Regisztráció Blogot indítok
Adatok
SzabPan

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nulladik kérdés: Miért is ennéd túl magad?? Te, az Ember, a teremtés koronája, aki képes mérlegelni, ésszerűen választani, méltósággal dönteni, és döntései/választásai - ha azt választja - képesek a saját jóllétét szolgálni. Amire NE számíts a…..
SzabPan 2018.12.23 14:45:32
:)
Olyan hibák vannak az egyik idei szakmai érettségiben, amelyek miatt egy valamirevaló oktatási rendszerben érvényteleníttetnék a vizsgát. Itt nálunk senki nem szól egy szót sem. ..
SzabPan 2018.05.24 20:13:34
@Szilvió: Köszönöm. :)

Nem mintha azt gondolnám, hogy gigabursch a szarrágás szó ízlelgetésén túlment volna a kommentjével, de a te jóhiszemű válaszod információban gazdag.

Hátha lesz erre is kereslet - majdeccer.
Ezúttal ismét a 70-es években kalandozunk és ismét a Cságoly Tamás által felajánlott játékok között tallózok. Ezúttal az 1979-es KODY számolójátékot szeretném bemutatni nektek.A pontos megjelenési dátumot azért tudom, mivel a Nemzetközi Gyermekévben került kiadásra, az pedig 1979-ben volt. De nézzük…..
Az írónak erős vajas íze, és természetes édessége van. Az már csak olaj a tűzre, hogy vaj is kerül a tésztába. Nem találtam fel a spanyol viaszt: ez az angolszász országokban egy olyan alapsütemény, mint nálunk a tepertős pogácsa. A recept kiritikus pontja az író, ami a kiskereskedelemben jobbára…..
Képzeld el, hogy bevisznek a pszichiátriára, mert a szomszéd szerint öngyilkossággal fenyegetőzöl. Kopog a rendőr, te ajtót nyitsz, majd némi huzavona után bevisznek a János kórház pszichiátriájára a zárt osztályra. Érkezés után kapsz egy szurit, majd elsötétül a kép. Hasogató fejfájásra ébredsz.…..
Hét gondolat a kedvezményreformról Némi elméleti bevezető, valamint a szocializmus és az elmúlt bő húsz év néhány kedvezményének felidézése után a múlt héten a kedvezmény-politika három főbűnéről írtam: túl nagy, túl bonyolult, és az eredeti szociálpolitikai célokra…..
SzabPan 2013.05.24 17:45:10
@KovA: Jahajj, mingyá' sírva fakadok.
Az igazán komoly jövedelmek ebben az országban nem (sem) munkából keletkeznek. Ott is lehetne egy kicsit kotorászni, ahol a tőkejövedelmek vannak. Ezért olyan röhejes, mikor politkusok bérén lovagolnak: az nekik még zsebpénz se.
Osztán: ha amikor ezek a mai nyugdíjasok még dolgoztak, nem volt egyéni nyugdíjszámla (amint vélhetően soha nem is lesz, mert azt a jó néhány évet, amíg fizetni kéne a mostaniaknak, de mellesleg számlára is gyűjteni a beszedettet, senki és semmi nem tudja áthidalni), szóval ha akkor, régen nem az történik a béreikkel és a járulékaikkal, akkor most nem akarnának kedvezményt: fognák a zsét, és perkálnának.
Kényszerűségből hetente átlagban kétszer mávolok vagy volánolok erre-arra az országban. A kalauz általában hitetlenkedve nézi a teljes árú jegyemet (amit KLIK óta) állam bácsi vesz nekem, hogy ne már... Az útitársak pedig a MÁV belső ügyeiről vagy unokáikról beszélgetnek, ebből MÁV-osokra és nyugdíjasokra gyanakszom.
Szóval: igen, kézbe kellene adni, annyit, amennyit tudunk.
De most megyek a zsebkendőmért, hogy legyen mibe sírnom, hogy milyen hülye vagyok.
A következő napokban rengeteg szó lesz arról, hogy mekkora nagy mérföldkő egy gyerek életében az iskolakezdés. Emlékszem, hogy az én életemben is az volt; pont egy olyan tanévben lettem elsős, amikor a hatodik születésnap legkésőbbi idejét megváltoztatták augusztus 31-ről…..
SzabPan 2011.09.08 18:40:25
Októberi vagyok, és az óvónénik szerették volna, ha megyek. Szülő büszkeség dagadó keblű szüleimet gyermekorvos lohasztotta: mindig beteg, az iskolában nem jön majd jól a sok hiányzás (nem kis falu volt 40 esztendeje, hanem fő(bel)város - értelmiségi szülők nélkül. És igaza lett. Szeptember elején begyűjtöttem egy vérhast, amivel tartósan a László kórházban időztem. Könyvvel az ölemben, pedig olvasni nem tudtam. De számolni, időt számon tartani nagyon. Így a harmadik reggelen csomagolni kezdtem, hiszen csak annyit maradok, mint a mandulaműtéttel: 3 napot. Csúfondárosan pakoltattak vissza: majd az orvos elenged, ha és amikor...
Nagyon hiányzott a betűk ismerete és az általa kínált másik világ: amikor végre iskolába kerültem, decemberben már folyékonyan, mindent, kicsit, nagyot, írottat, neont, falfirkát, liftkezelési útmutatót, mesekönyvet. Nem pusztán megérve, hanem megéhezve voltam erre a tudásra.
Azóta is ki nem hunyó érdeklődéssel járom a világot: orromat bedugom mindenhova - hátha valami érdekes. Ha nem, akkor is tudom, hogy ott van az és ott az van.
És az érdekelne, hogy ahol az van, amire már a négyéves korban elkezdett óvoda is rég késő, ott ki vehetné észre a hozzánk hasonló gyerekeket, milyen eszközök vannak a kezében, hogy érdektelen szüle is elhordja gyermekét az életkorának megfelelő intézménybe, és ott az a gyerkőc az érdeklődésének megfelelő ismereteket lecsipegethesse arról a tálcáról, amelyen gyermek- és munkaszerető óvó-, tanító nénik és BÁCSIK kínálják neki újra és újra?
Szóval hol is fognak ezek a gyerekek térben és időben találkozni? Vagy társadalmakban fogunk élni? És csak néhány állandó hajós fog közlekedni köztük - mondjuk utazótanárként? Kilátunk saját középosztálybeli létezésünkből?
Szeretjük azt hinni, hogy mi és a tőlünk származók különleges képességűek, hiszen már ekkor azt és akkor meg már... huhú.
Az a természetes érdeklődés mindben ott van egynéhány területen, ha organikus probléma nem gátolja, csak éppen kiöli a környezet.