Drach 2012.05.01 11:42:36

Üdv! Én írtam a postot.
Porckorongsérv műtét volt, a 4-es és az 5-ös csigolyát érintette.
V@csak néha benézek ha marhaságot látok: Igen, ezt én is tudom, hogy nem tarthatják ott akarata ellenére. És mégis, amikor odaértünk, és közöltem a nővérrel, hogy haza szeretném vinni, ő is egyből azzal kezdte, hogy idézem szó szerint: "a doktor úr nem fogja engedni".
Éppen az MMS vizsgálat előtt értünk oda, és az orvos sem tagadta, hogy "szükségesnek érezte a biztonságiak jelenlétét, mert a beteg nem akart maradni". (Nem az a típus, aki balhézni szokott, hogy emiatt legyen szükség a biztonságiakra.)
Mellesleg a "beteg állapota" itthon, az alkoholmentes folyadékpótlás hatására határozottan javult, immáron kutya baja sincs.

Drach 2011.10.15 10:49:33

Még nagyon hajnal volt, amikor elolvastam a posztot (negyed 7...), de ezen:
"Ez olyan, mintha valaki közölné velem, hogy „de hát te ágyba vizelsz!” Ja, ez tényleg így volt, hároméves koromban, csak azóta eltelt vagy harminc év…" annyira kellett röhögnöm! :D :D :D

Drach 2011.10.13 13:56:24

Hm. Előre is elnézést a néhol talán sértő, cinikus felhangért.
Mondanám, hogy érdekes, poszt, de nem az. Hatásvadász annál inkább.
Igaz, hogy csak nagyjából a felét sikerült felfognom, mert bizonyos részek olyan kusza megfogalmazásúak, hogy többszöri szótagokra bontás után sem sikerült szellemileg utolérnem a posztolót.
Viszont: 4 gyerek után valóban a hüvelyi ultrahang a legnagyobb probléma?
Ultrahangon nem mutatták meg a picúrt? Nekem se. Kinyitottam a számat, és kértem. És lőn.
Nem kapott róla képet? Én se. Kértem. És lőn.
Csúnyán beszéltek vele? Szegény. Velem éppen ma közölte egy szülésznő az XY kórházban, hogy (szó szerint idézem!) "szüljön, ahol tud, de itt nem lesz rá lehetősége!", mindezt csupán azért, mert nem voltam a kellő időben tájékoztatva arról, hogy programozott császárosként minimum 6 héttel előre be kellene jelentkeznem, és csak ma reggel kaptam beutalót a terhesgondozást végző dokimtól. Így, 37 hetesen. Én kértem elnézést, mert első babát váró nőként nem tudom a fáról szüretelni az ilyen információkat. És? Fogtam magam, vállat vontam, ott hagytam a hölgyet, és kerestem mást, aki normál hangnemben hajlandó felvilágosítást adni. Ennyi.
Veszem a bátorságot, hogy sok első babás kismama nevében is megköszönjem és visszautasítsam a felháborodást (gátmetszés, eda), nincs rá szükségünk. Legtöbbünknek van szája, ki is tudjuk nyitni.
Mit keresnek a férfiak a szülés körül? Elképzelni sem tudom. Talán az anya és/vagy a baba életét/egészségét kockáztató körülményeket? Á, biztos nem. Csak jól esik nekik ott lebzselni. Legközelebb remélem már a fogantatásnál sem lesz szükség a távolból is tiszteltetett férj jelenlétére, elvégre hogy jön ő ahhoz? Pasi is, meg ráadásul még hüvelyi ultrahangot is csinál a testéhez közvetlenül kapcsolódó műszerrel! Szörnyű.
Mindenesetre egy dolog érdekelne, ha már végigrágtam a körmöm eme frenetikusan izgalmas poszton: ha a kedves anyuka a saját érdekében sem hajlandó kinyitni a száját, és közölni, hogy terhesgondozása kapcsán valamely illető viselkedése őt magát emberileg/lelkileg/akárhogyan sérti, hogyan fogja 5 szépséges gyermekét megvédeni a hasonló incidensekkel szemben? Mert lesznek.
Tarisznyás-anyuka, tiszta sor. (Copyright by DitavonTeese)

Üdvözlettel: 37 hetes, első babás, megvezetett kismama

Drach 2011.10.13 17:55:07

@ReignOfdark: Kérdés végül is csak egy van: miért is született eme poszt? Én egyszerűen képtelen vagyok logikailag megindokolni. Bár talán csak én vagyok túl fásult.
Beszélgetni e poszt kapcsán? Felvezethetjük a régi nótát, ami annyiszor át lett már rágva ezen a blogon: az eü. személyzet hozzáállása a beteghez, az emberi hangnem és viselkedés hiánya, az emberi méltóság tiszteletben nem tartása, stb. Vagy épp az ellenkezőjét: a beteg viszonyulása az eü. személyzethez, a szólni nem merés az elégedetlen páciens részéről.
Ennél a posztnál max. ennyiről lehetne beszélni.
De minek?

Drach 2011.10.13 22:47:05

"de önzőnek tartom azt a szülőt, aki nem tesz meg mindent, vagy nem enged meg mindent azért, hogy egészséges gyermeke szülessen"

Én ehhez még hozzáfűznék annyit: önzőnek tartom azt a szülőt, aki a fent leírtak mellett a másik négy gyermeke életét és egészségét is kockára teszi, mert akárhogy is szépítjük a dolgot, egy beteg gyerek nevelése mind anyagilag, mind érzelmileg megviseli az egész családot, és igenis lehetőségeket vesz el a nagyobb testvérektől.
Hangsúlyozom: tisztelem azokat, akik betegen is vállalják a gyermekük megszülését, felnevelését.
De az önös érdek mellett (amelyben most nem foglaltatik benne a magzat) nem ártana a másik négy csemetét is figyelembe venni. Elég lett volna csak az az egyetlen vizsgálat, hogy bizonyosságot kapjanak, és a továbbiakat aszerint tervezzék és vitassák meg.

Drach 2011.10.10 21:52:52

Tudom, hogy ez nagyon OFF lesz, de Ti talán tudtok nekem segíteni egy kérdés kapcsán, mert már tényleg nem tudom, kihez forduljak.
Kismama vagyok. Amennyiben condylomák (amelyeket valamilyen okból nem akar kezelni az orvos) miatt császárt javasolnak, de a condylomák maguktól elmúlnak (mind a külsők, mind a hüvelyfalon lévők), akkor is ragaszkodjak a császárhoz?
Bocs, de már annyira megkavartak ezzel kapcsolatban, hogy jó lenne biztosat tudni...

Drach 2011.09.26 11:41:53

24 éves vagyok, 3 éves voltam, amikor "először" kivették az orrmandulám. Különös, nekem is villamosszék rémlik, meg mindenféle rettenetek.
8 évvel később, 11 éves koromban került sor a második műtétre (itt már orr- és torokmandula egyszerre történő eltávolításáról beszélünk), Debrecenben. Emlékszem, másnap reggel bejött egy nővér, és megkérdezte, miért nem ettem meg a zsemlét. Mondtam: mert fáj a torkom.
Erre szimplán letört a zsömiből egy kiadós darabot, összenyomkodta lapátnyi tenyerével, és szépen megtömött.
Jót akart, annak ellenére hogy akkor haragudtam rá, ma már tudom, hogy csak a dolgát tette. ;)
Igaz, utána bevérzett a torkom, pikk-pakk "kiégették" (? gőzöm sincs, mi a helyes kifejezés), és másnap már mehettünk is haza. :)

Drach 2011.09.10 14:48:30

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki próbált valamilyen - többnyire racionális - módon megnyugtatni, esetleg a saját, vagy közeli rokonságában történt szülésélményt is megosztotta.
Tisztában vagyok vele, hogy nem minden fekete vagy fehér, de mégis úgy gondolom, hogy az az anyagi felhajtás, ami ma a szülés körül zajlik, néha már röhejes - és igen, ijesztő.
És újfent hangoztatom, én ezért nem az orvosokat, egészségügyben dolgozókat hibáztatom, hanem a szülőket, akik ilyen mértékűre tornázták ezt az egészet.
Fizessen az orvosnak, aki akar, a kapott vádakkal ellentétben NEM EZ zavar. Mindenki arra költi el a pénzét, amire akarja.
DE NE LEGYEN ELVÁRÁS. Szülő nő és szülő nő ne álljon szemben egymással csak és kizárólag emiatt.
És ne kelljen egy kalap carnak éreznem magam, amiért nekem nincs lehetőségem költeni ilyesmire.
És azt is kötve hiszem, hogy ez még mindig a felső tízezer "kiváltsága" volna - nem egy olyan kismamát ismerek, aki a férjével együtt szintén nincs eleresztve anyagilag, és ennek ellenére mégis kicsikarja a magándokira valót - feláldozva más egyéb dolgokat. De ez az ő dolguk.

Nagyon remélem, hogy igazuk lesz azoknak, akik azt írták, így sem lesz majd semmi baj a szülésnél, és remélhetőleg normális hozzáállást fogok tapasztalni - ha természetes úton szülnék, nem is problémáznék ezen, csak így, hogy császár, kissé parázok. De őszintén bízom, hogy igazuk/igazatok lesz.

Annak, aki kérdezte, hogy miért lesz császárom: van egy visszatérő nőgyógyászati problémám (egészen konkrétan fertőzés), és noha már két éve kezelik, de mindig előjön, mint most, a terhesség alatt is. Több orvosnál is jártam már vele, de nem sikerült véglegesen megszüntetni, ezért indokolt a császár, nehogy problémát okozzon a picinél.

Drach 2011.09.10 08:36:33

Hát éppen ez az, hogy senki nem mondd/tud semmit.
Kérdeztem az orvosom, hogy ez egészen pontosan hogyan fog zajlani, de nem adott rá konkrét választ, csak annyit mondott, hogy a kijelölt napon a kapott papírral és a vizsgálati eredményeimmel, gondozási könyvemmel jelenjek meg a területileg illetékes kórházban. Ha esetleg a kiírtnál előbb probléma merülne fel, akkor egy másik kórházba irányított, mondván, ott a legjobb a koraszülött osztály.
Kérdeztem a védőnőt: ő nem tudja.
Most váltsak kezelőorvost? Hat héttel a szülés előtt? Nem túl késő már ehhez?

Drach 2011.09.10 08:49:18

@VaTi: Nagyon remélem, mert totál tanácstalan vagyok.
De... bocsánat, tényleg, de nem fog azért az épp aktuális team "kinézni", mert csak odamegyek a nyakukra, minden előzetes nélkül?
Nekem ez így olyan fura...
A SOTE I-et javasolta. :)

Drach 2011.09.07 21:58:15

@DreamerX: Borzasztóan mély elfogultság sugárzik belőled, és nagyon mély előítélet. :( Ha valakinek, akkor kérlek hidd el, hogy nekem aztán tényleg "kiváltságom" volna, hogy az orvosok 90%-át nemhogy lenézzem, de le is köpjem - ha a te elveid alapján élném az életem. Annyi rossz tapasztalattal a hátam mögött, amennyi van, megtehetném, hogy szkeptikusan indulok el az orvoshoz, valahányszor szükséges, de ha így tennék, akkor pontosan az a feltétel nem teljesülne, amit itt mindenki elvár: hogy egyenlőség legyen orvos és beteg között.
Ha én úgy ülök be a rendelőbe, hogy még a találkozás előtt elutasítom, bármit mondjon is a doktor, akkor minek menjek oda?
Ha így állsz a dolgokhoz, és - újfent mondom - ennyire általánosítasz, és még az szakmailag megalapozott ellenérveket sem vagy hajlandó figyelembe venni vagy elfogadni, akkor kár minden győzködésért.
Én dolgoztam még most, a terhességem alatt is 48-72 órás beosztásokban... a végére már minden voltam, csak türelmes és megértő nem. De sosem mutattam senki felé - ezt elvárom az orvosomtól is. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy amikor a dokim ügyeletből jön rendelni reggel nyolcra, és mire beér, már majdnem tele a váró, akkor mindenre számíthatok, csak barátságos csevegésre nem. De mindaddig, amíg rendes kezelést kapok, amíg megfelelően elvégzi a munkáját, és amíg a morcosságából nem származik hátrányom (akár lelki, akár egészségügyi), addig elfogadom a helyzetet.

Tudod, a viccnek van ám alapja:
"Nőgyógyász vallomása a bíróságon:
- Az úgy kezdõdött, hogy egy eléggé zsúfolt napom volt. Napközben hat szülés, négy terhességmegszakítás, harmincnégy vizsgálat. Éjszaka ügyeletes voltam, öt szülés, három küret, négy vizsgálat. Másnap délelõtt bennmaradtam, mert egy páciensem szült, ha már ott voltam levezettem még négy szülést, kilenc abortuszt és megvizsgáltam tizenhét nõt. Délután szólt a kollégám, hogy vállaljam el a mûszakját, mert sürgõs dolga van, elvállaltam, volt hat szülés, négy abortusz, huszonhat vizsgálat. Este végre elszabadultam a kórházból, elindultam haza, de annyira fáradt voltam, hogy le kellett ülnöm egy padra. Erre odajött egy rib@nc és azt mondta, hogy egy százasért megmutatja a p*náját. És akkor megöltem. "

Drach 2011.09.07 23:02:45

Nem hagyhatnánk a magzati példákat? Holnap megyek ultrahangra, és kezdtek betojatni, viszont ha a gyereknek négy füle lesz, legalább tudom, mire kell majd fogni...

Drach 2011.09.07 23:41:02

@kutykuruty: Köszönjük ;)