robih91 2011.12.09 00:36:14

Sziasztok!

Személyesen az egyéni hitelek felvételét csak a nagyon indokolt esetekben támogatom, amikor más kiút már nincsen a finanszírozásunkra. Ilyen a diákhitel is.

Napjainkban nagyon kitolódik a gyerekkor, ismert az ún. posztadoleszcencia, mely lényege, hogy a keresetszerzéssel nem járó tevékenységek dominálnak a 18 és 30 év közötti fiatalok jó részében. Ilyen esetben pedig a szülőnek szükséges (többnyire) finnanszíroznia a gyereke jólétét, egyetemre járását, képzését, stb., amelyre a szülő(k)nek vagy van pénze vagy nem.

Amennyiben van, elítélem a diákhitel felvételét. Bár egyrészről a diák gondolkodhat úgy is, hogy leveszi a terhet családja válláról, de véleményem szerint egy szerető családban a szülők szeretnek/szeretnének megadni a gyereküknek minden lehetőséget. Csak azért, hogy egy egyetemista többet tudjon szórakozni vagy kedvtelésének eleget tenni, még nem elég nyomós indok diákhitel felvételére. Az egyetemisták ugyan idősebbek mint 18 évesek, de gyakran nem tudják reálisan kiértékelni saját jelenlegi és jövőbeni várható pozíciójukat a hitelfelvétel esetén.

A diákhitel életeket nyomoríthat meg, mivel már a friss diplomás is egy teherrel a nyakában indul neki az életnek (hogy pénzbeli tartozása van).

Abban az esetben viszont támogatom a diákhitel felvételét, ha másképp egy adott fiatalnak nincsen esélye egyetemi tanulmányok vagy vágyott képzések elvégzésére. Ilyenkor a diákhitelt olyan hosszútávú hitelnek kell felfogni (olyan tőkebefektetésnek), amely hosszú távon meg fog térülni annak a tudásnak a segítségével, aminek a megszerzése érdekében eredetileg idegen forrást fordítottunk tanulmányainkra.

További kérdés az is, hogy a diákhitel felvételével szerzett összeget fel lehessen-e használni akármire. Én ezt a szabadságot annak ellenére módosítanám, hogy a rugalmasságnak is megvannak a feltételei.

Szintén rossz stratégia, ha a diákhitelt papírgyártás céljából, a diploma bezsebelésére költjük, ezzel újabb jelenkori problémát, a kredencializmus veszélyét is csökkentjük.

Összeségében tehát a diákhitelnek több hátrányát, mint előnyét látom, de a környezeti függőség mindenképpen meghatározza a felvételéről való döntéseket.

Ezzel kívánok most minden kedves blogolónak jó éjszakát!!

robih91 2011.12.09 00:41:14

Helyesbítés hozzászólásom utolsó előtti bekezdésében: a kredenciaizmus veszélyét is növeljük

robih91 2011.11.25 00:38:29

Sziasztok,

Az eddigi kommentek álláspontját képviselem én is. Alapvetően hasznosnak tartom mind a Facebookot, mind a Wikipédiát, legfontosabbnak a mérték megtartását gondolom.
A Facebook használata hasznos, hiszen áramlanak az információk azoktól, akik hasonló tevékenységekben vesznek részt, mint mi. Megosztási felületként sem elhanyagolható a közösségi portál, emellett előnye a gyorsaság és egyszerűség.
Lényeges azonban, hogy ne akadjunk el a Facebook világában, kerüljük el, hogy a virtualitás fölöttünk történő eluralkodása következtében a személyes kontaktust csak sokadlagosnak tartsuk.
A Wikipédiáról nekem határozott véleményem van. Alapvető információkként sem mindig helytálló a Wikipédia, de sokszor jó kiindulási pont. Miden benne történő publikálást fenntartással kell kezelni, bár igen igényes oldalak is fellelhetőek a Wikipédián. A Wikipédia - akár egyetemi tanulmányokban való - használatának kizáró elvetését nem támogatom, hisz ezek a wikipédiás cikkek és írások támpontok vagy akár értelmes összefüggések alapjai a számunkra egy feladat legelején, amelyekből kiindulva újabb forrásokat gyűjthetünk/kutathatunk.
A Facebookkal és a Wikipédiával tehát részben jól szervezhető a munka, de buktatói mindenképp igénylik a mi figyelmünket is.
Mindenkinek további jó blogolást kívánok!

robih91 2011.11.24 22:52:15

Sziasztok,
Végigolvasva a sok okos gondolatot, én is csak csatlakozni tudok a már előttem szólókhoz.
A távmunka jelentős előnye, hogy szabadabb időbeosztást nyújt a munkavállalónak, ugyanakkor a munkaadónak nem kell biztosítania irodát és pl. utazáshoz kapcsolódó költségek finnanszírozását a munkásnak. Még banabcsee (első hozzászóló) kommentjéhez annyival szeretnék hozzájárulni, hogy véleményem szerint a mai technikai adottságok és fejlett ellenőrző rendszerek mellett a munkáltató akár nyomon tudja követni a távmunka köztes folyamatait is, nem csak a végeredményt figyeli és értékeli.
A távmunka másik nagy előnye a munkavállaló számára az utazás megspórolása és a napközbeni nagyobb flexibilitás.
Nem szabad elfeledkezni a távmunka hátrányairól sem. Dolgozni nagyon nehéz kötött körülmények, bizonyos pszichológiai tényezők nélkül. Véleményem szerint az emberek túlnyomó többsége számára fontos az a napirend, hogy reggel felkel, elmegy a munkahelyére, ott munkatársak veszik körül, majd este hazamegy és nem az otthoni munkáját tárgyalja meg családjával, ismerőseivel, hanem ami egy idegen környezetben történt. Meglátásom szerint az embernek elemi tényező, hogy "face-to-face" élje meg mind az örömöket, mind a konfliktusokat. Az előző hozzászólásokban nem olvastam a konfliktusok és a távmunka kapcsolatának problémáját. Távmunka végzése során nem adódhat elő a munkatársakkal olyan helyzet, hogy egy kolléga, miután sérelmez valamit az elvégzett feladatok között, dühödt viselkedést mutat adott munkavállaló felé. Az ilyen konfliktushelyzetek kezelését csak a valós nyomás megtapasztalása mellett lehet megtanulni.
Itt át is térnék a távmunkával kapcsolatos személyes hozzáállásomra, bár eddig is személyes véleményemet igyekeztem megosztani a kommentben. Én a távmunkát akkor tartom pozitívnak, ha terhes, súlyos beteg, mozgássérült, fogyatékos, nyugdíjas vagy másodfoglalkozásban munkát végző személyek gyakorolják. Ezeknek a személyeknek nem lenne más esélye a munkavállalásra, ilyen munkamódszerrel legalább elfoglalhatják magukat. A diákok esetében is támogatom a lehetőséget, elsősorban az anyagi vonatkozásai miatt. (emellett egy fordítás tudásunkat is gyarapíthatja, gyakorlatot jelenthet)
Ne felejtsük viszont el, hogy a személyes kapcsolatok hiánya és a munkatársakkal rendszertelen vagy teljesen hiányzó személyes kapcsolat hosszú távon sokat ront az emberek közérzetén. A virtuális világ, a skype és a facebook jó dolog, de szükség van valós környezetre is (a munkában is). A jövőben, egyetemi éveim során, ha idő jutna rá, szívesen végeznék valamilyen távmunkát, de az egyetem elvégzése után előnyben részesítem a munkahelyen végzett munkát.

robih91 2011.10.14 00:24:13

Szép estét kívánok,

Meggyőződésem, hogy a BKV a jelenlegi állapotában hosszú távon nem tartható fenn. A termékként a személyszállítást, a Budapesti közösségi tömegközlekedést megvalósító cég versenytársak nélküli a piacon, egynéhány alvállalkozója van csak (pl. VT-Transmann), amelyek azonban nem jelentősek a vállalaton belül.

A botrányok pedig véleményem szerint túlzottan átölelik a közlekedési vállalat profilját. Nehéz anyagi körülmények között van a vállalat, ugyanakkor az értékláncot számtalan ponton kellene javítani. Rögtön a felvetésemből adódik a pénzügyi helyzet. Ahogy látom, a BKV a büntetésekből tud többek között pénzt előteremteni. A koncepcióról azt gondolom, hogy helyes, ha nem is egyedülállónak kellene lennie. A sikerességet mutatja, hogy a módszerünket (pl. metróban az ellenőrzés módszere) a Wiener Linien, bécsi közlekedési vállalat is átvette kb. 2 hónapja.

A termelésről, logisztikáról és szolgáltatásról siralmas a véleményem:

- A Jászai Mari téren páros lábbal tessenek leugorni a troliról, mert úgy nem ráz a csúnya, decemberi időben, hangzott néhány éve el (azon a vonalon jártak ilyen trolik /ma már csak mutatóban/, ahol idős nénik hadai ingáznak a Lehel Csarnok és otthonaik között a többkilós csomagjaikkal, bevásárlóapparátusaikkal)

- a metrókocsi időnként kigyullad vagy füstöl, de nemsokára érkeznek az új kocsik (ez egy nagyon sürgős kérdés, mert én személy szerint félelemmel szállok fel a metróra legújabban: nem tudom épségben elérek-e a célállomásomra)

- A ZIU-9 típusú, kb. 40 éves szovjet trolik ma is közlekednek és tisztelettel jelentem, hogy télen-nyáron!! maximum erővel képesek a fűtésre

- és ide kapcsolódik az a szituáció is, amikor reggel fél 8-kor a 2-es villamos nem jár egy szakaszon, mert az Országház előtt rendezvény van, tájékoztató viszont nem kerül az előző nap folyamán a megállóra kihelyezve, holott gondolom, nem aznap hajnali 6-kor dől el, hogy rendezvényt szerveznek egy területre, viszont a tájékoztatás a kialakult helyzetről rövid és információkban hiányos.
Én ezek alapján a BKV logisztikáját nem a legjobb jelzővel minősíteném, bár egyáltalán nem gondolom rossznak. Amikor az előbbi fennakadások nem állnak fenn, akkor viszonylag kényelmesen, nagy pozitívumként csekély követési idővel juthatunk el egyik pontból a másikba tömegközlekedéssel.
Ehhez kapcsolódóan a BKV-nak innovációban is maradéktalanul fejlődnie kellene.
Fogyasztóként én a pénzügyi kérdést részben megoldó, legalábbis pozitívan segítő - legalább részleges - privatizációt nem tartom előnytelennek.
Emellett a logisztikát, a kommunikációt mindenképp hatékonyabbá kellene tenni.

Remélem, hogy a BKV hamarosan csak pozitívumairól lesz ismert és nem az állandó vezetőváltogatásokról vagy a kigyulladó metrószerelvényekről.

Ezzel kívánok most mindenkiek jó éjszakát!

robih91 2011.10.13 23:49:28

Sziasztok,

végigolvasva a bejegyzéseket, egyértelművé vált számomra, hogy többé vagy kevésbé, de mindenki fontosnak tartja a vállalati stratégia és küldetés megismerését állásinterjú előtt.

Én magam is ezen álláspontot pártolom, azonban azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen mélységben kell információval rendelkezni a vállalatról, én az "információmaximalizálást" javasolom ebben az esetben. Minél többet tudunk egy vállalatról, annál kevesebb meglepetés érhet minket az interjú során, nem előnyös a munkát keresőre nézve a nem tudom típusú válasz. Ennél azonban még hátrányosabb, ha valaki okoskodik, meg akarja mutatni, hogy ő mindent (jól) tud az éles helyzetben. Ilyen esetben az a vád ér(het)i és hozzáteszem, hogy véleményem szerint jogosan az illetőt, hogy még nem is dolgozott valójában a vállalatnál, de ő már eleve úgy akar feltűnni,mint aki több éve a vállalat jó ismerője lenne a legkülönbözőbb szegmensekben, akár egy bennfentes. Emellett az interjút levezető személyben kétség fogalmazódhat meg: nem e riválisa a felvételért küzdő illető? Ugyanis nem akarja a legtöbb vállalati dolgozó a legtöbbször azt, hogy bárkinek (de elsősorban a saját, illetve az általa kedvelt kollégák) a székét féltenie kelljen a jobb képességekkel rendelkező új munkavállalókkal szemben.

A vállalati küldetés szempontjából lényegesnek tartom az interneten gyűjtött információs anyagokat, de vigyázat: ezek gyakran hamis információk, ahogy egy előttem szóló már írta: csak hivatalos, hiteles honlapól dolgozzunk. A stratégiát tekintve én az átfogó átlátást tartanám elsődlegesen lényegesnek. A munkakereső alapvető feladata a vállalat stratégiájának egészben való áttekintése.

Személy szerint én fontosnak tartanám azt is, hogy az interjú előtt a potenciális munkavállaló megérdeklődje, hogy milyenek a kezdőfizetések az adott vállalatnál. Ez olyan formában érdekes a pályázó munkavállaló számára, hogy ne jöjjön zavarba egy mekkora fizetéssel kívánja elkezdeni a munka világában az első, éles kihívásokat típusú kérdéstől.

Legyünk mindig kellően körültekintőek, tegyünk meg a tőlünk telhető minden pozitív cselekedetet, hogy a legjobban informálódjunk. Sose legyünk bátortalanok, ellenben legyünk talpraesettek és naprakészek egy vállalat állásinterjúján.Ne felejtsük: az információ, megtérülő tudást és hatalmat jelent!

robih91 2011.10.07 00:30:34

Sziasztok,
Véleményem szerint az előnyöket és hátrányokat mérlegelve mindenképp előnyös a külföldi egyetemi tanulmányok folytatása:
- jól mutat az önéletrajzban, bármilyen triviálisan is hangzik,
- egy másik ország látásmódját is megismerhetjük azokról a kérdésekről, amelyeket itthon már elemeztünk tanulmányaink keretében
- jó nyelvtanulási, nyelvgyakorlási lehetőséget teremt,
-kapcsolatok építése szempontjából rendkívül előnyös,
- felkészíti a kollégiumban, önálló háztartásban addig még nem élő hallgatókat az önálló egzisztencia és mindennapok megteremtésére szülői segítség nélkül,
-egy új kultúra (és annak tipikus szokásainak) megismerése a későbbi életünk során hasznos lehet ("ahány nyelv annyi ember", "ahány kultúra annyi szokás")
Negatívumként a járulékos költségeket (külföldi élet magasabb költségei a magyarnál) említem meg, bár ezeket ösztöndíjak segítségével át lehet hidalni.
Én mindenképpen tervezek külföldi tanulmányok folytatását a későbbiekben, annak időpontját egyelőre még nem tudom.

robih91 2011.10.07 00:18:20

Sziasztok,
végigolvasva a kommenteket, érdekesnek találtam, hogyan vélekedtek, szükséges-e az államilag támogatott felsőoktatás, ha igen, milyen formában és mértékben.
Én is felállítottam a preferenciáimat azzal kapcsolatban, hogy mik azok a legfőbb területek, amelyeket az államnak jelentősebb mértékben támogatnia kellene. Személyes véleményem szerint az első mindenképp az oktatás kell, hogy legyen, sok hozzászólóval egyetértve. Én is azt az elvet vallom, hogy az oktatás egy befektetés, befektetés a fiatalabb generációkba, a jövő generációiba, akik a későbbiekben tudásukkal hozzájárulnak(nagy többségükben) az országunk és a világ "jobbításához", fejlődéséhez, értelmes gondolataikkal, elképzeléseikkel, magukba szívott tudásanyagukkal és annak gyakorlati, kreatív alkalmazásával.
Meglátásom szerint attól, ha valaki munkavállalás céljából távozik hazánkból, attól még magyarként, a magyar nemzet értékeit és kultúráját is némileg átörökíti végzett tevékenységébe, attól, hogy még valaki az országhatárokon túl kíván tevékenykedni, attól még a magyar adófizető pénze az adott, országunkból távozó illető külföldön való elhelyezkedésével nem veszik kárba minden esetben. Napjainkban számtalan esetben a külföldi munkavállalás nem végleges elkötelezettséget, hanem néhány évig tartó munkavállalást jelent a nemzetközi szakmai gyakorlat megszerzése, nyelvgyakorlás és kulturális ismeretek bővítése végett. Ezek akár továbbképezhetik, fejleszthetik a magyar felsőoktatásban végzett személyek piaci értékét és könnyen elképzelhető, hogy a szélesebb körű, külföldi tapasztalataikkal később Magyarországon helyezkednek el, ahol a széleskörű információk gyakorlatba történő átültetésével hazánk jobb, fejlettebb és a régió/világ többi országának figyelembe vételét követő fejlődéséhez járulnak hozzá. Nem utolsó sorban a magasabb fizetések reményében vállalnak tömegesen munkát külföldön a magyar állampolgárok. De azt se felejtsük el, hogy valahol az Európai Uniónak célja is - mint közös politika - a 4 szabadság elvén belül a munkaerő szabad áramlása az országok között. (tágabb értelemben véve a személyek szabad áramlása).
Ha ezeket a tényezőket veszem figyelembe, akkor a magyar adófizetőknek igenis érdemes a nappali tagozatos felsőoktatást közvetetten támogatni. Később saját előnyeit és az ország fejlődését is szolgálhatja a tapasztaltabb magyar munkavállaló.
A külföldi (Ny-európai, USA-beli) magasabb béreket már előbb említettem. Kihangsúlyozom, hogy a mai költségtérítéses képzés féléves díja, az új felsőoktatási törvénybe szereplő, a jövőben fizetendő, a mostani díjaknál gazdasági, társadalomtudományi területeken kettő, gyakran háromszor nagyobb önköltségekről nem is beszélve, a magyar fizetésekhez viszonyítva óriási összeget jelent.. Az ösztöndíjakból lehetetlen a tandíj fedezése, az egyetemi tevékenység melletti munkavállalásból se lehet gyakorta ilyen sok pénzt összegyűjteni.
Az oktatásban való állami szerepvállalás fontosságáról szóló gondolatomat egyrészt azzal zárnám, hogy a transznacionális vállalatok korában a nacionalista gondolkodásmód jelentősen lecsökkent, a magyar állam adófizető állampolgárainak felsőoktatásra költött tehervállalását a TNC-k is kompenzálhatnák a magyar államnak fizetett, a kiművelt emberfőkért és azok brain drainjéért járó adókkal. Másrészt úgy érzem, nem haladhatok el amellett, hogy hangsúlyozzam: Sok közgazdász és társadalomtudományi szakértő tevékenykedik, de ha csak a természettudományos-műszaki-orvosi pályákat támogatja államilag a kormány, akkor rövid időn belül az arány megváltozna és hiány lenne közgazdászokban és társadalomtudományi területen dolgozó szakemberekben. A rosszabb szociális körülmények között élő, nehéz anyagi helyzetben lévő potenciális hallgatóknak legalább az esélyt meg kellene adni arra, hogy érdeklődési körüknek megfelelően kapják meg az állami támogatást. Aki alkalmatlan természettudományi, műszaki pályára, azt véleményem szerint nem szabad pénzügyi korlátokkal arra ösztönözni, hogy azt válassza. Valahol ezt a szabad választás korlátozásának érzem a nehezebb körülmények között élők körében.

