zsázsika 2018.07.23 17:02:40

@Egy Hun Hunniából: mennyire éri meg egyedülálló embernek mosogatogepet venni? Filozóm rajta, de egyáltalán nem vagyok meggyőzve .... még akkor sem, ha napi szinten főzök ...

zsázsika 2018.07.27 16:15:19

@Nyírjeslakó: köszönöm kedves és kifinomult válaszodat, nagyon hasznos volt. Bár nem értem, mivel érdemeltem ki ezt a lekicsinylő hangnemet. Az én életem könnyű, köszönöm, szeretek mosogatni. Igen. A "megéri" arra a vonatkozott volna, hogy anyagilag, környezetvédelmileg megéri-e , az össz dolog, amit beletennék, azok fazekak ill. tepsik lennének, csak tányér miatt nem fogom elindítani. Azt egy egyedülálló felhasználó tudta volna megmondani, hogy mennyi időközönként kell beindítani, mennyi idő alatt gyűlik össze annyi edény, hogy gazdaságosan elindítsam, ennyi idő alatt nem rohad -e be az egész.... AZ én közérzetemet az javítja, ha a saját kényelmem érdekében nem gázolok át valami máson. Vagyis ha a mosogatógéppel energiát, vizet spórolok meg, kevesebb mosogatószer kerül a szennyvízbe, hogy a környezetet ne károsítsam annyira. Én pl. nem fogyasztok áramot, amikor mosogatok. Soha nem volt mosogatógépem, nincs rálátásom, hogy valóban igaz -e, hogy környzetevédőbb. Nyilván a gyártók ezt fogják mondani, más kérdés, hogy lehet -e hinni nekik. Egy 4 fős család esetében biztosan kevésbé károsító. Egyedülálló esetében már nem biztos, ez lett volna a kérdés, amire nem válaszoltál, helyette ismeretlenül elkezdtél alázni. FElhívom a figyelmedet, hogy az első mondattal lehülyéztél, ami elég udvariatlan dolog. Nem tudom, Te hogy szoktad viselni. Ha azért kommentelsz, hogy segíts, nem sikerült. Ha a saját frusztrációidat éled ki ismeretleneken, sikerült. Válaszod alapján nem fogok mosogatógépet venni, pusztán az én általam jónak tartott közérzetem érdekében, ami nyilvánvalóan más, mint a Tiéd. . Szép napot.

zsázsika 2016.07.22 11:32:01

@zünüke: nem aljas dolog, egyszerűen nincs véradó. Ez nem zsarolás, ahogy a posztoló nagyon rosszindulatúan írja, hanem a magyar valóság. Ön mikor adott utoljára vért? És ő mikor adott utoljára vért? Akkor is követelnék a véradóknak pénz, ha a saját hozzátartozójukról lenne szó?Vagy akkor elmennének ingyen is? Egyébként a vérhiány azokban az országokban, ahol fizetnek érte, még sokkal nagyobb probléma, mert ott pedig a biztosító nem fizeti...a magyar vér még drágább, mert sok olyan vizsgálatot, szűrést is elvégez a betegek érdekében az OVSZ, amit "Nyugaton " nem,mert nem éri meg... hát így tessék gyalázni a magyar vérellátást... tessék elindulni vért adni , példát mutatni és segíteni. Most.

zsázsika 2016.07.22 11:50:43

@Antalbaba: az, hogy a magyar nép végre nőjön fel és ne a sült galambot- ha tetszik, itt virslit- várja, hanem aktivizálódjon és vállaljon felelősséget a saját sorsáért. Nem azt nézze, hogy másnak jobb, hanem csináljon végre valamit. Mert a "más" valahogy elérte, hogy jobb legyen. Siránkozás ás hiszti helyett pl. gondolkozik, dolgozik, agyal. Az angolok például elég sokat, ha már valaki az angol eü-t emlegette. ( bár, a realitás kedvéért jegyzem, meg az ide vetődő angol betegeim ódákat zengenek a magyar ellátásról. Az állami ott ugyanis kritikán aluli, a jó ott is a magán. És az angolok némileg komolyabb összeget fizetnek biztosítás gyanánt, mégse háborodnak fel, amikor további súlyos összegeket szednek le róluk az aktuális ellátáskor. próbálj meg ott egy náthával háziorvoshoz kerülni.Míg a magyar ordítozni kezd és felháborodik a fél éves várólistán teszem azt egy csípőprotézisnél, addig arra az angol 5 ÉVET vár. Persze, ezzel e lendülettel felajánlják neki a magánkórházat, ahol persze másnap...) Verje le végre a politikusain az eü. drasztikus javítását és mellesleg, kezdjen el végre reális biztosítást fizetni. 6500 ft-ból- a jelen posztolók , természetesen, JELENTŐSEN többet fizetnek, tudom- nem lehet színvonalas egészségügyet fenntartani. Befelé a magánbiztosítókkal, akik leverik a biztosítotton az egészséges életmódot, a gyógyszereinek beszedését és a rendszeres ellenőrzéseket is. És az eü-n a tisztes ellátást. Sajnos, ez a nép másból nem ért. Rendszeresen találkozom betegekkel, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy eü. biztosítás létezik és a TAJ szám önmagában nem jelenti, hogy jogosultak az ellátásra. A minapi "ingyenes eü." poszt ezt fényesen bizonyította. Semmi sincsen ingyen. Az eü. főleg nem, ahol pillanatok alatt horribilis összegeket lehet a betegre költeni és még nem történt vele semmi. Ez a folytonos "szar az eü, minden orvos mocsok" típusú hiszti nem visz előre.... Együtt tudjuk csak megcsinálni.

zsázsika 2015.09.15 14:11:35

@asztalosani:
kEdves asztalosjani, csak gratulálni lehet a szerzőnek, hogy ragaszkodott a mentő kihívásához. Pont. Orvos vagyok, olyan területen, ahol éppen elég hasonló sérültet látok . Igaza volt. Sajnos, az egészségügyis barátnőjüknek nem volt igaza. Egy eszméletvesztéses fejreesés pillanatok alatt tud igen komoly, életet veszélyeztető állapotba átmenni, ezt kívülről nem lehet eldönteni, csak CT-vel vagy kórházi megfigyeléssel. NEm egyszer, nem is kétszer láttam már tragédiát , maradandó , súlyos sérülést abból, hogy nem idejében került orvos elé a beteg. Ahhoz külön gratulálok a posztolónak, hogy mindez bukósisakban történt, ha nem, akkor lett volna igazán nagy baj....

zsázsika 2015.09.16 19:40:11

Szánalmas.

zsázsika 2015.09.18 18:44:16

@mig54:
Asztalos János nevű honpolgártársunk és az ő kommentjei. Az ilyen emberkék miatt hagytam abba évekkel ezelőtt ennek a blognak a látogatását. Egy ideig hittem benne, hogy ha szakember higgadt, jó szóval és a másik oldali hiteles magyarázataival tereli a népet, segít, de rá kellett jönnöm, hogy sok ember valójában azért van itt, mert 1. unatkozik, 2. itt név és személyes konfrontálódás nélkül kiélheti a hajlamait.Azt is nehéz volt szó nélkül megállni, ha hatalmas ostobaságokat írtak, főleg, ha az veszélyes lehetett, ha valaki elhiszi. Az egészségügyhöz pedig mindenki ért. ELég jól kommunikálok a betegekkel és a hozzátartozókkal, legutóbb fél órája szereltem le egy hisztérikus tagot a többi hozzátartozó és a beteg általános megelégedésére, de egy idő után ezt meguntam. Most is csak azért írtam, mert életveszélyes volt, amit írt és nem akartam, hogy szakember valós véleménye nélkül maradjon a poszt. Kár volt, belátom. Nyilván, nem asz. az első aki megkérdőjelezi orvos mivoltomat, de hát ez van. Ha ő nem szerepel névvel, címmel, képpel, én sem fogok. Azon csodálkozom csak, hogy több régi tagnak - pl. braincellnek, akinek régen is nagyon sok jó hozzászólása volt-, még van lelki ereje az ilyen trollokkal vitatkozni. Nekem már rég nincs.
A posztot író férjnek igaza volt. Ehhez a beteghez mentő kellett és ezt nem asz. fogja eldönteni, hanem egy orvos. Ha egyáltalán igaz az orvos barátjáról írt történet, - amit erősen kétlek-, akkor csak sajnálni tudom, hogy egy orvoskolléga ennyire ütődött. Egyébként meg nem hiszem el. A többi kolléga már elmondta, miért kellett mentőt hívni. Az OMSZ diszpécsereivel sajnos nekem is sok problémám van, de nyilván nekik sincs könnyű dolguk. Itt nem volt igazuk.

zsázsika 2014.12.28 20:48:06

nem egy ilyen esetet láttam, a koponya CT hiánya erősen megkérdőjelezhető, de ha egy koponyaűri vérömleny ilyen gyorsan halált okoz, nem nagyon lehet mit tenni. Véralvadásgátlót nem szedett a bácsi véletlenül, csak kérdem?

zsázsika 2014.12.28 20:40:03

tudom, hogy csak egy mezei, IQ szegény orvos vagyok, de a Dipankrin egy hasnyálmirigy elégtelenség esetén szedhető emésztést segítő gyógyszer, olyan a szervezetben egyébként is termelődő enzimek pótlására, ami valami miatt nem termelődik eléggé. Nem teljesen értem, mi köze van a szívgyógyszerekhez és miért volna méreg, ha valamit egyébként is termel a szervezet... Az Inofolic szintén táplálékkiegészítő, csak olyan anyag van benne, amit egyébként is megeszünk, szintén hiánypótolásra kell.Ettől legfeljebb elmúlik a hajhullása, nem előjön....Másnapra pedig biztosan nem múlik el... Szóval, valami fatális félreértés az egész...

zsázsika 2014.01.15 20:58:14

@joska141: elnézést, de ezt a típusú formanyomtatványt csak akkor kell aláírni, ha boncolást mellőzést kér a hozzátartozó. Ebben az esetben, úgy gondolom, szükséges aláíratni ezt a papírt, már csak azért is, hogy a hozzátartozóbn is tudatosuljon, hogy ha esetleg perelni szeretne valamiért, akkor magának is az az érdeke, hogy legyen boncolás.

zsázsika 2014.01.17 15:49:24

@joska141:
alapvetően egyetértek veled, hogy a hozzátartozót empátiával kellene kísérni, ha hozzátartozója temetését intézi. Én is nagyon szeretném, ha minden esetben ezt meg tudnám tenni, akkor lennék nyugodt. A valós helyzet azonban az, hogy ez lehetetlen elvárás, sokszor arra sincs időm, hogy egyáltalán én menjek ki beszélni velük, a titkárnő intézi a szükséges papírmunkát, csak külön kérésre megyünk ki. Amikor tömött sorokban állnak a betegek, akiket el kell látni, akkor nem tudunk minden hozzátartozóval olyan mértékben foglalkozni, ahogy megérdemelné ill. amennyire szükségét érezné, mert első a betegellátás. Részvétet kívánunk, többre nem futja. Az pedig igen embertelenül hangzik, de igaz, hogy nekünk a beteg-elhunyt egy a többi közt, akkor is, ha a hozzátartozónak nem . Ahogy ezt az egyik belgyógyász professzorom megfogalmazta- nagyon helyesen-, nem halhatunk meg minden betegünkkel. Akkor, medikusként én is azt gondoltam, hogy hogy lehet ilyet mondani, gyakorló orvosként most már vallom, igaza volt. nekem is van olyan hogy valaki halála különösen megvisel valamiért, de nagyon nagy baj lenne, ha minden beteg elvesztését a lelkemre venném, mert nem tudnék dolgozni és már rég a pszichiátrián lennék.
Igen, ahogy mondod, a hozzátartozónak a legutolsó gondolata ilyen helyzetben, hogy perelésre gondoljon. Pontosan ezért kell a kórháznak, mind a saját , mind a hozzátartozó érdekében figylmeztetnie, hogy mit ír alá és miért, milyen következményekkel jár, ha boncolásmellőzést kér. Attól kezdve hogy boncolásmellőzés történt, semmilyen panasszal nem élhet és erről tudnia kell. vannak halál esetén kötelezően elvégzendő formaságok a boncolásmellőzés hivatalos formája ilyen. Ezt nem a kórház írta elő, hanem a jog, emiatt felesleges kárhoztatni az adott intézményt.
Sajnos, nyugati kultúránkban a halál mint entitás, nem szerepel. Ennek lesz az a következménye, hogy amikor megtörténik, ahogy mondod, nem tudod mit kell tenni. Ez igen szomorú, de nem egy adott kórház hibája szerintem, hanem a társadalomé, ami a halál gondolatát is tabunak tartja. A kórházaknak van egy ilyenkor szükséges papírmunkája, amit meg kell csinálni. a százezredik után ügyintéző legyen a talpán, aki mindenkihez teljes empátiával és odaadással fordul. Ez lehetetlen elvárás, nem is az ő dolga, hogy gyászoljon. Az pedig személyenként igen változó, hogy ki mit tart megfelelő empátiának, az édesapámnak pl. az volt, amikor a mamája temetését intézte, hogy gördülékenyen ment mindent, semmi felesleges cécó ,elmondták, mit kell tenni, hova menjen és mikor. Boldog volt, hogy pár perc alatt, egy ülésben mindent el tudott intézni, nem kellett felesleges köröket futnia.
A posztban írt eset- amennyiben így történt- nagyon szomorú és elkeserítő, nagyon jó lenne, ha nem fordulna elő, nekem is van olyan nővér, sőt orvos kollégám, akinek a stílusától kiráz a hideg, engem is tartottak már lelketlen gazembernek és orvosnak nem valónak, majd még ugyanaznap angyalnak és "bár mindenki ilyen lenne". Nem vagyunk egyformák, az elvárásaink is mások, az utóbbi időben pedig nagyon türelmetlen lett mindenki, dolgozó és beteg egyaránt mindenkinek minden azonnal jár és most. Mindkét részről van fejlődnivaló és én még nagyon messzinek látom a végét ennek a fejlődésnek.

zsázsika 2014.01.17 15:10:13

Korrekt, higgadt válasz.

zsázsika 2013.12.17 16:58:45

@HavocS [www.obsidianshell.com - sunametál]:
sajnos nem igazán értem, hogy került ide az egyház...

zsázsika 2013.10.15 15:14:22

@dreia: kedves dreia,
fogadja őszinte rsézvétemet az édesanyja halála miatt. Néhány tény:
az orvosokat folyamatos továbbképzésre kényszeríti a szakmai rendszer. Ahhoz, hogy megmaradjon a szakvizsgánk, hogy egyáltalán letehessük, kőkemény szakmai továbbképzésen kell részt vennünk. (A saját költségünkön többnyire, egyébként. nem két fillérbe kerülnek ezek a továbbképzések és a szállásról, utazásról és a távollét miatti túlórakiesésről nem beszéltem.) Szintén meg kell csinálni minden öt évben egyszer az ún. kötelező szintentartó tanfolyamot is, ahol az adott szakma legjobbjai beszélnek a szakma legújabb irányelveiről. ezeken a képzéseken csak akkor kapjuk meg az érte járó pontot, ha vizsgát teszünk belőle. nem elég csak ott ülni és közben álmodozni a világbékéről vagy nyomkodni a pad alatt az okostelefont, mert 5 évente 250 pontot kell gyűjteni. Nem egyszerű. Ezen felül ténylegesen ott kell ülni, mert elektronikus beléptetőrendszert vezettek be, vonalkóddal, tehát nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk ott, mert látják, mikor hiányzunk. Szóval, miközben értem a felindultságát, kérem, azért ne sárdobáljon. 'Sok orvos nem képezi magát". Ha nem akarja, is kénytelen lenne.
Az érfestés kontraindikációjának a szívbetegséghez semmi köze sincsen. Számos szívbetegségben ugyanis pontosan a szívkoszorúérfestés a megfelelő diagnosztikus eljárás, amit ha nem tesznek meg, elnézhetnek egy infarktust. tehát a "szívet nem vizsgálták ki és így csinálták meg az érfestést" vád nem kifejezetten helytálló.
sok tudományos "tény" egyáltalán nem egyértelmű az orvostudományban. Ilyen a béta blokkoló- COPD kérdés is. A kardiológus adja, a tüdőgyógyász sírógörcsöt kap tőle.
Az orvostudomány nem fekete fehér és sok minden befolyásolja. Egyetértek karcsibácsival, nem vsz, hogy a béta blokkoló leállítása önmagában hirtelen szívhalált okozott volna. Sokszor látom, hasi sebészeti betegekben nem szívódik fel megfelelően, nehéz belőni az adagját, túladagolni is lehet, ezért inkább aluldozírozzák, mégis , hirtelen szívhalált nem láttam még ettől.
A fia miatt igazán őszinte részvétem az őné, borzalmas tragédia. De ne okolja a mentősöket a negyedórás kiérkezési időért, mert idő kell, mire kiérnek. Sajnos, évtizedeken keresztül számomra érthetetlen módon a szívmasszázst kihagyták nálunk a laikus oktatásból , csak a lélegeztetést oktatták, ami hiba- egymás nélkül semmit sem érnek. Azt pedig sajnos tudomásul kell venni, hogy még gyakorlott, az újraélesztést napi szinten gyakorló profi anesztesek is csak kb. 25% tudják fenntartani a keringésnek-légzésnek, tehát az eredetileg 5 percig tartó agyi oxigénhiány után kialakuló súlyos agykárosodás így kb. 20 percre húzható el. Már persze akkor, ha mindvégig 100%-os erővel és hatékonysággal végzik. Azonban a CPR súlyos fizikai munka, néhány perc után cserélni kell, egyszerűen mert az ember elfárad és már nem akkora az ereje. Egy kétségbeesett laikus semmiképpen sem tudna 10-15 percig fenntartani egy valóban hatékony újraélesztést, hozzátartozóként én sem egyébként, mert más orvosként és más hozzátartozóként ilyen helyzetbe kerülni. Sajnos, senki és semmi nem tudott volna ott és akkor segíteni a fián, ez tragédia, de ezzel nem lehet mit tenni.
Kitartást kívánok Önnek, mert valóban sok és szörnyű tragédia érte, de igaza volt annak, aki fentebb azt írta, nincs értelme pereskedni, mert csak el fogja húzni az elkerülhetetlent, hogy meg kell bírkóznia az édesanyja halálával.

zsázsika 2013.10.02 22:25:39

Együttérzek a posztoló nagymamával, megértem a felháborodását és az érzelmi túlfűtöttségét,szörnyű lehetett, de megint csak azt mondom, hogy ha nem elégedettek valamely orvossal, akkor miért nem váltanak? Hihetetlen, hogy mobiltelefonnal rögzítenek minden orvosi megbeszélést- ez önmagában rettenet, nem is tudom, hova tegyem, mint orvos, egész hihetetlen-mert gyanakodnak valamire. Ez mire volt jó, már akkor egy esetleges peren gondolkoztak és bizonyítékokat gyűjtöttek? Ez olyan szintű bizalommegrendülést felételez, hogy itt már réges rég más orvost kellett volna választaniuk. Ha ennyire nem bíznak meg valakiben, akkor miért erőltetik? Bármikor kereshetnek mást. Kerestek is, nem értem, miért mentek vissza? Ha ilyesmi bennem felmerül, udvariasan elköszönök és többet nem megyek. Nem is kell feltétlenül megmondani vagy szóba hozni, egyszerűen nem megyek. Történt már, megrendült a bizalmam, mást vártam, ugyan az ország legjobbja volt-állítólag-, mégsem erőltettem tovább. A magam jól felfogott érdekében. Pláne nem fizetek neki.
Teljességgel érthetetlen...

zsázsika 2013.10.04 17:05:16

@nemhiszem, hanem tudom, hogy
szt. azért nem értik többen, hogy miért nem váltottak orvost, mert itt egyáltlán nem arról volt szó, hogy ne lett volna pénzük egy magán ultrahangra, hiszen végig azt hangsúlyozzák, hogy fizettek zsebbe. Utána is mentek a dolognak, láthatóan megrendült a bizalom- ld. mobiltelefonos rögzítés-, mégse váltottak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem az orvosnak kellett volna küldeni őket, hajaj , dehogynem. Csak az az érthetetlen, hogy ha érzik, hogy baj van, nem váltanak, minden megérzésük ellenére.
És még egyszer szeretném leszögezni, az itt kommentelő orvosok a legtöbb esetben magyarázatot próbálnak adni a háttérre, arra, hogy szakmailag mi és miért történt. Igaz ez karcsibácsira is, aki meglehetősen részletes magyarázatokat szokott adni.Persze, a tárgyilagosságot és a részletességet lehet lenézésnek és nagyképűnek gondolni. Pontosan ugyanúgy, ahogy a " ha a beteg bízik, az a baj, ha nem , az a baj" dolgot. Én is csak szánakozni járok egy ideje ide. Azokon a kommentelőkön, akik juszt se hallgatják meg az orvosokat, mert hát ugye azok biztosan csak megbántani és belerúgni akarnak a szerencsétlen , mindenben áratatlan, mindig mindenre odafigyelő betegeket. Csak azt tudnám, hogy miből gondolja valaki, hogy orvoséknak az adja a tökéletes kikapcsolódást, hogy a napi betegkínzás után még itt is ugyanezt csinálja? Esetleg magából indul ki?

zsázsika 2013.09.29 20:14:59

@John Doe3: nem a COPD-ből, hanem annak az akut exacerbatiojából...Piszokul nem mindegy...
@karcsibácsi: amikor én legutóbb élesben találkoztam ezzel a szituációval és nem TV-ben avagy tankönyvben, akkor bizony még közjegyző is kellett a dologhoz, elnézést, hogy nem követem naprakészen a jogi vonatkozásokat. Ezzel együtt a pszichiáter mégis igaz Illyes Edit copyja alapján, a tiszta tudat pedig egyértelműen szükséges. A tény pedig tény marad: nem akkor kell ezen elgondolkozni, amikor már akutan kell eldönteni a gépre-nem gépre kérdést, hanem még nyugodt körülmények között. Ez pedig a fenti esetre nem érvényes, ragozhatja bárki és nevezhetnek minket henteseknek. ezeket a jogszabáloykat nem mi találtuk ki, szerintem átlagos orvos bármikor szívesen a tapasztalatára és az emberségére bízná a kérdést, ha a jogászok- és rajtuk keresztül a kedves, jóindulatú hozzátartozók-nem lennének.
@progviktor: kedves Viktor, még egyszer elmondom:
a "néhány órával a halála előtt kommunikált" nem azt jelenti, hogy tiszta a tudata és döntésképes helyzetben van. Engedtessék meg a kijelentés, hogy rövidtávú képzésünk és tapasztalataink alapján vsz. jobban meg tudjuk ítélni, mikor "annyi " egy betegnek és mikor nem. azt biztosan meg tudjuk ítélni, hogy a beteg beszámítható tudatállapotban van-é avagy sem. Joga van a betegnek kimondani, hogy ennyi, de időben tegye meg! És legyen kedves a hozzátartozó, horribile dictu a háziorvos és kezelőorvos tudomására hozni, hogy ne kezdjenek el feleslegesen mentőt hívni ill. kezelni, (ezen felül pedig fogadják is el a beteg döntését, ami szintén nem utolsó dolog. Mutasson nekem bárki egy orvost, aki nem hivatalos kezelésvisszautasítás mellett le meri állítani a kezelést, miközben a hozzátartozó kint veri az asztalt, hogy nem lehet. az én praxisomban már történt ilyen. Ennyit a beteg jogairól és a hozzátartozók megértéséről. Egyébként pontosan ez volt az az eset, amikor a közjegyzői ellenjegyzés hiányában nem teljesíthettük a beteg óhaját.) Semmi másról nincs szó. De mint már rajtam kívül más is megjegyezte már a kommentek között, ez Mo-n sajnos még nem elfogadott a társadalom részéről- sok orvos részéről sem, ez is igaz, ráadásul az utóbbi évek elharapózó perei miatt az orvosok félnek. A félelmük pedig valós.
teljesen egyetértek azzal, hogy van egy pont amikor a beteg kimondhatja, hogy elég volt, csak ezt a pontot nagyon nehéz meghatározni és mindenkinek más az a pont és túl sok minden befolyásolja- ld. beteg, hozzzátartozó, orvos, meg a pillanatnyi gondolat. nagyon nem szeretem az embertelen és felesleges kezeléseket, mindenkinek rossz. De naponta találkozom ezzel a problémával és bizony kevés az a beteg-pláne a mellette szurkoló hozzátartozó, aki 1. reálisan tud értékelni, 2. a kezelés felfüggesztése mellett dönt. Általában pont a fordítottja a helyzet, rengeteg szélsőséges példát tudnék sorolni, volt olyan is, ahol orvos volt a hozzátartozó... Nem egyszer ezen múlik pl. donáció, mert ugyan MO.-n a hozzátartozó beleegyezése nem szükséges és ha az illető életében nem tiltakozott, elméletben donálható is, de nem hiszem, hogy van orvos, aki meg merné tenni, ha a hozzátartozó mereven elzárkózik. Egyszerűen fél , ha mástól nem is, hát a meghurcolástól biztosan, akár széles médiakörökben. Hiába lenne igaza, akkor is hentesnek, állatnak egyébnek titulálná a társadalom. Pedig az utolsó betűig betartotta a törvényt és még segített is másnak.
Öreg hiba még , hogy a betegek általában nincsenek tisztában az állapotukkal. Ez sokszor a kezelőorvos hibája, mert nem világosít fel, másrészt a betge pszichésen még nem jutott el az elfogadás fázisába.
Szóval, igen sok a fejlődnivaló , ezen a téren is. És megintcsak kétoldalú a játék.

zsázsika 2013.09.29 22:51:14

@Illyés Edith: hadd fordítsam mega akérdést:
ha nem lehet kimondani bírsóág ill. pszichiátriai vélemény hiányában, hogy a beteg belátóképessége birtokában van, mi alapján szakíthatja meg vagy nem kezdi el az orvos a kezelést, ha a beteg visszautasítja? Ki védi meg hivatalos pszichiátriai vélemény hiányában az orvost, ha a beteg kérésére nem kezdi el a kezelést és az meghal? És ha a beteg tényleg nem volt beszámítható? HIába van tudatánál a beteg és én ezt látom is, ha psziciáter- mégpedig igazságügyi pszichiáter- erről írásban nem nyilatkozik, akkor a beteg nem tehet életmentő beavatkozást visszautasító nyilatkozatot. Márpedig ilyen típusú nyilatkozatot nem is olyan könnyű szerezni. Bp. egyik legnagyobb kórházában dolgozom, aktív pszichiátriai osztályunk is van. és mindig vita megy, kinek milyen jogosultsága van a beszámíthatóságot leírni. Van, hogy napokba kerül egy szimpla meghatalmazást megadni a hozzátartozóknak, mert a beteg akadályoztatva van a kommunikációjában és persze a pszichiáter is védi magát. Ez az eredménye annak, hogy évek óta jogi és társadalmi kereszttűzben állunk. Védjük magunkat. És ugyebár ha egy beteg egyszer meghalt, mert nem kezeltem, onnan már nehezen lehet azt mondani, hogy "bocs, mégse úgy gondolta".
Mindaz, ami a törvényekben olyan gyönyörűen le van írva, fabatkát sem ér a napi gyakorlatban. A biológia, az orvostudomány ugyanis nem fekete-fehér. De még csak nem is szürke. Egyáltalán nem olyan egyszerű ezeket a dolgokat a napi gyakorlatban, élesben eldönteni. A tanteremben meg a számítógép előtt ülve úgy, hogy életeben nem szembesültél ezzel a felelősséggel, merőben más ez, mint amikor az orvos egy beteg mellett áll.
@Brion: fogadja részvétemet, de engedje meg, hogy tegyek egy észrevételt, csak a többiek okulására. Kifejezetten provokatív leszek, ne vegye magára, nem megbántani akarom és nem személyeskedni. Elöljáróban leszögezném, hogy mérhetetlen módon ideges leszek a beteget nem felvilágosító, azt kerülő orvosra, tőlem mindenki részletes felvilágosítást kap, beleértve azt is, hogy mi várható. Ha nem kaptak megfelelő felvilágosítást arról, hogy mivel jár a betegség- szégyen érte a kezelőorvosoknak- miért nem előbb olvastak utána? Miért csak akkor, amikor a beteg már meghalt? És miért nem ő? Még egyszer mondom, megvetem azokat a kollégákat és elfogadhatatlannak tartom, hogy nem világosítanak fel, de pont Ön mondta, hogy utólag tisztesen utánanézett. Miért nincsenek tisztában a betegek a saját beteségükkel? Nem érdekli őket? Ha én valamit nem értek és súlyosan érint- mnárpedig egy betegség súlyosan érint-, érdeklődöm , amíg tisztába nem jövök a tényekkel. természetesen, ezt nálunk az orovosknak kéne. De engem sose érdekelt az orvosok véleménye saját magamról, ha én mást gondoltam ( 15 évesen se, amikor még bőven nem voltam orvos).Szóval, nem értem, évek óta, hogy az embereket miért nem izgatja a saját testük, egészségük, betegségük... Ugyanis így elég nehéz kommunikálni velük és elmagyarázni, mi miért történik, mire készüljenek fel.

zsázsika 2013.10.02 21:38:13

@mig54: vsz. az orvos látja az összefüggést, a beteg nem feltétélenül.
Nekem az az alapvéleményem, hogyha a betegnek valami miatt nem tetszik az orvos, akkor keressék mást. Egyébként az orvos is elutasíthatja a beteg ellátását, ha keres neki másikat.
Igen, a kölcsönös megértéstől fényévekre vagyunk. Mind a két oldalon.

@progviktor: végstádiumú beteget az ember nem lekötöz, hanem segít neki a fájdalmak elviselésében.ld morphium. De az átlagos Mo-i beteg -hozzátartozó ennek hallatán-láttán hisztériában tör ki. Amikor néhány évvel ezelőtt kitört az a bizonyos morphium botrány- amikor megrágalmazták teljesen alaptalanul egy fővárosi kh. fül-orr-gégészetét-, a hospice házakban napokon belül kitört a hozzátartozói hiszti, hogy az ő hozzátartozójuknál ugyan ne... Gratulálok mindenkinek.
Ezzel együtt valóban azt gondolom, hogy nagyon sokat kell fejlődnie az orvosoknak ezen a téren is és ha végre van egy beteg, aki hajlandó foglalkozni a saját sorsával, a döntést magára vállalni, azt igenis tiszteletben kell tartani és támogatni ebben. A halálom, amikor egy műtétet vissazutasító beteghez azonnal pszichiátert rángatnak, majd elkezdik anyázni, mert nem azt óhajtja, amit az orvos. Egyszer egy teljesen felesleges aneszteziológiai konzíliumba kellett mennem, ahol a néni visszautasított egy műtétet. Na már most, ha nincs műtét, minek aneszteziológus? Kiderült, hogy a beteget kezelő kollágának volt rám nagyobb szüksége, hogy tisztességgel legyen leírva, hogy a néni nem egyezik bele. Egyébként magánemberként én teljesen egyetértettem a néni döntésével, igaza volt. A beteg joga eldönteni, mi történjen vele és ezt még akkor meg kell tennie, amikor még képes rá. Az orvosoknak pedig ezt el kell fogadni, ellenben megfelelő ápolást, fájdalomcsillapítást kell biztosítani ill. ha a beteg végül mégis kéri a kezelést, haladéktalanul meg kell kezdeni. Messze vagyunk még ettől. De ha Te már rájöttél, mit kell tenned, ragaszkodj hozzá és a méltóságodhoz.

@zellerlevél: Szülő nő nem utasíthat vissza életmentő beavatkozást a gyerek miatt. pl. ha a gyereknél magzati bradycardia alakul ki, nincs az a bioszüléshez ragaszkodó nő, aki visszautasíthatja a császármetszést.
Azt sajnos nem tudom pontosan, gyerekeknél mi a helyzet életvégi döntéseknél, nem dolgozom gyerekekkel, gyanítom a szülő joga ilyenkor dönteni. Ha az orvos másképp látja- nálunk kiskorúnál Jehova tanúinál volt erre példa-, kérhet bírói felügyeleti jogot.
Abban biztos vagyok, hogy még sokkal macerásabb a helyzet. És még sokkal körülményesebb a szülő miatt, aki a gyerekéért sokkal több mindent megtesz és sokkal jobban reménykedik. Főleg azok a szülők, akik halmozottan sérült gyereket gondoznak hosszú idő óta, ők tudnak különösen ragaszkodni a leglehetetlenebb és legkínzóbb beavatkozásokhoz a végsőkig, persze inkább már a maguk lelkivilága, mint a gyerek miatt. Szörnyű helyzet lehet, az biztos.

Rájöttem egyébként, hogy a közjegyzős változat akkor kell, amikor a beteg teljes jóllét közepette tesz ilyen nyilatkozatot hosszútávra. Gyanítom, hazánkban ez a living will kezdeménye. Kórházban , akut helyzetben nyilván nem kell.

zsázsika 2013.09.13 14:16:32

@Mercel: kedves Mercel, nyugodtan olvassa el a kommentemet arról a bizonyos vércukormérős ügyről. Orvos vagyok, vállalom. A kolléganő hibázott, nem kicsit, nagyot, ezt akkor is, most is minden orvos kommentelő leírta. Én is. Csak a többiek okulása és helyzet teljes tisztán látása érdekében hozzáfűztük azt is, amit az egyébként joggal számonkérő hozzátartozó pszichés felindultságában teljesen másként lát. Pl. azt, hogy valóban képzett cukorbeteg soha , semmilyen körülmények kzött nem hagyja ki sem az inzulin adagolását, főleg nem a vércukormérést. És azonnal orvoshoz fordul, ha valamilyen oknál fogva bármelyikkel probléma van, mert tudja, hogy ez életveszélyes komplikációt okozhat. Ezzel szemben ez a beteg napokig nem evett, nem adott inzulint és ezek szerint nem mért vércukrot sem, mert ez esetben tudta volna, mennyire nagy a baj. Senki nem állította, hogy a doktornő nem hibázott. Az azonban tény, hogy- és mint 10 éve a szakmában dolgozó intenzíves szakorvos, aki nem az első hyperglikaemias kómás esetet látja- azok alapján a tünetek alapján, amiket leírtak, az utolsó óránál is később hívtak segítséget. Ez pedig a beteg hibája. Vagyis azt állítani, hogy képzett, mnagára odafigyelő beteg lett volna, egyszerűen nem igaz. Ez nem von le semmit az orvos hibájából, egyszerűen tény, amit szerettünk volna, ha senki nem hagy figyelmen kívül. Persze, ha a beteg orvoshoz kerül és mégis meghal, a hozzátartozó csak magát hibáztathatná és az már ugye, nem kerülne ki semmilyen nyilvános forumra. Nem mellesleg, az adott kommentelő stílusa volt akkor, ami többeknél kiverte a biztosítékot. Joggal.
Az itt kommentelő orvosok nagy része egyszerűen tisztában van azzal, hogy minden történetnek van egy másik oldala, amit, minthogy ez a szakmája, tud, lát és naponta átél. természetesen, laikusnak ezeket nem kell tudni, de mérhetetlenül felháborítónak tartom, hogy boldog-boldogtalan kiabál eszement hülyeségeket ezeken az oldalakon. Ilyen esetben, amikor valaki teljesen fals dolgok miatt háborodik fel és gyalázza - már bocsánat - az orvosokat, nővéreket, úgy gondolom, el kell oszlatnunk a hiedelmeket. Már csak azért is, hogy ne adj' Isten - megnyugvást adjunk valakinek, aki teljesen fals dolgok miatt képtelen akár évek óta feldolgozni egy halálesetet. vagy adott esteben elmondani az igazságot, hogy mással ez ne forduljon elő. Fenti esetben pl. hogy egy cukorbeteg ne várjon napokig, ha nem tud inzulint adni ill. enni, mert az az életébe kerülhet. Mint ahogy került is.
Azt gondolom, ennek az oldalnak az lenne a célja, hogy beszéljünk problémákról. A magyar eü. egyáltalán nem működik jól, rengeteg a probléma, de sokszor nem az és nem úgy, ahogy az itt posztolók látják. Az itt kommentelő kollégák próbálják árnyalni a képet és magyarázatot adni. De ha a másik oldalról nincs semmennyi befogadási akarat, csak vádaskodás, akkor semmi értelme, hogy az időnket pazaroljuk vele. Gyalázkodjunk, sértődjön meg mind a két oldal, legyünk ellenségek és az aztán nagyon jó lesz és előrevivő.

zsázsika 2013.07.28 22:41:08

@Dr.laikus PhD: ne haragudj, hogy beleszólok, ráadásul 2 nap után, de ebben az "órákon át mesélni a bekövetkező halált kommunikációs hiba" dologbn nem értek Veled egyet. Ha kell, hetekig kell ezt mondani. Velem előfordult, hogy miután rajtam kívül 3 orvos, beleértve az osztályvezetőt és a rsézlegvezetőt is, mondtuk el, hogy a beteg a 4 alapbetegsége között miért fog elhunyni. A család a totális el nem fogadás állapotában leledzve egyszer sem óhajtotta ezt meghallani. A vége hisztérikus, nyáltól csöpögő és felháborodástól zengő feljelentés lett, aminek többek közt az volt a lényege hogy 1. mi megöltük a beteget , 2. hogy mi nem adtunk felvilágosítást... Az orvosnak igenis kötelessége a hozzátartozót a maga szellemi, adott pillanatnyi pszichés állapotához mérten felvilágosítani. ha kell, 98x. Mert főleg a mai világban, ahol a Dr. House-n, Emergency Room-on és Grace klinikán nevelkedett átlagos honpolgár úgy hiszi, hogy az ember halála csak és kizárólag orvosi műhiba lehet, nem természetes vége előbb -utóbb az emberi létnek, nagyon könnyen teszi ki magát az orvos a hasonló gyalázkodó, megalázó, meghurcoló hisztériáknak. Én eygébként azóta kezelem jelentős fenntartással az itt leírt posztokat, mert tisztában vagyok vele, hogy az éremnek bizony van egy másik oldala is. Ha azt a története ide feltolta volna az a hozzátartozó, lehetne megértően vállveregetni és sajnálkozni a dolgon. Ha az én tollamból születne a dolog, mindjárt más lenne a helyzet. Szóval, a fitaal kolléganőnek gratulálok az empátiakészségéhez és a türelméhez, reméljük, nem fárad bele a mai magyra eü. körülményeiben...

zsázsika 2013.07.16 11:45:57

Végre, végre , végre! Valaki mocskolódás, hibáztatás helyett megragadta a lényeget! Köszönjük, az adott kórházban dolgozó nővérek és orvosok nevében is!

zsázsika 2013.06.02 21:06:29

Pusztán a szakmai kérdésekre tisztességgel választ kapjanak, hátha segít a megnyugvásban. Történtek hibák, de bizony sok a felesleges, aikusságból adódó felháborodás.
: centrál vénát gégekanüllel rendelkező betegnek a legjobb a kulcscsont alá tenni, mert ott a legkisebb a fertőzés és egyéb szövődmény veszélye. CV betétele után kötelező a mrtg, nem gondolom, hogy elmulasztották volna, már csak azért sem, mert egy hossazbb ideje ott fekvő betegnek szinte naponta csinálnak mrtg-t egy intenzív osztályon. Az, hogy a hozzátartozó erről nem tud vagy nem látja- és ez vonatkozik a beteg a posztoló szerint elmaradt vizsgálatára is-, egy intenzív osztályon természetes. Nem lehet bent folyamatosan a hozzátartozó- a mi soztályunkon pedig egyenesen tilos látogatási időben beavatkozást csinálni, mert az az idő a látogatóké.
A centrál véna szúrás , főleg egy jó ideje beteg, kiszáradt, vérzékeny, gyenge állapotú betegnél általában nem egyszerű. Higgye el, kedves posztoló, nem azért szúrkáljuk össze a beteget, mert nekünk ez különös örömet okoz. Nekünk is egyszerűbb, ha az a kanül elsőre, csont nélkül bemegy és nem kell össze vissza szúrkálni a beteget. De néha igencsak nehéz, ezért kell sokszor szúrni, ami bizony véarláfutással jár. Nem kell ehhez medikus. Az pedig, már ne haragudjon, de nagyon bántó feltételezés, hogy a fiatal orovosokat, medikákat ennyire tartja. Sok igen lelkes, ügyes, lelkiismeretes kezdő van, a szakmát pedig mindenkinek meg kell tanulnia. Az is megtanulta, akinek végül az ön testvérébe sikerült betenni azt a kanült. Más ember hozzátartozóján tanulta meg. Hogy az önén segíteni tudjon.
- a műanyag gégekanül semmiben sem különbözik átjárhatóság szempontjából az állandó kanültől, ha megfelelően tisztítják és időnként- nem 3 naponta, felesleges- cserélik, nem fog beszáradni. ellenben a rajta található cuff- kis lufi, ami az állandó, fémknülön nincs- nem engedi a pl. stroke miatt nehzebben nyelő beteg félrenyelését, aspirációját.
- az Európai unió szabályzata szerint 12 órás munkarendben kell dolgoznunk, ezért lát minden nap más orvost. ez nem azt jelenti, hogy összevisszaság van, ilyen a rendszer. Minden orvos mást fog kiemelni, mindnkinek kicsit más a véleménye és nagyon gyakran úgy tűnik a hozzátartozó felé, hogy senki semmit nem tud. Ez nem így van. Vannak vizitek, megbeszélések, írásos átadás.
- tisztelem a hozzátartozók fájdalmát, általában nagyon szeretnek a hozzátartozók, de tisztelettel kérek mindenkit, vegye tudomásul, hogy egy kórházi osztály dolgozói nem fognak szomorú arcca, depressziósan dolgozni. engem többek között az is vonzott az intenzív osztályos munkában, hogy mindig az intenzív osztályos dolgozók voltak a legvidámabbak. Az , hogy nevetünk, nem jelenti azt, hogy nem törődünk a betegekkel, vagy rajtuk nevetünk. munkánkat végezzük és higgye le, ehhez bizony kell a nevetés. A legtöbb beteg- hozzátartozó ezt bizony jó néven veszi...
A leírtakból számomra a legkritikusabbnak a Sürgősségin elmulasztott idő volt, a többi már ennek volt a következménye, ahogy azt karcsibácsi kifejtette, akinek igaza van, még akkkor is, ha többen támadták. Aki inzulin függő cukorbeteg ilyen fiatalon , már nehezen gyógyuló sebei vannak, stroke-ot kap, az bizony súlyos beteg, még akkor is, ha ez a mindennapokban, egy szerető család gondoskodása mellett nem látható. Igen, voltak hibák, ami sajnos a magyar eü-ben jó ideig lesznek is. Ezt csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy a család -és ezt nagyon fájdamas beismerni , de így van- kisegíti a beteget azzal, amiről látja, hogy hiányzik. Ha kell, gyógytornász fogad, ha kell, elviszi, ha kell, maga megeteti, modatja. Ez nem azért szükséges, mert a magyar eü. ben dolgozók slendriánok, kiégettek, nemtörődömek, hnem mert fizikailag nincs idejük minőségibb ellátást biztpsítani. És ezt nyugodtan higgyék el, nekünk fáj a legjobban. Az az egy gyógytornász, aki a reahbilitáción ott felejtette a posztoló testvérét, még több tucat hasonló állaptú betegrt felel. Nem lehet lehetetlenséget elvárni, ha valami hiányzik, sajnos, tragédia, de ez van, nekünk kell elvégezni.
Kívánom a posztolónak, hogy végre találja meg a leki békéjét, mert 3 év után ilyen indulattal, fájdalommal teli levelet írni nagyon súlyos dolog. Megkockáztatnám, teljesen jóindulatú tanácsként, hogy itt lenne az ideje szakembert felkeresni, mert ez nem normális. Még akkor sem, ha történetesen az is igaz lenne, amit a hozzászólásomban elmagyaráztam.

zsázsika 2013.06.07 08:10:14

@marand22:
te nem szoktad ellenőrizni a kanül helyzetét? Mert nekem bizony már volt túl mélyen, máshol, felkanyarodik, ezenfelül lehet, hogy a pleura messze van, de bizony lehet szúrni ptx-t jug. internából is... nekem még szerencsére nem sikerült, de bizony láttam már... Szóval, csináltass csak mrtg-n centrális véna szúrása után... már csak a hasonló felháborodó hozzátartozók miatt is az életben nem magyarázod ki, hogy miért nem történt.

zsázsika 2013.06.07 08:21:28

@doktordr: ahogy a magyar hozzátartozóknak és betegenke sem ártana tanulni az angoloktól, ha már szóba hoztunk egy teljesen más körülmények, gazdaság és egyéb feltételekkel rendelkező egészséégügyet. scak hogy tudd: az összes angol és ír ismerősöm ill. idetévedt angolszász beteg ódákat zeng a magyar egészségügyről- el nem tudom képzelni, mi zajlik ott. Ott nem divat rátörni az intebzín osztályra az ajtót látogatási időn kívül- a legutóbbi hozzátartozó páros simáán végigült volna 6 órát a várónkban, ha nem járunk arra- , kérés nélkül megadja az elérhetőségét- meg a beteg háziorvosáét-, kapásból felsorolja a gyógyszerit hatóanyagra, hozza a zárójelentést, majd a végkimeneteltől függetlenül, többször megköszöni az ellátást. Hozzá kell tennem, hogy ilyen esetben fel sem merül a hálapénz, mert ugye ők nem tudják mi az, tehát a magyar orvos is teljesen érdek nélkül áll hozzá... Szóval, ez az egészségügy kétpartneres játék. Mélységesen elítélem azokat a kollégákat, akik lenéznek, üvöltenek, hálapénz fogadnak el. stb., de őszintén, én néha nagyon szívesen indítanék egy blogot, ahol az orvosok mondják el a mindennapos tapasztalataikat. És meglepő módon 80-90%-ban ugyanazokat a történeteket lehetne olvasni, amiket olvasni lehet itt, csak mondjuk a fenti poszt írója erősen más megvilágításba kerülne- arrogáns, követelőző, mindenen felháborodó, még jóval azelőtt, hogy bármi történt volna... Sajnos, betegjogi és etikai megfontolásból mi nem írhatunk ilyen blogot...

zsázsika 2013.05.17 15:55:14

@vágtázó halottkém:
tudni kell, hogy az orvosi vizsgálatok, tesztek, képalkotó vizsgálatok nem 100% -sak. Ezt mindig figyelembe kell venni. Ha egy terhességi ultrahang kisfiút mutat, attól az még lehet lány. Ha betegséget mutat, lehet egészséges, és fordítva... A teszteknél létezik a hamis pozitív eredmény. Ettől függetlenül, azért az felháborító, hogy egy ilyen teszt alapján, ilyen stílusban, sok ember füle hallatára közölnek egy ilyen diagnózist. Azzal nyilván a kolléga is tisztában volt, hpgy lehet egy teszt álpozitív. Félre kellett volna vonni, leültetni, és főleg megmondani, hogy rendes, megbízható vizsgálatot kell végezni, mert ez csak egy előzetes eredmény, felvetette a betegség lehetőségét. Arról nem is beszélve, hogy egy hepatitist, pláne, ha kiderül, hogy a beteg nem tudott róla, kezelni lehet és kezelni is kell. Annyit minimum megérdemelt volna a posztoló, hogy megmondják neki, hogy keresse fel a háziorvosát... Még egy kérdés, bár ezzel senkit nem akarok és nem is lehet védeni: biztos, hogy orvos volt? Ettől persze még egy egészségügyi nővérnek, asszisztensnek is a fentiek szerint kellett volna eljárnia. Arról végleg nem beszélek, ismerve a magyar véradás helyzetét, olyan végeláthatatlan mennyiségű donor lett volna, hogy egy ilyen beszélgetés nem fér bele. Már csak azért sem, mert egy- joggal- felháborodott és veszekedő beteg bizony sokkal több időbe és energiába kerül... Szánalmas...

zsázsika 2013.04.01 20:31:32

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
de van irányított véradás. Ha kevés a vér és a család felajánlja, megteheti.
Egyébként alapvetően igazata adok, "valaki hallott valamit, aki azt mondta, látott már valakit, aki..." Tisztelettel szeretnék mindenkit emlékeztetni arra a gyerekkori játékra, amikor az a sor elején elindult egy mondat fülbe súgással a sor végén meg kijött egy másik....

zsázsika 2013.04.01 21:40:29

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
az irányított véradás jellemzően azoknál a tervezett műtétek esetében jön szóba előre, amiket nem lehet elkezdeni háttérvér nélkül. Ilyen pl. a csípőprotézis, több gerincműtét, tehát azok, amiknél szinte biztosan vérzés lép fel. Ilyenkor a család bemegy- akár más városban is- az OVSz pedig a leadott véreknek megfelelően ugyanannyi azonos csoportú vért biztosít a betegnek névreszólóan. Ebből az is látszik, hogy nem kell a beteggel megegyező vércsoportúnak lennie a véradó családtagnak. Sőt- bár ebben nem vagyok teljesen biztos- immunológiai okoból nem nagyon szeretik családtag vérét odaadni a betegnek, tehát azonos csoport esetén is másik egységet adnak. Ha mégsem kerül felhasználásra, az operáló team jelzi a vérkiadónak és felhasználhatja más. Sürgős esetben ritkán tud vért adni a család, de ha másnap-harmadnap megteszik, az OVSZ örülni fog akkor is, hiszen pótolták az elhasznált vért. Nincs vér az országban, nagyon kellenek a véradók, de sajnos ma ez nem divat...

zsázsika 2013.04.03 20:27:02

én nem az OVSZ honlapját szoktam nézegetni, hanem gyakorló orvosként vért próbálok adni az azt valóban igénylő betegeimnek... ( meglehetősen sűrűn, aneszt-intenzíves vagyok.) Néhány éve csak nyáron volt gond az A poz-os vérrel, azzal most már gyakorlatilag napi szinten probléma van- ugyanis a közhiedelemmel ellentétben abból van a legkevesebb, nem a O pos-ból, kis hazánk nagyobbik része A poz vércsoporttal rendelkezik, ergo az fogy a legjobban... ( nekem most pl. kéne két egység egy betegemnek, kíváncsi vagyok, mekkora szerelmes levelet kell írnom az OVSZ-nek, hogy adjon is). Sajnos, ki kell mondani, vérhiány van Mo-n, és Bp. egyik legnagyobb kórházában dolgozom. Vidéken nem tudom, mi a helyzet. Nálunk rendszeresen maradnak el- csúsznak elektív műtétek, főleg A poz vér hiánya miatt... Szép dolog a plazma magánkézben levétele, csak az a gond, hogy ha nekem vér kell, akkor nem plazma kell, ennyi az egész. A plazma nem fog oxigént szállítani megfelelő mennyiségben a vér helyett és főleg nem a végtelenségig, ideig -óráig átmeneti megoldás. A plazmával nem is volt gond soha, az még sosem fordult elő, hogy ne lett volna megfelelő mennyiségben.
Valóban, minden szempontból jobb lenne az autotranszfúzió, normális gondolkodással rendelkező országok erre már rájöttek. Néhány éve divat is volt, aztán valahogy elsikkadt és aztán már nem lehetett újra zökkenőmentesen elkezdeni- komoly problémák voltak, túl későn túl sokat vettek le, értelmetlen volt az egész.
Nem tudom, mennyire reális az, hogy sürgős esetben, valóban kialakult vérhiány esetén EU országból vért kérni... Nekem ez túl papírszagú. Ha pont egy betegnek kell adott vércsoportú vér valahol, valószínűleg MO-n belül más központból előbb tudnak szállítani. De ez az OVSZ dolga, neki kell koordinálni, a másik végén nekem az a lényeg , hogy ha vért kell adnom, legyen. A donorhiány egyértelmű- szerintem folyamatosan a köztudatban kéne tartani a dolgot, mondjuk néha egy-egy valóságshow-ba becsempészhetnének egy véradást... :))))) Hátha. Mert ez az embereken múlik, nem az OVSZ-n, akik ráadásul néha nagyon rugalmatlanok tudnak lenni a vér levételénél- gondolok itt túl rövid nyitvatartásra, TAJ kártya , személyi igazolvány jelenléte stb. Sokrétű probléma..

