Adatok
tomiboross
24 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem nagy szavakra van szükség, hanem igazakra. Egy pillantásból, már az első érintésnél eldől minden...
Az életben akkor lesz jogunk a boldogságra, ha azt kiérdemeljük, sehogy máshogy. Küzdeni kell érte, és mikor a legsötétebb utcán jártunk is, akkor sem fáklyáért kell kapkodni, hanem a kis fényt követve kell lépésről lépésre haladni, tudva, hogy csak akkor nyerünk kiutat…..
Tudom, hogy erős vagy, tudom, hogy sok a tartás benned. De tudom, hogy ez mit sem ér, mikor a valódi boldogság jön szóba. Erősnek lenni sokkal könnyebb, mint néha elgyengülni, mert ahhoz kell csak igazán bátorság, hogy valaki másra bízzuk önmagunkat.
Kaptál velem egy kiforrott,…..
Egy ideje úgy gondolom, hogy életünk korszakokból épül fel, és ezek ciklikusan ismétlődnek. A dalból idézve álmodunk, s felébredünk; reménykedünk a végsőkig, néha már az sem jut nekünk. Boldogok vagyunk, majd szomorkodunk, lehajtjuk fejünket, hogy aztán újra fel tudjuk…..
Sokan sokszor, minden időben és más formákban megírták már a találkozást egy olyan nővel, akihez régi emlékek kötnek. Mert ugye azok örökre megmaradnak, tudjuk kivel és mit, de a miért és a hogyan lassan az idővel feledésbe merülnek. Nem emlékszünk már mi volt az, ami a…..
Szürreális álmot élve bódult boldogtalan,
Zavart hangok fülbe súgnak tanácsot,
Utat keresve veszünk a közönybe.
Telepataként keresve mások fejében saját érzésünk,
Még valaki szemébe nézve felébredünk,
S a magány sötétje után már nem vagyunk egyedül...
Ez a művem a Magyar Hírlap szépírói pályázatán első helyezést ért el.
Némán, leszegett fejjel ül azon a kövön, melyen percekkel azelőtt helyet foglalt. Esős őszi nap borús szürkületében szívja be tüdejébe a felszáradó cseppek páráját, és veszi sorra az eltelt…..
Vallomás? Talán. Búcsúdal? Talán. Sokszor és sokat vétkeztem, és legtöbbször élveztem. Mikor kérdezték, csak széttettem két kezem. Egy álom elvesztéséért érzett fájdalom irányította cselekedeteim, nem kérhetek bocsánatot, legfeljebb sajnálhatom. Mégis megtettem előbbit…..
Te csak ülSz velem szemben szótlanul, tekintetemtől bénultan és kicsit értetlenül, ahogy a lemenő nap fényében az árnyékom rád vetül. Ne csak engem láss, bennem láss, sZememből olvasd ki, mire vágyom. Fedezd fel benne milyen az örök gyermek őszinte ártatlan mosolya, a kamasz…..
Nem az a legkifejezőbb megfogalmazás, hogy szeretek írni. Inkább szeretek felfedezni, átérezni, álmatlanul a gondolatokban tobzódni. Az ösvényen járva nem a végét keresni, hanem az utat övező fákat figyelni, ölelni, vagy ha úgy adódik levizelni. Az ágak közt játszó mókusokat…..
Másokon gondolkodom, pontosabban mások érzésein. Vajon hányan érzik úgy, hogy életünket egy felsőbb erő irányítja. Hány üres percet, álmatlan éjszakát tölt be az, hogy elmereng bárki is azon, hogy miért történnek újra és újra bizonyos dolgok velünk. Úgy érzem, mintha…..
Az ágyon fekszem, és hallom a gép kellemetlen, zümmögő hangját. Kényelmetlenül helyezkedem el, a lábam már elzsibbadt, a kezem is erre a sorsa fog idővel jutni. A rajtam dolgozó férfi hangja oldja fel néha a csendet, de beszélgetésbe már nem bonyolódunk. Régóta megfogant már az…..
Leszállok a vonatról, ismét véget ér egy nap ezzel a megszokottá vált cselekvéssel. Az ajtók becsukódnak mögöttem és a szerelvény lassan, zakatolva indul számomra már lényegtelen útjára. Lassan, komótosan lépkedek le az állomás lépcsőin, ügyelve a fokokban lévő hibákra,…..
Nem az a legkifejezőbb megfogalmazás, hogy szeretek írni. Inkább szeretek felfedezni, átérezni, álmatlanul a gondolatokban tobzódni. Az ösvényen járva nem a végét keresni, hanem az utat övező fákat figyelni, ölelni, vagy ha úgy adódik levizelni. Az ágak közt játszó mókusokat…..
Te csak ülSz velem szemben szótlanul, tekintetemtől bénultan és kicsit értetlenül, ahogy a lemenő nap fényében az árnyékom rád vetül. Ne csak engem láss, bennem láss, sZememből olvasd ki, mire vágyom. Fedezd fel benne milyen az örök gyermek őszinte ártatlan mosolya, a kamasz…..
Vallomás? Talán. Búcsúdal? Talán. Sokszor és sokat vétkeztem, és legtöbbször élveztem. Mikor kérdezték, csak széttettem két kezem. Egy álom elvesztéséért érzett fájdalom irányította cselekedeteim, nem kérhetek bocsánatot, legfeljebb sajnálhatom. Mégis megtettem előbbit…..
- Drágám, ha kapnál egy időgépet, de csak egyszer utazhatnál vele, hova mennél vissza vele az időben? - Huhh, hát ez nem egyszerű… Gyerekkoromban nagyon szerettem a dinoszauruszokat, szívesen látnám őket élőben, és érdekelne miért tűntek el a föld színéről.…..
Te:................................................... 2 órája - hagyj békén most egy darabig Ő:.................................................... 2 órája - rendben Te:................................................... 5 perce - mit csinálsz?…..
Nem telt el sok idő az óta, mióta azokat a gondolatokat papírra vetette. Akkor ködös, párás őszi idő volt, melyet befagyott tócsák csillogása váltotta fel és a csillagos eget is hófelhők takarják el. Nem látjuk a hullócsillagokat se, melyek után vágyakozva kívánunk egy jobb…..
Kellemes tavaszi sétára indulok. A napsütést nem zavarja egy felhő sem, a hőmérséklet még az évszakhoz képest is magasnak mondható. Semmi nem sürget, nem kell visszaérnem időre, teljes nyugalommal vágok neki utamnak. Párommal kézen fogva lépünk ki a kertből a már jól ismert…..
A Nagykörúton zötyögök, nem tudnám megmondani, hogy egy négyes vagy hatos villamoson utazom éppen. Nem sietek sehova, ráérek. A körülöttem lévő világot kémlelem. Nem köt le a külső táj, az embereket figyelem. Egy fiatal a földre köp, telefonjáról zenét hallgat az…..
A művem a Magyar Hírlap szépírói pályázatán első helyezést ért el. Némán, leszegett fejjel ül azon a kövön, melyen percekkel azelőtt helyet foglalt. Esős őszi nap borús szürkületében szívja be tüdejébe a felszáradó cseppek páráját, és veszi sorra az eltelt…..
Feltápászkodom a földről. A stoplis cipőt már visszavettem, bár a fűző megkötésénél fájdalmat éreztem. Nincs feldagadva a bokám, szerencsére nem is lila. Bíztatnak arra, hogy folytassam a játékot, nekem is van hozzá kedvem. Menni próbálok, de csak sántítva megy. ,,Még…..
A lemenő nap vörös sugarai között lépett oda ahhoz, akinek a látványától hangja remegni kezdett. Pedig kemény és határozott jellem volt, szigorú élettel, merev szabályokkal.- Most vagyok hozzád elég közel ahhoz, hogy elmondhassam, amit akarok. Nem tudom, hogy a világ…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz