbak lettünk, hiszen már tudjuk, mi az a Kōshin éjszakája.

Köszönöm a történetet, a maga nemében igazán kiemelkedő volt!

The Seventh Morning
Malfoy Kihívás 7. nap 2011.10.20 19:00:00
A kiválasztott Malfoy: Lucius! A párja pedig: a Kiválasztott!CÍM: Rejtett érzelmekCSAPAT: LuciusKULCS:"És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,mikor mint a folyó, elönti a bizonyság a szíved"(Koncz Zsuzsa: Susanne - Leonard Cohen alapján)JOGOK:…..
The Seventh Morning 2011.10.20 20:26:59
Kedves író!

Már a történeted tartalma sem kecsegtet semmi jóval, hiányoznak belőle szavak, a második mondat pedig konkrétan értelmezhetetlen. Ennek következtében heves szájhúzogatások közepette vágtam neki a sztorinak, remélve, hogy ez csak amolyan véletlen baki, és a történet meggyőz róla, hogy érdemes volt belekezdenem. Hát igen, én és a túlzott optimizmus...

Már rögtön az első bekezdésben azzal kellett szembesülnöm, hogy túl gyakran ismétlődnek azonos kötőszavak, a tőmondatok pedig rontják az összhatást, túlságosan tárgyilagossá teszik a mondandót, nem jönnek át az érzelmek. Az ilyesmi már önmagában megölhet egy egész történetet, ám sajnos emellé hamar társultak a fura kifejezések, értelmetlen szókapcsolatok is. A "reményfoszlány is elszállt" rendesen "reménysugár is szertefoszlott" lenne, és bár hasonlít egymásra a kettő, a jelentés mégis más. Vannak szabadon variálható szavak és fixált kifejezések. Ez az utóbbiak csoportjába tartozik, nem tehetsz vele azt, amit csak szeretnél. Az ilyesmi nagyon tudja zavarni az olvasót.

Aztán jönnek a logikátlanságok... Dean egy hete eltűnt és máris akkora szakállat növesztett, hogy fel se lehet ismerni tőle? Nem hiteles, ennyi idő alatt maximum erősen borostás lehetne. Próbáljuk a realitások talaján maradni.

Na és miért fröccsentenek vizet Harry arcába, ha biztosak benne, hogy ébren van, hiszen megkérdezte Deantől, ki ő? Fellocsolni az ájultakat szokták, egymást poénból fröcskölgetni meg a strandon. (Nem tudhatták, hogy fáj a feje, tehát ez az indok kizárva.)

Ééés megint támad a stilisztika. A "kiviszem magunkat" kifejezés értelmetlen. "Kiviszlek titeket" lenne a helyes szófordulat, amit te használtál, inkább azt jelenti, hogy MAGÁVAL EGYÜTT(!!!) felnyalábolja és viszi a többieket is. Már a kép is elég szürreális, nem? Na a fogalom elvont jelentésével is ugyanez a deformáció történik, ha nem megfelelően használod a szókapcsolatot.

"Sirius szabadon elszárnyalt vele." Tehát Sirius a saját szárnyain repült Csikócsőr mellett a levegőben? Mert ez a mondat azt jelenti. Kellene valaki, aki árbogarássza a fogalmazásod.

Aztán találkozhatunk Harry és a kemény tekintet kettősével. A kemény tekintet az olyan Steven Seagalos "Na mi van, te györkér?" fej? Mert egyébként a kemény (pl. kemény kő) jelzőt nem használjuk a tekintet leírására. Még szinesztéziaként is szörnyen helytelennek hat.

" De a szemében nem gyűlölet villogott, ott volt mellette az összehasonlítási alap." Igen? És egy összehasonlítási alap mégis hogy néz ki? Mutatsz egyet? Rajzold már le, kérlek! Vagy ha azt mondod, nem lehet, mert érzelem, akkor magyarázd el, milyen érzés összehasonlítási alapot érezni!
A gyűlölet pedig mióta avanzsált kiégni készülő spotlámpává? Mert villogni maximum úgy lenne képes, egyébként csak villan.