zsázsika 2013.03.19 15:15:42

Teljesen igaza van a hozátartozónak, nem egyedi eset, ezért is van kiírva minden egészségügyi intézményben, hogy zárassák el az értékeiket, mert tudnak érte felelősséget vállalni. Hát tényleg nem . A betegeket futószalagon ellátó nővérkétől nem lehet elvárni,. hogy erre is odafigyeljen, ráadásul egy felvételi, sürgősségi osztályon boldog-boldogtalan megfordul, folyamatosan jönnek a betegek, hozzátartozók, lehetetlen felmérni, ki tartózkodik jogosan, ki meg ártó szándékkal. Évek óta ez megy, nem melleseleg nem gondolom, hogy csak az eü-ben. Sajnos, a megoldás a megelőzés: nem szabad ennyi értéket magadnál tartani... Se pénzt, se ékszereket , se semmit... Ha a nénit az utcáról vitték volna be, meg is érteném, hogy ennyi pénz van nála- feltéve, ha épp a postáról ment haza a nyugdíjával, mert ha nem , akkor azt sem, én fiatal felnőttként nem csámborgok ennyi pénzzel pontosan az ilyen esetek megelőzése végett-, de hogy otthonról minek kellett a havi nyugdíját bevinni a kórházba, azt végleg nem értem. Ez nem védi a kórházat, de tudomásul kell venni, hogy ilyen világban élünk. Nem csak a kórházakban. Az ügyeletvezetőt kellett volna értesíteni, a rendészt és a rendőrséget... Azt már csak halkan jegyzem meg, egyáltalán nem biztos, hogy az intézmény dolgozója vette el a pénzt, lehet, hogy csak beöltözött. Volt már, aki bement a kórterembe, megsimogatta a beteg fejét, mint hozzátartozó, majd távozott... Utóbb derült ki, nem a néni fia volt, hanem tolvaj. Mert a néni fia konstatálta később, hogy 1. ő egyetlen gyerek, 2. a néni pénztércája eltűnt...

zsázsika 2013.03.08 17:34:37

@enorb: szia
ellent kell mondanom sajnos marand22-nek, mint orvos ÉS a tiédhez hasonló cipőben járó beteg. Azt a harisnyát kénytelen leszel hordani életed végéig, ha nem szeretnéd, hogy 1-2 évtized múlva krónikus, alig kezelhető mélyvénás fekélyed legyen. Egyébként sem hiszem, hogy valódi mélyvénás thrombózis után ne lennének ide vonatkozó panaszaid. A hivatalos megegyezés egyébként 2 év. Ne elégedj meg a magyar változattal, az hordhatatlan és nagyon gyenge minőségű, néhány hét alatt tönkremegy, felfut, a Venosan-t írasd fel. Azt, hogy milyen magasságút és kompressziós fokozatút kell hordanod, majd a lábad dönti el hosszú távon. Ússz, mozgasd, erősítsd a lábad minél többet, az elején csak addig, amíg jólesik, később terhelheted rendesen. Nekem egy év után derült ki, mennyire javult, addig bármire van esély. Főleg az első 1 évben szedjél Detralexet- recept nélkül kapható és nagyon jó-, későbbiekben egy-egy kúrát, ha néhány havonta.
Mivel nem azonnal igazolódott a dolog, ezt a thrombózist műhiba lett volna lízissel kezelni, csak azt érték volna el, hogy a maradék is leszakad és kiköt a tüdődben. Vsz. a heparinos kezelésnek sem lett volna sok értelme ennyi idő után, az infúziós kezelés - amire én gondolok-pedig egyébként is inkább elméleti dolog, mint valós segítség. Nem hiszem, hogy bármelyik javított volna a helyzeten.
Én alapból gyógyszer és főleg "vérhigító" ellenes vagyok, de 2 spontán thrombózis után vsz. meggondolnám, hogy élethosszig kell szedni ( remélem, nálam ez sohasem következik be :)))) )
A Xareltoval valóban az a probléma, hogy alig néhány éve vezették be, kevés a tapasztalat vele.
Jobbulást kívánok Neked!

@marand22: akkor nem csak nekem volt már olyanom, hogy masszív PE mellett negatív volt a d-dimer, ismételve is... Ennyit az orvostudományban fellelhető "BIZTOS" jelzőkről :)))))

zsázsika 2013.03.10 21:33:09

@enorb:
Szia!
Valószínűleg kénytelen leszel hordani, mert anélkül fájni fog a lábad és bucira dagad, pláne melegben, nyaraláskor, amikor sokat állsz és utazol. Ha esetleg mérhetetlen szerencséd van és nem , néhány napra elhagyható büntetlenül, de hosszú távon semmiképpen, akkor sem, ha látszólag jól vagy, mert tényleg komoly mélyvénás elégtelenség lesz a vége. ( iszonyú szexi, tudom, én ezért nem hordok, csak nagyon hosszú szoknyát... gyűlölöm a sajnálkozó, értetlenkedő vagy rosszindulatú pillantásokat. A légkedvesebb az volt, amikor valaki műlábnak nézte, azon legalább jót röhögtem.) Amúgy a svájci harisnya engem negyven fokban sem zavar, észre sem veszem, bár az is lehet, a tudatom mélyén tudom, hogy nélküle felállni sem tudnék, ezért aztán nem foglalkozom vele. ( az én thrombózisom combban volt, nyilván még rosszabb tüneteket okoz) Hosszú távú sportoláshoz mindenképpen viseld, de úgy is rá fogsz jönni, ha nem megy nélküle. Igazából az a lényeg, hogy minél többet viseld, azaz inkább igen, mint nem. Ha tényleg szerencséd van, és nem okoz fájdalmat, dagadást, akkor átmenetileg leveheted, ha nagyon zavar esztétikailag ( fog). Ha hosszas álldogálásra kényszerülsz, mindenképpen legyen rajtad. HIvatalosan egyébként úgy kéne viselni, hogy miután felpolcolt lábbal aludtál, reggel úgy veszed fel, hogy még nem álltál rá a lábadra, tehát ágyban, párnák közt. A felpolcolás , pihentetés mindig jót tesz neki, a kollégáim nálunk megszokták, hogy a legszokatlanabb időpillanatokban felcsapom a lábam egy székre. Arra készülj fel, hogy melegben, frontoknál tud romlani a helyzet, nem kell feltétlenül megijedni, ha ilyet tapasztalsz. Ha nyűgösködik a lábad, pihentesd egy kicsit.
Sajnos, a melegvizes helyek kifejezetten rosszat tesznek a thrombózisos lábnak, mert tovább tágítják az ereket. (Szerintem egyébként sem egészséges helyek, a meleg vízben úgy teremnek a baktériumok és vírusok, hogy csak na. Sokan nem tudják, de a méhnyakrákot okozó HPV vírus jelentős része is ilyen helyeken támadja meg az embereket, akát férfit, akát nőt. Úgyhogy már csak ezért sem egészségesek.) A napozással sajnos ugyanez a helyzet. Nekem szerencsém van, egyébként sem rajongtam egyikért sem... :)
Ja és még egy. Tudom , hogy randa és ormótlan, főleg pedig aránytalanul drága, de szerezz be MBT cipőt, főleg mondjuk munkahelyre, ahol sokat vagy. Brutálisan jó a thrombózisos lábnak, mert anélkül mozgatja és tornáztatja az izmokat, hogy foglalkoznod kéne vele vagy külön gyógytornát végezni ( a vénás tornát keresd le az internetről, az is hasznos, repülőn, utazáskor én egyfolytában mozgatom a lábamat). Ne az olcsóbb utánzatokat keresd, én látom a különbséget, az eredeti MBT-t. A XI. kerületben, az Októbet 23-a utcában a MOL székházzal majdnem szemben van az outlet üzletük, ahol meglepően jó áron adják a kifutó modelljeiket ( az én második MBT-m 15 ezer FT volt 60 helyett...) 2 éve Rómában napi 8-10 órás városnézés, ,kupolamászás - és egy beszakadt bokaszalag :)))- mellett sem fáradt el vagy dagadt meg a lábam, a másik pedig, ami "szimplán" visszeres és az MBT előtt estére mindig feszült, azóta teljesen rendben van.
Utálom azt a szöveget, hogy tanulj meg vele élni és nem is mondom ezt. A mélyvénás thrombózis sokkal kellemetlenebb és veszélyesebb betegség, mint azt az átlagos orvos gondolná ( nőként én még azzal a teherrel is együtt élek, hogy ezzel a betegséggel inkább jobb, ha nem is álmodom gyermekvállalásról. Felemelő érzés.) De ne hagyd, hogy jobban befolyásolja az életedet, mint amennyire megérdemli. Ha sérülés ér, főleg has vagy fejtájékon, mindig szólj a környezetednek, hogy ilyen történt, ha esetleg furán kezdessz viselkedni, rosszul vagy, tudjanak róla, hogy baj lehet. Soha ne biciklizz bukósisak nélkül! És főleg, ha trauma ért és orvoshoz mész, mindig mondd el, hogy Xareltot szedsz, fejsérülés esetén néhány napra jobb, ha akár kórházban megfigyelnek, alattomos, több nap után komplettálódó koponyán belüli vérzést tud produkálni ( ráadásul a Syncumarral szemben, laborvizsgálattal nem mutatható ki, az orvosok is könnyen rálegyintenek.)
Csak hogy bíztassalak: én fokozatosan kezdtem terhelni, először folyton fájt, dagadt, aztán én győztem. Ma heti négy durva táncedzésem van és versenyeken indulok. Nem 100%-os, de általában nem zavar. :)))

zsázsika 2012.10.07 01:58:29

@rikitiki:
még csak annyi: volt egyszer ezt poszt, ami azt taglalta, hogy a pár hetes elhalt magzatát neki kellett átvinnie a pathológiára a saját kezében. Akkor érdekes módon mindenki az orvosokat gyalázta, hogy milyen embertelenek vagyunk, az egy gyerek... ( és igazuk is volt). Akkor egy ugyanilyen hetesen művileg abortált magzat miért nem gyerek ugyanezen blog kommentelői között?

zsázsika 2012.10.09 13:45:59

@rikitiki:
szia,
bocs a késői válaszért, nem voltam netközelben.
Teljesen egyetértek Veled abban, hogy abortusz van, volt , lesz. Akár megcsinálom én, akár nem. De a saját erkölcsi normáim szerint nem kell részt vennem bennem, ha én nem értek vele egyet, márpedig nem értek. Pontosan amiatt, mert sajnos lesz más, aki
megteszi. Erről mindenkinek magának kell dönteni. Elvégezteti, elvégzi. Ez mindenkinek az egyéni döntése. Mint ahogy az is, hogy én pedig semmilyen formában nem szeretnék részt venni benne. Sajnos, jelentős többségben lesznek azok, akiknek ez nem probléma, nálunk a kb. 35 anesztesből 4-en vagyunk, akik nem altatunk hozzá. Számomra ez fontos, nem robbantok abortuszklinikákat, de nem is vagyok hajlandó passzivitásba vonulni se. Szerintem, ha valamiben akármilyen minimális részben részt veszel, azzal támogatod, legalábbis előre viszed az ügyet.
Persze, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha kellőe felvilágosítás és felelős társadalmak lennének, a világon mindenütt. De ez is csak akkor jön egyáltalán szóba, ha lesznek olyanok, akik egyáltalán elmondják, hogy az abortusz alapvetően nem jó megoldás, előzzük meg és ennek mi a módja. Mindaddig, amíg vannak olyan emberek, akik szerint az abortusznak olyan természetesnek kell lennie, mint egy pohár víz megivásának, esélytelen a kérdés. Továbbra is példaértékűnek találom ezt a bizonyos amerikai tisztifőorvost, akinek a segítségével jelentősen csökkent az USA-beli abortuszok száma. Olvass utána - fentebb leírtam, ki ő-, szép példa. Szép napot Neked!

@AnnaKarenina:
Szeretnék köszönetet mondani az érveidért és meglátásaidért, mert a vitánk alapján sok mindent felmerült bennem és újra át kellett gondolnom a saját válaszaim mögötti magyarázatokat is, sok olyat, ami eddig fel sem merült bennem, különösen azt , ami a magzat létének biológiai megalapozottságát ill. amelyik a képzettségemet feszegeti. Ezek alapján a véleményem nemigen változott, sőt, de ha valaki legközelebb vitázni szeretne, magabiztosabban tudok válaszolni. Már megérte beszélgetni a dologról. Köszönet érte! :))))

zsázsika 2013.03.08 18:45:52

@sorica123: bocs, most láttam a válaszod.
Nem azt mondtam, hogy no abortusz, semmiképpen se, a vita eredetileg abból indult ki, hogy a nőgyógyász közölte , hogy a hölgy éretlen arra, hogy felnevelje, vetesse el. Erre írtam azt, hogy egy orvosnak ezt etikailag tiols javasolnia, ha már véleményt nyilvánít a kérdésben- ha és egyáltalán-, csak az ellenkezőjét teheti, alternatívákat vázolhat fel ellene, hogy segítsen a magzat megtartásában. Egy orvos nem javasolhat abortuszt- kivéve, ha az anya életét veszélyezteti, vagy súlyosan károsodott a magzat, de a döntés akkor is a szülőké-, pláne nem valakinek, aki meg akarja tartani és örül neki. Ez nonszensz.
Egyébként számomra az a legszomorúbb, hogy a legtöbb ember úgy alkot véleményt, hogy halvány fogalma sincs, mit támogat ( még ha alapból rossznak is tartja). Én láttam élőben abortuszt, nem egyet, nem kettőt. Borzalmas élmény, akinek van némi jóérzése, ezt mondaná. CSak persze az itt kommentelőknek a töredéke látott. Ráadásul a beavatkozásra jelentkező hölgyek kb. 90 %-a - és ez nem vicc- egyáltalán nem úgy tűnik , hogy olyan anyagi körülmények között lenne, hogy valóban nem tudja elvállalni a gyereket. Hidd el, a mélyszegény réteg- aki tényleg nem kéne, hogy gyereket vállaljon, mert az utcán köt ki, tanulatlan, bűnöző stb- nem jelentkezik abortuszra.
Én is szörnyülködtem már teljesen értelmetlen életmeghosszabításon- látok épp eleget, amikor a hozátartozó a saját lelkiismerete és érzései érdekében képtelen elfogadni a gondolatot, hogy az élet pedig véges és ez így értelmetlen, csak szenvedést okoz. De egy egészséges magzat elvétele, mert az adott esetben felelőtlen asszony a saját jóléte és jólléte , kényelme érdekében így dönt- szintén gyakorlati tapasztalatom, hogy jelentős kisebbségben vannak azok, akiknek felelős védekezés ellenére becsúszott, ezt nem kell elhinned, de így van- , számomra igenis elítélendő és legalábbis azzal harcolok ellene, hogy felemelem a szavam és adott esetben ebben a cipőben járó asszonynak segítek alternatív megoldások felvázolásával máshogy dönteni. Hogy legalább ne vegyük természetes megoldásnak, csak végszükségnek. Amikor tényleg nincs más megoldás. Hogy igenis beszéljünk róla, hogy el kell kerülni és az esetek többségében lehet is. Annak a megfoggant életnek valahol valószínűleg valaki nagyon örülne... A megszületett és felnőtt gyerek biztos... Számomra elfogadhatatlan pl. Anna Karenina véleménye, aki- minekutána többször provokált és sértegett is- a tudományra hivatkozva támogatja az abortuszt. Csak a baj az, hogy az én tudományommal, amiben én vagyok jártas, ő maximum lelked érdeklődő, ergo tudom, hogy az ember nem 75 kg csont, hús és egyéb testnedv. Igenis lelke van- ettől ember-, ami alapvetően befolyásolja az életét, a személyiségét, azt, hogy ő ki. A genetika csak azt befolyásolja, hogy nézel ki kívülről, de a viselkedésedet,a nézeteidet, a személyiségedet, TÉGED, mint létező egyént, nem. Az egypetéjű ikrek tiltakoznának a legjobban, ha egy személyként kezelnénk őket, mert nem azok, pedig a sejtcsomó ugyanaz volt...Azon lehet vitatkozni, hogy a lelke mikor "kerül" bele az emberbe, de szerintem felesleges, mert nincs válasz. Főleg nem bizonyított, "tudományos", megfogható válasz. Ettől a perctől kezdve pedig nincs igaza senkinek se. Senkiről nem állíthatod, hogy akármilyen formában felesleges vagy nem kívánatos a léte, mert Te is lehettél volna az a másik. Én sokszor esem abba a hibába, hogy súlysoan fogyatékos, látszólag, számomra értelmetlen életre mondom azt, hogy minek. Van szerencsém ismerni sok ilyet, magatehtetlen testbe zárt ép lelket, aki mindenben, még a légzésben is gép vagy más segítségére szorul. Én nem bírnám ki személy szerint, de ezek az emberek a végsőkig ragaszkodnak az életükhöz és döbbenetesen értelmes életet élnek- sokszor az enyémnél is értelmesebbet és tartalmasabbat.
Az írországi esetet ne hozd fel példának, egyszerűen azért, mert nem teljesen fedi a valóságot. Én orvosként már az első olvasatra komoly fenntartással kezeltem a sajtóban olvasható híreket, valami nem volt kerek. Aztán megkérdeztem a nőgyógyász kollégákat és ők megerősítették a gyanúmat. Septicus abortusz- amibe vérmérgezés formájában belehalhat az anya-, csak már elhalt, a testben bomlásnak indult magzat esetében fordulhat elő. Elméletben emiatt kérte a meghalt hölgy az abortuszt, amit azért nem végeztek el az írországban érbényben lévő törvények alapján -és vsz. a saját, hívő keresztény lelkiismeretük alapján, ehhez ismerni kell az íreket, akik valóban hívő katolikus, történetesen én elég komoly háttérinformációval rendelkezem az írekről- mert a magzat élt. Tehát ha itt nőgyógyászati eredetű sepsis lépett fel, amit nem az elhalt magzat okozott- márpedig élt, hiszen ezért nem végezték el a beavatkozást-akkor bizony előzőleg ott valaminek történnie kellett a méh körül, ami fertőzést okozott. Nem akarok egy szerencsétlen , halott asszonyt meggyalázni, de sajnos erős a gyanúm, hogy előzőleg esetleg történt valami azzal a magzattal, méhhel- nem tudom szakmailag elképzelni, hogy egy fertőzés csak egy néhány hetes magzat kapjon el és onnan induljon ki az egész fertőzés és terjedjen el az egész szervzetben . Már csak azért is, mert gyermekét megtartani kívánó nő számára a legutolsó lehetőség az, hogy elvegyék a babát, a végsőkig ragaszkodik hozzá ( ez is tapasztalat, olyat is láttam, ahol már az orovosok könyörögtek, hogy a sepsist okozó, egyébként élőben is súlyosan beteg, már elhalt magzatot engedje már elvetetni, mert belehól...), nem azzal megy a kórházba, hogy akkor most vegyék el mert ő meghal sepsisben... Valószínűleg a sajtó megint kiforgatott minden tényt a sarkából szenzációhajhászás érdekében, csak az érthető okokból zaklatott hozáátartozótól ismeri a történetet és az igazságra megint nem volt kíváncsi... Szóval, legalábbis kezeld fenntartással ezt az ügyet és ne hivatkozz rá. Nem ismerjük a teljes igazságot.

zsázsika 2013.01.10 01:48:05

a legtöbb kórház önvédelemből csak a jogi irodán keresztül adja át a másolatokat a hozzátartozónak. Ezt sikerült elérni az orvosperekkel.
Épp elég igát húzok a magyar eü-ben és bátran állíthatom, hogy ha adott pillanatban nincs időm beszélni egy hozzátartozóval, tán ezt megmagyarázom neki és időpontot adok helyette, amikor tudok érdemben beszélni. De semmiképpen nem viselkedem lekezelően és hisztériázva, különösen akkor, ha az a sanda gyanúm- megjegyzem, nekem is az lenne, ha valaki zárójelentésmásolatot kér-, hogy perelni akarnak. POntosan ez az az eset, amikor még udvariasabb, még kedvesebb vagyok, mert sok esetben megelőzhető a további probléma. A gyászoló hozzátartozó teljesen más lelkiállapotban van, ezt minden orvosnak kutya kötelessége tudni és megtanulni kezelni. MOndjuk a "jó napot kívánok és a fogadják őszinte részvétemet" kezdésnek általában kiválóan megfelel...

zsázsika 2012.11.02 17:47:39

@hibiszkusz75:
ha elolvastad a kommentemet, akkor egy dolog igen nyilvánvaló belőle- mint ahogy az összes eddigi kommentemből, mindig. Nem azt mondtam, hogy MINDEN beteg/hozzátartozó hibás/alávaló/tiszteletlen, hanem hogy sajnálatos tapasztalataim szerint immáron a többség. Ha Te és családod a kisebbségbe tartoztok, örülök neki. Ki nem inge, nem veszi magára. Természetesen a praxisblogon csak és kizárólag mindig tökéletes, hibátlan betegek/orvosok blogolnak...
Én sem gondolom, hogy a tirpák orvost/nővért tisztelni kell és azt sem gondolom, hogy mindig a beteg a hibás. Általában ezt is le szoktam írni, ha úgy gondolom, avagy nem szólok hozzá, ha igaza van, mert nincs mit szépíteni. De bizony előfordul, hogy igenis a beteg a hibás...
ui. elfogadhatatlannak tartom, ha egy orvos nem tájékoztat, mert elemi kötelessége. A betegnek joga van a tájékoztatáshoz és utána kell menni a doktornak, ha nem teszi. Semmilyen indokkal nem rázhat le ( kedvencem a "doktor úr mindig siet"). Alapelvem, ha nem tetszik az orvos, elveszett a bizalom, mást kell keresni. Lesz más. Mint ahogy én is alapvető jogomnak tartom, hogy más kollégát kérjek meg a beteg gyógyítására ill. felvilágosítására, ha nekem van vele problémám ( előfordult már). Bizalom nélkül nem megy.

zsázsika 2012.11.02 19:22:25

@hibiszkusz75: ha mind a ketten hibátlanok vagyunk, nem értem, hol a probléma... :)
Na, az ilyen sebészt kell udvariasan felvilágosítani arról,hogy ő mit képzel magáról, amiért nem ér rá a kötelességét teljesíteni, majd közölni vele, hogy más orvost keresünk a kedvességéért cserébe- és másnak leszünk hálásak is...

zsázsika 2013.01.10 01:34:14

@Fergio:
hónapokkal késett válasz , tudom.
Én alapvetően azt gondolom, hogy ha valaki tisztességet munkát végez és lelkiismeretes, az akkor is az, ha nem kap érte külön pénzt. Aki meg nem az, akkor sem lesz az, ha mégannyi pénzt is kap... Rengeteget kínlódom az ilyen orvosokok által teljesen kikészített, megalázott és emiatt persze felháborodott, sok esetben magából kifordult beteggel-hozzátartozóval. Sose tudtam megérteni, hogy valaki, aki ezt a hivatást választotta, hogyan tud kegyetlen, bunkó és embertelen lenni... Ha itt olvasgatod a posztokat, az esetek kb. 90 %-ban az a probléma , hogy az egészségügyi személyezet viselkedése volt kritikán aluli, nem is feltétlenül a szakmai ellátás. Egyértelmű, hogy egy 5 perces beszélgetés- átlagos beteg nem igényel többet- minden szempontból jobban megtérül, mint amikor napokon keresztül megpróbálják elkerülni a beteget , majd utána jól legorombítják. Egy orvosnak nem lehet fontosabb dolga, mint hogy a beteggel foglalkozzon... Ha "nincs ideje a doktor úrnak", azt gondolom, akkor már nem orvos.

zsázsika 2013.01.04 15:53:09

@karcsibácsi: szerintem olyan előrehaladott szívelégtelenség lépett fel, hogy már nem dolgozza fel a tápanyagot a szervezet- ezt persze nem egyetemi oktatásban tanultam meg, hanem a saját nagymamámon-, ill ha üríti a szintén emiatt felszaporodott oedémákat... 35 kg-t az ember ennyire rövid idő alatt zsírban nem valószínű, hogy felszed, csak vízben. És le sem adja, pedig a levél szerint ez történt. Ez már egy teljesen dekompenzált eset, a szövődményeket kezelik, nem a metabolikus X-et.
HgGina bejegyzése olyan szinten felháborító és undorító, hogy én többszöri nekifutásra sem tudtam olyan levelet írni neki, amiben ne süllyedtem volna a szintjére, úgyhogy kitörltem a harmadikat is. :))))

@rekala: ez így teljesen korrekt, először az átlagos beállításokkal indultak, majd ellenőrzés során a beteg igényeinek és állapotának megfelelően módosítanak. MEg kell találni az ideális beállítást- ez idő és türelem-, ha az meglesz , jelentősen javulni fog az állapota. ( vízcm a mértékegység, de azt gondolom, ez teljesen mindegy adott esetben :)))) )
Azonnali belgyógyászati befektetéssel kellett volna kezdeni az egész történetet, nem értem, a háziorvos miért nem gondolt rá. Ez az ő feladata, az is, hogy gondoljon rá, az is, hogy elintézze.
Remélem, a szívbillentyű betegség miatt rendszeres kontrollt rendeltek el.
Ugye, életmódváltoztatásról is szóltak a kollégák a bentfekvésnél? Engem nagyon zavar az "otthon jól teletömte magát" kezdetű bejegyzése, mert gyanítom, nem egyszeri esetről van szó, hanem ez bizony szokott dolog. Feltételezem, hogy a férje jelentős túlsúllyal is küzd. Ez komoly probléma, még nehezebb ellene tenni, de nagyon sokat javíthatna a cukorbetegségen, a szívproblémákon, sőt, az alvási apnoe szindrómán is.
Arra nagyon nehéz mit mondani, hogy az egész délelőttöt a szemészeten- vagy bárhol, bármilyen rendelésen, akár időpontra rendelésnél is- töltötték. Mint a lövészárok másik oldalán álló fél csak azt tudom mondani, hogy ez van. Sajna... Egyszerűen nincs többre kapacitás, ha kevesebb beteget rendelünk be, még hosszabb előjegyzési listák lesznek. AMik így sem rövidek...A magyar egészségügy jelenleg ezt bírja...

zsázsika 2013.01.04 18:53:32

@M.D.House: ezt nem is értem, hogyan gondolták...

@rekala:
tegyék is meg, hogy visszamennek.
Az inzulin peches módon tovább fokozza az éhségérzetet...jaj... Pedig ez egy ördögi kör.
Az interneten biztosan lehet találni anyagot arra, hogy mit, hogyan érdemes enni, mozogni stb. és nem csak a cukorbetegségre gondolok, hanem általában is- életmódváltás az egész családnak kell, nem csak a betegnek.

zsázsika 2013.01.08 09:30:30

@rekala: nem valószínű... pláne, ha előtte járt szemésznél.

zsázsika 2013.01.08 09:21:11

Kiegészítés arra, hogy a nem oltott gyerekek utaznak a beoltottak hátán: ez ebben a formában sajnos nem igaz és pontosan azok számára lesz kéros , akik oltattak- ha bizonyos arányt elér a nem oltottak aránya, sajnos veszélybe kerülnek azok is , akik oltattak... ld. azt a bizonyos diftériajárványt Oroszországban, Ukrajnában a '90-es években, amely azért alakult ki, mert összeomlott a közegészségügy ezekben az országokban... Ezek a szülők, akik nem oltatnak és az alapvető jogaikra hivatkoznak, akkor sem veszik majd igénybe az egészségügyet, ha mondjuk appendicitise lesz a gyereknek? Mert a kórházban adott altatószerek, antibiotikumokban mondjuk alumínium van? ha már itt tartunk, az injekciós tűkben i van fém... Bárki, akinek kicsi józan paraszti esze van, komolyan gondolja, hogy ekkora mennyiségű kisérőanyagtól lesz beteg a gyereke??? Akkor nem a környezetkárosítástól, az ételektől és a beszívott levegőtől... Mert én a másik oldalról abban sem hiszek, hogy a fejlett ipari társadalmakban akár 1 négyzetméternyi terület is akadna, ahol káros anyagok nélkül lehet termeszteni bármit... Elég belegondolni, hogy a vulkánkitörés hamuja még 3 év múlva és kering a világ körül...

zsázsika 2013.01.04 17:35:06

@avarrita: kedves posztoló,
alapvetően azt gondolom, hogy sajnos az orvosok nagyon specializáltak. És igen, sokszor az átlagból indulnak ki, ezért ha a betegnek nem átlagos panaszai vannak és főleg, adott esetben nem tudják azt hova tenni, bizony inkább nem foglalkoznak vele. Magam részéről teljesen megértem, ha egy beteg, ha részletesen tájékozódik a gyógyszere előnyeiről-hátrányairól, adott esetben úgy dönt, köszöni, nem kéri. Szíve -joga van hozzá. Az ő teste, övé a döntés joga ( a magyar beteg ÁLTALÁBAN nem ilyen, ettől a mondattól halára rémül) M.D. House-hoz hasonlóan én is azt mondom, autoimmun betegségekkel foglalkozó centrumot keressen, az ORFI BUdapesten nagyon jó. A barátnőm ezzel a betegséggel oda jár és betegségét leszámítva nagyon elégedett. Ezek a betegségek igen sokféle tünetekkel járnak, egy ilyet sokat látott kolléga vsz. előbb jön rá, hogy Önnek pontosan mire van szüksége.
Magyarország- egyébként a NYugat is!- egészségügye sok kívánnivalót hagy maga után. Ezen lehet keseregni, igazsága van, de nem érdemes lelki problémát csinálni belőle, mert felesleges energiákat vesz el. :)))) Tudom, jobb lenne ha pl. laborban nem kézben kéne egyensúlyozni a vizeletespoharat, valóban megalázó. De szerintem az átlagos beteget nem érdekli, a másik mit egyensúlyoz a kezében ( engem biztos nem , ezért nem merült fel bennem soha, hogy ez probléma). A kémcsövek úrnője pedig saját magáról állít ki bizonyítványt, sajnálat neki érte... Ez a mi életünkben nem fog megváltozni. Attól tartok, ezzel együtt kell élnünk.
Ezek a betegségek valóban szörnyűek és adott esetben teljes rokkantsággal is járhatnak, de minden eset más! Ne engedje meg, hogy megrémítsék, elkeserítsék a látottak, hallottak. Minden előzetes jóslat ellenére jól van. Van egy kissé morbid történetem erre. Tumoros ismerősöm új állást keresett és a felvételi elbeszélgetésen elmondta a munkáltatónak, mi a helyzet, aki erre nagyon lakonikusan csak ennyit felelt: engem meg lehet, hogy holnap elüt egy busz...
A betegeimnek azt szoktam mondani, hogy az a legfontosabb, hogy ők maguk akarjanak meggyógyulni, élni. A kedves doktor vagy asszisztens számára ez csak egy mindennapos rutindolog, a betegnek az élete és a mindennapja a betegség. Sajnos Ön beteg, ezen nem lehet változtatni, de ha már most belerokkan lelkileg abba, hogy mi lesz majd, az nagy baj. Ezt nyilván fel kell dolgozni, mert óriási sokk. Mo-n nem divat, de gondolt már esetleg pszichológusra? Egy RA-ben szenvedő beteg megérdemli... És igaza van, nagyon fontos, hogy bizalmi orvos-beteg kapcsolat legyen. főleg egy ilyen hosszú távú, krónikus betegség esetén. Ez elsőre ritkán jön össze. Keressen olyan orvost, akivel együtt tud dolgozni, aki Önnek jó! Nem vagyunk egyformák, ma egy hozzátartozó 5 perc beszélgetés után hálaódát zengett, hogy mennyire köszöni, hogy részletesen felvilágosítottam, de akartak már feljelenteni azért mert a három hétig naponta 20-35 percig adott felvilágosításról úgy ítélték meg, semmiféle információt nem voltunk hajlandóak mondani.
Kitartást kívánok Önnek a betegséghez és magyar egészségügyhöz is és kívánom, találjon olyan orvost, akivel eredményesen együtt tudnak működni!