traveller1 2012.01.18 18:14:17

Minden elismerésem, ismerem az indiai forgalmat, és ezért nagyon bátornak tartlak, hogy vezetsz! Nekem mindig meglepö (lekopogom...), hogy eddig még sosem láttam balesetet, pedig tényleg teljesen kaotikus minden. Jönnek egymással szembe teherautók, és köztük (az össezsen csak kétsávos úton) elöznek személyautók, riksák, motorosok...Többször láttam, hogy 4-5 autó ill. másfajta jármü nyomult el egymás mellett olyan helyen, ahol max. 2 mehetett volna.További sok sikert, és jó blogozást!

traveller1 2011.11.18 22:12:15

Szia, nagyon élveztem a beszámolóidat és gratulálok a kalandvágyatokhoz! Én is nagyon szeretem Indiát, mi (a párom, a most 6 éves lányom és én) már háromszor voltunk együtt 3-5 hétre. Mi Észak-Nyugat-Indiába megyünk, föleg Himalchal Pradesh tartományba, ahol a páromnak barátai élnek. Ö már 15 éve minden évben jár Indiába, töle kaptam meg az "India vírust". Amikor láttam a lányod képeit az oviban, annyira emlékeztetett azokra a képekre, amiket az én lányomról csináltam, amikor vendégként egy indiai oviban töltötte a délutánt.

Kívánok Nektek még sok kalandot! Ha van kedved, cserélhetnénk privát emailt. Ti megcsináltátok azt, miröl mi eddig még csak álmodoztunk...

Üdvözlet Németországból!

traveller1 2011.09.11 00:21:41

A téma végigolvasása után az lenne az elsö kérdésem, hogy melyek azok az érvek, amik azt a véleményt támasztják alá, hogy a nem magyar nyelvterületen élö gyereknek nem árt, ha úgy kerül iskolába, hogy nem beszéli az ország nyelvét. Ezt nehezen tudom elhinni. Mert: én Németországban élve rendszeresen találkozom a munkám révén a hiányzó nyelvtudás katasztrofális következményeivel. Sok gyerek nem tanul meg az iskolában németül, vagy ha igen, akkor elveszt 1-2 évet azzal, hogy nem érti meg, hogy mi zajlik az iskolában. Az pedig mítosz, hogy a gyerekek 4-5-6 éves korban egy két hónap alatt csak úgy felszedik az idegen nyelvet anyanyelvi környezetben. Legalábbis 100%-ban nem olyan szinten, hogy azon a nyelven tanulni tudjanak. Az osztályközösségbe való beilleszkedésröl nem is beszélve. Bár megértem, hogy sokan fontosnak tartják, hogy a gyerekeik tudjanak magyarul, azért szerintem ugyanolyan fontos, hogy minél hamarabb beszéljék az ország nyelvét, ahol élnek.
Voltak elöbb hozzászólók, akikkel nagyon egyetértek abban, hogy a több nyelv aktív és konzenkvens alkalmazása a különbözö anyanyelvü családtagok esetén rengeteg energiába kerül. Ezt nem mindenki tudja felvállalni, és az sem egyszerü, hogy ha az egyik fél ki van rekesztve a beszélgetésböl pl. az anya és a gyerek beszél, apa nem érti, vagy mindent fordítunk?
Ismerek egy görög lányt, akinek a szülei hozatták gyerekkorában az iskolás könyveket Görögországból és hétvégén tanították abból, hogy tudjon írni és olvasni görögül. Hétvégén, játék, kikapcsolódás helyett és az amúgy is meglévö házi feladatok mellett...azt mesélte, hogy nagyon nem szerette.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne ideális, ha mindenki meg tudná valósítani a kétnyelvü nevelést. Csak hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire nehéz. Vagy csak nekem tünik annak? (Vallomás: 6 éves lányom nem tud magyarul semmit).

traveller1 2011.09.12 18:18:07

@Felicitasz: Hmmm. Köszönöm a részletes választ. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan müködik a jó nyelvi integráció más országokban, mert itt Németországban ez nagy probléma. Talán az is szerepet játszik benne, hogy a nyelvi nehézségek általában a többszörös hátrányos helyzetü gyerekeknél jelentkeznek legtöbbször és náluk vezetnek az iskolai csödhöz. El tudom képzelni, hogy föleg az olyan országokban, ahol jobban "menedzselik" a bevándorlást, ott több a motivált családi háttérrel rendelkezö gyerek. Én sajnos rendszeresen találkozom olyan fiatal felnöttek életrajzával, akik sem az anyanyelvükön sem németül nem tudnak rendesen és sokszor annak ellenére, hogy itt nöttek fel, tolmácsra van szükségük. Ez nagyon rossz, és biztos hogy az iskolarendszer nagy hibája is, de amíg nem "javítják meg", addig a szülöknek kell figyelniük arra, hogy a gyerek tudjon elég jól németül, mielött iskolába megy.
Amit az "évvesztésröl" írtál, azzal egyetértek, talán annyi módosítással, hogy ha ezt jól kezeli az iskola, akkor nem okoz önbecsülési ill. beilleszkedési zavart a gyereknek. Ez részben személyiség kérdése is.
Mindenesetre érdekes volt olvasni, hogy mennyiféle családi modell van, és ki hogyan oldja meg a két- ill. többnyelvüség kérdését.