Na meg Piton csak úgy elengedte Pottert? Semmi büntetés? Miután kihallgatta (vagyis megpróbálta kihallgatni) a beszélgetését Luciusszal? IC karakter esetében ezt maximum azzal tudnád magyarázni, hogy Harry tekintete tényleg annyira kemény volt, hogy még Piton is maga alá piszkított tőle... :'D
Nem láttam a figyelmeztetéseknél az "OOC karaktereket", de úgy érzem, nem ártott volna odavésni. Ha nem teszed, akkor pedig máskor jó lenne, ha megmagyaráznád ezeket a látszólag nagyon illogikus döntéseket.

Ne haragudj, de én itt adtam fel az olvasást. Végiggörgettem, láttam, hogy a végén még sírnak-rínak egy sort, de azt a jelenetet már kommentálni sem akarom. Meg neked sem szeretnék húsz oldalast hozzászólást hagyni, mikor nagyon úgy tűnik, hogy a nagy részét a negatívumok elemzése vinné el.

Remélem, kedves író, ez most jelzés értékű számodra. Lehet szeretni és nem szeretni egy ficet, de az, ha az olvasó alig a felénél feladja az olvasást... Na az már jelent valamit. Valami nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon nem jót. Mert nem arról van szó, hogy szimplán nem tetszett a fic. Nem. Voltam. Képes. Végigolvasni. (Pedig egyáltalán nem hosszú!)

Őszintén azt tanácsolom, hogy szerezz egy baromi jó gammát, aki kezdőket is vállal. (A stílusodból, stb., számomra az jött le, hogy kezdő vagy.) Csodákat tudnak tenni. Komolyan. Szólnak neked az illogikus részekről, a helytelenül használt kifejezésekről, a fars szórendekről, az értelmetlen mondatokról, a fogalmazási malőrökről... Nem, neked (egyelőre) nem elég egy béta. Nem elég, ha a helyesírásodat nézik át. Olyan kell, aki segít fogalmazni és logikailag átgondolni a történeted. Idővel, ha belerázódsz az írásba, valószínű, hogy túllépsz a mostani hibáidon, de egyelőre még borzalmasan szükséged lenne egy tapasztalt kritikus támogatására.

Viszont hogy ne csak puszta negatívumok szerepeljenek a kritikámban, meg kell dicsérnem, hogy szépen lebétáztattad a történetet, nem igazán maradtak benne elgépelések (bár szóismétlések azért igen). Ez fontos dolog, sokat könnyít az olvasóid dolgán. Tartsd meg ezt a jó szokást!

The Seventh Morning
Malfoy Kihívás 4. nap 2011.10.17 19:00:00
Lucius és a féltékenység...CÍM: A zöld szemű szörnyCSAPAT: LuciusKULCS: „Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng, hogy az, ami mással történt, történhet velem, s veled.”(Demjén: Hogyan tudnék élni nélküled)JOGOK: Minden jog JKR-é.MŰFAJ:…..
The Seventh Morning 2011.10.19 18:22:00
Kedves író!

Meg kell mondanom, a történet vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Voltak olyan elemek (például a kohézió), amik tetszettek, de olyanok is, amik nem. Sajnos sokszor használsz olyan elemeket, amik nem feltétlenül keltenek jó benyomást az olvasóban, például nem szerepel a Harry-Malfoy ellentét feloldása, az ittas este után egyből pajtáskodnak. Miért? Csak mert jól berúgtak? Ha két ember részeg, attól még nem kezdi el kedvelni az ellenségét. Erre a részre ráfért volna egy alapos kifejtés.

A másik kérdés az, hogy Harry hogyhogy marad? Nincs saját lakása? Nincs semmi dolga? A nyilvánosság nem figyel fel rá, hogy beköltözött az ellenséghez? Szerintem a riporterek már az első egy-két hét után cikkezgetni kezdtek volna a dologról, kivéve, ha van valami speciális magyarázat a tarsolyodban. Elhiszem, hogy te valamiért így láttad logikusnak a dolgot, de nem ártanak, ha az okokat az olvasóddal is megosztanád, mert nélkülük elveszik a történet logikai egysége.

Szintén furán jött ki, hogy Draco felnőtt ember létére hagyja, hogy az apja csak úgy ágyba küldje, mint egy ovist. Ez tizennyolc éves korig talán működik is, de utána? Kötve hiszem. Attól, hogy Lucius a családfő, Draco egész életében arra neveltetett, hogy legyen büszke, egy büszke ember pedig nem hagyja, hogy felnőtt létére kisfiúként kezeljék a legjobb barátja jelenlétében.

Aztán itt a munka kérdése. Szerinted Lucius nem dolgozik? Mert valamiből bizony pénze van, ami nem nagyon látszik fogyatkozni. Hacsak nem rabol bankot éjszakánként símaszkkal a fején, akkor ennek a pénznek jönnie kell valahonnan.

Ahogy azt te is említetted a történetben, elég furán hat, hogy apa és fia is melegek, ráadásul ilyen nyíltan beszélnek róla. Fogjuk rá, a nagy számok törvénye alapján van rá esély, hogy ez megtörténjen, de akkor nem ártana egy kis lélektant belevinni a dologba. Éppen csak annyit, hogy a dolog érzelmi síkon is hasson az olvasóra.

A maga útját járó Narcissa ötlete viszont tetszik. Valahogy teljes mértékben el tudom képzelni, hogy csak úgy fogja magát, és lelép egy fiatalabb férfival. Ez pluszpont.

"Volt egy olasz pasim. Az majdnem olyan, mint egy griffendéles." - Ez a rész is megnyert magának. Találó, még akkor is, ha sűríted a jelentést. Itt egyszerűen nincs szükség további magyarázatra, pont jó úgy a dolog, ahogy van.

A kölyökkutyás kép elég szerencsétlen, ugyanis mielőtt elértem volna a dialógus végére, már azelőtt Mauglira asszociáltam. De Harryt tényleg hozzá akarod hasonlítani? Mert elvileg egy értelmes, sikeres fiatal férfiról beszélünk, nem pedig egy bolhás-ágyékkötős kis vakarcsról, aki indáról indára ugrál a dzsungelban. Figyelj rá, milyen képeket társz az olvasód elé, mert ezek is nagyban befolyásolják a történet hatását.

Továbbá azt kell mondanom, nagyon hirtelen jött a "lánykérés". Persze, előtte már unásig a szánkba rágtad, hogy a griffendélesek hűségesek (hidd el, akkor is megértettük volna, ha csak egyszer írod le), de a hűség, a stabil kapcsolat nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy egy fic elbír egy házasságkötést. Ilyen rövid írásokba ennyire komoly témákat tenni nagyon veszélyes dolog, a legtöbb író belebukik.

A nagy idillben elköltött szerelmes beszélgetésben például iszonyat fura, hogy Harry hirtelen a piszkos fantáziáiról kezd beszélni. Egyszerűen csak nem illik oda. Hatalmas szerelem + házasság + piszkos szex = az olvasó elkezdi magát elég furán érezni. Piszkos szex? Rendben. Szerelem? Rendben. Házasság? Rendben. De ha épp megkér életed szerelme, te pedig ki se látsz a fejedből a sok rózsaszín felhő miatt, biztos, hogy egyből a perverz BDSM éjszakáitokra utalgatnál? Egy hasonló jelenetben az olvasók többsége több finomságot szeretne és kevesebb szexet. Egy érzelmes pillanat szóljon az érzelmekről, a testi dolgoknak megvan a saját helyük.

Aztán voltak itt stilisztikai problémák is. Nem Lucius gyökerezik a földbe (ez olyan, mintha TÉNYLEG gyökeret eresztene), hanem Lucius lába, és így tovább. Ezekre jobb lenne, ha odafigyelnél, mert a Mauglis megjegyzéshez hasonlóan szintén fura érzést kelt az olvasóban.

Összességében viszont azt kell mondanom, egyáltalán nem írtál rossz ficet, kedves író. Az ember könnyen ráveszi magát, hogy végigolvassa, és az írás - minden hiányossága ellenére is - kellemes benyomást hagy maga után. Ha a jövőben sikerül kiküszöbölnöd a logikai bukfenceket és az oda nem illő képek használatát, azt hiszem, remek ficeket várhatunk még tőled.

The Seventh Morning
Malfoy Kihívás 3. nap 2011.10.16 19:00:00
Scorpiusnak a szerelemhez a bosszún keresztül vezet...Cím: A Malfoy Asszertivitás ElméletCsapat: ScorpiusKulcs: “Megkapsz mindent, amit kérsz, szolgám leszel, amíg élsz” (Flop: Saras kezemmel)Jogok: Minden jog J. K. RowlingéMűfaj: RomantikusFigyelmeztetések: erotikus…..
The Seventh Morning 2011.10.17 00:03:03
Kedves író!

Kritikámat egy egyszerű mondattal kezdeném.
" - Ne kiabálj, Potter, az már épp elég hátráltató tényező, hogy nem szőkének születtél, emellett még ilyen sörényt is növeszteni..."
SZŐKEHATALOM! Igen, eljött a büszkeség pillanata, lázadjunk, testvéreim!

Na de komolyra fordítva a szót... Be kell vallanom, szeretek jó történeteknek kritikát írni. A magyar fandomban sajnos feltűnően kevés a lehetőség erre, ugyanis a legtöbb történetből... hát... hiányzik valami. A stílus, a tartalom, a mondanivaló, a jellemek, a cselekmény, a kibontás, a csattanó... Mindig van valami, ami elrontja az összképet. Viszont a te esetedben azt kell mondanom, nem sok dologba köthetek bele.

Először is meg kell dicsérnem a stílusod. Nem feltétlenül a fogalmazást, mert - bár tagadhatatlanul gördülékeny és kellemes -, mégsem olyan, amiről egyből fel lehet ismerni az alkotót. Ami igazán nagyot ütött, az az atmoszféra volt, amit teremtettél. Végig hoztál egy bizonyos hangulatot, egy bizonyos irányzatot, és ahhoz igazítottad a történeted, kizökkenés nélkül. Talán nem tudod, de ez igenis nagy dolog. Ritka az ennyire jól megkomponált történet.

Másodsorban meg kell dicsérnem azt, ahogy a választott stílussal bántál. Sokan próbálkoznak ezzel a tinifilm jellegű modorral, de a legtöbben csúnyán belebuknak. Nem lesz hiteles, ellaposodik, átcsap valami teljesen másba... De nem, te ezt is megoldottad. Valósnak éreztem minden pillanatát, mintha csak a Wild Child (láttad? ha nem, nézd meg) fiú verzióját néztem volna.

A karakterekkel kapcsolatban fura paradoxont hoztál létre. Egyrészt iszonyatosan sablonos típuskarakteret használtál - a mindentudó legjobb barát, a tapasztalt, szép lány, a szörnyikéből lett szépség -, ám valahogy mégis elérted, hogy azt higgyem, a valaha volt legeredetibb figurákkal dolgozol. Minden karakterben volt valami egyedi, valami kellemes, ami miatt szívesen olvastam róla.
Scorpius modorát különösen bírtam, az a tipikus classy b*tch, aki tudja, mit akar, és nem adja alább. Igazán csak egy oldaláról ismertük meg a fiút, ám úgy érzem, ennek a történetnek most ennyi is elég volt. Talán egy másikban kicsit jobban is megmutatod majd...

És itt van a Potter paradoxon. Számomra egyedül az ő jellemük sikerült egy kicsit következetlenre. James, a csont hetero nagyfiú csak úgy slash kalandba keveredne? Jó, ha nagyon szeretnénk, talán. De hogy be is gerjedjen tőle? Na itt már kicsit sántít a dolog... Minimum egy pár soros magyarázatot kívánt volna a helyzet, mert így nem feltétlenül tetted hihetővé a hirtelen pálfordulást.

És itt van az öccse, az imádnivalóan béna Jeti Potter. Egy-két illogikus megoldáson kívül kellemes karakter, a nyersségével jól ellensúlyozza Scorpius betanult modorát. Ez a megszólalása különösen tetszett: "- Mily meglepő, tekintve, hogy nem voltam ott. Mit akarsz?"
Viszont mi történt vele a szexjelenetnél? Értem én, hogy bájital meg minden, de hogy a béna kisfiú hirtelen, mindenféle rendes indok nélkül dommá avanzsáljon... Az olvasóban olyan érzést hagy, mintha kihagytál volna egy lépcsőfokot. Vagy sokat. A lépcső tetejéről egyenesen az aljára ugrottunk, nem volt átvezetés, nem volt rendes előkészítés. És ez itt bizony hiányzott. (Ettől eltekintve viszont azt kell mondanom, ha felvezetted volna a dolgot, remek lett volna a jelenet.)

A cselekményről: Volt olyan? Úgy értem, valami igazi cselekmény? Amit én láttam, az a tipikus amerikai filmek zsánerére készült tákolmány volt. Gonosz fiú akar valamit ---> felhasználja a csúnyácska lányt/fiút a cél elérése érdekében ---> a dolog időtartama alatt összekovácsolódnak ---> a csúnya lány/fiú megszépül ---> szex, szerelem, meg ami kell. Happy end a köbön.
Ha a történetnek van igazi lehúzóereje, az ez a fájdalmas pont. Igaz, hogy jó történetet építettél erre az ezerszer használt alapra, de azért egy ilyen kaliberű fic esetében az ember több kreativitást várna az alkotótól... (ugye figyelted az 'ilyen kaliberű fic' részt?)

Továbbá voltak kisebb stilisztikai hibák, pl.: a gondolatok elé nem teszünk dialógusra utaló jelet (-). Úgy emlékszem, te nem csak egyszer követted el ezt a bakit, a jövőben érdemes lenne figyelned rá.
Nem tudom, hány oldalas volt a fic (gyanítom 30 felett), és hidd el, pontosan tudom, hogy a hosszú történetekben bétázás után is maradnak hibák, de a kihívás vége utána ezeket igyekezz majd kijavítani. Nem esik jól az olvasónak, ha egy frankó párbeszéd közepén megtörik a mondat. (Elgépelésekre, benne hagyott dolgokra gondolok.)

Ó, és még egy utolsó negatívum. Bár a történet viszonylag hosszú volt, a cselekmény valós ideje alig pár napot ölelt fel. Elhiszem, hogy írás közben olyan, mintha már hónapok teltek volna el, de érdemes figyelned rá, hogy a karaktereid ne rohanjanak indokolatlanul hamar egymás karjaiba. Valószínűleg a terjedelem miatt a legtöbben nem érezték gyorsnak az eseményeket, de mivel én is hosszú ficekben utazom, és a sajátjaimmal már beleestem párszor ebbe a csapdába, én figyelem az ilyesmit. Így sem lehet azt mondani, hogy élvezhetetlen lett volna. Nem volt az, sőt! De azért ezek az apró szépséghibák koptatták a fényét.

Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megjegyezni, milyen jól használod a szexuális feszültséget. A tiéd az a stílus, ami már átlépi a finomkodást, és igen erősen a pornó határán billeg, de mégis olyan hitelesen fested le a kamaszos izgalmat, a türelmetlenséget, stb., hogy az ember nem érzi mocskosnak a dolgot. Sőt, előveszi a piros zászlóit, és beáll a "PORNÓT! PORNÓT!" csapatba. Ritka az olyan író, aki ilyen jól kezeli a szexualitást, magyarul meg pláne, hiszen ez a nyelv mindenre való, csak becsületes szexre nem. Érdemes lenne pedzegetned ezt a vonalat.

És hogy mi az összbenyomásom? Az összbenyomásom az, hogy ***** gyorsan keríts nekem egy mardekáros egyenruhát, és sugározz be a történetedbe! A része akarok lenni, bele akarok olvadni az atmoszférába, egy lenni az amerikai sémára készült mardekárosok közül.
Ahogy fentebb írták, ez nem az a fic, ami megváltja majd a világot. Nem az a fic, amitől magadba nézel majd, és napokat gondolkodsz a világ dolgairól. Ez kérlekszépen egy olyan sztori, ami ráébreszt, hogy elvesztegetted a kamasz éveid, ha nem így élted le őket. Szerintem nem sok olyan olvasó van, aki ne akarná akár csak egy napra is meglátogatni a te kis világod. És ha úgy vesszük, már ezzel is sokat adtál.

Köszönöm ezt a lebilincselő, szórakoztató és a végletekig stílusos történetet! Remek kezdés, Scorpius csapat!

Gratulálok!

The Seventh Morning
The Seventh Morning 2011.10.17 00:23:17
@The Seventh Morning: Jajj, azt kifelejtettem, hogy az elején a kép keltette fel igazán az érdeklődésem. Mitch Hewer, ha nem tévedek? A barna hajú fiú nevét mindig elfelejtem, pedig az ő képét is őrizgetem már egy ideje~
Szóval jót mosolyogtam, mikor megláttam. :)
Malfoy Kihívás 1. nap 2011.10.14 19:00:00
Ezennel megkezdődik a kihívás, és rögtön az első történetben Lucius szíve (egyéb testrészei mellett) veszélybe kerül!Technikai okokból a hármas kulccsal kezdjük a kihívást.CÍM: Prima OminaCSAPAT: LuciusKULCS:         „Megkapsz…..
The Seventh Morning 2011.10.15 18:34:22
@Jennym: Kedves(?) Jenny!

Senki sem kételkedett benne, hogy a saját véleményedet írtad le, ez nem képezi vita tárgyát. Szerintem viszont emiatt bocsánatot kérni időpazarlás, nem hiszem, hogy draconia annyira unná az életét, hogy különleges pozícióba léptél volna egy igen éretlen nézőpontot tükröző reflektálás után.

Ha reméled, hogy sok ILYEN 'kidolgozott' és 'ötletes' történettel fogsz még itt találkozni, akkor megsúgom, hogy szerintem az érzékeid valódi orgazmuson fognak túlesni a kihívás során. Ugyanis van egy olyan határozott érzésem,hogy ennél CSAK kidolgozottabb és ötletesebb történetekkel találkozol majd.

Ha ez a sztori szerinted akkora durranás volt, sanszos, hogy eddig szörnyen... hát... alsó kategóriás ficeket olvashattál. Igazán sajnállak érte. Ha szeretnéd, majd mutatok párat, amire az általad használt jelzők valóban tökéletesen illenek.

Mellesleg szerinted akkora teljesítmény két hónap alatt ennyit írni? Ismerek olyan slashert, aki két hónap alatt 260 oldalt, meg olyat is, aki három hét alatt 90 oldalt írt. Ha gondolod, még be is mutatlak nekik, hogy ámulj és bámulj.

Ó, és végül, de nem utolsó sorban... Fogadj el egy tanácsot és ne kóstolgass olyan embereket, akiket nem kellene. Nem hiszem, hogy bárki is rászorulna a tanácsaidra.

Mostantól pedig honoljon béke, vita lezárva, mindenki menjen a saját dolgára és maradjunk a kritizálásnál.

The Seventh Morning
The Seventh Morning 2011.10.15 21:00:58
Kedves író!

Hosszas töprengés után döntöttem úgy, hogy mégis írok neked pár sort. Először azért nem voltam biztos benne, hogy kellene, mert megmondom őszintén, képtelen voltam végigolvasni a ficet (és ugye egy jó kritika a történet egészét kritizálja). Másodjára pedig az tartott vissza, hogy rengeteg észrevételemet leírták már az előttem hozzászólók.

Azonban sajnos akadtak olyan kommentek is... amik miatt úgy éreztem, mégis jobb lenne, ha leírnám, amit gondolok. Remélem, fel vagy készülve egy építő jellegű kritikára. (Nem, véletlenül se vedd támadásnak, amit lentebb írok. Nem annak szánom.)

Sokat gondolkodtam rajta, szabad-e butácskának hívni egy olyan történetet, ami olyan komoly témát tárgyal, mint a házasság, de bevallom, nem találtam jobb jelzőt. Nincs üzenete, mögöttes tartalma, nem ad az olvasónak. Ahogy Dorema mondta fentebb, olyan, mintha báboznál a szereplőiddel. Üresek (vagy üregesek?), zavaróan egysíkúak, butácskák. Igen, még Voldemort is, hiszen ahelyett, hogy okklumenciához folyamodna, csak megvonja a vállát,hogy "hát jó, ha nem vallasz, nem vallasz, megesik, de büntiből mától egy szexis halálfalóval kell megosztanod az életed"... Komolyan ezt tenné minden idők legveszélyesebb feketemágusa? Szerintem még egy hugrabugos is brutálisabb lenne adott esetben. Minimum széttörne a fején egy kiflit, ha már másra nem képes. De nem, Voldemortot - úgy tűnik - mégsem érdekli annyira az információ, hogy bármilyen komoly erőfeszítést tegyen a megkaparintása érdekében.

És ha eddig nem lett volna épp elég fura a helyzet, ettől a ponttól elkezdődik a Való Világ hatodik szériája. Lucius és Hermione összekényszerülnek, mi pedig akaratlanul is tévé előtt kukkoló néző szerepében találjuk magunkat. Szandika pálcája begurul az ágy alá, Alekosz elismerő tekintettel vizslatja a fenekét... És persze ott van Leonidász, akit valójában annyira nem tud mit kezdeni magával, hogy a legérdekesebb információ, amit megtudunk róla, az, hogy ő nevezte el a család manóját.

Itt jön el az a pont, hogy a nézővé avanzsált olvasó teljesen kizökken, és megkérdezi magától: Te jó ég, mit nézek?! Aztán fogja magát és kikapcsolja a tévét. Vagy éppen megnyomja a jobb felső sarokban árválkodó piros gombot.

Be kell vallanom, ez történt velem is. Nem azért, mert hetero volt a párosítás, vagy mert a két főszereplő egyike magasan vezeti a legkevésbé kedvelt szereplőim listáját. Azért, mert úgy éreztem, az egész történet csak leng a levegőben, mint egy egy személyes, de sok karakteres msn szerepjáték. A helyzetek többségének volt szexuális vonzata - ha illett oda, ha nem -, a jellemek, mély gondolatok szinte teljes egészében hiányoztak a történetből, hogy a jellemfejlődést ne is említsük.

És mikor oda jutottam, hogy jó, hagyjuk a karaktereket, majd megpróbálok a cselekményre fókuszálni, rájöttem, hogy az sem fogja megmenteni a helyzetet. Elcsépelt, ezerszer felhasznált, unalmas.

Úgyhogy ne haragudj, kedves író, de azt kell mondanom, hogy legközelebb, mielőtt belekezdesz az írásba, nagyon gondold át a dolgokat. Persze, nem minden fic váltja meg a világot - sőt, a legtöbb nem -, de sosem baj, ha érzékelteted az olvasóval, hogy azért a szereplőidet igen is érdekli más is, nem csak a kenyér ára. Sokkal jobban átérzünk egy történetet, ha az ad valamit, ha a szereplők valódi, sokszínű emberek, ha az elemi ösztönökön kívül megjelennek a történet 'magasabb vonatkozásai' is.

Szeretnénk látni az indíttatást, a gondolatokat, amik bizonyos dolgokhoz vezettek, a kétségeket... Mert így lenne komplex a történeted. Hagyd az ócska poénokat és az elcsépelt cselekményt, vagy akár tarts meg őket, csak adj nekünk valamit szexuális feszültségen kívül. Adj az olvasódnak valamit, amitől emlékezetes lesz a történeted. Pozitív értelemben.

Remélem, sikerül a mostani kihívás tapasztalataiból előnyt kovácsolnod, és átugrani azt az árkot, amibe most tagadhatatlanul beleestél. Fogadd meg a tanácsokat, amiket Dorema és a többiek adtak. Hidd el, érdemes.

The Seventh Morning
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása