Adatok
Szabu
35 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Fúj odakint a sivatagi szél Romváros Fájó homok Semmi Fúj odakint a sivatagi szél Romváros Fájó homok Épül a kristályfal Fúj odakint a sivatagi szél Romváros Szélcsend Kész a kristályfal Fúj odakint a sivatagi szél … Szélcsend Áll a kristályfal Fúj odakint a sivatagi…..
Ében a nap és vakító az éj, A kiszáradt tenger végtelen mély, Szélvihar pörget keserű savat, Most légy hős, most kell állnod a sarat, Bárhogy is fojtson a szilánkos lég, Bárhogy is égjen a fekete jég, Bárhogy is fagyjon a remegő tűz, Nem te vagy az, akit mindez elűz! Még…..
Az ég már kék volt, tiszta és csendes. A vérző vihar, mely pusztító átkával végigsöpört a földön, idővel magát is elpusztította, kopár űrt hagyva körös-körül. A fiú nehéz léptekkel, magányosan szelte a szürke pusztát. Élettelen, szénné vált fatönkök, szél fújta…..
Hideg, fájó cseppeket hullajtott a vörös ég, sártengerré mosva a rideg kőfal tövében elterülő pusztát. Vérfoltokkal arcán, szakadt és átlyuggatott ruhában, mezítláb lépkedett a fiatal lány a hatalmas, sötét kőépítmény felé. Kimerülten nekitámaszkodott sebes…..
Nem mindig ont vért és hoz halált a piros,S van, hogy a narancs tűz sem éget fel mindent,Nem mindig tikkaszt ki s fonnyaszt el a sárgaS az ijesztő zöld dzsungel is rejthet kincset.
Nem mindig sodor el s fojt meg a kék tenger,És nem mindig rejt a lila gyilkos mérget.Ezer színes boltív…..
Tükröm, tükröm, mutasd meg Minden titkos vágyam, Bűvös ködben tárd elém Jövőből jött másam!
Tükröm, tükröm törékeny, Vékony, mint a selyem, Apró porszem, érintés És elveszíthetem.
Tükröm, tükröm varázslat, Elbűvöl, ha nézem, Majd’ elhiszem, én vagyok…..
Vannak beteljesült és boldog szerelmek,Vannak olyanok is, mik reménytelenek,Az enyém is ilyen, ezért mind hiába:Beleszerettem egy nem létező lányba.
Nem szól vissza hozzám, ha beszélek neki,Nem tudom szép arcát én megérinteni,Nem csókolhatom meg, nem vihetem ágyba,Beleszerettem…..
- És boldogan éltek, míg meg nem haltak. – fejezte be a férfi, mire az őt és a vele szemben ülő nőt körülvevő fények hirtelen egy kis gömbbé sűrűsödtek össze a mesélő kezében.
A nő kuncogni kezdett, miközben a férfi betette a fénygömböt hátizsákjába.
- Min nevetsz,…..
Lehetsz a szép hercegnője Tündérek mesés földjének, És ha egy sárkány elrabol, Majd én megmentelek téged. Messzi földek dzsungelében Lehetsz egy harcos amazon, Kalandorként társad leszek Egzotikus, vad tájakon. Lehetsz törékeny szolgalány Lánccal lábadon s kezeden, Jó…..
Egyszer lehetsz, hol nem, mesék útján járhatsz,Éld az életed, és te is hőssé válhatsz!Küzdhetsz sárkányokkal, menthetsz hercegnőket,Sok a gonosztevő – üldözheted őket. Kardforgató bajnokként harcolhatsz, vívhatsz,Megfújva a kürtöd segítséget hívhatsz.Megérkezve…..
Pokol démona, gonosz sötét lélek,Kit az éltet, hogyha rettegek, ha félek,Visszatértél hát az élők sorába…Visszajöttél értem – de már hiába!
Várod, mi, hogy újra a hatalmadba keríts?Hogy piszkos módszereiddel a földre teríts?Várod, hogy elborítson a mérgező…..
Fény borította be a vörös Földet, Napisten felszállt az égboltra. Az óriási síkságok, égbenyúló hegyek, sistergő sivatagok és száguldó folyók magukba szívták a fényt, hogy megmutassák ragyogásukat egymásnak. Magasztosan magaslottak a bércek, gyönyörűen sodorta a köveket…..
A kis terem színültig volt emberekkel. Férfiak és nők, fiatal felnőttek és idősek tucatjai ültek a sorokban elhelyezett székeken, és körülöttük legalább ennyinek csak állóhely jutott a falak mentén. Nagy volt a zsibongás, mindenki beszélgetett, kérdezgetett, találgatták,…..
Hitesd el, hogy derűt, reményt hoz a holnap,Ha elhiszem, vége lesz a sötét kornak.Hitesd el, nem kell sokat várni a fényre,Ha elhiszem, itt lesz az alagút vége.
Hitesd el, erős vagyok, legyőzhetetlen,S ezzel legyőzhetetlenné teszel engem.Ha elhiszem, így lesz, és mindent…..
Tenger, írisz, szilva, ég…Legyen ez a patkány kék!
Papír, hó, kísértet, kenyér…Legyen ez a patkány fehér!
Rózsa, vérfolt, málna, hordó…Legyen ez a patkány bordó!
Merkúr, Vénusz, Mars és Föld…Legyen ez a patkány zöld!
Ward, Laguna, Odine, Kiros…Legyen ez a…..
Egyetlen utamat járom e világon,Egyetlen életem, egyetlen halálom.Egyetlen szív dobog az én mellkasomban,Egyetlenem, e szív csak miattad dobban.
Egyetlen öleléssel mindig feltöltesz,Egyetlen csókoddal belém erőt öntesz.Egyetlen boldogság, ha boldognak látlak,Egyetlenem, drágám,…..
Égj el a pokol forró, kínzó tüzében,Taposson el ezer vad bika dühében,Fulladj meg a tenger vizében, a mélyben,Veszd szemed világát a vakító fényben,
Marja le erős sav húsod a csontodról,Ne szabadulj soha millió gondodtól,Süllyedj bele fenék nélküli mocsárba,Legyél minden…..
A jövő csarnokába végre bejöttem,Ezer díszes kapu áll nyitva előttem,Egy hang azt súgja a fejemben: Felnőttem,Fent és lent, így és úgy, eleget fejlődtem.
A lehetőségeknek száma végtelen,Millió utat tartogat a véletelen,Hiszem már, hogy juthat öröm még énnekem,Hiszem már,…..
Elküldöm nekedÜzenetemetKeresztül fényenŰrön s sötétenNapon és éjenFöldön és égenVizen és jégenMezőn és rétenHegyen és völgyönBükkön és tölgyönSemmin s mindenenA végtelenenElküldöm nekedÜzenetemetHogy szép az életS szeretlek téged
2008...
A novemberi csípős, hideg szél által porral felkavart sűrű köd szürkeségét teljesen sötétté szűrte a függöny a külvárosi panellakás ablakán. A középkorának vége felé járó nő fásultan ült a régi, szakadt kanapén, kiüresedett tekintettel bámulva maga elé.…..
Csinglingling, csinglingling,Foltos lett a fehér ing!
Hájnánná, hájnánná,Változz te is fácánná!
Sallárom, sallárom,Elszakadt a nadrágom!
Dömdödöm, dömdödöm,Felborult a fémbödön!
Trallala, trallala,Elgörbült a kanala!
Hejehujj, hejehujj,Feltartott középső…..
Egy magányos felhő vonult el az élénk kék égbolton… ám pont elkerülte a Napot, legalábbis a kis, mangrove-bokrokkal tarkított trópusi szigetről nézve. Tökéletes idő lett volna strandolásra, napozásra, és a növények közül a partra kiérő két fiatal, Black és White is…..
Sötét, viharos éjszaka volt – ha egyáltalán éjszaka volt még. A Nap fénye régóta nem érte már a földet, a sűrű, áthatolhatatlan fekete felhőrengetegből hiába zuhogott óriási cseppekben az eső már egy örökkévalóságnak tűnő ideje, az ég nem tisztult, csak egyre…..
Régen volt már, hogy ennyireVidáman ébredt a tenger,Várva, hogy megcsillogtassaCseppjeit a Nap e reggel.
De minden cseppnél fényesebbA buborék a víz alatt.Játszva sodródik az árral,S mindig, mindenütt megmarad.
A tenger a buborékotÁtkarolja, simogatja,Pillanatra sem…..
Egy kép, egy emlék, egy villanás…Szűnni még mindig nem akar.Egy űr, egy árnyék, egy kívánság…A megkövült tegnap eltakar.
Egy este, egy park, egy időutazás…Az eső elmosta a falakat.Egy varázs, egy mese, egy játszótér…És hallom a rég várt szavakat.
Egy ajtó, egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz