Adatok
AfterSpeaker
35 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A lemenő nap egy hatalmas tölgyfa ágai közt süt át. A levelek szűrte sugarak furcsa, nem evilági fénybe borítják a zöld rétet, ahol az ember egy tűzhely körül szorgoskodik. A takarosan rakott kövek által kijelölt félkörbe aprófát halmoz, rá egy-két nagyobbat, de az igazán…..
Ha valaki a néhány száz méterre futó országúton arra járt volna, valószínűleg lassítás nélkül elhajt a helyhez vezető kis ösvény mellett; a helyhez, amelyet oly gondos keresés után választottak ki maguknak Björn és Mario javaslatai alapján. Elhagyatott, ágakkal és bokrokkal…..
Körülbelül fél órát üldögélt még a pálinkát kortyolgatva, aztán visszavonult. A ház elcsendesedett addigra; a többiek általában sokkal előbb feküdtek le, mint ő. Úgy látszik, ez valami régi szokás, amit még az internet előtt eltöltött esték alakítottak ki benne, és…..
Már jó ideje éltek itt. Persze mindketten túl voltak azon a ponton, amikor bízni mertek, de egyelőre jól nézett ki a helyet. Miközben vándoroltak északról, keresve valami helyet, ahol talán túl lehet élni -- és igyekezve kizárni a kérdést: minek? --, többekkel találkoztak.…..
A férfi betette maga után az ajtót, kalapját a szögre akasztotta. A kutya hangos szusszanással feküdt le odakint a lábtörlőre. Van, amikor inkább kint alszik, úgy látszik, ez is ilyen. Márton odalépett a polchoz, levett róla egy üveget, megszagolta. Mosolyában büszkeség is volt.…..
Pár nap alatt összeszedte magát. Elhagyta a várost, mert tudta már, hogy itt is végzett. Nem tudta, merre induljon, úgyhogy véletlenszerűen elindult. Sok minden történt vele a következő hetekben-hónapokban, és annál több azokkal, akiket balszerencséjükre összehozott vele a sors,…..
Mr. N. két hétig feküdt. A szerencse vagy valami más vele volt: miközben élet és halál közt lebegett valami rég elhagyott lakásban, egy halom felhalmozott víz társaságában, egy kódorgó se érezte meg a jelenlétét.. A láza már a sebesülése másnapján felszökött. A…..
24 órával később Mr. N., kezét vérző lábára szorítva, sántikálva botorkált a kisváros utcáin. Tudta, hogy lépcsőt mászni nem lesz képes, úgyhogy az eddigi rejtekhelye nem jöhetett szóba. Átkozta magát, amiért nem takarított ki valami földszinti lakást is, de most már…..
Két napig ült ott, a felhalmozott vizespalackokba vizelt, és egyre dühösebb volt. Semmi mozgás nem látszott a ház körül, újabb kódorgók se tűntek fel. Ha aznap nem lát meg párat közülük, amint a ház felé igyekeznek, sose tudta volna meg, hogy odabent élő emberek vannak. Aztán…..
Kiválasztott egy szemben levő házat, ahonnan jó rálátás nyílt a portára, és egy másodil emeleti szobában berendezte a megfigyelőállást. Persze odabent még le kellett számolni néhány kódorgóval, de ez Mr. N.-t nem zavarta. És ebben az új világban ez emelte a többiek fölé,…..
Újra körbejárta a házat, keresett valami gyenge pontot, de úgy tűnt, akik odabent vannak, jó munkát végeztek. Egyáltalán nem volt könnyű bejutni. Érezte, hogy valószínűleg a zárat se tudná olyan könnyen kinyitni, mint az átlagos helyeken. Nem, ezek itt valódi ellenfeleknek…..
Ezúttal megjárta. Éjszaka érkezett. Elképzelte, hogy odabent mit fog találni, mindig elképzelte. Rettegő -- esetleg fásult, bár azt nem szerette -- emberek, akikre egy olyan ellenség csap le, amire igazán nem számíthattak az új világban. Mr. N. a felismerés pillanatait szerette…..
Mr. N. nem volt oda a fegyverekért. Ha csak tehette, késsel -- esetleg puszta kézzel -- dolgozott, de a holtak ellen nyugodt szívvel használta őket. Pár héttel azelőtt egy fegyverboltban talált egy vadászpuskát meg két csomag lőszert. A fegyver valami lezárt szekrényben volt, ahova a…..
A falevelek sárgán pörögnek a kis német városka utcáin. Messziről nézve egészen békés, álmos tepelülésnek tűnik. Ám ha közelebb megyünk, látjuk, hogy a takarosnak látszó portákat benőtte a gaz, néhány ajtó tárva-nyitva leng, máshol ablakok betörve. És néhol bizony…..
Kemény ősz köszöntött rá. Üres városok, üres falvak váltogatták egymást. Alig találkozott élő emberrel hetekig. Egyre hidegebb lett, bár felszerelésben nem volt hiány. Csak a holtakat kellett elkerülnie, de ez nem okozott problémát, valahogy mindig megoldotta. De a vadászat, a…..
Napokig rosszul érezte magát utána, hiába a vadászat, hiába bizonyult méltó ellenfélnek a fickó -- még egy kicsit hadonászott is valami késsel, amit a pultról kapott fel, miután először hasba szúrta. Nem rimánkodott az életéért, és ez bizony nem tetszett Mr. N.-nek. Pár napig…..
-- Nem mond semmit? -- kérdezte Mr. N. Egészen közel állt a férfihoz, kését a hasához érintette. Valamivel alacsonyabb volt nála. Ez feldühítette, eszébe juttatott néhány megalázó helyzetet a középiskolából. Áldozata ekkor értette meg, hogy vége. És -- mert talán…..
Egy nap feltűnően sietve, szinte kapkodva szedte össze a dolgokat valami elhagyatott benzinkúton. Eddig alapos volt, módszeres. Most történt valami, de Mr. N. nem tudta, mi az. Figyelte, követte tovább. Általában, amikor a fickó elindult haza, ő másik úton gyorsabban odaért, és --…..
Sokszor anélkül követte egész hazáig, hogy leendő áldozatának a leghalványabb fogalma lett volna róla, mi történik. Pedig az illető tényleg nagyon óvatos volt, le a kalappal. Csak hát ezúttal profival volt dolga, és egy profi azt csinál az amatőrrel, amit akar. A fickó első…..
Első prágai áldozatát véletlenül fedezte fel. A fickó csak éjszaka mozgott, akkor is gondosan megtervezett útvonalon; hol élelmet szerzett be, hol üzemanyagot, de sosem volt kint egy óránál többet. Mr. N. napokig figyelte. Egy tömbházban húzta meg magát, vagy az is lehet, hogy…..
Pár hét alatt eljutott Prágába. Sosem járt itt előtte. A munkatársai évente eljöttek ide, sörözni meg minden. Eleinte őt is hívták, aztán később már nem. És most Prága is halott volt, nem látott élő embert az utcán. Csak lehúzott rolók, eltorlaszolt ajtók, és a halál.…..
Attól a naptól kezdve még óvatosabb lett. A legironikusabb az volt az egészben, hogy amióta kitört a baj, ez volt az első pillanat, amikor valóban meglegyintette a halál szele. De mivel ezt is legyőzte, a szája szegletében játszó mosoly még magabiztosabb lett, még inkább úgy…..
Mire azok ott kint felfogták, mi történik, az egyikük halott volt. Úgy tűnik, nem szokták meg, hogy áldozataik bármit is tesznek, miután elkapták őket. És még valamit nem tudtak: Mr. N. nem az életét féltette, hanem mindazt, amit számára ez a világ jelentett. A hatalmat, a…..
A kötelektől megszabadulni volt a legnehezebb. Néha majdnem pánikba esett, és ez az érzés új volt. Faltól falig kúszott-mászott, próbált valami éleset találni, amivel elvághatja a nem túl erős madzagot, amivel megkötözték. Végül az egyik sarokban üvegcserepeket talált. Mire…..
A fickó, amelyik leütötte, már egy ideje gyalog jöhetett, és míg a járművek elterelték a figyelmét, hangtalanul mögé osont, és valami bottal -- talán nem baseball ütő volt -- lecsapta. Amikor magához tért, megkötözve feküdt valami épületben, a feje sajgott. Hányt, de semmi…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz