Adatok
jogos
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Néha úgy érzem, hogy a háziorvosom meg akar ölni. Általában felír valamilyen antibiotikumot (mindig éppen a legújabbat, amiről életemben nem hallottam), azután jobbulást kíván. Én pedig egy hét elteltével ismét telefonálok, hogy rosszabbul vagyok – nyugi, van még…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én írtam ezt az undorító, hisztérikus, szörnyű förmedvényt (nem-nem a siklósi nő vagyok, nyugodj meg drága Piroska, Pécs elég nagy város és igen,többnyire autóval járunk, mint sokan mások, mármint itt, Pécsett). Először is nem vagyok újságíró, mégsem értem ezt a felháborodást a stílussal kapcsolatban (humoros? - hát nem annak szántam), ami azért olyan-amilyen, hogy részletesen szemléltesse a körülményeket (ha nem kíváncsiak rá, akkor nem kell elolvasni).
Gyerekes dolognak gondolom, hogy nem a poszt tartalmával, hanem írójának személyével kezdenek el foglalkozni, ugyanis nem ismernek sem engem, sem egymást.
Tudniillik, hogy a dohányzás szenvedélybetegség - a legkevésbé sem szórakozás! Továbbá nem tehetek róla, hogy nem tudom idegen helyen elvégezni a "dolgomat" (főleg akkor,ha még koszos is). Rajtam kívül bizonyára vannak még ilyen emberek, ismerek is egyet-kettőt (mi vagyunk a társadalom torzszülöttei és csak otthon megy, még hasmenés idején is, sajnáljuk).
Amikor alkoholistának tituláltak, ott már szívből nevettem :) Sajnálom, hogy az őszinteséget az alkoholhoz kötik (én nem iszom, csak ünnepnapokon). Ha nem lennének ilyen orvosok, akkor ilyen történetek sem lennének. Az ismerőseim a világ legtürelmesebb és legbékésebb emberének ismernek, soha nem vagyok tiszteletlen és mindig barátságosan közelítek mindenki felé (sajnos még akkor is, ha kioktatnak a dohányzásról-amiről egyedül szoktam le /tapsvihar!/). Szóval engedtessék már meg nekem, hogy elmondjam mi történt! Felháborító a stílus? Meglehet! Ugyanis így történt minden, ahogy leírtam és nyugodtan lehet "hisztinek" nevezni (bár még sose neveztek hisztisnek /a többi posztnál megbúvó kommenteket olvasgatva megállapítható, hogy ezen a blogon a legmagasabb a "lehisztizett" posztolók száma/, lehet, hogy írásban tombolom ki magam? - sajnálom, legközelebb csak a tényekre szorítkozom, mert lesz LEGKÖZELEBB - ironikus "haha").
A másik: ha az orvos bemutatkozott volna, akkor a nevét is ideírnám, nagyban teszek a személyiségi jogaira ("amilyen az adjon Isten"), őt kötelezi a titoktartás, nem engem (vagy én tettem le a nagy esküt?). Mellesleg tanúm is van a viselkedésére, úgyhogy ez nem rágalmazás, hanem tényleg megtörtént.
Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a feltételezéseket (betegségem meglétéről-nem létéről- hogy létéről - mértékéről-egyéb nem létező szenvedélybetegségekről-férjem sanyarú sorsáról)! Kicsit abszurd, nem? :) Hát de! Amit leírtam, az igaz, amit itt egy-két ember összehordott RÓLAM, az spekuláció és sajnálom, hogy ilyesmivel foglalkoznak a lényeg helyett. Ez nem egy "ki írja a legjobb posztot" blog, hanem az egészségügyben szerzett tapasztalatokat kell pellengére állítani.
Nagyjából ugyanannyi pozitív és negatív tapasztalatom van, de ez volt az egyik legmegalázóbb. Csakazértis írok még egy történetet az érem másik oldaláról (merthogy az is van). Maradok aláss Hisztikirálynőjük! :D
u.i.: "Olyat ne tégy mással, amit magadnak nem kívánsz!"