Hosszas okfejtés után, az állam további két, általam fontosnak tartott szerepvállalásáról szólnék néhány szót. Az államnak az egészségügyben mindenképp óriási szerepet kellene vállalnia (preferencia-rendszeremben az oktatás utáni 2. helyen tüntetném fel). Egyrészt az emberek még a szocializmus korszakából eredő betáplálásokból kifolyólag hozzá vannak szokva egyfajta gondoskodó, paternalista, atyáskodó államhoz, amelynek elvei között szerepelt az ingyenes egészségügy, másrészt az embereknek - főleg a mai gazdasági helyzetben - nincs pénzük egészségük karbantartásának finnanaszírozására.Ne felejtsük el, milyen felháborodást váltott ki a néhány éve bevezetett, majd népszavazás útján eltörölt vizitdíj. Ezekből a tényezőkből arra következtetek: az állam nem vonulhat ki az egészségügy finanszírozásából, szerepvállaló tevékenységét közfelháborodás nélkül jelentősen nem csökkentheti.

Harmadik területként én mindenképp a kutatás és fejlesztés támogatását jelölném meg. Elképzelésem szerint országunknak érdeke, hogy az állami szerepvállalás révén is minél nagyobb keret álljon rendelkezésre a nemetközi K+F programokban való részvételre, mellyel tudományos potenciálunkat is növelhetnénk. A K+F-ket befolyásoló szerződéskötések, programtámogatások-és követések terén az állami szabályozásnak aktívabbá kellene válnia Magyarországon.

Remélem néhány új gondolattal is hozzájárultam a kérdéshez.
Mindenkinek további szép estét, értékes hozzászólásokat kívánok!

robih91 2011.09.29 00:05:24

Kedves olvasók és a témához hozzászólók,
Örömmel látom, hogy a véleményemmel kapcsolatban sok reakciót olvashatok. Nagyon jó, általam nem is gondolt meglátásokat tehettem magamévá az olvasás alatt. :)
Tschiki211, a hozzászólásoddal egyetértek, bár úgy gondolom, hogy a kis-és középméretű földek nem lehetnek akadályai a hatékony termelésnek. Ausztriában, ahogy járunk-kelünk kis parcellákra osztott földeket találunk, egy szűk sáv kukorica, búza és ez így ismétlődik hosszasan, sávokban. Minden egységnek más-más tulajdonosa van, mégis hatékony a termelés. Természetesen a technológia is lényeges, de a kis földek véleményem szerint nem kizáró tényezők a hatékony termelésre.
Tocede, tényleg nehéz a magyar termékek megtalálása a polcokon, bár ez az előadáson ajánlott cikk tartalmaz néhány piktogramot és magyarázatát, hogyan lelhetsz rá ezekre a termékekre: tudatosvasarlo.hu/cikk/%E2%80%9Emagyar-termek%E2%80%9D-cimkek
Erisz kommentjével egyetértek, bár az EU-n belüli erős protekcionizmust nem tartom jónak. Tudjuk, hogy az EU-t az integráció kulcsszóval írhatjuk le, valamint azt is, hogy a mai gazdasági helyzetben az együttműködés elkerülhetetlen az EU-n belül (válság!), ezért a túlzott protekcionizmus nem vezet előre. Az EU integráció végcélja a politikai unió elérése, ami erős protekcionista politikával igen nehezen lehetne elérhető véleményem szerint.
Kedves Laky, nagyon érdekesek a gondolataid, a Tisza cipőt vennék e kérdésről a jutott eszembe, hogy most augusztusban járt itt a Brüsszelben élő, belga unokatestvérem és bolondult a magyar szocialista relikviákért, mindenért ami "szocialista". Lehet, hogy ilyen marketinggel és hozzá párosuló jó kommunikációval a Tisza cipő is eladható lenne a fiatalok körében Ny-Európában.
Cabussal és utálom a brokkolit-tal teljes mértékben egyetértek. Terjesszük a magyar sikert Magyarországon is. A hétköznapi fogyasztó pedig elsősorban természetes, hogy a pénztárcáját nézi meg (utálom a brokkolit felvetésére reagálva), de itt megint csak a már általam is említett nevelés lép be elképzelésem szerint.
Killadam, azonos állásponton vagyunk, pongetes, olvasva az elképzelésedet, nekem a dán típusú szövetkezeti forma jutott eszembe. Nem teljesen azonos az elképzeléseddel, de szerintem nagyon hasonló, igazam van, te mire gondoltál?
Záró gondolatként egy nemrég hallott rádióinterjú jutott eszembe, amiben egy neves közgazdász, Róna Péter professzor arról mesélt, hogy a kisaszondi sajtüzemében magyar dolgozókkal, magyar anyagokkal, magyar földön, neves díjat nyert el külföldi piacon. A vállalat talán maximum 20 vagy 30 főt foglalkoztat, bár a pontos számra már nem emlékszem az interjúból. Rendben, ő egy közgazdász, de mégis itt a példa: a magyar feldolgozóipar és mezőgazdaság európai színvonalúvá tehető, csak kitartás és jó elképzelések kellenek hozzá.

robih91 2011.09.29 00:15:44

Szép estét kívánok mindenkinek,

kiegészítésként hozzátenném az előbbi hozzászólásom utolsó gondolatához, hogy éppen most olvasom a nagyvilág történéseit és az említett sikeres sajtvállakozásról a mai napon az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK 2011) tartott előadást Prof. Dr, Róna Péter, itt van az előadása címe: 11.10-11:30 „Egy magyar siker története és titka a 2011.ben Angliában szervezett Sajt Világversenyen”
Előadó: Dr. Róna Péter professzor kisaszondi sajtüzem és farm tulajdonosa
Ez csak érdekesség volt, hisz épp az előbb írtam erről. Egyébként az épp ma kezdődő és október 2-ig tartó OMÉK 2011 szerintem egy remek fórum lehet arra is, hogy megismertesse a magyar termékeket az érdeklődőkkel. A kiállítás honlapja: www.omek2011.hu/

Mindenkinek további jó gondolatokat kívánok!

robih91 2011.09.29 22:22:29

Sziasztok,

A mai sajtószemlémet éppen most tartom és a Világgazdaság mai számában találtam egy, a kérdéshez kapcsolódó érdekes cikket. A III. kerületi Csillagvár bevásárlóközpontban üzemelő Magyar Ízek Házáról szól (A cikk teljes címe: "A vártnál keményebb első év után a Magyar Ízek Háza). A cikk tartalma röviden, hogy ez a vállalkozás a kedvezőtlen körülmények ellenére is sikeres kezdő éven van túl. A vállalat alapvető profilja, hogy kizárólagosan magyar termékeket árul (az egyik cikkben olvasható hetes szempontrendszernek megfelelően), melyet mintegy 240 termelő biztosít. A cikk megemlíti, hogy bár a vállalkozás sikeres, a kkv létforma igen nehéz, a valós pályázati lehetőségek száma csekély, a lakossági piac nagy tömegű elérését csak a multik képesek a mostani árakon finnanszírozni. Ennek ellenére a cég a jövőben egy esetleges franchise-rendszer kiépítésén gondolkodik.

Véleményem szerint egy ilyen bolt nagyon jó ötlet, bár inkább minta jellege van, mintsem el tudnám képzelni a tömeges elterjedését. A cikkben szerepel, hogy egyes beszállítók hetente csak egyszer tudnak szállítási tevékenységet végezni és gondolom a kapacitás is limitált. Egy ilyen franchise rendszer kiépítéséhez véleményem szerint a mezőgazdaság és élelmiszer/feldolgozóipar alapvető technológiai megújítására is szükség lenne, annak érdekében, hogy az ár és a minőség versenyképes maradjon vagy azzá váljon.

A téma aktualitását mutatja, hogy jelenleg zajlik az OMÉK 2011 (melyről néhány gondolat erejéig már tegnap beszámoltam), a Világgazdaságban cikk található a témába vágóan.

Gondolatfonákom zárásaként a mai Metropolban megjelent egyik cikk címét szánnám: "Mezőgazdasági ország vagyunk". (Orbán Viktor megnyitotta az ötnapos országos szakkiálítást (OMÉK)). Szerintem a főcím az összes eddigi hozzászólást remekül jellemzi, még ha némileg sarkítva is.

További szép estét kívánok mindenkinek!